Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-29 / 44. szám
EÖRSI BÉLA: TALÁLKOZÁS A HOLTTAL Kétségtelen, hogy az elmúlt 14 évben a falusi szegény- és középparasztság helyzete lényegesen nagyobb mértékben javult, mint a városi lakosságé. Ezt én Magyarországra érkezésemkor nem tudtam és talán ez a tudatlanság (amennyiben a tudatlanság előny) segitett megfigyeléseim objektivitásában. Vagyis nem idegenek mesélték el, hogyan áll a magyar dolgozók sorsa, hanem saját bukdácsolásaim vezettek reá bizonyos dolgokra. Mikor Budapestre érkeztemkor megkérdeztek, mit akarok tanulmányozni, olyan gyárba kértem látogatási engedélyt, ahol női munkások vannak. Tudtam, hogy az egész világon a női munkaerőt fizetik a legrosszabbul, vagy pontosabban: olyan helyen túlnyomó a női munkaerő, ahová férfiak nem mennek. Elmentem a Magyar Pamutiparba, ahol 5,000 munkás dolgozik; háromnegyed rész nő és csak egynegyed része férfi. Egy leány-ru- haüzemben 600 nő dolgozik (úgy látszott, csak nők dolgoznak, mindössze az irodákban láttam néhány férfit). Az igazgató mindkét helyen nő volt. A ruhaüzem igazgatónője egész életében varrónő volt és semmiféle magasabb műveltséghez nem jutott — ha az iskolát vesszük a műveltség fokának. Ahhoz, hogy a női munkások mai helyzetét jobban megértsem és dönteni tudjak, vajon tör- téntek-e lényeges változások, szükséges volt a múltat felidéznem, hogy a most látottaknak kellő hátteret és összehasonlitási alapot tudjak adni. Ezért a Társadalmi Szemlében 1932-ben “Gyári munkásnők” c. tanulmányomat újból elolvastam. Ebben a cikkben munkásnők leveleit idéztem: “. .. szövőgyárban 180—200 munkás dolgozik, majdnem kivétel nélkül nők. A munka kora reggeltől késő estig, azaz naponta 13—15 órán át folyik.” “. . . minden asztalnál 5—6 leányra ügyel fel egy előmunkás. Hangos figyelmeztetéssel és árul- kodással igyekeznek állásukat biztosítani. Beszélgetnünk nem szabad, különben büntetésből 2—3 napra szabadságolnak. Enni csak egyszer szabad naponta 12 és fél 1 között, de azt is csak munka közben. Ivóvizet abból a tartályból hozhatunk, amely a gépházban van. Ezt a vizet az üzemben szükséges festékek keverésére használják. Némelykor napokig állott vizet iszunk. Mosdó nincs. A munkatermek piszkosak és egészségtelenek, szellőztetni nem lehet, mert az ajtókat nyitva kell hagyni, hogy az üzemvezető minden akadály nélkül járkálhasson egyik teremből a másikba.” “. . .az órabér a kikészitőben 14—-16 fillér, azokon az osztályokon, ahol géppel dolgoznak 20— 30 fillér. A festőben, ahol a különböző mérges festékanyaggal fiatal nők dolgoznak, 30—34 fillér órabért fizetnek. Higiénikus berendezés nincs...” Nézzük, mit láttam a két gyárban most. Vegyük először a munkabéreket. (Megengedték, hogy a munkabérlistát átnézzem és igy magam számítottam ki az alábbi adatokat.) Hetibér pengő, átszámítva forintra: Textilüzem, munkásnő: csucsasztendő, 1928-ban 160 forint. Válság, 1932-ben, 128 forint. Mai bér: 32(> forint (havi 1,300—1,500) Ruházati ipar, kézi munkásnő bére: csucsesz- tendő 1928-ban 120—150 forintig. Válság, 1932- ben 96 forint. Mai bér: 300 forint (átlag havi 1,360.) Munkaidő Horthy-Magyarországon 65 óra, most 48 óra. A Szovjetunióban és Magyarországon a szombat rendes munkanap. Nézzük az ipari munkásnő mai helyzetét A női munkabér egyenlő a férfiével. Igaz, a férfiak jobban fizetett ipari szakmákban dolgoznak. Semmiféle adót a munkásság nem fizet. A munkások évente jövedelmi részesedés címén kb. három heti bérüknek megfelelő összeget kapnak, — ha van jövedelem. Most teljes egészségügyi biztosítás van. — Sajnos, azonban a konyhát nem ellenőrzik eléggé. Sok panaszt hallottam a kórházak élelmezése körül is. Hogy ennek mi az oka — az állandóan hangoztatott lopás, vagy csak a hozzá nem értés, — azt nem volt módomban megállapítani. Éppígy volt a munkásétkezdékben is. Például az egyik