Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-16 / 29. szám
Thursday, July 16, 1959. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 TÁMADÁS A VILÁGBÉKE ELLEN A kongresszusi kihallgatás a haderők, politikusok és fegyveres érdekelt ségek bűnös összeesküvését mutatja az emberiség élete ellen. Junius végén, a kongresszus közös atomenergia albizottsága 5 napos kihallgatás tartott Washingtonban arról, hogy milyen kihatással lehet egy atomtámadás az Egyesült Államok lakosságára. Az albizottság elnöke, Chet Holifield demokrata képviselő Kaliforniából vezette a kihallgatást. A kihallgatásra meghívott tudósok körülményesen és hidegvérrel, mintha csak tanteremben tárgyilagos előadást tartanának, képzeletbeli képeket festettek arról, amit — egyes megfigyelők véleménye szerint — Holifield képviselő és a hozzá hasonló háborús támogatók hallani akartak. És bár öt napon keresztül borzalmas leírásokat hallottak kínos halálról, pusztulásról és szenvedésről, az összefoglalás derülátó hangon végződött: Nem fog minden ország elpusztulni és milliókat meg lehet menteni, ha megfelelő és széleskörű polgári védelmi programot dolgozunk ki. Holifield képviselő régen fájlalja azt, hogy a közösség közömbösen viselkedik kedvenc elgondolásával, a tömeges menedékhelyek építésével szemben. Nem is tudta, hogy milyen lelkes barátja van Rockefeller személyében, aki elgondolását törvénybe akarja iktatni és kényszeríteni New York állam háztulajdonosait a nevetségesen fölösleges menedékhelyek felépítésére. Hogy miért feleslegesek? Azt mindjárt meglátjuk. A kihallgatást egy másik csoport is felhasználta a saját háborús elképzelése szempontjából. Ez a katonai bürokrácia csoportja, mely népszerűsíteni szeretné a megelőző háborút (preventive war). Még messzebbmenő elgondolás ennél a “pre-emptive war”, melynek lovagjai úgy megbénítanák az ellenfelet, hogy ne legyen képes visszaütni. Mindkét elgondolás a támadó háborút tartja célszerűnek, vagyis ne várjunk, hogy bennünket támadjanak, hanem előzzünk meg mindenkit és támadjunk mi először. Ezt az elgondolást eddig csak szükebb körben “meghívottak között” ismertették, de a háborús érdekeltségek igen szeretnék ennek “szükségességét” a nép tudatába juttatni. Ehhez először tompítani kellene a népben a háború elleni ellenszenvet. Nemcsak arról kell sokat beszélni és Írni, hogy a háború elkerülhetetlen, hanem arról is, hogy borzalmasságáról és pusztító erejéről torzított fogalmaink vannak. Hogyan Írtak pl. washingtoni lapok a kihallgatásokról? “A legtöbben túlélik az A-háborut”, mondják a szakértők, volt a “Star” fejeimé. “A H-bomba nem ölheti ki az emberi fajt,” irta a “Daily News”. És... “a következtetés az, hogy milliók fognak ugyan meghalni, de a legtöbb ame rikai túléli, úgyszintén a demokrácia és a nemzeti gazdaságunk is”. Mit hoz az atomháború? A “happy ending”-et igy készítették elő: Egy szép októberi napon az ellenség interkontinentális távlövegekkel, távrepülőkről és tengeralattjárókról irányított távlövegekkel nukleáris támadást intéz ellenünk. 70 városra, 133 katonai erődítményre és 21 atomenergia felépítményre 260 “piszkos”-bombát dobnának ,melyeknek összereje 1,453 megaton. (Egy megaton robbanóereje egymillió tonna TNT-nek felel meg). Ugyanakkor az európai katonai támaszpontjainkra 2,500 megaton erejű atombombát dobnak. Ez — amint mondták — “korlátolt háború” volna. Senki sem magyarázta meg, hogy miért használna az ellenség ily kevés bombát, amikor sokkal többel rendelkezik. No, jó. Lássuk ennek a következményeit. 48,900,000 ember azonnal meg fog halni. 