Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-12-03 / 49. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 3, 1959 A gondos olvasó bírálja lapunkat Tisztelt Szerkesztőség! Elnézésüket kérem kissé hosszúra nyúlt levelemért, de jólesik néha valakivel szót váltani. Kártyázni, inni nem természetem, már pedig, aki e “nemes” dolgokban nem jártas, annak jobb lett volna nem születni manapság. Olvasással próbálom lemaradottságomat helyrehozni, hátha még beérkeznék én is. Köszönettel nyugtázom Ják Sándor “Emberek a máglyán” c. könyvét. Tisztelet és köszönet az írónak a könyv megírásáért. Vigasztalásul any- nyit irhatok neki, hogy engem esküvőm napján, 1919 aug. 20-ra terveztek a magyar hősök a románokkal megbotoztatni, pedig én nem voltam zsidó. Szörnyűség, amit az ember véghez vinni képes. Hát a Ják Sándorok, amikor e világra jöttek, vajon elkiáltották magukat, hogy “zsidó akarok lenni”, vagy én, hogy katolikus, vagy mások, hogy nazarénusok, protestánsok, stb.? Ugye nem? Mert a társadalmi berendezkedése már itt várt és akartam, vagy nem, ez, vagy az kellett lennem, hogy azután egész életen át legyen mivel egymásnak ugratni a népet, isten dicsőségére. Ugye, ember, hivatkozol a Bibliára, s állítod, hogy minden embernek egyforma jogai vannak élni a földön? Miért vagy képes mégis olyan szörnyűségek elkövetésére, mint amiket Ják Sándor is átélt és megörökített könyvében? Néhai barátom, Szebenyei József egyik esete felett kétkedni kezdtem, mert hihetetlennek tűnt fel az nekem, de ő az első világháború idején Londonban élt és dolgozott, mint újságíró, s igy válaszolt: “Jánoskám, az olyan igaz, amint hallod tőlem”. — Ják Sándor szenvedése is ilyen hihetetlennek látszik, azonban mielőtt Ják Sándort ismertem volna, avagy könyvét olvastam volna, már volt alkalmam látni eredeti felvételeket, amint levetkőztetett nőket úgy tapogattak, mint a vevő a portékát. Azután volt alkalmam látni, amit Ják is idéz könyvében: egy sor fa, egy sor emberi test, kb. egy méter magasra rakva, s ezt meggyujtolták. Én annyi különbséget láttam, hogy egy sor fa, egy sor élő ember, egy sor fa, t. i. az áldozatnak fel kellett menni az oltárra, hasra feküdni a négyzetbe rakott farakáson és az áldozatot bemutató pap tarkón lőtte. Ják Sán- doréknak legalább már halottakat kellett máglyára rakni. A könyvben Írottakat feltétlenül elhiszem és ajánlom másoknak is olvasásra, hogy gondolkozzanak felette. S kívánom Ják Sándornak, hogy éljen sokáig Pirkóval együtt és vigyázzon, hogy “sötét erői az éjszakának, fel ne ébredjenek” — idézve Kovács Endrét. A lap nov. 19-i számában VSC aláírással egy “telitalálat”-szerü cikk jelent meg a Niagara Falls-i rádióleadásokról. Én is hallgatom ezt a felszabadító társaságot s nagyon tetszik, amikor bemondja, hogy X. Y. Z. ezzel a nótával kéri a jó istent, hogy minél előbb. . . stb.. . ., a másik pedig megköszöni a jó istennek egy másik nótával ezt meg azt. Ezek szerint a jó istent egy nótával meg lehet vesztegetni, legalább is a jámbor, istent kérő honpolgár ezt hiszi. Hogy a jó istenke ilyen nótakedvelő, hát már én is gondolkoztam, hogy vajon melyik nótát huzassam el a cigánynyal, talán meghosszabbítaná életemet, amig ezek a tábornok-betegségben szenvedők véglegesen eltűnnek a föld színéről. Horváth E.-vel egyetértek, amikor azt Írja: gyalázatos dolog, hogy amikor a harcoló munkásság már-már győzne az ellenfél felett, akkor a nagy elnök szavára az ellenfél lába elé kell borulni, természetesen a haza érdekében. — Csak a hülye és a vak nem látja, mit jelent ez! Ami pedig a birkózást illeti, ha a birkózást, mint sportot kultiválnák, az jó lenne, mert egyik legjobb izomfejlesztő sportág. Ahogy azonban mi látjuk a TV-n, az minden, csak nem sport, hanem kocsmai jelenet a régi jó világból. Mindennek ■ellenére birkózó még nem halt meg birkózásból kifolyólag, de annál több boxoló. Bizony, csak a vak nem látja, hogy mi megy