Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-15 / 42. szám

IM'UlAMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, October 15, 1959

J4

Kik hazudnak, miről?

Vagy hol az igazság mostanában?

“Az orosz nép nem tudja mi történik Amerikában! Az Izvesztia, a Pravda és a szovjet lapok nem írják meg az igazat Amerikáról!” A U. S. News and World Report folyóirat egyik munkatársa, Mr. Kucherov leírja, miként beszélgetett

2,000 szovjet polgárral nyíltan, őszintén és milyen keveset tudnak valóban Amerikáról, stb. Mr. Kucherov 60 napot töltött a szovjet nép között, folyékonyan beszél oroszul és érdekesen mondja el élményeit. Egyet azonban ugylátszik elfelejt, azt, hogy vannak Amerikában is, akik tudnak valamit a Szovjetunióról és akarva nem akarva ha- már rájönnek, hogy Kucherov nagyon igazságszerető mikor a szovjet lapokról van szó, de véletlenül, vagy szántszándékkal elfelejti az igazságot, amikor az amerikai lapok őszinteségéről van szó.

Fényképekkel is illusztrálja, amit látott

Meggyőződésünk az, hogy a 42 éves Szovjetunió, amely éhínségen polgárháborún, két világháborún ment át, nem lehet még földi paradi. csőm. Tudjuk, hogy a németek bombái az ország egyharmadát elpusztították, vagy húsz millió lakossal egyetemben, tehát ez is súlyosbította a lakóházak kérdését. Mi 150 év alatt is ott tartunk, hogy népünk egyharmada életszínvonalunkhoz nem méltóan lakik él, s ruházkodik, pedig mi egyetlen egy bombát sem kaptunk, sőt két világháború prosperitást hozott részünkre, egyik a

30-as évek szörnyű nyomora után. Mr. Kucherov azonban tudja, hogy olvasói nagyrésze nem volt a Szovjetunióban, igy hát a képeknek kis kicserélése nem sokat számit. A kérdéses cikkben ugyanis bemutat egy uj és egy régi moszkvai “apartment” házat. Biztosan akadnak Moszkvában öreg, rossz állapotban lévő házak, de ez a ház nem moszkvai, hanem lehet baltimorei vagy newyorki. Aki ismeri Moszkvát, az tudja, (már pedig megkérdeztük egy szovjet polgártól,) hogy ott nem lógnak létrák a házakon, mint e képén s ilyen bejárat sem létezik. A kép tipikusan USA.

A házakra vonatkozólag azt is elfeledte megjegyezni, hogy amig nálunk egyes lelketlen háziurak a patkányfészkekért is magas házbért fizettetnek azokkal a kiskeresetüekkel, akik azokban laknak, addig az orosz nép keresete szerint fizet lakásáért 3 vagy legfeljebb 4 százalékot.

Tény az, ha bemegyünk egy uj amerikai házba, elbűvöl bennünket az a sok szép újítás, melyet a konyhában látunk. A “wall oven”, a rengeteg szekrény, a mosogatógép, a fagyasztó szekrény és miegymás. Persze, ezek a 30,000 dolláros házakban vannak és nem a 10,000 dollárosokban, ahogy azt a moszkvai amerikai kiállításon beállították. Valóban szép, de gondot is okoz a háziasz- szonynak a rengeteg “gadget” tisztántartása, akár hiszi valaki, akár nem. Amennyit egy helyen könnyít, annyit elvesz a másikon, de azért mutatós és irigyli ismerős, jóbarát, tehát megvásároljuk, ha tehetjük. Az orosz népnél ez nem fontos, mert amig nálunk az éttermekben nagyon drágán kell megfizetni annak, aki elég jó étkezést óhajt, tehát az átlagmunkás kénytelen otthon étkezni, addig a Szovjetunióban minden gyár enni ad munkásainak és a kormány ügyel arra, hogy csak jó és egészséges ételeket kapjanak és ne olyant, amiből minden vitamint kiöltek, és csak arra szolgál, hogy az étteremtulajdonos jó profitot húzhasson üzletéből. Ott a nép nagyrésze előbb-utóbb éttermekben étkezik. Nálunk a dolgozó anya gyermekét az utca neveli, amig a Szovjetunióban a bölcsődétől kezdve gondoskodnak a dolgozó anya gyermekéről, s ha a nemzet prosperál, a munkás lesz az, aki azt legelőször megérzi és nem megy negyedbillió dollár az acélbárók zsebeibe az első félévben, mint nálunk, a szabadság nevében.

Kruscsev 14 dolláros órája

Az egyik amerikai lapban felbecsülték az órát, amit Kruscsev az amerikai munkásnak adott a szivarért cserébe. Megjegyezték, hogy az óra értéke 14 dollár volt. Anglia, vagy Amerika miniszterelnöke biztosan nem hordana egy 14 dolláros órát, hanem csupán a legfinomabbat és legszebbet. Nálunk mindenki ízlése és tehetsége szerint. Kru-csev órája bizonyára jól járt és részemről csak becsülni tudom azért, hogy egyszerű, mint a szovjet nép és ugv érzi, hogy neki is jó, ami népének jó és csupán azt veszi, amit azok. is meg. engedő- tnek maguknak. Pedig bi -iosan nem haragé rá a Szovjetunió népe. ha drágább órai

hordana is, de nem azért miniszterelnök, hogy saját javára használja fel, amit az orosz nép termel.