20 millió fog megsebesülni, de lehet, hogy felgyógyulAz életbenmaradtak fele a kisugárzástól és az abból keletkező zavaroktól fog meghalni. A túlélők 5-től 20 százalékig olyan erős kisugárzásnak lesznek kitéve, amely 11 évvel fogja életüket meg rövidíteni. A nemzőképesség csonkulása a következő 30 generációra kiterjedően egybillió amerikai korai halálát vagy megnyomorodását fogja előidézni. Egy 10 megatonos bomba 25 mérföldes rádiuszban minden életet és épületet elpusztít. Ha pl. New Yorkban a Brooklyn Bridge közelében esik le, akkor 6,098,000 embert öl meg, A robbanás fénye a távolból is ezreket fog megvakitani Még borzalmasabb volt a Rand Co. egy utazó előadójának a véleménye. Mr. Herman Kahn azt mondta, hogy 20,000 megatonos támadás 150 amerikai városban 160 millió embert pusztítana el a 180 millió amerikaiból. A Rand Corporation a Védelmi Osztály egy alosztálya és Mr. Kahn az egész országban szükkörü kiválasztottaknak szakértői előadásokat tart, amelyekben gyöngéden közelíti meg azt a kérdést, hogy nem volna-e hasznos bizonyos körülmények között nekünk megindítani az atomháborút. Mr. Kahnt tehát tudatosan hívta meg Holifield képviselő a kihallgatásra, mint akinek meg van a képessége arra, hogy a megelőző háborút kedvező színben mutassa be. Gyors bőbeszédűséggel a következőket bizonyította: 1. Ha nem lesz hamarjában háború, akkor elkéssük az alkalmat arra, hogy eredményes háborút vezessünk. 2. Ha lépéseket teszünk a polgári lakosság megvédésére, akkor nagyobb képességgel indíthatjuk meg a megelőző háborút. 3.A nagy városainkról le kell ugyan mondanunk, de a vidéket megmenthetjük a lecsapódástól és későbben újraépíthetjük az országot. Tehát a városok sokmilliós lakóit a tüzhalál legnagyobb borzalmainak vetjük oda és olyan nemzedékeket létesítünk, amelyeknél a rákbetegségek — akárcsak manapság a meghűlés — mindennaposok lesznek. Az érdekes az ,hogy a kihallgatáson senki sem tette kérdésessé ezt a lehetőséget. A kihallgatás vezetői úgy manipuláltak, hogy a felvetett feltevések csupán “limitált támadásra” terjedjenek ki. I. F. Stone hetilapja junius 29-iki számában ismerteti az “Operation Research” 1959 márc.-ápr. kiadványában megjelent tanulmány tartalmát, amely szerint “piszkos” bombák, mondjuk 20,000 megaton robbanóerővel, mégha a célponttól 100 mérföldnyi magasságban robbannak is fel, az egész ország területét beboríthatják halálthozó lecsapódásokkal. Az eredmény teljes pusztulás volna. Holifieldék számára céltalan volt ilyen ismereteket a köztudatba vinni, pedig a természetes feltevés az volna, hogy háború esetén a háborús felek felkészültségük legmagasabb fokát alkalmaznák. De akkor mi értelme volna tervezni atomháborút és arról beszélni, hogy UTÁNA újra felépíthetjük az országot? Elképesztő elgondolások a kihallgatáson Walmer E. Strope (a tengerészet rádiólógiai védelmi laboratórium) felszólalásából: “A másik lehetőség (az első a menedékhelyek építése) az, hogy a lakosságot kb. két hét eltelte után az ország azon részeibe költöztessük, amelyek nem voltak kitéve súlyos lecsapódásoknak. Vannak óriási területek, főleg az ország nyugati részében, ahol ez lehetséges volna. Ezek ritkán lakott sivatagok, kopár hegyek és völgyek, ahol elsősorban a minimális lakásellátás nagy erőfeszítést igényelne a milliók számára. Valójában a felsorolt lehetőségek egyike sem kielégítő, miután nemcsak az érdekel bennünket, hogy a népnek biztos menedéket adjunk. Szeretnénk országunk gazdasági és politikai életét feléleszteni és szeretnénk a háborút sikeresen befejezni...” Hickenlooper szenátor kérdése: “Másszóval. .. ha valaki nem hal meg a robbanástól, megölheti a kisugárzás. Ha a kisugárzás nem öli meg, akkor a tüzvihar végezhet vele. Ha a tüzvihar kikerüli, akkor a mindebből származó oxigénhiány ölheti meg. Azért komolyan azt kérdem, hogy milyen praktikus célja van erőfeszítést tenni menedékhelyek épitésére?” Dr. Wm. T. Ham atomtudós felelete: “Amint már mondtam, az az érzésem, hogy bizonyos értelemben a szekeret fogjuk a ló elé. Bizony, először életben kell maradnunk és csak azután gondoskodhatunk a lecsapódás elleni védekezésről.” Dr. Robert Newell, szintén a tengerészeitől: “Az atomháború okozta lecsapódás évekig fog tartani és nemzedékeken keresztül az emberi tulajdonságok változását fogja előidézni... “Szerencsére az emberi faj elég erős ahhoz, hogy tovább éljen, hátrahagyva az elesetteket és megtisztultan a fejlődésén esett sérelmektől. Mi ideális képet alkothatunk magunknak az egész világon elterjedt lecsapódásokból megmenekültek- ről, mint egy