Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-11-05 / 45. szám
Thursday, November 5, 1959 AMERIKAI MAGIAK S/jU 11 AHoSrAM ÉM IAtOm írja: ehn Számoljunk egy kicsit Nem mondok újat és nem is árulok el titkot, amikor leirom, hogy kormányunk az élelmiszerek árát jó magasan kívánja tartani és ezért a farmerjeink által termelt javak egy nagy részét megvásárolja és tárolja. Kormányunk ezáltal egyéb foglalkozása mellett még egy-vágányu termény nagykereskedő is lett. Egy-vágányu azért, mert folyton vásárol, folyton tárol és olyan keveset ad el, vagy oszt szét, hogy a raktára évről-évre nagyobb lesz. Jelenleg közel kilenc billió dollárra becsülik kormányunk termény-raktárát.. És e hatalmas mennyiségű termény tárolása már tavaly több, mint egybillió dollárba került. Matematikai szakértők véleménye, hogy miután a termény-raktár évről-évre nagyobb lesz, 1961-ben a tárolás közel másfélbillió dollárba fog kerülni. Ezek a számok, ezek a dollár-összegek olvasóinkat és ennek a nagy országnak minden egyes lakóját közelről érintik. Kormányunk kilencbillió dollár értékű terményt tárol, hogy az élelmiszer- árakat magasan tartsa és ezáltal a farmerek — elsősorban a nagy és óriás farmok — jövedelmét bizonyos fokon tartsa. A kilencbilliót az amerikai néptől, — tőled, tőlem, a barátainktól, a szomszédainktól — vasalták be adók formájában. A tárolásért kifizetett hatalmas összegeket is az amerikai nép fizeti nyílt és rejtett adók forrná jában. A mesterségesen magasan tartott árakat is mi fizetjük, mert enni kell és az élelemért fizetni kell, akár tetszenek, akár nem, a magas és hónapról-hónapra’ emelkedő árak. Ezek a billiós összegek közelről érintenek, de nem zavarnak bennünket egyszerűen azért, mert ezek nagyságát már érzékelni sem tudjuk. Az átlagos embert zavarja a havi házbér; a heti bevásárlás; a gáz, villany, telefon és viz számla; a gazolin és olaj számla. Zavarja, ha ruházkodásra, cipőre kell “nagyobb” összegeket kiadni. Feleletet próbál találni arra a fogas kérdésre, hogy honnan kerül elő a gyermekek iskolázására szükséges összeg. Ezeket a kiadásokat közelről ismerjük, ezek egész életünkön át hűségesen kisérnek és állandó gondokat okoznak. Nem is beszélve azokról a komoly gondokról, amelyeket egy-egy betegség okozhat. E mindennapi, de közeli gondok mellett elsiklunk a billiók felett. A kormány évente több, mint 40 billiót költ fegyverkezésre... A kormány kilencbillió értékű terményt tárol és a tárolásért évente több mint egybillió dollárt fizet ki... Annyi baj legyen! A fő, hogy kifizettük a házbért, a gáz- és villany számlát és ennivaló van a házban... Ahhoz, hogy EGYBILLIÓT érzékelni tudjunk, szemléltető példát kell lelki szemeink elé idézni... De először legyünk tisztában a “billió” fogalmával. A “billió” alatt Amerikában EZER MILLIÓT értünk. Szülőföldünkön, csakúgy, mint. Európa többi államaiban, — beleértve Angliát is — ezer milliónak nem billió, hanem “milliárd” a neve. Ott a “billió” alatt nem ezer milliót, hanem “millió milliót” értenek. Amerikában élünk, dollárokban számolunk, tehát a “billió” alatt ezer milliót kell értenünk. Tulajdonképpen mennyi EGYBILLIÓ DOLLÁR? Ha olvasóink megpróbálnak EGY MILLIÓ papír ezerdollárost egymásra rakni, kiderül, hogy azzal négy incs magas halmazt képesek építeni. Ha e sorok olvasásakor éppen nincsen kéznél ez az összeg, higyjék el nekem, hogy ez igy van, bár én ezt nem tapasztalatból tudom, hanem a szövetségi pénz-nyomda megállapításából. Egymillió ezerdolláros négy incs; ezer millió ezer dolláros tehát ezerszer ennyi: NÉGYEZER incs, ami 333 lábnak felel meg. Ha egy-egy emeletet tiz lábnak számítunk, akkor ezer millió — Egy Billió ezerdolláros egymásra rakva több, mint 33 emeletnek felel meg. Ugyebár igy már egyszerű és elképzelhető a dolog! Amerika nemzeti adóssága jelenleg körülbelül 295 billió dollár. Ez azt jelenti, hogy ha ez nem adósság lenne, hanem 295 ezer millió ezerdolláros, akkor 295 ilyen 33 emeletes oszlopot lehetne belőle építeni. Mindezek csak