Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-15 / 42. szám
Thursday, October 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A86-IK KONGRESSZUS SEMMI JÓT NEM HOZOTT AZ AMERIKAI MUNKÁSSÁGNAK Mikor január 7-én.megnyílt a kongresszus, legtöbben azt hitték, hogy a demokrata párt novSía- bwi győzelme jót hoz a munkásság részére. A' benyújtott liberális törvényjavaslatokat ignorál- va-, hoztak k olyan törvényt, melyet a $z#rvez«tt munkások tömegei, a szakszervezeti vezetőkkel együtt, a “gyilkos” Landrum-Griff in-törvénynek neveznek. Méz*ük cftak meg, milyen javaslatok álltak a köfigresszus előtt és miképpen hoztak döntést azokban: 1. A minimális munkabérek kérdése. A munkásság legalább $1.25 órabért kért országszerte, hiszen köztudomású, hogy ez sem elégséges, mert a létminimumhoz legalább is $1.50 kell óránként. Közel 10 millió munkás a mai napig sem tartozik valamilyen minimális munkabértörvény alá. A Kennedy-Morse-Roosevelt törvényjavaslat még ma is a szenátus munkaügyi bizottsága fiókjában van annak ellenére, hogy még júliusban elfogadta azt az egyik albizottság. 2. A munkanélküli biztosítás. A munkásság szempontjából szükség van arra, hogy az elbocsátott munkás fizetésének legalább kétharmadát kapja minimálisan 39 héten keresztül. Hiszen a munkásnak akkor is ennie kell, ha nem dolgozik és gyermekei is éheznek, ha nincs jövedelme. Tartott is kihallgatásokat e kérdésben a jóléti bizottság, de naég csak egy komoly javaslatot sem nyújtottak be ez irányban. 3. Aggkori nyugdíj. A Forand-javaslat kórházi kezelést, ingyenes sebészetet és ápolást nyújtana Amerika 65 éven felüli polgárainak, akik nyugdijukból élnek. Igen nagy szükség volna azonkívül még arra, hogy ezt a nyugdijat a megélhetés követelményeinek megfelelően felemeljék. Az özvegyeknek is nagyobb segítségre volna szükségük. A gyermekek nyugdijjogát 18-ról 21 éves korra kellene felemelni, hogy befejezhessék tanulmányaikat abban az esetben is, ha kenyérkeresőjük elhunyt. A munkaképtelenek segélyét a betegség kezdetén kellene folyósítani és nem korhatárhoz kötni. Kihallgatásokat tartott a kongresszus a Fo- raftd-t örvény javaslattal kapcsolatban és ígérte, hogy ezeket tobább folytatja. 4. A munkanélküliség felszámolása. A legjobb esetben is legalább 4 millió munkanélküli van országszerte. Olyan törvényhozásra volna szükség, amely az 1946-ban hozott “Full Employment” törvényt valósággá tenné. Ezzel szemben a kongresszus, azaz a szenátus, bezárás előtt kinevezett egy rendkívüli bizottságot a munkanélküliség problémájának kivizsgálására, hogy állapítsa meg, mik a teendők a rendkívül sújtott ipari centrumok megsegítésére, valamint annak megakadályozására, hogy az eddig még nem sújtott ipari központokban munkanélküliség legyen. 5. A polgári jogok védelme. Itt volna az ideje egy vizsgáló bizottság kinevezésére, mely az iparban való megkülönböztetések kivizsgálásával volna megbízva és amelynek joga volna büntetést kiszabni a megkülönböztetésben bűnösnek talált munkáltatókra. Szükség van a szavazási adók végleges eltörlésére a déli államokban, ahol még mindig fizetni kell annak, aki szavazni akar. Büntető eljárást kellene indítani a polgári jogok megszegői ellen és meghatalmazást adni erre a polgári jogok bizottságának, hogy valóban érvényt szerezhessen a Polgári Jogok törvényének. A lincselést szövetségi bűnténynek kellene minősíteni. Mit tett a kongresszus ezekre vonatkozólag? Semmit! Azonkívül még két évre kinevezte a semmittevő Polgári Jogok Bizottságát. Az egész polgári jogok törvényét az asztalfiókjába tette, mert a déli dixiekratákkkal megegyezett a “gyilkos” munkásellenes törvényre vonatkozólag, hogy megnyerje szavazatukat. 6. Az adók kérdése. Leszállítani a munkások és kis tisztviselők adóját, hogy vásárlóképssségiik emelkedjen. Megszorítani a törvényeket úgy, hogy a nagy részvénytársaságok és dúsgazdag egyének kevesebbet lophassanak el adójukból. Erre nézve füle botját sem mozdította kongresszusunk. . 