Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-03 / 49. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 3, 1959 EGY KILÓ ACÉL TÖRTÉNETE Nem sikerült. . . De az emberek arcán nem látszik csüggedés. Azért sem hagyják abba! A csövek hulladék anyagának súlyát csökkenteni kell! Másként veszélyben lehet a kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségük megvalósítása. No meg a nyereségrészesedés .. . — Ebben az évben is egyhónapi fizetésnek megfelelő nyereséget szeretnénk. Ezt az asszony már betervezte — törüli meg verítéktől gyöngyöző homlokát az ingujjába Földi Béla, a Csepel Vas- és Fémmüvek Csőgyárának lakatosa. Jól kifújja magát, majd — mint aki már biztos a dolgában — igy folytatja: — A múlt esztendőben még két kiló körül volt egv-egy cső hulladék anyaga. Most már 1.80 kg- nál tartunk. A kongresszus tiszteletére azt vállaltuk. hogy darabonként 6 dekával csökkentjük- Ha sikerül, akkor a megtakarított anyagból évi 40 tonna csövet gyárthatunk. Ez azonban nem egyszerű dolog. Alaposan meg kell érte küzdeni. Legalábbis ezt fejezi ki a se- lejtcső körül állók arca, a pillanatnyi tanácstalanság. Ha egy kicsivel szükebbre állítják a gépet: a csőtüske átszakitja a bugákat. Egyébként pedig a hulladék súly nagy a kitűzött feladat végreha j tásához. —Már azt gondoltuk, hogy nincs kiút—veszi át a szót Lipcsei Géza üzemvezető. — Felmerült azonban a gondolat hogy a bugák aljának vizhü- tésével a hulladékanyagok súlya lényegesen csökkenthető. A kivitelezésével azonban nem boldogultunk. Legalábbis eddig nem sikerült eredményt elérni. — Nézze csak—mutat a kezében tartva két darab csőcsonkot Szeile Mihály munkás, a üzem titkár. — Több hónapi munkánk eredménye. Ezek a kísérleti darabok. Látja, milyen különbség van a kettő között? A megoldás kulcsa És valóban. Fehér számok jelzik a már csak újra olvasztásra elkalmas csőcsonkok súlyát. Az egyik 177, a másik 67 deka. A különbség 1,10 kg. Ez azt jelenti, hogy a módosítással egy-egy csőnél több mint egy kilogramm acél takarítható meg, szemben a tervezett 6 dekával— Ha sikerül a hűtés mechanizálása — teszi hozzá Barát Géza brigádvezető. Sajnos, eddig még nem sikerült. A csőbugák aljának egyenetlensége a vizhütést is egyenetlenné teszi. A darabok alján levő vastag oxidált réteg is gátolja a gyors hűtést. Ez pedig nagy hiba, mert a néhány másodpercnél hosszabb hűtési idő felborítaná a gyártás egész mechanizmusát. A berendezés ugyanis percenkint 3 darab cső gyártására van beállítva. Ezt az időt növelni nem lehet, mert akkor nem tudnák teljesíteni a tervet. Közben az egyik munkás korong alakú, hus- klopfolóhoz hasonlóan berovátkázott acéldarabot ad át Lipcsei Gézának. Valószínűleg ez lesz a megoldás kulcsa — mondja Lipcsei mester. — Ezt a szerszámot rászereljük a kitoló tüske végére. Az acélrovátkák alkalmasak arra, hogy a csőbugák alját megtisztítsák a vastag oxidált rétegtől, a hűtőfelületet a kétszeresére növeljék, ezzel együtt a hűtési időt a felére csökkentsék. Ugyanakkor homorúra formálják az izzó acéldarab végét, ami azért szükséges, hogy a vizsugár a kívánt helyre találjon. Sikerült! Újból lázas munka és újabb kísérletek következnek. Az emberek lélekzetvisszafojtva figyelik az eredményt. Mintha a présgép is halkabban dohogna mint máskor. A fehéren izzó acél sisteregve engedelmeskedik a munkások akaratának. A bugákat szállító berendezés felemelkedik, s a hengerekhez viszi az előlyukasztott anyagot. A csőtüske pontosan odailleszkedik a forró acél közepére és a hengersort elhagyó kész cső máris meggypiros sziliben kígyózik előre, hogy éles csattanással jelezze: sikerült. Az ember akarata győzedelmeskedett. A munkások nem szólnak, csak elégedetten mosolyognak. Aztán csoportokba verődnek és a nagy eseményről beszélgetnek. Gyors számvetést csinálunk a megtakarítás várható eredményéről. Logárlécek kerülnek elő, s ceruzák sercennek a fehér papíron. A számításokkal legkorábban Lukács Ernő mérnök, a gyárrészleg vezetője készül el. — Hozzávetőleg, de szerény számítások szerint évi 9 millió forint értékű csővel gyárthatunk többet anélkül, hogy több anyagot, energiát használnánk fel — mondja. Érdemes volt, megérte a fáradságot. A kudarcokért és a félsikerekért is kárpótolták magukat a munkások és a vezetők egyaránt. Zsidai Pál Äz élű 1 iíoiiászaü üzemekben elérték a’00 -ra előirányzóit termelékenysége} Az ózdi Kohászati Üzemek dolgozói tavasszal a pártkongreszus tiszteletére 13,500 tonna hengerelt áru termelését vállalták terven felül. Ezenkívül Ígéretet tettek a költségszint terven felüli 1.4 százalékos csökkentésére és a termelékenységi terv 2.5 százalékos túlteljesítésére. Az ózdiak eddig 131 millió forint értékű árut termeltek terven felül a programszerüség egyidejű javításával. A termelés növekedését a munkáslétszám emelése nélkül, teljes egészében a termelékenység növelésével érték el. Az egy munkásra eső napi átlagos teljes termelés az év első három