végbe a birkózásnál. Már előre betanítják a szereplőket. Tudom, mert a fiam dijbirkózó és mondja mi megy végbe a függönyök mögött. De mit tegyünk? Keresztény civilizációban, élünk, itt mindenki testvéri szeretettel nyúl embertársa felé, mint Hans Smith teszi. Gratulálok Szabónénak, amiért volt bátorsága a kártyázok szennyesét szellőztetni. Állíthatom, hogy errefelé sem különb a helyzet. Az “Aknamező” c. regényről jó véleményt mond hatok, mert nem költői elképzelésen alapszik, hanem a nem is olyan régen lezajlott szomorú valóságon. Az iró több helyen fellengősen ir, s néha mosolygásra kényszerítenek az ilyen részek. Szerintem ilyen esetekben nincs idő romantikára. A lap megfelelő, s köszönet minden betüvetőjé- nek, hogy bírják idegekkel és fáradságot nem kiméivé írnak, birálnak s ha kell, ütnek is. Jó tudni, hogy vannak még becsületes emberek, akik lehajolnak az elesettekért és nem rúgnak beléjük. Kérem küldjék meg a “Foglalkozásuk emigráns” q. könyvet is, valamint a naptárt, hogy ezekkel is kiegészíthessem növekvő könyvtáramat. Kovács János, Kanada m\ látott a Szovjetunióban Egy newyorki olvasónk beküldte a zirci rokonaitól érkezett levelet. Úgy érezzük, hogy egyes részleteit érdemes olvasóinkkal közölni. Kedves Pista bácsi és Mariska néni! Apu okt. 25-én jött meg a Szovjetunióbeli kirándulásáról. Nagyon sok szépet mesélt az országról, a népek szívélyességéről. Szép fogadtatásban részesültek, amit nem lehet elfelejteni. Úgy az érkezéskor, mint a bucsuzáskor katonai zenekar fogadta, illetve búcsúztatta őket. Az utazás bár hosszú, de kellemes volt, mert határtól határig hálókocsiban és különvonaton utaztak, teljes ellátásban részesültek. Egy napot töltöttek Lembergben, egy napot Kievben és három napot Moszkvában. Mind a három város szép és tiszta, sok szép parkírozott térrel. Főleg Moszkva gazdag, gyönyörű épületeivel, múzeumaival, képtáraival és műemlékeivel. A földalatti vasútja (Metrója) 70 km. hosszú és ami a csodálatos, 50 kopekért (50 fillérért) addig utazhat benne az ember, amig tetszik. Az utasokat mozgólépcső szállítja le és fel és gyönyörűek az állomásai. A TU-104-es repülőgépen is keresztülment, melyben 74 utas részére van hely. Mióta hazajött folyton arról beszél, hogy milyen jó kiszolgálásban volt része és milyen szívesen utazott volna tovább is más országokba. Most a látottak után már nem kétségesek a Szovjetunió vívmányai és haladása, mint pl. a Lomonoszov egyetem, ahol 24,000 diák tanul, köztük sok külföldi is. Eddig nagyon szép időnk volt, minden jól ment, csak junius óta nem volt eső. Az utcánk már szebb és egészségesebb lett, mert lebituminozták a kocsiutat, úgyhogy ha jövőre eljönnek, már nem kell a sok port szívni. Most már nyugodtabban nyithatunk ablakot, mert nem jön be a sok por a lakásba. Még annyit, hogy Apu látta a mezőgazdasági kiállítást, a gyönyörű pavilonokkal, gépekkel, s azt mondja, hogy nem kétségesek Kruscsev amerikai kijelentései a szocialista fejlődést illetően. Meglátogattak egy kolhozt Lembergtől 50 km-re, ahol a németek átvonultak s ami hadszíntér volt. Már rendbejöttek, építenek és mindig jobban áttérnek a gépesítésre, ők is a világ békéjéért harcolnak, mert csak ők ismerik és érezték igazán a háború borzalmait. Margit Az ipari demokráciáról Tisztelt Szerkesztőség! Igazi kommunizmus ma még nem létezik. Angliában is egyszerű tőkés társadalom- van, még akkor is, ha a szénbányák és vasutak államtulajdonban vannak. A munkásság tovább is a bérrendszer rabja. Egyéni tőkés, vagy bürokrácia az ur ott változatlanul. A bürokraták éppen olyan zsarnokok lehetnek, mint az egyéni kapitalista, aki esetleg hamarabb ijed meg néha saját árnyékától is. Az ipari demokráciában kétféle tulajdon van. A személyi vagy ingó vagyon; a köztulajdon a nép kezében lesz, hogy bőséges termelést hozzon mindenki részére. A föld, a gyárak, a bányák és a termelés szétosztása nem egyes személyek, vagy az