Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-16 / 29. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 16, 1959. Munkásmozgalom LAAÍ.AAAA AAAAAÁ AAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAi--*--*--*--*--*--*--*- -*--*■ -*- ^ ^ ^ VESZÉLYBEN AZ ACÉLMUNKÁSOK JOGAI Az acélbárók olyan követelésekkel léptek az acélmunkások szakszervezete elé a munkaszerződés eddigi pontjainak megváltoztatására, amelyek a szakszervezet erejének aláásását és a munkások munkafeltételeinek a munkaadók javára való meg változtatását jelentenék. Ezzel egy egészen uj kérdést ékeltek az uj munkaszerződést tárgyaló értekezletekbe, amellyel tovább szándékoznak szabotálni a megegyezés létrejöttét. Az üzemvezetőség úgy állítja be a dolgot, hogy szükség van egyes szakaszok kicserélésére “megszüntetni a munkások kényelmeskedését (featherbed) és az olyan szakszervezeti szokásokat, amelyek hozzájárulnak a termelés magas költségéhez.”. Régen megállapított és elfogadott igazság az, hogy a kapitalisták mindig a munkások bőrén hozzák be esetleges veszteségeiket és növelik profitjukat. Ugyanakkor az ilyenértelmü támadás a szakszervezet gyengítését is szem előtt tartja. A régi szerződés lejáratakor négy területen kirobbant u. n. “wildcat” sztrájkot is arra használták fel az acélbárók, hogy a tárgyalásokat felfüggesszék és csak akkor voltak hajlandók újra összeülni a szakszervezet megbizottaival, mikor a 30,000 sztrájkoló acélmunkás Clevelandon, Ohio- ban. Pennsvlvaniában és a Great Lakes vasércet szállító hajóin visszament munkahelyére. . .. Levágni a költségeket. . . javítani a termelékenységet és csökkenteni a pazarlást. .. biztosítékot a “wildcat” sztrájkok ellen. . . olyan nyelvezetet a szerződésben, amit nem lehet kétféleképpen magyarázni.. . megváltoztatni a szabályokat úgy, hogy a munkás ne kaphasson nyugdijat, munkanélküli, vagy jóléti biztosítási járulékot ugyanabban az időben. . ., ezek a munkáltatók tervei. Az egyik sarkalatos pont, amit az acélgyárosok támadnak, az a szerződés 2B jelzésű szakasza, amely a munkaviszonyokat állapítja meg. Ennek egyik pontja feljogosítja a munkáltatót arra, . hogy a termelésben létrejött változás alapján változtasson az elfogadott munkaviszonyokon; amit a társulat úgy értelmez, hogy joga van a munkást más munkaterületre áttenni. De egy következő szakasz feljogosítja az igy érintett munkást arra, hogy panaszt nyújtson be és egyeztető bizottság elé vigye ügyét, ahol a társulatnak igazolnia kell eljárása jogosságát. Ez már nem tetszik a társulatoknak, ezt úgy értelmezik, hogy a szak- szervezet megfosztja őket cselekvési szabadságuktól a munka beosztását és a munka mennyiségét illetően. A szakszervezet magyarázata ezen szakasz megváltoztatására vonatkozóan a következő: “Ez azt jelenti, hogy a társulatok meg akarják szüntetni az alkalmazottak azon jogait, amelyek bármily formában gátolják a munkamenet felgyorsítását (speeup).’? “A törvénytelen sztrájkok megelőzésére a munkaszerződésünk elegendő megszigorító eljárást biztosit. Az ipari vezetők azt akarják, hogy az ilyen sztrájk minden napjáért a munkás ugyanannyi napot veszítsen szabadsága idejéből, még akkor is, ha a társulat provokálja ki a sztrájkot”, mondja a szakszervezet. További gúzsbakötést követelnek 1 A munkaráta (incentive) eddigi megállapításával sincsenek a munkáltatók megelégedve. Panaszkodnak, hogy a munkások egy uj munkarészleg idejét úgy állapítják meg, hogy abból nekik legyen hasznuk. McDonald véleménye viszont az, hogy “a társulatok nem a munkással, hanem egy ipari mérnökkel vagy a munkafelügyelővel akarják az uj munkarészleg időtartamát megállapítani, akik agyonhajszolják magukat, hogy az uj 3 Jjtandardot megállapítsák, azután a munkástól '^fennek a standardnak a teljesítését követelik.” Nem egyéb ez, mint több munkát kisajtolni a Munkásból ugyanazon idő alatt, ugyanazért a pénzért. A munkáltatók szeretnék a munkások szabadságidejét is átszervezni. Még pedig úgy, hogy -.