számok. Mindez csak lélek nélküli matematika, ami lelkesíthet valakit, akinek számolás az érdekköre, de bennünket más érdekel. . Mi ilyen óriási összegekkel kapcsolatban arra gondolunk, hogy 40 ilyen 33 emeletes pénz-oszlopot sokkal okosabban lehetne s kellene felhasználni, mint évente hadiszergyártásra forditani. A nagy városok nyomortanyáit uj, modern épületekkel lehetne helyettesíteni. Kórházak százait lehetne felépíteni az ország legjobb klímájában fekvő erdőkben, folyók és tengerek partjain. Iskolák százait lehetne felépíteni és a tanulásra vágyó fiatalokat kiemelni a zsúfolt iskolatermekből. A rák, a szívbaj, a tüdővész, a gvermekparalizis, az álomkór, reuma, köszvény és más gyilkos betegségek kutató intézetei kellő támogatásban részesülnének, hogy minél előbb érjük a napot, amikor a szenvedők számát a minimumra lehetne csökkenteni. Gondolunk továbbá arra, hogy kilenc 33 emeletes pénzoszlopot lehetne termények formájában a világ (és Amerika) oly részeibe juttatni, ahol a lakosság túlnyomó százaléka rosszul táplált, vagy egyszerűen koplal. És minden évben 2—3 ilyen 33 emeletes pénz-oszlopnak megfelelő élelmiszert lehetne szétosztani olyan milliók között, akik születéstől halálig egyetlen egyszer sem laknak jól, mert — nincs miből. Úgy mellékesen arra is gondolunk, hogy a hadi A NYUGDÍJASOK PROBLÉMÁJA A haladó tudomány évről-évre újabb felfedezésekkel nyújtja ki az emberi életet és mindennek ellenére milliók télbe hajló élete inkább rozsdamarta, mint öreg korról álmodott, arannyal futtatott boldogság. . . Tovább élünk és az öreg emberek egészségesebbek ma, mint bármikor ezelőtt. De ha az érem másik oldalát nézzük, akkor megláthatj uk az egészséges öreg kor bizonytalanságát és félelemmel tűzdelt agóniáját is. A kongresszusi leváltár szinte roskadozik a panaszos levelek sokaságától, amelyekben nyugdíjasaink oontról-pontra felsorolják képviselőiknek boldogtalanságuk okozóját. Ezek szerint nagyon kevés a nyugdíj, amelyből nem telik elegendő élelemre, szórakozásra pedig még csak nem is gondolhatnak. Mert mit ér a fizikai egészség, ha ezt be kell zárni a lakás négy fala közé és állandóan a holnap problémájával kell foglalkozni? így vélekednek az egészségesek; a betegek lelkiállapotának elemzését pedig egyszerűen az olvasóra bízzuk. Több kongresszusi bizottság foglalkozott már ezzel a tragikusnak mondott üggyel a múltban is, a felelőtlen ígéretek ellenére még mindig nem sikerült a hivatalos közegeknek megoldást találni ezen ország gazdagságához nem illő lakásviszonyokra, a méregdrága orvosi szolgálat problémájára, a dolgozni akaró középkorú, vagy nyugdíjas ember foglalkoztatására, s a nagyon kevés nyugdíj miatt egyesekre kényszeritett zavaros lelkiállapotra, amelynek aktiv betegei lesznek mindazok, akik még öregségükben is halálosan szégyenkezve viselik a koldusság érzésének bélyegét. Mert ez a réteg talán jogosan úgy érzi, hogy ez a társadalom kivetette magából, habár a fejlett tudomány hosszú évekkel megnyujtja az emberi életet anélkül, bogy tisztában volna ennek hátrányaival, vagyis, hogy semmi értelme sincs annak, ha nem tudja értékesebbé tenni, valami kevés boldogsággal bearanyozni, vagy belopni a tavasz napsugarának melegségét azokba az extra évekbe, amelyeket a biológiai kutatás révén biztosítanak az ember részére. . . A kongresszus most ismét egy vizsgáló bizottságot indított el Patrick Y. McNamara szenátor vezetésével, akit megbíztak, hogy nagyon komolyan foglalkozzon a nyugdíjasok és általában az öregek ügyével, vonja össze a múlt vizsgálatainak következtetéseit, amelyekből alapot teremthetnek maguknak a kiindulásra, és találjanak valamilyen megoldást erre a nagyon komoly társadalmi problémára. Szerencsére a szenátor ur is most lépte át 65-ik életévének küszöbét és ezzel ő is tagja lett az “elfe’ejtett emberek klubjának”. Amerikaszerte kereken 16 milliót tesz ki ezeknek a száma, mely mindennap 3300-al szaporodik, ami évente egymillió uj tagot jelent. Ügyes matematikusaink azt is