Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-09 / 28. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 9, 1959 fwydeJt a swihsxtőkö't Az ebben a rovatban kifejtett neze- * Olvasóink I tek nem szüktégszerüen azonosak «; hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával a közügyekhez Ü Mit is eszünk? Tisztelt Szerkesztőség! , Lapunk az utóbbi időben sok cikkben foglalkozik az étkezés kérdéseivel. EHN tollából cikksorozat jelent meg Székely mexikói rancho járói, ahol ■ő személyesen is járt és alkalma volt meggyőződni, hogy ez a bizonyos Mr. Székely is úgy tesz, mint a papok, akik hirdetik a mennyországot, de maguk nem sietnek odamenni. Szerintem a Magyar Szóban nem ilyen Írásokra van szükség: mi olyan cikkeket várunk, melyeket más lapokban nem lehet megtalálni. De lássuk csak mégegyszer, hogy mit is eszünk tulajdonképpen. • • A természet két törvénye uralkodik minden élőlényén: a fajfenntartási ösztön és a létfenntartási ösztön. Itt a létfenntartási ösztönről szeretnék írni, ahogy azt egy hat elemit végzett földművelő, ha úgy tetszik paraszt, látja. Mindenkinek, aki él, táplálékra van szüksége. Miből és hogyan tudjuk ezt megszerezni? Egyszerűen: megesszük egymást. Tudjuk, hogy a természetben nincs megállás. Ma én őrlők, holnap engem őrölnek. S itt nem segít sem imádkozás, sem káromkodás. Ma megettük a sertés húsát, a sertés tegnap megette a moslékot. A tyuk is megeszik mindenféle bogarat, gilisztát, mi pedig megesszük a tyúkot és senki sem betegszik meg tőle, feltéve, ha az illető egészséges. Megesszük a tehén húsát is, tejét is megisszuk, sőt minden anya a saját tején táplálja kicsinyét, csak az emberanya az, aki a tehén tejét veszi igénybe. Tehát mindenben, amit megeszünk, ott van az az életelixir, amiből saját szervezetünket fenntartjuk és amiből az utánunk jövő generáció is meg fog születni. Ennyit a husevésről. Most nézzük meg, hogy a vegetáriánus honnan és hogyan veszi eledelét. Ahhoz, hogy a főzelék jó és tápláló legyen, trágyázásra van szükség. A gazdálkodó, a paraszt ezt a trágyát az istállóból veszi. De van hely, ahol ez a trágya nem elég, tehát megveszik a műtrágyát. Azt pedig a vegetáriánusok is tudják, hogy a városokban elhasznált vizet, mielőtt a tengert., visszaengednék, megszűrik. S mi történik a sz. rőn fennmaradt anyagokkal? Mennek műtrágyának. A rideg valóság pedig az, hogy minél jobban trágyázott a föld, bármilyen trágyával, annál szebb a saláta, jobb a káposzta, stb. Ez kerül a vegetáriánus asztalára éppen úgy, mint a húsevőkére. Nem tudjuk tehát sohasem, hogy miből készült műtrágya tette salátánkat jóizüvé. Igaza van Schubert munkástársnak, hogy a főzelékektől éppen úgy meg lehet betegedni, mint az állati termékektől. Ne próbálja tehát senkisem bebizonyítani, hogy csak az az egyetlen ut az egészséghez, ha valaki úgy köti magát elgondolásához, ami már magában véve is betegség. Minden egészséges ember egyen úgy, ahogy enni kíván, illetve, amit meg tud vásárolni, a beteg ember pedig egye azt, amit az orvosa előirt számára. Kovács János, Kanada Méltón üdvözlik a konferenciát Tisztelt Szerkesztőség! Sajnáljuk, hogy nem küldhetünk delegátust a konferenciára, de azért mégsem feledkeztünk meg lapunkról. Ugyanis junius 14-én egy kis szalonna- siitéses kirándulást tartottunk, amelyen a gyűjtéssel együtt 50 dollár jött össze, amit mellékelek. Sok sikert kívánunk a lapkonferenciára és további erőt a munkához. A Pittsburgh kerület nevében: S. N. A Magyar Szó hivatásáról Csont Péter felszólalása