A U. S. News and World Report riporter munkatársa eldicsekedett azzal is az orosz nép előtt, hogy milyen sokat kapnak nálunk a munkanélküliek. Kár, hogy nem próbálta ki saját személyén. Tény az, hogy 26 héten keresztül adnak munkanélküli segélyt, de nem 45 dollárt, bár az is előfordul azoknál, akik 90 dolláron felül keresnek hetenként. A szakmunkások megkeresnek még többet is, de az ország átlaga messze van ettől. 9,000,000 még mindig nem kapja meg az 1 dollár átlag órabért. De ezt elfelejtette megmondani az orosz népnek. Jól tette, hiszen elég szégyen reánk nézve, de való. Szeretném látni azoknak a középosztályuaknak elegánciáját, kikről olyan szépen beszél, mint átlagról. New Yorkról beszél, de nem említi Harlemet, sem a portori- kóiak nyomorát és a világ legjobb termőföldjein dolgozó napszámosokról is megfeledkezik, amint a túltermelés mellett Kaliforniában elégetik a gyümölcsöt, de éheznek a napszámosok. Ugyanezt Dade Countyval kapcsolatban (a gazdag Miami mellett) sem említette, pedig még az ottani lapok is kénytelenek voltak foglalkozni vele. De azért elitéli az Izvesztiát, meg a Pravdát, ha esetleg átveszik a Miami Herald hasábjairól. Igaz, hogy ők sem írják meg olyan gyakran, csak ha már tarthatatlan a helyzet és valamelyik riporter szégyen- li a dolgot.

Persze arról is beszélhetünk, hogy kinek mi a fontos?

“Igen rosszul öltözött az orosz nép”. “Nem elegánsak mint nálunk!” Nem járnak nerc bundákban (már akik). De nem rongyosak és meleg ruhájuk is van. — Persze nem mondom, jó érzés lehet, ha valakinek egy egész szekrény szebbnél szebb ruhája van. Amerikában bizony vannak ilyenek. Megjegyzi a riporter, hogy két ember végzi el ott egy munkáját. Ma már bebizonyították az oroszok, hogy nem olyan buták, mint gondoltuk. Ha hajtanák őket, ott is fokozhatnák a termelést, mint nálunk és akkor egy ember két- szerannyit termelhetne, mint most. Ugylátszik beérik inkább kevesebb ruhával, mert van valami más, ami őket jobban kielégíti. Azoknak a hátramaradt oroszoknak nagyszerű iskoláik vannak. Egy tanítónőre nem esik 43 gyermek az elemi iskolában, mint nálunk. Egyetemre is mehetnek anélkül, hogy a szülőknek ez a legkisebb gondot is okozná. Van aztán még valami, amiről nem is zseretünk beszélni. Az egészségügyi biztosítás. Orvos ingyenes, a legnagyobb professzor is. Kórház mindenkinek jár, orvosság, fogorvos, szemüveg, stb. Minden polgár jogosult mindenre, amire egészségileg szüksége van. Nálunk rettegett valami az öregség, mert a nyugdij nem elég a megélhetésre, de sok az éhenhalásra: A mi kongresszusunk nem sokat törődik a néppel, még a Forand törvényjavaslatot is otthagyta, amely legalább a nyugdíjon lévőknek adna ingyenes orvosi ellátást, de biztosan nincs pénzünk minderre. A Detroit Free Press egyik munkatársa, Ann Landers is beszámol azokról, amiket a Szovjetunióban látott, de azért elismeri, hogy azt mondták neki az orosz munkások: hogy “nálunk nincsenek magas adók. Nálunk nincs szükség arra, hogy takarékoskodjunk. Minden centünket el- költhetjük. A kormány gondoskodik rólunk, ha megöregszünk.”

Szóval az Izvesztia nem mondja el, hogy egyes körök milyen nagyszerűen élnek Amerikában, a Pravda sem, tehát rosszul informálják a szovjet népet, mondják a mi újságíróink. Mi nem hazudunk, mi a szent igazat mondjuk! Elmondjuk, hogy jobb lakásaink vannak (már akiknek), mint az oroszoknak. Jobban öltözködünk. Válogatot- tabbak éttermeink, stb. De nem beszélünk arról, ami van az oroszoknak. A biztonsági érzés, a munkához való jog, hogy nem kell félniök a munkanélküliség szörnyétől. A gondnélküli élet és a remény, az a remény, hogy ha több lesz, hát mindenkinek jobb lesz, arról mi bölcsen megfeledkezünk.

Minden munkás járhat a Szovjetunióban színházba, operába és olyan kuUurigénye van, hogy jár is.

Sajnálattal jegyzi meg Mr. Kucherov, hogy több jutna az o- >s/. népnek, ha kevesebb márványt használtak voina-ä földalatti építéséhez.