kiszámították, hogy az emberi faj történelmétől számítva, a 65 esztendőt megért emberek összességének 25 szászergyártás beszüntetése és évente 40 billiónak békés gyártásra fordítása az egész világ számára követésre méltó példát nyújtana. Ez általános leszerelést, a hidegháború megszüntetését és általános BÉKÉT eredményezne, ami elvégre is az egész emberiség nagy százalékának leghőbb vágya és reménye. A kisebb százalék, — amelynek a hidegháború és a hadiszergyártás a fő üzlete és amelynek a jelenlegi óriási profitról kellene lemondani—egyelőre elég erős, elég befolyásos ahhoz, hogy a jelenlegi ésszerűtlen állapotokat érvényben tartsa. Ez a kis százalék legfontosabb hivatásának és életcéljának tartja az ezerdollárosok gúlákba halmozását és a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy milliók éheznek, milliók nélkülöznek. .. Miután számoltunk egy kicsit és a fentiek alapján tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent egy billió, — próbáljunk azzal is tisztába jönni, hogy a jövő heti, vagy jövő havi bevételünket miként osszuk be ahhoz, hogy jusson és maradjon is belőle. Ha ezt a fogas kérdést meg tudjuk oldani, akkor a billiók gondját megint leráztuk magunkról. zaléka ma itt él közöttünk, — azonban ezen élők problémájáról, szenvedéseiről a statisztika nem tesz emlitést. De az uj vizsgáló bizottságnak segítségére jött a “Zsidó Aranyifju Kor Tanács”- ának elnöke, aki kereken kijelentette, hogy az öregek legnagyobb problémája a rosszul tápláltság, mivel a kevés nyugdíjból nem telik elegendő élelemre. Egy másik nyugdíjas-klub elnöke a következőket mondotta; “Emeljék fel a nyugdijat, adjanak orvosi szolgálatot és máris meg van oldva az öregek problémája.” Többen megemlítették, hogy rengeteg azon öreg gek száma, akik koruk ellenére még munkaképesek, de munkát nem kaphatnak, minélfogva a társadalom szemétdombjára kerültnek érzik magukat. A Bostonban tartott kihallgatáson például többen feltették azt a kérdést: Hogyan lehetséges az, hogy ebben az országban, ahol annyi élelemfelesleg van, éhezni hagyják a nyugdíjasokat? És miért ne lehetne számukra is egy olyan tervet kidolgozni, mint például az iskolákban, ahol a gyermekek ebéd formájában ingyen, vagy nagyon olcsó áron fogyaszthatják el a kormány élelmiszerfölöslegét? Mert’ hiszen millió tonnaszámra van élelmiszerfölösleg felhalmozva a raktárakban azzal a szándékkal, hogy a piaci árakat magasan tartsák, de ugyanakkor Amerika társadalmának egy nagyon tekintélyes rétege olyan kevés jövedelemmel rendelkezik, hogy a mesterségesen fenntartott árakon árusított élelmiszereket nem tudja saját szükségletére megvenni és ezért nem tud elegendő, a teljes egészséget szolgáló, táplálékhoz jutni. Már most. kezdetben ilyen, az előbb elmondottakhoz hasonló problémák és kérdéséi özöne ostromolja a szenátusi bizottságot, amelyek mindegyike külön-külön magán viseli egy komoly betegség nyomait. Később még többet is megtudunk, mert hiszen az orvoslást célzó kutatás még csak most kezdődött s nem fog befejeződni mindaddig, arnig az ország minden részét meg nem vizsgálták. Hogy számithatunk-e azután valamilyen eredményre ? Hát ez attól függ, hogy menynyire lesz politikusainknak szüksége a 16 millió öreg szavazatára a jövő évi választásoknál! Sokat ígérnek, az bizonyos — és valamit adnak is. De ez a valami már most kellene és nem a jövő évben. A szenátusi bizottság tagjai is tudják ezt, azonban a körülmények folytán a politika most is háttérbe szorítja a lelkiismereti kérdést. Pedig de sokan várják a segitséget az élet alkonyán, de sokan áhítoznak egy- néhány boldog pillanat biztató melegségére! 'w -r t -T v v v ■* t -v -y ▼ ▼ ▼ ▼ ^ HA ÖN RÉGI VAGY U JAMERI KAS < ' ÉRDEKELNI FOGJA _ ► Szabó Miklós ^ volt emigráns érdekfeszitő leleplező könyve 4 ; “FOGLALKOZÁSUK EMIGRÁNS” ] ► amely korlátolt mennyiségben Kiadóhivatalunk- ^ ► ban kapható. — Ismerje meg Ön is azok arcké► peit, akik idegen pénzért árulják hazájukat y és népüket " RENDELJE MEG MÉG MA! * Ára: 1.50 dollár