az Országos Lapkonferencia bankettjén Tisztelt Delegátusok, Vendégek, Barátaink! Jó gondolat volt az, hogy az amerikai munkásmozgalom, a polgári szabadság és társadalmi haladás magyarnyelvű sajtójának működését az Egyesült Államok legszentebb ünnepén, az Amerikai Függ etlenségi Nyilatkozat napján ünnepeljük. Mennyire méltó is ez! őseink magyar részről a szabadságharc forradalmi szellemét adták nekünk utravalóul. Fogadott uj hazánkban az emberi szabadság legszebb alkotmányát öleltük szivünkre mint legdrágább kincsünket. S mert úgy magyar, mint amerikai szabadságért égő szerelemmel szivünkben ettük itt meg kenyerünk javát, úgy érezzük, úgy testáljuk ember és Isten előtt, hogy megálltuk és megálljuk helyünket hazánkban és a történelem porondján. Sokunk, akik bár már őszbe borultan — ma is visszük előre, magasra tartva a jobb életért folyó ádáz küzdelem zászlaját, emelt fővel, szerényen, de büszkeséggel üzenjük magyar és amerikai testvéreinknek : Érdemes a szabadságot megvédeni! Érdemes a jobb, a boldogabb jövőért küzdeni. Érdemes az amerikai függetlenségi nyilatkozat és alkotmány mai meggyalázását a közéletből eltávolitani. Érdemes próbálkozásaikat, a munkások és polgárság gúzsba kötését megszüntetni. Érdemes bitorló intézményeiket — az Amerikaellenes Bizottságot — és népgyülölő törvényeiket, mint a Walter- McCarran törvényt alkotmányos életünkből elsöpörni. Érdemes a győzelmes Magyar Népköztársaság, óhazánk, szocialista épitő munkáját támogatni. És meg is tehetjük. Annak dacára, hogy ma is, immár tiz esztendeje dúl az amerikai alkotmány megsemmisítésére megindított kormánvháboru. Annak dacára, hogy a világot immár nagyobbára átölelő uj társadalmi rendszer, a szocializmus elleni hidegháborúval és atom v. hidrogénbombával való fenyegetéssel amerikai tőkés gazdasági rendszerünk kétségbe esve küzd fennmaradásáért. Tudjuk, látjuk, mindennapi életünkben korbácsütések éreztetik velünk, hogy uraink nem hajlandók arany tálcán átnyújtani a nép nek hazánk szabadságát és boldogulását. Görnyedünk az adó és munka terhek alatt. Nem áltatjuk magunkat. Tudjuk azt is, hogy küzdelmünkben lesz még sok vereség mig a győzelem napja virrad. De nem tántorodunk meg. Haladó szellemű sajtónkkal, élő szavunkkal, uj ame- rikás magyarok számára ép- ugy, mint régi szomszédaink számára fenntartjuk a népnevelés fegyverét. Thomas Jefferson, hazánk alkotmányának szerzője, azt mondta, hogy “a tudománynak a nép között való terjesztése a szabadság és boldogság megőrzésének biztos alapja”. S hozzátette azt is, hogy az általános köznevelés célja az, hogy “minden ember maga határozza meg, hogy mi segíti elő vagy mi veszélyezteti szabadságát”. Nincs helye hát politikai bitorlóknak előírni azt, hogy mi “amerikai” vagy mi “amerikaellenes”. Nincs helye képviselőink és szenátoraink támadásának 110 kaliforniai tanító és tanár ellen, művészek, tudósok és munkásszervezetek önállósága ellen. Nincs helye a Warren főbíró és a Főbiróság elleni ocsmány támadásnak, amelynek ereje, sajnos már megtántoritott néhány főbírót, akik az utóbbi esztendőkben igyekeztek az alkotmány szellemét megvédeni. Julius negyedikén, hazánk szent ünnepén, fogadjuk el a jövő esztendőre sajtónk legfontosabb feladatául: Védjük meg a világ békéjét! Védjük meg a Függetlenségi Nyilatkozat forradalmi, szabadságot teremtő szellemét a nemzetrontó alkot- mánygvalázókkal szemben. Védjük meg a dolgozók Magyarországát. A szólás, a vallás és a társulás szabadságát; a született és honosított állampolgárok