állam, hanem a nép összességének tulajdonába megy át. Amikor az iparokat a társadalom dolgozói bírják és demokratikus alapokon vezetik, vagyis a tőkés osztály tulajdonát kisajátítják, nincs többé társadalmi tagozódás. Megszűnnek az osztályok. Csupán munkások lesznek, mert, ha enni akarnak, a volt tőkések is kénytelenek lesznek az ipari uniókba lépni, illetve hasznos munkát végezni a társadalom javára. Az osztályharc a magántulajdon feltalálásával kezdődött és a magántulajdon megszűnése fogja megszüntetni az osztályokat is. A kapitalista társadalom arra kényszeríti a munkást, hogy mestert, tőkést, vagy bürokratát keressen, aki munkaerejét bizonyos összegű bérért megvásárolja. Az ipari demokrácia rendszerében a munkások közvetlenül, vagy közvetve visszakapják mindazt, amit értéktöbbletben, vagyis haszonra termelnek, tehát nem lesz mód a paraziták létezésére. Ma nrng nincs biztosítva a társadalmi vagyon szétosztása ugv, hogy a munkások megkaphassák munkájuk gyümölcsének teljes társadalmi értékét. Az ipari demokrácia végetvet az embernek ember általi, az osztálynak osztály általi kizsákmányolásának. Ott csak a dolgozók lesznek. A kapitalizmus megszűnésével a haszonra folyó termelés helyett a használatra folyó termelés veszi kezdetét. Hasznos dolgokat termelnek ugyan a kapitalizmus alatt is, csak az a különbség, hogy a célja az eladás, illetve haszon, Egy tőkést sem érdekel az, hogy a népnek mire van szüksége. Az ipari demokrácia termelése tervszerű lesz és legfontosabb első lépése a nép szükségletének és kívánságának teljesítése. Hány pár cipőre, hány öltözet ruhára lesz szüksége a népnek, mennyi vas és szén kell a társadalom kielégítésére? Ezeket veszik majd számításba a termelés tervezői; hogy ha tévednek, inkább többet, mint kevesebbet termelnek. Ha egyik vagy másik cikkből többet termelnének, mint amire szükség volna, nem zárják le az üzemeket és nem teszik munkanélkülivé munkásaikat, mint ahogyan a kapitalista rendszerben teszik azt. A munkások ipari és gazdasági nevelése lehetővé teszi, hogy bárhol alkalmazhassák őket, a gyári termelés, az elosztás, vagy az adminisztráció vonalán. A központi hatóság is munkásokból áll, akik választók és választhatók egyaránt és aki visszaél hatalmával az elmozdítható is egyúttal a munkásság által. Ha áttekintést nyerünk a társadalom történetében, észrevehetjük, hogy minden társadalmi rendszer született, fejlődött, majd lehanyatlott. Egyik társadalom a másik méhében, embrió formájában fejlődött. Azt is tudjuk, hogy minden uj társadalmi rendszer magasabbrendü volt elődjénél és több alkalmat adott a fejlődésre. Csak a felébredt munkásosztály végezheti el történelmi hivatását, amely létre fogja hozni az ipari demokráciát. Mert csak az ipari és gazdasági demokráciában élhetnek az emberek, mint a föld koronái. G. Bakos “Hines szükségünk ssemagskra” Az alábbi Nagyváradról (Románia) érkezett levelet egy bronxi olvasónk küldte be közlésre. Drága Elza néni, Mihály bácsi és többiek! Nagyon fogunk örülni, ha sikerül megvalósítani régen tervezett látogatásukat. Férjem és persze a gyerekek is nagy izgalommal várják a még nem ismert rokonokat. Magunkról irva jól vagyunk, túl vagyunk a szokott jól eltöltött nyaraláson, szabadságon. 12 napig a Püspök fürdőben laktunk, a többi időt idehaza töltöttük el strandolással. Férjemnek egy havi szabadsága van. Veruka most végezte a 4-ik osztályt tiszta kitűnővel, három heti tábori nyaralás után jött velünk a fürdőbe. Ágica most lesz 5 éves, óvodás és fújja a román verseket. Nem akarunk dicsekedni, de higyjék el, boldog vagyok és kiegyensúlyozott életünk van. Dolgozom én is itthon egy üzemnek. A házi munka mellett varrók és persze keresetemen keresztül bővül a házi szerszámok J^axIŰc a swihsxtököx Az ebben a rovatban kifejteit neze- * Olvasóink tek nem szüh vég szerűen azonosak $ hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával \ a közügyekhez
