Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-10-01 / 40. szám
Qi Thursday, October 1, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 elől. — Engedje meg. . . azt sem tudom, kicsoda, micsoda, és a kórház olyan belső ügyeiről faggat, amelyek okvetlenül a katonai titoktartás szabályaiba ütköznek. — Önálló műszaki zászlóaljparancsnok vagyok. Egyik beosztottam fekszik itt. Jogom van megtudni, hogy mit csinálnak vele. Feleljen, mert katonai titok ide, katonai titok oda, én. . . — Elfojtotta szavát, de a tekintetében olyan fenyegetés villant, hogy a hadtápfőnök, lábával megtolva a székét, hátrált egy lépést. Az asztalra tette pápaszemét és kihúzta magát: — Az én utasításomra történt. Az osztályvezető orvos véleménye szerint nem feltétlenül szükséges számukra kiemelt élelmezés. Egészséges emberek nem szorulnak feljavított kosztra. Csapatoknál ugyanezt kapják a harcosok, és itt sem jár több. .. — kis vállrándítással hozzáfűzte: — Népgazdasági érdek, hogy a legmesszebbmenő takarékossági intézkedéseket foganatosítsuk. Jól is néznénk ki, ha minden katona élelmezése nyolcvan forintba kerülne naponként... — Ha volt pénz az aknamezőre, legyen a katonára is — hörögte Albert, s hangja hirtelen magasba csapott: — Spóroljon! De ne ezeken! Maga. . . Ha nem hordana egyenruhát, lehajitanám az emeletről! Irodakukac! — Őrnagy elvtárs, ez már becsületbevágó.. . Albei't torka kiszáradt, hangja sziszegéssé halkult : — Megbecsíiletezlek én, csak ne intézkedj!... — tegezte le. — Úgy megbecsületezlek, hogy holtod napjáig emlegetni fogod az egész orvos- pereputtyoddal együtt! — Megfordult, s ahogy jött, eltávozott. Amikor az ajtó becsapódott mögötte, a félfa mellől apró vakolatdarabkák hullottak a földre. Odakünn a titkárnő éppen telefonált: — Kitüntetéseket adnak át? Azonnal szólok a százados elvtársnak... Igen, azonnal megy... — kapta el a beszélgetés foszlányát Albert. — Dicséret is lesz — morogta —, olyan dicséret, hogy beleszédül a főnököd — s kettesével szedte a lépcsőt felfelé. “Kevés a gondunk, csinálunk magunknak — dühöngött. — Rendben van, hogy a dolgokért harcolni kell, dehát minden ért. . . Ez az örökös huzavona mindenféle apró ügy körül. Az ember idegeire megy... És nem is apróság annak, aki szenvedő alanya egy ilyen hivatalnok vagy hivatal packázásainak. . . Hány és hány ember érzi a hátán kiskirály uramékat! A huszadik kongresszus után...” Mikor a kétágyas kórterembe benyitott, egy tábornok állt Sasvári ágya mellett. Az ajtónyilásra megfordult, s Albert elpirult. A fene ette volna meg, hogy pont ez a vezérőrnagy nem talált más elfoglaltságot magának, mint idejönni! — A tro- tilos tábornok — igy nevezte magában Földest, amióta Helina feje alatt a robbanóanyagot megtalálta — mosolygott, s kezét nyújtotta. — Üdvözlöm, őrnagy elvtárs, jókor érkezett. Kitüntetést hoztam a katonájának. Nem fejezhette be, mert az ajtó kicsapódott, a hadtápfőnök lépett be, s vigyázzba merevedett, harsányan jelentette: — Vezérőrnagy elvtárs, jelentkezem, mint a kórház ügyeletes tisztje s egyben hadtápfőnök. A tábornok Albertra kacsintott: — Érdekes, amikor kitüntetést adok, akkor mindig közelről vehetem szemügyre a hadtáposo- kat. Bezzeg, ha szidom őket, hogy tágulnak. .. Ez az élet dialektikája... — és nevetett. — Mi mindent megteszünk, hogy betegeinket a legjobban ellássuk, vezérőrnagy elvtárs, ezért nincs mitől tartanunk, ha valamelyik tábornok hozzánk jön. Albert felhorkant: — Pedig én a maga helyében tágulnék, mert azt hiszem, hogy ma még tetemrehivás lesz. . . A tábornoknak tetszett a szó. — Tetemrehivás? Nem rossz. De majd máskor. Nem szeretem elrontani az ünnepélyes perceket. A hadtápfőnök