Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-11-19 / 47. szám

i

í

Kifli VMMZJEIYME ÍZ EGYESÜLT ÄL11MK0Z

A New York Times november 14-iki számában teljes egészében leközli a kubai kormány válasz jegyzékét az Egyesült Államok diplomáciai jegyzékére, amelyben az Egyesült Államok tiltakozik a kubai kormány Amerika-ellenes, hangulatkeltése ellen.

Nem állhatjuk meg, hogy hozzá ne szóljunk a tárgyhoz, mert itt is egy kis országnak a nagy ország iránti viszonyáról van szó.

Annak idején bőségesen foglalkoztak a lapok Magyar- ország és a Szovjetunió közötti viszonyról és ha jól emlékszünk, amikor a magyar nép jogosan követelte, hogy javítsa ki a Szovjetunió Magyarországgal szemben tanúsított politikáját, a Szovjetunió 1956 októberi jegyzékében elismerte, hogy némely kérdésben nagyhatalmi politikát követett ahelyett, hogy az egyenlőség alapián viselkedett volna a kis j Magyarországgal szemben, E politikai hiányosság rendbehozására óriási hitellel és készpénzzel segítette a kis Magyarországot, hogy helyre hozza hibáit és testvéri kezet nyújtson a magyar népnek, hogy az ellenforradalom által okozott károkat helyrehozhassa.

Kubában másképpen alakult a helyzet. Itt a forradalmi erők végre megdöntötték a diktatúrát és az uj forradalmi kormány az évszázados elmaradást akarja kiküszöbölni és arra törekszik gazdaságilag, hogy a földet szétossza és Kubát ipari állammá fejlessze. .

Amerika népe és a közvélemény általában boldogan tapsolt a kubai forradalmároknak és örömmel vette a véreskezü Batista eltávolítását, de a tőkés urak, akik nélkül Batista egy pillanatig sem tudta volna tartani hatalmát, nyomást j gyakoroltak kormányunkra és ennek köszönhető a két ország közötti diplomáciai jegyzékváltás.

Tudniillik a kubai kormány azon törekvése, hogy földhöz juttassa a parasztságot, nem tetszik a United Fruit részvénytársaságnak és az olajtársaságoknak sem. mert hiszen, ha földosztás van, azt valakitől el is kell venni. Történetesen óriási területek vannak amerikai tőkések kezén Kubában. Ezért hangsúlyozza ki a kubai kormány, hogy az j amerikai néppel nincs semmi baja, szívesen és szeretettel fogadják őket, ha ellátogatnak Kubába, ez azonban nem jelenti azt, hogy a múlt igazságtalanságait továbbra is tűrni fogja, amriveket az amerikai tőkések Kubával szemben gyakoroltak. Egyetlen kormánynak sincs joga ahhoz, hogy eltitkolja ezt népe előtt, még akkor sem, ha egy nagyhatalomról van szó.

,Sok szó esik manapság arról, hogy mi az oka annak, hogy egész Latin-Amerika ellenséges érzülettel viseltetik irántunk. Ajánlatos volna, ha az illetékes körök iól átvizsgálnák a kubai jegyzéket és az igazság szavára hallgatnának még akkor is, ha ez haraggal tölt el egyes tőkés csoportokat és odahatna kormányunk, hogy megértő cselekedetével ismét megnyerje a kubai és a többi latin-amerikai országok népének elvesztett barátságát.

A kubai kormány jegyzéke pontról-pontra felsorolja a Kuba népével történt igazságtalanságokat. Alább közlünk szemelvényeket a jegyzékből.

“Tény az, hogy kaptunk gazdasági segítséget Amerikától, de a valóságban Kuba többet adott, mint kanott.’’

A kubai kormány felsorolja ezután a különböző gazdasági egve^ményeket, amelvek folyamatban voltak a két ország között és rámutatott, hogy 1903 óta mindegvik USA javát szolgálta. “US 20—40 százalékos vámkedvezményt kapott Kubától, ugyanakkor USA semmiféle vámkedvezményt nem nvujtott Kubának. Kuba behozatalának 90 százalékát USA-tól vásárolta, sőt 75 százalékát ma is onnan vásárolja, annak ellenére, hogy másutt olcsóbban vásárolhatta volna. Az egvetlen egyezmény a kubai cukor és dohányra vonatkozott 1930-ig, ameddig Kuba szolgáltatta USA cukrának 53 százalékát.