egyenlőségét; a polgárok és állampolgárok és állampolgárságukra váró bevándoroltak egyenlő jogait; a faj és nemzetiségi megkülönböztetés eltörlését; szolgálja továbbra is a haladó szellemű amerikai magyar sajtó! EHN megjegyzései a hozzászólásokhoz N. Doran: A “Szent vagy Sarlatán” cikksorozatnak annyi hasznát látja, hogy “felhívja figyelmünket, hogy a Magyar Szóban egészségügyi rovatot kellene nyitni, helyes táplálkozási tanácsokat adni, elismert szakértők nyomán”. Miután távolról sem vagyok “elismert szakértő”, tavaly augusztusban a “Vegetáriánusok védelmében” cimii cikksorozatban országos és világhírű szakértők véleményeit idéztem és azok segítségével igyekeztem helyes táplálkozási tanácsokat adni. Hozzáfűztem azokhoz saját tapasztalataimat, amelyek számomra évtizedek óta szűk ségtelenné tettek orvosokat és gyógyszerek használatát. Nagyon jó lenne, ha sikerülne N. Doran ajánlatát lapunkban megvalósítani. G. M.: A Nők Világa szerkesztőjének “kötelességét” a beküldött receptek átolvasásában és a helyesírási hibák kijavításában látja. Szerinte nem kell törődni az olvasók hízásával, — ami egyértelmű azzal, hogy nem kell törődni az olvasók egészségével... Ugyan kérem...! Szerény véleményem, hogy a Konyha rovathoz éppen ugv hozzáértés kell, mint a politikai, gazdasági, vagy irodalmi rovathoz. Hiba lenne azt a látszatot kelteni, hogy mi törődünk az olvasók szellemi nevelésével, de nem törődünk a fizikai jólétükkel. Azért, mert az olvasók egészségét próbálom védeni, nem lehet kötelességemmé tenni, hogy “so- ványitó receptekkel” lássam el a Nők Világa szerkesztőjét. Az én táplálkozásom oly egyszerű és szerény, hogy annak követését az olvasóktól nem kívánhatom. S. Vilma: Valóban helytelen és ártalmas is lehet bármilyen “kultusz“ vagy “fad” követése. De elsősorban tudnunk kell, hogy mi a “fad”. Webster szerint ez a “fad” értelme: “A custom, amusement, or the like, followed FOR A TIME with exaggerated zeal; a craze”. ...Magyarul: “Oly szokás, szórakozás, vagy ilyesmi, amit EGY IDEIG túlzott lelkesedéssel követnek; bolondság.” Nyilvánvaló, hogy a vegetáriánizmust nem lehet “fad” szóval illetni, mert ez NEM olyan szokás, vagy szórakozás, amelyet EGY IDEIG követtek és kiment a divatból, mint a zsák-ruha, vagy a bukj-el-szoknya. Elvégre tudnunk kell azt, hogy a Krisztus előtti századokban élő Aristoteles, Diogenes és mások; és a nemrégen eltávozott Bernard Shaw is vegetáriánusok voltak, nem pedig EGY IDEIG tartó “fad” hívei. Viszont bolondok sem voltak, ugyebár! A radioaktív “fall-out” sem a vegetáriánizmus, hanem inkább talán a háborúra való készülődés őrülete elleni érvnek alkalmas. És reméljük, hogy mások is csak “majdnem” szoktak rá újra a hus- evésre azért, mert “Hitler vegetáriánus volt”. A husevésre rászokni Hitler miatt, vagy növényevésre rászokni Aristoteles, Wagner vagy Shaw miatt sem logikus, sem intelligens, sem okos dolog nem lenne. A józan gondolkodás megkívánja, hogy a táplálkozás terén is haladjunk a korral, hogy óvakodjunk az elhízástól, mert hiszen az a célunk, hogy “a béke érdekében dolgozzon és a bombázások abbahagyását követelje” minél több EGÉSZSÉGES ember. Olyanok, akik lehetőleg az emberi kor legvégső határáig álljanak szemben a reakcióval és ne kerüljenek idejekorán betegágyba. Ha a jelenlegi általánosan elfogadott táplálkozási mód helyes lenne, a kórházak nem lennének zsúfoltak és az emberiség óriási százaléka nem lenne betegállományban. Ideje lenne ezen komolyan gondolkozni és a táplálkozási szokásokon változtatni.