7. Közművelődés kérdése. Ezer és ezer iskolára volna szükség. Nagy a tanitóhiány mindenfelé, ösztöndíjakat kellene adni, hogy minél több tanulni vágyó diák járhasson iskolába. Hatalmas összegű szövetségi kiutalásra volna szükség, hogy az ország hözwüvetódési szükségleteinek valóba*» eleget tegyenek. Mit végzett a kongresszus ? Kompromisszumot kötött, A McNa-jjara-törvényija vaslatot, mely két évan keresztül 500 millió 4oll4rt adna iskolák építésére, a saenátus- elé hözta. A képviselőház előtt van a sókkal jobb Murray-Meteélí törvény- javaslat már junius óta, amely négy év alatt 4.7 billiós évi programot adna szövetségi kifizetésekben. 8. A lakóházak építése. 500,000,000 dollárra volna szükség évente, sok éven keresztül ahhoz, hogy a kis- és középjövedelmü családok rendes lakáshoz jussanak és az 1949-es háztörvényt valóra váltsák. Miután Eisenhower elnök kétszer is megtorpedózta vétójával a házépítési programot, két éves programot szavazott meg a kongresszus, egybillió dollár értékben. 37,000 nj unit (egység) építését és 50,000,000 dolláros kölcsönt arra, hogy otthont építsenek az idő« polgárok számára. 9. Mrl nyertek az uniók? Novemberben a sz*r- v«zett munkások boldoga» üdvözölték az újonnan megválasztott demokrata honatyákat, mist a munkásság érdekeit szolgáló kongresszusi tagokat. Nem is csoda, hiszen rájuk szavaztak. JE'várhatták volna, hogy véget vessenek a Taft-Iíárt- tey-tőrvénifHek és kedvező törvényt hozzanak az uniók Mserv-azépaére. Megkapták, de nem ázt, amit kértek, hanem a déli reakciósokkal egyetembe» a munkásság nyakára kozták a szakszervezeteket guzsbakötő Landrum-Griffin-törvényt. Mindezekből reméljük, a munkásság talán megtanulja, hogy itt az ideje annak, hogy útnak indítson egy munkáspártot. A több, mint 15 millió szervezett munkás láthatta, hogy mit várhat akár a republikánus, akár a demokrata kongresszust tagoktól. raw A MÉREGKEVERÖK TOVÁBB DOLGOZNAK WASHINGTON. — Kruscsev látogatása óta a külpolitikai “szakértők” bámulatosan szétágazó nyilatkozatokkal demonstrálják, hogy vagy nem értik, vagy félreértik az amerikai-orosz tanácskozások értelmét és jelentőségét. Segni olasz miniszterelnök például, visszaérkezve Rómába, nagy komolyan azt a naiv tanácsot üzente Eisenhower elnöknek, hogy nehogy valahogyan már most elkezdje a lefegyverzést, amikor az oroszok még egyetlen reális lépést sem tettek fegyveres erőik csökkentése körül. Itt csak mosolyognak Segni gyermekes félelmén, mert tudják, hogy az igazi lefegyverzés, akár az orosz kormány által a UN elé terjesztett 160 százalékos lefegyverzés, akár az' ezt ápoló — ideiglenes és fokozatos lefegyverzés —■ előbb részletes és alapos tárgyalásokat és Írásban is leszegezett pontos megállapodásokat kíván, mielőtt valósággá Válhat. Ezt a fontos problémát előbb az Egyesült Nemzeteknek kell megvitatniok s megjegyezniük hogy nagy probléma, kölcsönös megnyugvásra csakugyan meghozhatja a népek által annyira áhított megoldást: a háborúk kiküszöbölését. Viszont nem maradnak szótlanok a nemzetek közti kibékülés kerékkötői sem- Acheson volt amerikai külügyminiszter, aki mint a Truman- Acheson-Dulles németbarát külpolitikai cég beltagja, valósággal egyik kieszelő je volt a hidegháborúnak, még most sem akar kevesebbet mint fegyveres összeütközést Berlin körül, őkelme még most is vissza akarja csinálni az Eisenho- wer-Kruscsev megegyezést, hogy Berlin dolgában “tárgyalni fogunk, de fegyverek, vagy fenyegetések nélkül,” s súlyosan hibáztatja, hogy elnökünk hajlandó tárgyalni. Azt követeli, “még csak ne is beszéljünk az orosszal Berlin felől, minden maradjon úgy ahogy van, mert úgy a legjobb, ha akár időtlen időkig is eltart a megszállás”. Ezeket mondta Acheson a volt demokrata külügyminiszter, akinek legelső tanácsadójául Truman elnök John Foster Dullest nevezte ki, aki a magánéletben akkor a nagy német hadiszállító érdekeltségek jogtanácsosa volt és busás jövedelmeket élvezett, mint jogi tanácsadójuk. Talán Ajcheson