“A Hawley Smoot vámtörvény két cent adót vetett a kubai cukor minden fontiára, amikor Kuba 20-tól 60 százalékos vámengedményt adott USA-ból hozott áruk részére.. A vámtörvény következtében a kubai cukor export erősen leesett, a US ennek ellenére kénye-kedve szerint változtatta a cukorbehozatal kvótáját. Mig Kubától ilyen áldozatokat követelt, addig más országoknak engedményt adott. Kuba eddigi 96 százalékos cukorbehozatalát 29 százalékra redukálta 1956-ban, ami 200,000,000 dollár veszteséget jelentett Kuba részére”.

Kuba elismeri, hogv az amerikai tőkebefektetés segített az ország előmenetelében, de ugyanakkor rámutat, hogy Kuba félgyarmattá sülyedt, csupán a cukor termelést engedték me<? részére és nem termelhetett más gazdasági terményeket, amelyek népének javára szolgálhattak volna.

A gazdasági befektetésekre vonatkozólag a következőket mondja a jegyzék: ^

“A hivatalos körök becslése szerint US kubai befektetése elérte a billió dollárt. Ez a valóságban sohasem volt ilyen magas. Szakértők szerint 500 millió dollárt fektettek be Kubába, a többi mind a kubai befektetés profitjából jött létre. Az utolsó 15 évben befektetésük elérte a 700 millió dollárt, ebből 548 milliót, tehát többet, mint az eredeti befektetés, visszaküldték USA-ba az eredeti befektetőkhöz és 163 milliót újra befektettek Kubában. Tehát befektetéseik két- ™ógen kívül mindig nagyszerű jövedelmet hoztak részükre”.

(Folytatás a 15-ik oldalon)

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y,

Vol. Vili. No. 47. Thursday, November 19, 1959 NEW YORK, N. T.

q ■ ■ ■ H ITITI ■ ■ ■ ■ ■ iinrm ■ ■ n ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■■ mamm • m ■ y ■ y ■ ■■■■■■■■■■ . ■■ ■ - ,,JI

Milliókkal csapták be a népet (§|) a husvásárlásoknál

Unió-vezető, városi vizsgálók a gyalázatos “racket” élén

NEW YORK. — Mintha nem lenne elég drága a hús a köznép részére, még mindenféle módon be is csapják a vásárlókat. A mészárosok csaltak a mérlegeikkel, a hús minőségével és havi 50—60 dollárt fizettek a városi vizsgálókkal szembeni védelemért..

3—400 üzletben jöttek reá eddig a csalásra. Legalább 30 százalékkal csapták be a vásárló közönséget, főképpen a szegényebb negyedekben, hol úgyis rendkívül nehéz legtöbb ember részére a husvá- sárlás a nagy drágaság miatt.

A “Salesmen and Poultry Worker Union” 662-es lokáljának elnökét, Emanuel Lapidust és Bert Smíth-et, az egyik városi vizsgálót letartóztatták. Mindkettőt 50,000 dollár óvadék ellenében tartják fogva. A vád: csalás és zsarolás. Remélik, hogy e letartóztatások a városi korrupció felszámolására vezetnek és megszüntetik a “rake- tir”-izmust.

Egy ev alatt több millió dollárral csalták meg New York háziasszonyait, a városi vizsgálók készséges segítségével.

Louis L. Kaplan, városi vizsgáló vezeti a kivizsgálást és azt állítja, hogy egyes esetekben a mészáros csupán ujját nyomta a mérlegre és ezáltal súlyosabbnak látszott a hús. Mások hirdetésekkel !csapták be a vásárló közön- 1 séget, jobbminőségü húst hir- ' detve, mint amit eladtak. Egyes esetekben annyira men tek a csalással, hogy 5 font- nyi húst fizettettek és alig három fontot adtak a vásárlónak.

A csalás legegyszerűbb módja volt, hogy úgy állították a mérleget, hogy a vásárló ne láthassa mennyit nyom a hús.

Havonta 50—60 dollárt fizettek a mészárosok a városi vizsgálók és a bűnvádi eljárások elleni protekcióért.

Ezideig 25-ön alul van a beidézettek száma, főképpen Brooklyn Bedford Stuyvesant j városrészében, amely egyike J a város legszegényebb negyedeinek.

! Lapidus uniója a város i egész területén működött és

remélhetőleg a többi kerületekre is kiterjesztik a vizsgálatokat.