nagyüzemben igen gyenge a koszt, viszont a Pamutipar ebédlője csinos, az asztalok szépem terítve állottak. Viszont, ahol inkább magasabb, műveltségű emberek dolgoznak (pl. egy kiadóhi- valai), ott az ebédlő barátságtalan, komor, minden egyéniség hiányzik belőle. Egy nagy gazdaságban, falusi konyhán meglepően nagy adago-; kt,+ w, kedvenc ételemet (bécsi szelet) adtak, 5 forintért, amely a mi pénzünkön csak 20 cent. vouia a gyarax vezetőit abba a kis faluba elvinni, hogy lássák a konyhát. Megmutatták a bölcsődét, mely igen szép volt. lehetőség, sőt hajszárító gépet is láttam (mint Hollywoodban). Munka után tussolni lehet ott, ahol azelőtt még mosdó sem volt. Megmutatták a böcsődét, amely igen szép volt. Belépéskor mindenkinek — nekünk is — fehér köpenyt kellett felvenni. Bevallották, hogy még nincs elég bölcsőde az országban, még nem jut minden gyerekre. Legjobban tetszett a Pamutipar teljesen berendezett kis klinikája. Itt kis operációkat is el tudnak végezni és teljes laboratóriumi vizsgálatot. Röntgen, fogászat, nőgyógyászat, bőrgyógyászat, gége- és torokosztály áll a dolgozók rendelkezésére, s mindez természetesen teljesen ingyen. Műhely- és gyárlátogatásom egyik legérdekesebb részlete egy középkorú munkásnővel folytatott beszélgetésem volt, továbbá a tanoncok szobájáról szerzett benyomásaim. Egész irodalom gyűlt össze — valamint édesapám elbeszéléseiből is sokat tudtam — a tanoncok, a régi ipari tanoncok sorsáról. Pofonok, gverekdajkálás és házi cselédmunka volt a teendőjük és a segédek kínzásainak középpontjában állottak. Most külön szobában, rendes oktatásban részesülnek. Iskolai tanulmányaik színvonala messze fölötte áll a régi alsófoku ipari oktatásnak. Tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a nők munkahelyében, munka- viszonyában, biztonságában és munkaidejében kétségkívül határozott javulást lehet tapasztalni. Ellenben a munkabér, ha az illető egyedülálló nő és gyermekei vannak, igen szűkös. Ha férje van és ketten keresnek, ez közepes megélhetést biztosit számukra. tAJudbcmru&iÁf ás t&chniíüa ma topográfiái viszonyairól, annak ellenére, hogy egyes részek még most is hiányoznak. A leletről beszámoló és számos fényképpel ellátott mii nemsokára a nyilvánosság elé kerül. A TEJUT TITKA MOSZKVA. — Az “Izvesztia” cikke szerint leningrádi csillagászok az uj “rádió teleszkóp” segélyével észrevették, hogy a Tejut központjában forró gázokból álló nagy, tömör nucleus (mag) van, amelynek hőfoka meghaladja a 18,000 F. fokot. A Tejut az a csillagtömeg (világegyetem), amelyhez a mi naprendszerünk, tehát a mi földünk is tartozik. Naprendszerünk a lencse alakú Tejut egyik széle felé fekszik és igy az évnek csak abban a részében (nyáron át) látjuk, amikor a Föld olyan helyzetbe kerül, hogy arról a lencse másik széle felé tekinthetünk. Az Izvestia cikke szerint a forró központot a Pulkovo observatóriumban fedezték fel, ahol felépítették a világ legnagyobb rádió-teleszkópját. Ennek a teleszkópnak a tányérja 250 láb átmérőjű s sokkal messzebb lehet vele látni, — illetőleg tudomást lehet venni az űrben lévő testekről, mint a közönséges teleszkóppal. Dr. Otto Struve, a National Radio Observatory, (Greenbank, W. Va.) azt mondja, hogy amerikai és más nemzetiségű asztronómusok is állították már, hogy a szovjet csillagászok által jelzett irányban valami szokatlan jelenség van. Ezek úgy vélték, hogy az uj, igen érzékeny készülékek valami uj csillag, vagy csillagzat kialakulását mutatják. A szovjet uj rádió-teleszkóp most erre nyújt pár uj adatot. összeállították az ókori Róma térképét Az antik Róma nemcsak egy világbirodalom fővárosa, hanem a korabeli világ kulturközpontja is volt. Az eddig ismert legrégibb Írásbeli adat Róma területi beosztásáról az i. sz. 354-ből származik, amely név szerint felsorolja 14 régióját (kerületét). Ennél pontosabb útbaigazítást ad egy márványba