negyedévében 5.6 százalékkal volt több, a termelési költségszint 3.8 százalékkal alacsonyabb, mint az elmúlt év azonos időszakában. A tavalyi termelési tervben 1960 évre előirt termelési és termelékenységi szintet máris elérték, sőt túl is haladták. A legjobban dolgozó üzemek, a durvahengermű mintegy kétheti, az acélmű 12 napos, a finom- hengermű 11 napos előnyt szereztek eddig évi tervük teljesítésében. batáridő eleit elkészült a szentesi televíziós adó 200 méteres tornya A társadalmi összefogással létrehozott pécsi televíziós adóállomás üzembehelyezése után a Csongrád, Békés, Bács és Szolnok megyeiek azzal a javaslattal fordultak a postához, hogy gyorsítsák meg a szentesi televíziós adó építését. A posta eleget tett a kérésnek. A sajtó érdeklődött a postától, hogy hogyan halad az ország második legnagyobb televíziós adójának építése. — Több héten keresztül nyolcvanan dolgoztunk itt — mondották. A mérnökök újszerű elképzelésének megfelelően a Ganz —MÁVAG terven felül gyártotta le a 200 méteres csőből készült adótornyot. A torony felállítását — határidő előtt — befejeztük. — Most szereljük a berendezéseket. A próba- üzemeltetést — előreláthatólag — december közepén megkezdjük. A Duna—Tisza közén, valamint a Tiszántúl déli részén a szentesi 20 kilo- wattos adótól 100 kilométeres körzetben jól vehetik majd a magyar televízió műsorát. MÉG 1951-ben, a Nemzeti Muzeum ásatásai alkalmával egy hamvasztásos szkita női sírban kosfejes nyelű bronztükröt találtak, ami arra engedett következtetni, hogy az egyiptomi Ámon- kultusz a görögökkel a Duna— Tisza közi szkítákhoz eljutott. Most Tápiószelén találtak, a községi vízvezeték építésekor, egy 10 centiméter nagyságú kosfejes bronz Ámon-szobrocskát. • PETŐFI Sándor “Bolond Istók” cim j elbeszélő költeményének Orlai Petrich Soma készítette, eredeti illusztrációi évszázados lappangás után nemrég előkerültek. A Magyar Helikon az eredeti illusztrációkkal bibliofil kiadásban jelenteti meg a Bolond Istókot. Fokozottabban ellenőrzik az árakat és az áru minőségét A Belkereskedelmi Minisztérium kereskedelmi felügyeleti főosztálya tájékoztatta a sajtó képviselőit a kereskedelem munkájának ellenőrzéséről. Nádai György, a főosztály vezetője többek között elmondotta, hogy eddig több mint kétszáz önkiszolgáló bolt működését, áruellátását ellenőrizték. Ennek során megállapították, hogy az uj kereskedelmi formák a fővárosban és vidéken is beváltak. Megvizsgálták a kenyér- és a péksüteményellátást is. Budapesten és vidéken egyaránt előfordulnak zavarok a kenyér és péksütemény kiszállításánál, sőt minőségileg is hiányosságok mutatkoztak. Ezek megszüntetésére az Élelmezésügyi Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium szakemberei rövidesen megbeszélik a tennivalókat. Az Utasellátó Vállalat munkáját is megvizsgálták. Ezentúl a vonatokon a mozgóárusok csak palackozott italokat árulnak. Az a kérés, hogy a vásárlók fokozottabban vegyék igénybe az üzletekben a vendéglátóipari egységekben elhelyezett panaszkönyvet, vagy forduljanak közvetlenül a kereskedelmi felügyelet szerveihez- Kívánságaikat, panaszaikat mindenkor írásban vagy szóban közöljék. A Belkereskedelmi Minisztérium kereskedelmi felügyeleti főosztálya a társadalmi ellenőrök segítségével tovább kívánja javítani a kereskedelem kulturáltságát, ellenőrzi az árakat és az áruk minőségét. Negyvenezer tenyészsiüdőt adtak át a (sz-eknek az állami gazdaságok Az állami gazdaságok egyre nagyobb mennvi- gü tenyészsertést és hízóba szánt süldőt szállítanak a termelőszövetkezeteknek az idén 40,000 süldőt adtak át közös gazdaságoknak és felkészültek, hogy a jövőben fokozott mértékben elégítsék ki a növekvő igényeket. A megfelelő tenyészanyag biztosítása érdekében az idén kialakították a sertés -törzstenyészetek hálózatát. Huszonöt helyen foglalkoznak nemesítéssel. Az állomány javítása érdekében az idén Svédországból 76, Angliából pedig 18 tenyészsertést vásároltak. A Svédországból behozott jószágokat Bábolnán és Bolyon szaporítják tovább. Teljes gyárfelszereléseket szállítanak A barátság és kölcsönös megértés légkörében folytatott tárgyalás után Budapesten aláírták a Magyar Népköztársaság és az Albán Népköztársaság közötti 1960. évi árucsereforgalomra vonatkozó jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv értelmében a magyar külkereskedelem villamossági felszereléseket, kábeleket, különböző gépekhez pótalkatrészeket aluminiumlemezeket, fogyasztási cikkeket, építőanyagokat és más árukat szállít Albániába, ahonnan rezet, vasércet, krómércet, nyersolajat, különböző nyersbőrt, faárut, dohányt és más cikkeket vásárolnak. Tervszerűen halad a Dunai Vasmű meleghengermüvé- nek építkezése és szerelése. A 26. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói hatalmas munkát végeznek a mélyépítési munkáknál, a Ganz—MÁVAG szerelői a vasszerkezet szerelésénél. Az első szakaszban megkezdték a hengermű gépeinek szerelését is