A város vizsgálói .

a legkorruptabbak

Koota, helyettes városi ügyész úgy nyilatkozott, hogy a “város vizsgálói keresztül- kasul telve vannak korrupt- sággal!” Bert Smith, a 39 éves városi vizsgáló egy 15-ös csoporttal dolgozott együtt és 1952 óta volt a város alkalmazottja.

A protekció alá tartozó mészárosoknak azt mondták, hogy ha a városi vizsgálók közül bárki is csaláson éri őket, nem kerülnek bíróság elé, mert a vizsgálók csoportján belül elintézik ügyeiket.

Wagner polgármester vagy hat héttel ezelőtt rendelte el a vizsgálatot, mikor igen sok panaszos levél és telefonhívás érkezett a városhoz a vásárló közönségtől.

A vizsgálók még olyan esetre is rájöttek, amikor egy zsinór lógott a földre a mészáros mérlegéről, melyet a lábával kicsit meghúzott és igy tette nehezebbé a mérlegre tett húst.

BESÜT ÜJÜ5 SíEGÉUfülSZIK

Levelet irt Eisenhower elnökköz s kéri. hogy tárgyalásokat hozzon össze a sztrájkok kiküszöbölése érdekében. — Az elnök a levelet átadta Mitchell munkaügyi miniszternek

George Meany, az AFL-CIO elnöke levélben kérte Eisenhower elnököt, hogy hívja gyűlésre az ipar urait és a szakszervezetek vezetőit meg tárgyalni, hogy miképpen lehetne mega kadálvozni a sztrájkokat az ország egész területén.

í A következőket Írja többek közt:

“Az acélsztrájkkal még frissen emlékezetünkben, úgy vélem, hogy helyénvaló olyan ajánlat, amely arra vezet, hogy ilyen s hasonló hosszantartó ipari harc meg ne ismétlődhessen.

“Engedje meg, hogy az unió és az ipar vezetői országos konferenciára való összehívását indítványozzam, hogy igazságos és békés munkás és munkáltató közti viszony alapját fektessük le.

“Véleményem szerint erre a konferenciára sürgősen szükségünk van.

“Az egyre erősödő szovjet közgazdaság kihívása, amely csupán egy más arculata a kommunista felforgatás és támadásnak, rendkívül fontossá teszi, hogy biztosítsuk hazánk növekedését és közgazdaságunk folytonos prosperitását. A munkás és munkáltató közötti, békés viszony biztosíthatja csupán ezt az előmenetelt és jólétet. Az általam ajánlott konferencia nagyban elősegitheti a munkás és munkáltató közötti megértést”.

Meany nem hajlandó megérteni az idők szavát, ő maga is a hidegháború tiizét szítja. Nem veszi figyelembe kormányunk lassan változó politikáját, amely a Szovjetunióval való együttélés lehetőségét kutatja.

Meany, a munkásvezér a munkásság leszerelésén dolgozik. Lakáj módjára felajánlja szolgálatait akkor is, amikor nem kérik.

Alig néhány nappal előbb még d e m a g ó g módjára sztrájktörőnek nevezte az elnököt, aki a Taft-Hartley-tör- vény alapján visszakényszeri- tette a sztrájkoló acélmunkásokat munkahelyükre. Igaz, hogy a Taft-Hartley-törvény tiltóparancs csak 80 napi munkára kötelezi az acélmunkásokat, akik azután ismét folytathatják a sztrájkot, ha erejük és kedvük lesz hozzá.

Meany jól tudja ezt, de azt is tudja, hogy az acélmunkások a frontharcosok és ha sztrájkjukat letörik, egy szak szervezet sem sztrájkolhat többé, mert az iparnak gondja lesz arra, hogy megakadályozza a munkások sztrájktörekvéseit.

Éppen erről van szó és Meany arra törekszik, hogy segítsen a sztrájk megakadályozásán különben miért ment volna Eisenhower elnökhöz, aki a Landrum-Griffin törvényjavaslatot, mint a nemzet legszükségesebb törvény- hozását vitte a nép elé? Rádión, televízión beszélt mellette. Ugylátszik Eisenhower elnök sem fogadta szívesen a kétkulacsos Meanyt, mert válaszolt ugyan levelére, de Mitchell munkaügyi miniszterhez utasította őt “fontos kérdésével”, a sztrájkok megakadályozására vonatkozólag.

Meany a kormánnyal akar együtt dolgozni, azzal a kormánnyal, amely nem csinál titkot abból, hogy kinek az érdekeit szolgálja.

Semlegessége csak annyira terjedt amennyire a munkáltatók érdekei megkívánták.

(Folytatás a 4-ik oldalon)