Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-10-01 / 40. szám

U rW.V-IV A 6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE A UN-BEN Dr. Sik Endre figyelmezteti az Egyesült Nemzeteket, hogy Kina tagsága a UN hen a szervezet létjogosultságát érinti A UN-közgyülés szeptember 22-iki délelőtti ülé­se folytatta a vitát Kina UN-képviselete kérdé­sének napirendre tűzéséről. A vita során felszó­lalt dr. Sik Endre magyar külügyminiszter is. Mint ismeretes, a főbizottság azt indítványoz­ta, hogy a közgyűlés 14. ülésszaka ne foglalkoz­zék a kínai UN-képviselet kérdésével. Az előző nap plenáris ülésén viszont Nepal küldötte ezzel ellentétes értelmű javaslatot terjesztett be­A kedd délelőtti ülésen elsőnek Palamasz gö­rög küldött szólalt fel. Rágalmakat szórt a Kínai Népköztársaságra és úgy igyekezett feltüntetni mintha Kruscsev és Eisenhower nagy jelentősé­gű tanácskozásainak idején “nem lenne helyes” olyan “vitás” kérdéssel foglalkozni mint amilyen Kina UN-képviseletének kérdése. A görög küldött után dr. Sik Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere szólalt fel. Dr. Sik Endre a többi között kijelentette: “Helyesen járt el az indiai kormány, amikor úgy döntött, hogy a Kínai Népköztársaság kép­viseletének kérdését a közgyűlés napirendjére javasolja. Olyan kérdést hozott ezzel a közgyű­lés elé, amely a szó szoros értelmében magának a UN-nek a létét érinti. A földkerekség lakossá­gának egynegyed je él a Kínai Népköztársaság­ban, amely nagy társadalmi át­alakulás tiszteletre méltó ered­ményeit mutatja napról napra, és évezredes társadalmi, gáz- dasági problémák megoldásával növeli száz- és százmilliók élet­színvonalát. “Ázsia és Afrika gyarmati sorból felemelkedő népei fe­szült figyelemmel szemlélik ezt a rendkívüli arányú fejlődést. Nem kell csodál­kozni azon, hogy nem örülnek ennek a fejlődés­nek olyanok, akik jobban szeretnék a népeket gyarmati sorban tartani. “Az indiai kormány javaslata azonban nemcsak ezt a hatalmasan fejlődő országot, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetét is érinti. “Az Egyesült Nemzetek ugyanis nagyon köny- nyen a Népszövetség sorsára juttathatja saját magát, ha nem oldja meg Kina képviseletét. “Hogy ez a kérdés nincs megoldva, azt ebben a teremben minden delegáció tudja. Ugyanis ma már senki sem tekinti a tényleges Kina képvi­selőinek a “Kina” jelzésű táblánál ülő embere­ket, még ők maguk sem. “Helyes volt tehát az indiai kormány döntése magának az UN-nek szempontjából is. E dön­tésnek a helyességén lényegében az sem változ­tat; hogy mindenki előre számolt — nyilván ma­ga a javaslattevő is — az Egyesült Államok de­legációjának szokásos ellen javaslatával. AKIK SAJÁT ÁLLÁSPONTJUK IRÁNT BIZALMATLANOK “Helyes a nepáli delegáció eljárása is, mert amikor ez a delegáció felismerte, hogy a főbi­zottság a szokásos amerikai kezdeményezésre is­mét meg akarja fosztani a közgyűlést ennek a kérdésnek a megvitatásától, akkor olyan módosí­tó javaslatot terjesztett be, amely lehetővé ten­né a vita folytatását­“A vita folytatásától főként azok idegenked­nek, akik félnek az igazság terjedésétől. Éppen ezért érthető, hogy az Egyesült Államok delegá­ciója előbb olyan értelmű jaaslatot terjesztett be a főbizottság elé, hogy ne foglalkozzék a közgyű­lés ezen az ülésszakon olyan javaslattal, amely a jelenleg itt ülő személyek kizárására és a Kínai Népköztársaság képviseletének befogadására vo­natkoznék, majd pedig élesen lépett fel Nepal módosító javaslatával szemben. “Az Egyesült Államok