sem esett messzire a német “big business” húsos fazekától. Támadó beszédét ugyanis Bonnban, a nyugatnémet fővárosban mondta el, ahol a nagyfej ü német és amerikai pénzemberek gyűltek össze, hogy politikai tanácskozást tartsanak a Kelet és Nyugat közti feszültség enyhüléséről, ami — talán felesleges is mondanunk — erősen megzavarta számításaikat. Most mint riadt nyáj, szeretnének segítséget kapni a demokraták volt külügyminiszterétől, aki mint hidegháborús külügyminiszter előde volt Dullesnek, de mint a német nagytőke “jogtanácsosa” utóda lett a sötétbeugrás külpolitikájában. Acheson németországi lázálmainak egy másik torz-szüleménye az a terv, hogy a NATO (North Atlantic Treaty Organization) katonai szövetségét mélyítsék ki valami szorosabb konfederáció- vá, államszövetséggé s igy építsék ki még gigan- tikusabbá a közös védelmet. Acheson csak éppen azt felejti el, hogy ehhez a “gigászi” közös védelemhez még több fegyver, még több bomba, még több rakétalöveg kellene s igy nem béke, hanem még közelibb, még rémesebb, még pusztitóbb háború lenne a következménye. Azt nem csodáljuk, hogy a revánsvágyó németek között mer ilyesmit mondani Acheson, de alig hinnők, hogy merészelne ilyen húrokat pengetni az amerikai, angol vagy francia anyák között. Nem is beszélve az orosz anyákról. • De hallunk azért józan hangot is. Izland képviselője azt javasolta az Egyesült Nemzetek legutóbbi ülésén, hogy a UN jövő évi közgyűlését tartsák Moszkvában. Thor Thors izlandi nagykövet azzal indokolja ezt, hogy elnökválasztási években a UN nem tartott közgyűléseket New Yorkban. Semhogy most is el kelljen mellőzni a közgyűlést, mint máskor történt, inkább kérjünk meghívást az oroszoktól. “Ekkor legalább alkalmunk lesz közelebbről is megismerni Oroszország békeszerető és haladó népét” — tette hozzá. A cél szentesit! a rock-and rafft? Franciaországban Aimé Duval jezsuita szerzetes elektromos gitárral járja az országot, és saját szerzeményű rock-and-roll dalait adja elő, ájta- tos szövegre. Párizsban tízezer fiatal hallgatta nagy élvezettel isten e szolgájának vallásos szövegű slágereit. Az előadás után az előadó — autogramot osztogatott. Aimé Duval azonban nem az egyetlen “fekete trubadúr”, ahogy Franciaországban nevezik. A. M. Cocagnac bencés és Bemard de Brienne ferences szerzetes vallásos désessz dalait jól ismerik a francia rádióból, hanglemezeik meg hatalmas példányszámban kelnek el az üzletekben. Londonban Geoffrey Beaumont lelkész Gary Mills rock-and-roll énekest hívta meg templomába, ahol az ifjúság bálványa az oltárnál énekelte el dalait. Beaumont lelkészt egyébként Angliában “rock-and-roll püspöknek” is nevezik, mióta egy “dzsessz-misét” is szerzett, gondolván, hogy erre sok olyan hivő is jön, akik harangszóra talán nem jöttek volna. “Mentsük meg lelkeiket” — adta ki a jelszót néhány londoni pap, s táncestet rendezett Elvis Presley és Doris Day lelkes híveinek. A szent oél érdekében a főtisztelendő urak is eljárták csinos partnereikkel a rock—and- rollt. Johann Sebastian Bachot úgy látszik már-*iár száműzik az európai templomokból. Hiába, no: az egyház is halad. Rock-and-rollal menti a lelkeket, mondván — a mennyországba is több ut vezet... Nagy gyakorlatot szerzett i NEW YORK. — Az amerikai sajtó fontos hir gyanánt közölte, hogy a 65 éves Tommy Manville, aki a szülőtől azbesztosz gyárakat örökölt, most újból az oltár elé került. Tommy Manville ugyanis már eddig tízszer nősült és természetesen ugyanannyiszor el is vált a feleségeitől. Ugylátszik, annyi pénze van, hogy az ilyen “kellemes” szórakozást megengedheti magának. Ezúttal azonban nem mint vőlegény, hanem csak mint VŐFÉLY (best man) került az oltár közelébe. Mint a házasság terén rendkivül nagy gyakorlattal biró ember, egyik barátját igyekezett vőfélyi szolgálattal és jótanácsokkal kisegíteni. Ez elegendő nagy szenzáció volt ‘arra, hogy a nagy amerikai lapok megemlékezzenek róku A Magyar Szó jó fegyver, Tanít és felemel! • j[