vésett térkép maradványa. A térkép ' eredetileg 100 márványtáblára volt felvésve, I amelyeknek mérete egyenként 200x80 cm. Ez a térkép Vespasianus Fórumának egyik auláját díszítette, amely a Maxentius bazilika és a jelenlegi Szent Kozma és Damján kolostor között épült. A márványtáblákkal borított fal most is áll: 23 m hosszú és 17 m magas. Jól láthatók rajta a vastag bronz-szögek nyomai, amelyek a súlyos márványtáblákat tartották. A minőén dombot, épületet, utcát stb. feltüntető domborművű térkép története valóságos regény. A barbárok betörése idején, az i. sz. V. század végén talán maguk a rómaiak verték le a falról, hogy megnehezítsék az ellenség eligazodását a városban. Több mint ezer évvel ezután, 1562- ben találták meg az első töredékeket a Szent Kozma és Damján kolostor kertjében. Giovanni Dosi régiségkereskedő ásatta ki a táblákat és Alessandro Farnese kardinálisnak ajándékozta. Amikor ennek palotájába szállították, több tábla eltört és néhány elveszett. 386 töredék maradt meg, amelyek III. Károly, Spanyol- ország és Szicília királya birtokába jutott; ő ezeket XIV. Benedek pápának ajándékozta. A szállítómunkások azonban nem sokat törődtek szállítmányukkal: útközben 13 töredék ismét elveszett. 1888-ban további táblatöredékeket találtak egy Tiberis-parti ház lebontásakor. Innen 185 táblatöredék került napvilágra. Tiz évvel ezután egy másik Tiberis-parti ház lebontásakor — a Far- nese-palota szomszédságában — újabb nagy mennyiségű töredékeket találtak, szám szerint 451 darabot. A Szent Kozma és Damján templom apsisa mögül is előkerültek ilyen töredékek. Most hozzáfogtak az immár több mint 1,000 darabra tehető töredékekből a régi Róma térképének összeállitásához. Az eredeti példányok “Róma Város Muzeumá”-ba kerültek, azonban gipszlenyomatokat készítettek róluk. Ezek alapján — a még hiányzó részek kiegészítésével — rekonstruálták a hajdani világváros helyszínrajzit. A császárkori Róma térképének összeállítása feleletet ad sók eddig nyitott kérdésre a régi RóAz előagy nélkül született csecsemő normális újszülöttként viselkedett Oxfordban egy gyermekideggyógyász-értekez- leten előagy nélkül született csecsemőről, készített filmet vetítettek. (Az előagy, másképpen nagyagy a szellemi élet központja.) A csecsemő három hónapig élt, és mindvégig úgy viselkedett, mint bármelyik normális újszülött. Táplálkozása, sírása, mozgása nem különbözött a csecsemők szokásos megnyilvánulásaitól. A konferencián részt vevő szakorvosok arra a megállapításra jutottak, hogy a normális csecsemők viselkedése is sokkal nagyobb mértékben automatikus, mint korábban feltételezték. A filmen bemutatott eset megkönnyíti az előagy normális és kóros fejlődésének felismerését. Mindeddig nehézséget okozott annak megértése, hogy miként fejlődhetik normális módon az agy többi része, amikor az előagy nem teljes értékű. Úgy vélik, hogy az előagy növekedését, a központi idegrendszer szabályozó működésétől független és különálló rendszer szabályozza. Az értekezleten beszámoltak arról is, hogy a biológiai kutatásokat végző párizsi központban elektroenkefalográf segítségével vizsgálták a fogamzást követően hat, hét, nyolc és kilenc hónapra született kora- és újszülöttek agyáramait. Ennek során megállapították, hogy milyen a különböző korú magzat normális agyárama. Azt is észlelték, hogy a fogamzást követő nyolcadik hónapig fokozatos a fejlődés. A kutatás eredményei alapján szokásostól eltérő agyhullámokból felismerhető, hogy melyik gyermeknek van szüksége különleges kezelésre a fejlődés elmaradása miatt. A BUDAPESTI István-kórházban elkészült az első magyar mesterséges szivtüdőkészülék. A berendezés a bonyolult szívműtétek idejére elvégzi a szív és a tüdő munkáját. • A 86 ÉVES RÓZSAHEGYI KÁLMÁNT, aki jó egészségnek örvendve vezeti színi stúdióját, most szerződtette a Magyar Nemzeti Színház. I - i ■ »líríiiimf