nagyobb, erősebb, bölcsebb, gyön- gédebb, egészségesebb emberfajról, mint amivé különben kifejlődött volna. Hogy milyen árat kell majd érte fizetni? A népesség nagyrészének, eset- leg többségének elpusztulását; a fennmaradtak különböző, kisugárzásokból eredő elváltozását; a csecsemők és felnőttek nemzedékeken keresztül tartó nagyarányú elhalálozását; a női termékenység megerőltetését hosszú időkig, a népesség szaporítása érdekében. Amikor mindebből kikerülve a népesség kezd megerősödni, akkor itt lesz az ideje a fajfejlesztés tudatos tervezésének, hogy csak a legjobb tulajdonságokkal felruházott szülők rendelkezzenek nagy családdal.” A Polgári Védelmi Mozgósítás (Civil Defense Mobilization) egyik tisztviselője Eugene J. Quind- len : “Nem szeretném befejezni ezt a kihallgatást anélkül, hogy ne hangsúlyozzam ki erős meggyőződésemet arra vonatkozóan, hogy ne a veszteségeinkre fektessük a fősulyt, hanem a fennmarad- takra. Bennem nagy tetszést kelt az a jelszó, amellyel a megcsonkultakat bátorítjuk: ‘Nem az a fontos, amit elvesztettünk, hanem ami megmaradt’.” A béke a legfontosabb kérdés Elérték Holifieldék a céljukat? Elérhetik-e? Meggyőzhetik valaha is az amerikai népet arról, hogy szükség van háborúra, méghozzá atomháborúra, legyen az limitált, vagy totális? Van olyan nép a világon, amely ilyesmihez beleegyezését adja? Nincs és nem lehet addig, amig a nép tisztában van igazi következményeivel. De a kihallgatás részleteit a lapok nem hozták eléggé nyilvánosságra, a háborús uszítok és szakértők inkább egymást próbálták meggyőzni arról, hogy céljaikat keresztülvihetik. Számítanak arra, hogy a nép követni fogja nagyhangú szólamaikat, ha ők az időt elérkezettnek látják. Nincs ma a világon fontosabb érdeke a népeknek mint a BÉKE. A kulissza réseibe betekintve láthatjuk, hogy milyen bűnös támadás készül ellene — aránylag titokban. Le kell rántani a kulisszákat, hogy a háborúra készülők fekete lelke a maga meztelenségében kerüljön a nyilvánosság elé. Diamond Kimm, a bátor koreai Az amerikai bevándorlási hivatal Dél-Koréába, a véreskezü Syngman Rhee karmaiba, de valószínűleg a biztos halálba akarja juttatni Diamond Kimm koreai születésű, több mint 30 év óta Amerikában tartózkodó munkástársat. Pedig a II. világháború alatt a hadügyminisztérium kitüntető okmánnyal jutalmazta őt azokért a kimagasló, titkos és veszélyes szolgálatokért, amelyeket “lelkiismeretesen, önzetlen hazafiassággal és a kötelesség követelményein felül végzett”. Diamond Kimm 1928-ban jött tanulmányútra az Egyesült Államokba. Föld- és fémtani mérnöki kiképzése van. 1939-ben a kormány szolgálatában működött és folytatta a II. világháború alatt is. Munkájával hozzájárult a szövetségesek győzelméhez. Ehhez járult az ő szerkesztésében megjelenő “Korean Independence”, koreai és amerikai nyelven megjelenő újság is, amely szintén megérdemelt dicséretet kapott a kormányügynökségek részéről. 1945-ben, amikor a háborús szolgálatból elbocsátották, Diamond Kimm engedélyt kért a State Departmenttől, hogy felszabadult hazájába visz- szatérhessen. Nem kapott választ, gyakori ajánlott levélbeli sürgetésre sem. A háború után a “Korean Independence” hasábjain keresztül gyakran kritizálta Syngman Rhee politikáját, amelyet ártalmasnak talált a koreai nép egysége szempontjából. A koreai polgárháború után is hasonlóképpen nyilatkozott és a háború befejezése és Korea egységesítése érdekében agitált. Ezt folytatta annak ellenére, hogy tiz nappal a koreai háború kitörése előtt Diamond Kimm-et letartóztatták és deportálásra Ítélték azon vád alapján, hogy “túllépte it tartózkodási engedélyének idejét”. Az Idegenszületésüeket Védő Amerikai Bizottság vette kezébe Diamond Kimm védelmét, amely majd 10 éve húzódik. Jelenleg a Legfelsőbb Törvényszék előtt vár döntésre. Syngman Rhee hazájában halál vár azokra, akik ellenzik álláspontját. Egy élet megmentéséről van szó. Ehhez kéri a jóakaratu emberek segítségét a “The L. A. Committee for Protection of Foregin Born,” 326 W. 3rd St., Los Angeles 13, California. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!