©em a nyári időszakban, hanem egész évre kiterjedően osszák fel a vakációt, ami azt eredményezné, hogy egyszerre csak kevesen hiányoznának a műszakból és az ottmaradtak el tudnák végezni a hiányzók munkáját is. A szakszervezet viszont azt akarja, hogy a társulatok a munka- nélküliekkel helyettesítsék a vakációzó munkásokat. A szerződés szerint minden munkás jogosult fizetett szabadságra, ha legalább hat hónapot dolgozott abban az esztendőben. A társulatok szeretnék ezt a jogot megvonni azoktól, akiket — bár dolgoztak hat hónapot az elmúlt évben, de — a munkanélküliség következtében elbocsátották a gyárból. Ugyanúgy a társulatok a “seniority”, a munkások rangidősségi jogait szabályozó szakaszokat is meg szeretnék változtatni úgy, hogy azok alkalmazásába több beleszólásuk legyen. És mivel a társulatok úgy érzik, hogy ők fizetik be a munkanélküli és a társadalmi biztosítási járulékot, ők akarják ellenőrizni azt, hogy ki, mire és mikor jogosult. Más szóval a társulatok szívesen adnának azonnal uj munkaszerződést az acélmunkásoknak, ha felhatalmazást kapnának arra, hogy ők maguk szerkesszék meg annak szövegét “félre nem érthető nyelven” és a maguk érdekeinek és profitjának továbbvitele szempontjából. David McDonald, az acél szakszervezet elnöke nem emel kifogást az ellen, hogy a munkaszerződés nyelvezete érthető, esetleg érthetőbb legyen a mostaninál — bár a munkáltatók is ott-voltak, amikor ezt összeállították és aláírták — de rámutat arra, hogy ha a társulatok ajánlatai a fent- emlitett célokat akarják megvalósítani, akkor azok a munkások szempontjából igen hátrányosak és elfogadhatatlanok. Az angol szakszervezetek elvetik a munkáspárt “afompolitikáját” (Nagy -Britannia legnagyobb szakszervezete, az 1,200,000 főnyi tagsággal rendelkező szállítási és segédmunkás szakszervezet határozottan elutasította a munkáspárt s a szakszervezeti kongresszus által 14 nappal ezelőtt elfogadott reakciós politikát az atomkérdésben. A Gaitskell és Bevan által kigondolt politika elvetése a szakszervezet főtitkárának, Frank Cousinsnak személyes győzelmét jelenti, aki szenvedélyes hangú beszédet tartott a konferencián. Egyébként hozzá fűződik a konferencián elfogadott határozati javaslat is. Az elfogadott javaslat a következőket tartalmazza: az atomkisérletek végleges megszüntetése; atomfegyverek termelésének megszüntetése; a Nagy-Britannia fölött őrjáratot teljesítő amerikai atombombázók repülésének megszüntetése; a a csúcstalálkozó létrehozása; megegyezés a lefegyverzés kérdésében. Mindez kihívást jelent a hivatalos munkáspárti politikával szemben, amely csak azt mondja ki, hogy a Munkáspárt, amennyiben újra hatalomra jut, ismételten erőfeszítéseket fog tenni egy egyezmény létrehozására, s amennyiben ez nem sikerül, azon lesz, hogy megalakítsa az “atomnélküliek klubját”, olyan országokból, amelyek még nem rendelkeznek atombombával. A hidrogénbomba-kisérletekkel kapcsolatban Cousins kijelentette, hogy a Munkáspárt nyilatkozata e kérdésben rendkívül kétértelmű. A munkáspárt határozottan jelentse ki, hogy Nagy- Britannia elsőként sohasem fog atomfegyverekhez nyúlni, — mondta Cousins. Két másik nagy szakszervezet évi konferenciája is folyik. Az egyik a vasutasok szakszervezetének konferenciája, amelyen a küldöttek 2:1 arányban megszavazták a Gaitskell-tervet, de az ellene szavazók számának nagysága nem valami kellemes a munkáspárti vezetők számára. A másik, a 680 ezres tagságú bányászszakszervezet a hidrogénbomba ellen foglalt állást. Mialatt a szakszervezetek ezeket az élet-halál fontosságú kérdéseket vitatják, hire érkezett, hogy az Egyesült Államok légihaderejének újabb 200 atombombázó repülőgépét helyezik át Franciaországból Nagy-Britanniába és Nyugat-Né- metországba. Gaitskell és Bevan uj tervük alapján, amely NEM BŰN A PIKETELÉS A Legfelsőbb Törvényszék egy döntése megtiltja az állami bíróságoknak, hogy