szeme, mint a kigyóbüvölőé, a tábornokra szegeződött, ábrázatára a nagy embereknek kijáró udvarias mosoly fagyott. Albert szeme késpengényire sziikiilt: — Akkor sem, ha emiatt a katonák éhesek maradnak ? — Mi? Hogy érti ezt? — A tábornok megütközve mérte végig az őrnagyot. — így értem. Ez az ember megvonta tőlük a kiemelt élelmezést, mert spórolni kell — és heves fejránditással folytatta: — Az aknamezőre volt pénzünk. Az áldozataira már nincs napi nyolcvan forint... — Mit beszél? Igaz ez? A hadtápfőnök mosolya lehervadt: — Vezérőrnagy elvtárs, jelentem, a hadtáp- szolgálat főnöke a legmesszebbmenő. . . A tábornok egy kurta kézlegyintéssel félbeszakította: — Igennel vagy nemmel feleljen. — Hát. . . lényegében.. . — Igen vagy nem ? — Igen... A tábornok híimmögött: — Na, ide figyeljen. Először: az elvtársaknak visszaadatja a javított kosztot. Délben már azt kapják. Érti? Másodszor... De ezt különben majd másképp intézzük el. Jelentse a parancsnokának: szerda reggel nyolc órakor jelentkezzék nálam, önnel együtt. . . Eltávozhat. — Tipikus Kucsera — morogta Albert. A hadtápos százados kiszédelgett az ajtón. — Szép kis cirkusz — mondta a tábornok és felemelte a hangját: — Ilyen esetben miért nem telefonálnak nekünk? Ne hagyják, hogy kitoljanak magukkal. . . Maga meg ne kucserázzon itt nekem! Mi az, hogy Kucsera ? Azért, mert néhány hülye iró bedob valamit a köztudatba, nem kell mindjárt szajkózni... Kucsera! Mit handa- bandázik itt nekem ! ? Csinálnak egy torzképet a funkcionáriusokról, maga meg szajkózni kezdi? Albert összehuzódott. A tábornok kis szünet után folytatta: — Na, de nézzük azt a kitüntetést... — és szótlanul álló segédtisztje felé nyúlt, aki két Kedves Jenő! Boldogan vettem kézhez a naptárcikkedet és már olvasása közben örömmel jegyeztem meg, hogy milyen okosak, ügyesek és leleményesek a mi kaliforniai munkástársaink, örömmel üdvözöltük azt a nagy sikert, amit ott elértetek. Még a cim is.megfelelt, mert igazán detektivregény vázlata ez a cikk. S ha nem lenne igaz a történet, akkor csak azt mondhatnánk, hogy ilyen fantáziával még Sherlock Holmes sem rendelkezett. A kéziratot mégis visszaküldöm, mert amig bírósági döntés a kérdésben nincs, nem ajánlatos erről Írni. Mindig akadhatnak gáncsoskodók, akik szívesen felhasználják az ilyen ügyet, különösen, ha egy haladószellemü lapról van szó. S akadnak olyan bírák is, hogyha mienk is az igazság, inkább egy gazember javára hozzák meg a döntést, mintsem a mi sajtónk érdekében. Azt hiszem, hogy a legjobb lenne az adatokat teljesen megváltoztatni, úgyhogy mégjobban regényként hasson. Várom a cikk mielőbbi visszaküldését, mert már nagyban készítjük a naptáranyagot. Szeretettel üdvözöl és gratulál a szerkesztőségi bizottság nevében: Alex Kedves Alex! Sajnálattal vegyes örömmel irom e sorokat. Sajnálom, hogy az alantiak csalódást fognak okozni és másrészt örülök, hogy azok megírására szükség van és ezért csatoltan visszaküldöm a naptárcikket, mellyel kapcsolatban az a megtiszteltetés ért, hogy — elhittétek. Most már el kell hinnem, hogy a cikk harmadik részét olyan meggyőzően irtani, hogy azt teljesen valóságnak vettétek. Örülök, mert hiszen ez volt a célom és a leveled bizonyítja, hogy el is értem azt. Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Biztosan örültetek, hogy a lapunk anyagi támogatást fog nyerni. Bár úgy lenne — de nincs úgy. A helybeli munkástársakból nem hiányzott a jószándék és a fantázia, de nem valósíthatták meg, amit én kieszeltem, mert nem volt meg a szükséges anyagi alapjuk. A naptárcikk annyiban lehet hasznos, hogy elvágja a további szélhámoskodás útját a “Halottak rokona” elől... És olvasóink tanulhatnak belőle. Mint ahogyan mi, úgy ti is nyugodjatok bele a változtathatatlanba és elégedjetek meg azzal, hogy egy cikket kaptatok, “vázlatot detektív regényhez.” Sajnos nem lesz bírósági döntés és a cikket nyugodtan átadhatjátok a szedőnek... I am so sorry! EHN • Ez volt a levélváltás a szerkesztőség és EHN munkástárs között. Sajnos csak egy rövid regényről van szó, amelyet oly realitással irt meg, hogy azt mi is valóságnak hittük. nagyalakú borítékot adott a kezébe. — Kár, hogy itt nincs mód úgy átadni, amint szokták, a csapat előtt. De gondolom, azért örülni fognak neki. .. Előbb Sasvári kezébe adta a borítékot s hosz- szan, melegen megszorította jobbját,, azután Le- szenka ágyához ment, átnyújtotta a borítékot é3 vele is kezet rázott. — A dolgozó népet szolgálom... — Leszenka dadogott meghatottságában. Kibontották az ér* demérmet tartalmazó borítékot. Sasvári ujjai végigtapogatták az érme bíbor csillagát. Halkan, mondta: — Kiváló szolgálatért. . . Ugye megismertem ? —Az—felelte a tábornok.—Viseljék egészséggel, és gyógyuljanak meg mielőbb... — Még hozzá akarta tenni, hogy mindig becsülettel szolgálják hazájukat, legyenek méltók a kitüntetéshez, de úgy érezte, felesleges .beszéd lenne, s elbúcsúzott. Sajnálta, hogy ez a közjáték a hadtápfőnökkel elrontotta jókedvét. Az ajtóból visszafordult : — őrnagy elvtárs, maga nem kapott meghívót a Tiszti Házba? — De. Odamegyek. — Elviszem. Az őrnagy fellélegzett. Fejébe nyomta a sapkáját és elbúcsúzott: — Egy hétig Budapesten leszek. Szerdán bejövök... Mi mást mondhatunk a készülő naptárról, hacsak azt nem, hogy 192 oldalán érdekesnél érdekesebb cikkek fognak megjelenni, képekkel és rajzokkal illusztrálva. S hogy íróink közül csak néhányat említsünk, itt van Geréb József. EHN, Bódog András, Bustya Károly, Schubert József, Márky István, Rev. Gross László és még mások, akiknek kézirata még nem futott be a szerkesztőségbe. i Ezenkívül kimagasló része lesz a naptárnak egy magyar újságíró élményekben gazdag leírása az Északi-sarkon töltött néhány napról. Mi tehát megtettük a kötelességünket, csak az a kérdés, hogy képesek leszünk-e kiadni a naptárt ebben az évben is? Megkapjuk-e azt a támogatást olvasóinktól, ami a naptár kiadásához szükséges? Kérjük, hogy ne várjanak az utolsó percekig, hanem ha azt kívánják, hogy nevük a naptárnak “Akik lehetővé tették naptárunk megjelenését” c. oldalát díszítse, már most küldjék be üdvözletüket az alábbi szelvény felhasználásával. Ne késlekedjünk! Cselekedjünk még ma! *w*www*v*\vwvv*ww*wv***wvwwwwwwww\t !RENDELJE MES NAPTÁRUNKAT! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem nyomtassanak részemre.................példányt az 1960-as naptárból, melyet tehetségem szerint terjeszteni fogok. Mellékelek érte ........................... Ugyancsak kérem, hogy nevemet helyezzék el az 1960-as naptár “Akik lehetővé tették naptárunk megjelenését” rovatában. Hozzájárulásként mellékelek $ .......................-t. Név: ........................................................................ Cim: ......................................................................... Város: ....................................: .. . Állam:.......... Sátrakban folyik a tanítás LOS ANGELES. — USA harmadik legnagyobb városában 2,700 középiskolai tanuló sátrakban kezdte meg az uj iskola évet. Másik 30,000 az egymillió diák közül 4 órát tölthet naponta az iskolában, hogy aztán helyét másik 4 órás osztály nak adhassa át, délután. A sátor iskola közel a Santa Anita lóversenytérhez, Arcadia nevű külvárosban van. _j (Folytatjuk) KÉT LEVÉL: rrA halottak rokona...” r’-' ;í .1 -jídofoO .vp.beindT a h't L r- i/ a