Sajnos nem volt soha alkalmam látni a moszkvai Metrót, avagy a leningrádi “Subwayt”, amelyek ragyogóan tiszták és amelyekről azt mondják, hogy csodaszépek és öröm utazni rajtuk. Alkalmam van azonban naponta kétszer 45 percet tölteni a mi legújabb vonalunkon az Independent Subwayn. Gyorsaságáról nem is panaszkodom, de igenis tiltakozom az ellen, hogy szardíniának nézzenek és bepréseljenek, mintha kannában volnék, tiltakozom a leírhatatlan piszok és bűz ellen, amiben részem van nekem, meg a sokezer hozzám hasonlónak. Szívesen dolgoznék, csak ne kellene a subwayn utaznom, s ugyanezt hallom mindenkitől. Ha “Gallup Poll” által megkérdeznék New York lakosságát, hogy hajlandók volnának-e néhány ruhával kevesebbet vásárolni, hogy kényelmesen és tisztaságban utazzanak a munkahelyeikre, nem hiszem, hogy volna egyetlen bakfis is, pedig azoknak igen fontos a ruha, aki boldogan nem mondana le évenként jó néhány ruháról ezért az ellenértékért. De mi nem azért utazunk kényelmetlenül, mert két világháború tönkretett bennünket és fel kell építenünk a romokat, vagy azért sem, mert nem tudnánk szebbet és jobbat építeni; mi azért utazunk ilyen szörnyű környezetben, mert több, mint 100,000,000 dollárt kell évenként kamatban bankárainknak fizetni, úgy, hogy rengeteg pénzből, amit az utazó szardíniák fizetnek, nem jut elég a jókarbantartásra.

Fodor Erna

Izraelben vannak a világ 2-ik legjobb tehenei

UNITED NATIONS, N. Y. — Nagy meglepetést okozott egyes tejtermelők részére, amikor kiderült, hogy Izraelben vannak a világ 2-ik legjobb tejelő tehenei. Hollandia áll az első helyen. A dolog annál csodálatraméltóbb, mert legelő helyett több a félsivatag Izraelben, tehát a rendkívüli eredményt annak tulajdonítják, hogy szépen szeretettel és a modern technika legújabb vívmányaival kezelik a teheneket. A tehénállomány meghaladja a 46,000-et. E csorda évenként 397,200,000 fontnyi tejet ad. A tehenek legnagyobb része holland, vagy Holstein tipusu. A régi helyi tehén kihalóban van. Belgium a 3-ik és Dánia a 4-ik helyen, az Egyesült Államok pedig a 8-ik helyen áll a tejtermelésben.

“Az apám fehér ember volt...”

Carl T. Rowan, néger újságíró könyvében ■“South of Freedom” irta le az alábbi incidenst, ami röviddel az Oberlin egyetemről való levizsgázása után történt vele, mikor McMinnville, Tennesseeben az autóbuszra várt, hogy Knoxvil- lebe utazzon. Mikor megérkezett az autóbusz Ro- want meglepte, hogy egy fehér iskolatársa, Dick Sanders volt rajta, aki szintén Knoxvillebe utazott.

Rowan beszállt és Sanderst az ülések között állva találta. Átadta az autóbusz elején ülését, hogy hátra; ülhessen Rowannal. Az ut első 40 mérföldje alatt, egy fehér nő nyugtalanul forgolódva figyelte őket, majd valamit mondott a soffőr- nek.

A soffőr hátramutató tükrébe nézett, gyorsan megállította az autóbuszt, odament és Sanders- hez szólt: “Nem ülhetsz ott fickó. Tudod, hogy fehér nem ülhet együtt a feketével ezen az autóbuszon. Ahol ülsz az a hely feketéké”.

Zavartan tekintve magaköré,... Sanders mintegy vallomást suttogta: “Fehér volt az apám.” A soffőr elpirulva visszatért helyére és nyilvánvalóan megnyugtatta a panaszttevő utast, hogy Sanders mulatt.

Mikor Knoxvillebe érkezett az autóbusz, a soffőr kiszedte a bőröndöket. Amint Sanders megkapta az övét, odaszólt a sofőrnek:

“Ejnye, elfelejtettem ott hátul megmondani... az anyám is fehér volt ám!”

Füstöt fújok a szemedbe...

SAN FRANCISCO, Cal. — Charles Peery biró hat havi börtönre és 250 dollár pénzbírságra Ítélte a Santa Ana városban lakó Webster Billington gyárost, aki két társával egyetemben a “hallhatatlan hanghullámokkal” dolgozó rákbetegséget gyógyító gépet árult e szörnyű betegség áldozatainak. A károsultak panasza alapján vizsgálat alá vett “csoda-gépről”, kiderült, hogy az csak közönséges úgynevezett “tape recorder”, melyről leszerelték a hangszórót. Amikor a hangszórót visszatették a gép a “Füstöt fújok a szemedbe” nótát dalolta, mintegy azzal is jelezve, hogy becsapta az ákk>. • , ' T? - ‘