tiltóparancsot adjanak ki, vagy büntetést rójanak szakszervezetekre, amelyek békés piketelést folytatnak szervezkedés céljából. Ezt akkor sem tehetik, ha állami “right-to-work” törvény tiltja a piketelést. A döntést a Baumgartner’s Electric Construction, Sioux Falls, S. D. cég fellebbezésére hozta. A cég egy előbbi hasonló határozatot fellebbezett meg, amelyben a Főtörvényszék a Taft-Hartley- törvény egy szakaszára hivatkozva megállapította, hogy szervezkedési békés piketelés törvényes és hogy állami törvény ezen nem változtathat. Az ügy még 1955-ben kezdődött, amikor az International Brotherhood of Electrical Workers 426-os lokálja szervezésének Sioux Cityben ez az egyetlen cég állt még makacsul ellent. Amikor az üzem előtt piketek jelentek meg, más szakmabeli munkások is abbahagyták a munkát. A társulat arra hivatkozva, hogy 8 rendelést elvesztett ebből kifolyólag, a south-dakotai “right-to-work”- törvény alapján kártérítésre perelte a szakszervezetet és állandó tiltóparancsot kért ellene. A megyei bíróságtól mindkettőt megkapta. A kártérítési ítélet 3,177.84 dollárra szólt, ezenkívül 20 ezer dollár pénzbüntetést is rótt a szakszervezetre. -! ■* j Az ügyet a szakszervezet az állami főtörvényszékre vitte, amely csupán a tiltóparancsot vonta vissza. A Legfelsőbb Törvényszék mentesítette a szakszervezetet a büntetés fizetése alól. “Emberek éheznek - pusztítják az élelmiszert” Ezen cim alatt jelent meg a “LABOR”-ban san-franciscoi tudósítójának jelentése arról a “fantasztikus helyzetről”, hogy ebben az “érthetetlen” világban a bőség közepette miért éheznek milliók. Hivatkozik a San Francisco News egy cikkére, amely szerint a kaliforniai barack-termelők “megrázzák a fákat”, hogy elpusztítsanak 70 ezer tonna barackot. Ezt az embertelenséget szervezetten, előre megfontolt szándékkal, a Cling Peach Advisory Board (baracktermelők tanácsadó szövetsége) határozata alapján végzik, amely úgy döntött, hogy a termés 10 százalékát el kell pusztítani. Miért? Talán nincs, aki megegye? Volna, hogyne volna. De az idén olyan dús a termés, hogy ha mindet piacra vinnék, akkor leesne a barack ára, nemcsak az országban, hanem a világpiacon is. Ezért még zöldjében megállítják a mutatkozó termést. A termelők minden tizedik sorban lerázzák a barackot a fákról a hatalmas barackültetvényeiken. így biztosítják maguknak a magas árakat, a magas profitot és a világ népessége nagy részének a magas gyümölcs hiányt. Férgesebb ez a rendszer, mint a férges barack. A politika mmdenkinsk szívügye A Chamber of Commerce hónapok óta széleskörű propagandát folytat az üzleti érdekeltségek körében, hogy tanúsítsanak nagyobb érdeklődést a politika iránt és a vezetők vegyenek részt aktívabban a politikai életben, hogy ezzel ellensúlyozzák a szakszervezetek politikai tevékenységét. Már februárban összeállított és nyomtatásban kiadott egy brosúrát, “Action Course in Practical Politics” címmel, mely Útmutatóul szolgál a mindennapi, gyakorlati politikai tevékenységre, vagyis, hogyan lehet még egy irányból beadni a maszlagot az amerikai munkásoknak. A Chamber of Commerce most kiadott jelentése szerint, eddig 1,200 cég és szervezet rendelte meg a kiadványt. Véleményünk szerint ez nem mutat nagy érdeklődést a politika iránt az üzleti körökben. Elgondolásuk valószínűleg az, hogy ők a profit- hajhászással vannak elfoglalva és hát miért fizetik a sok politikust, ha nem azért, hogy azok intézzék a létfenntartás követelményeinek ezen részét. Sajnos, nagyon sok amerikai munkás is igy gondolja. vállalja a NATO-tagsággal járó kötelezettségeket és elismeri az amerikai támaszpontok fenntartásának jogát Nagy-Britanniában, most kénytelenek elfogadni még ezt a megnövekedett atombombázó repülőgép mennyiséget is. De az ő politikájuk nem az angol nép politikája: a tiltakozó megmozdulások és az a követelés, hogy az amerikaiak menjenek haza, egyre élénkebb és erőteljesebb lesz.