delegációjának ez a magatartása tulajdonképpen azt árulja él, hogy bizalmatlanok saját álláspontjuk iránt. “Azt is el tudja még érni az Egyesült Államok kormánya, hogy szövetségesei egyre nagyobb szégyenkezéssel ugyan, de a vita elhalasztása melett szavazzanak, azt azonban már nem, hogy nyílt vitában a jelenlegi hazug helyzet igazolá­sára vállalkozzanak. A kérdés megvitatásának halogatását ez magyarázza. “Mint ismeretes, egyes nyugati imperialista ve­zető körök évek óta mesterkednek azon, hogy a hatalmasan fejlődő Kínai Népköztársaság és a nagy indiai nép közé éket verjenek. “A vállalkozás reménytelen ugyan, a két nép sok évezredes szomszédságban és a gyarmatosí­tók elleni harc azonos tapasztalataiban kialakult barátságát semmi idegen érdek nem zavarhatja meg és problémáikat — ha vannak és ha lesznek ilyenek egymással — a népek ázsiai családja ér­dekeinek megfelelő békés megbeszéléseken ren­dezik. “India vezető tényezői is tudják, el is ismer­ték nyíltan, hogy Tibet évezredes elmaradottsá- gu társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyai nem voltak tarthatók a fejlődés jelenlegi viszo­nyai között. RÁGALOM HADJÁRAT KÍNA ÉS MAGYARORSZÁG ELLEN. “Azt csak mellékesen említem meg, hogy az, aki itt a vitában Magyarország nevét belekeverte, az csak saját magának ártott, mert azzal csak segít elismerni az egyesült államokbeli és a nemzetközi reakció érdekeltségét a Kínai Nép- köztársaság ellen folytatott rágalomhadjáratban. “Talán csak annyi a különbség, hogy a tibeti ellenforradalom céljaira az Egyesült Államok kormánya nem ajánlott fel huszmilló dollárt — legalább nyíltan nem. A Kínai Népköztársaság népeinek felmérhetetlen tömegerejével zavarta­lanul fejlődik tovább akkor is, ha az Egyesült Államok és egyes más államok nem ismerik el, s A TAFT-HARTLEY-TÖRVÉNY FENYEGETI AZ ACÉLMUNKÁSOKAT John F. Kennedy, massachusettsi demokrata szenátor azt javasolta, hogy a szenátus indítson vizsgálatot az acélsztrájk ügyében, mihelyt ismét összeül. Eisenhower elnök kijelentette, hogy tiltóparan­csot fog kérni a sztrájk ellen és követelni fogja, hogy menjenek vissza a sztrájkolok munkájuk­hoz legalább is a törvény által előirt 80 napra, ha azt tapasztalja, hogy a sztrájk rossz hatást gyakorol a nemzet egészségére és biztonságára. Nem ártana, ha a szenátus bizottsága valóban vizsgálatot indítana, különösen ha felhasználná azt a tények valódi megállapítására. Igaz, hogy joguk nincs arra, hogy .a már 11 hete folyó sztrájk kérdésében megegyezést hozzanak létre. Az acélmunkások szakszervezete régóta szeret­né, ha kivizsgálnák a sztrájk hátterét. Tiltakozott is a Taft-Hartley-törvény használata ellen. Az acéltársaságok viszont hallani sem akarnak a tényállások kivizsgálásáról, mert jól tudják, hogy semmi' joguk sem volt a sztrájk kiprovokálására akkor, amikor az év első felében negyedbillió dol­láros profitot zsebeltek be, a saját kimutatásuk alapján. Az acélbárók örömmel vennék a Taft- Hartley-törvény alapján a beavatkozást a kor­mány részéről, csak azért nem sürgették azt ed­dig mert részükre az is nagyszerű, hogy raktá­raikat kiüríthették. ! J Ők mindenhogyan csak nyerhetnek és nem bán­ják, hogy kiéheztetik az acélmunkásokat. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint az immel-ámmal való pár perces tárgyalás az unió és a kormány megbízottjaival. Nem akarnak ők tárgyalni, hi­szen céljuk az unió összetörése. A legújabb hírek ugyan azt mutatják, hogy megkezdték a szén szállítását az acéltelepekre, de ez egyben mutat­ja, hogy Eisenhower elnöktől követelni fogják, hogy a Taft-Hartley-törvény felhasználásával kergesse vissza a sztrájkolókat. Az acélsztrájk julius 15-én kezdődött és az 500,000 acélmunkáson kívül 160,000 munkást akkor is, ha képviselői nem ülnek itt a közgyű­lésen. “A népi Kina belátható időn belül az élet sok területén elhagyja volt gyarmatosítóit, akik részben a kínai nép rovására gyarapították tar- talékvagyonukat és emelték életszínvonalukat. “Nem is a Kínai Népköztársaságnak van iga­zán szüksége a kérdés rendezésére, hanem ennek a szervezetnek, mert hiszen mégiscsak illúziónak számit, hogy egy nemzetközi szervezet úgy fog­lalkozik a nemzetközi béke és biztonság kérdé­seivel, a leszerelés egyetemes problémáival, egyebek mellett Ázsia népeinek sorsával is, hogy a vitából kizárja a nemzetközi élet egyik hatalmas, egyre hatalmasabb tényezőjét: a Kí­nai Népköztársaságot. “Minél később számol a közgyűlés határozata az igazsággal és a valósággal, annál több szé­gyenkezni valójuk lesz azoknak, akik a kérdés rendezését késleltetik. “Éppen ezért, az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének jó munkája érdekében, a népek nemzet­közi együttműködésének fokozásáért- a magyar delegáció a nepáli módosító javaslatok mellett szavaz, mert azok az alapokmány szellemének ér­vényesítését segítik elő. Ha pedig Nepal módo­sító javaslatait nem fogadnák el, a magyar dele­gáció az amerikai delegáció javaslata ellen sza­vaz, mert az ellentétben áll az Egyesült Nemze­tek Szervezetének alartokmányával és sérti a nemzetközi béke és biztonság érdekeit” — fejezte be felszólalását dr. Sik Endre magyar külügymi­niszter. • A szavazás a délutáni ülésen történt meg. A szavazás előtt még egyszer felszólalt Krisna Me­nőn hadügyminiszter, az indiai küldöttség veze­tője, aki eredetileg javasolta a főbizottságnak Ki­na UN-képviselete kérdésének napirendre tűzé­sét- Menőn újból kérte, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére Kina UN-képviseietének kérdését. Ezután megkezdődött a szavazás. Elsőnek a benyújtott nepáli módosító indít­vány fölött szavaztak. Az indítványt a közgyű­lés 41 szavazattal 30 ellenében elutasította. Tar­tózkodott a szavazástól 11 küldöttség. Ezután a főbizottság javaslatáról, amely mint ismeretes, Kina UN-képviselete kérdése megvita­tásának további elhalasztását indítványozta —■ szavaztak. A javaslatot a közgyűlés 44 szavazat­tal 29 ellenében elfogadta. Tartózkodott a szava­zástól 9 küldöttség. küldtek el állásából, az acélhiány következtében. A sztiájk megállította a nemzet acéltermelésének 87 százalékát, viszont elkészültek rá hatalmas raktárakkal az acélbárók. Az acélmunkások szakszervezete szerződése értelmében 15 centes órabéremelést kért a mun­káltatóktól, akiknek soha az ideihez hasonló pro- fittöbblctben nem volt részük, mig a munkások a drágaság következtében mindössze a régi életszín­vonaluk megtartását kérték. Hatalmas termelési képességükért még annyit sem adnak meg nekik az acél urai. Az Egyesült Nemzetek főbizottsága egyhangúlag indítványozza a szovjet leszerelési terv napirendre tűzését New Yorkban az EGYESÜLT NEMZETEK főbizottsága múlt kedd délelőtti ülésén foglalko­zott a Gromyko szovjet külügyminiszter által be­terjesztett “általános és teljes leszerelés” elneve­zésű javaslattal. Gromyko a javaslat sürgős na­pirendre tűzését kérte. A főbizottság egyhangú­lag indítványozta, hogy tűzzék a közgyűlés 14. ülésszakának napirendjére a szovjet leszerelési javaslatot. Brazília küldötte indítványozta, hogy a szov­jet javaslatot, a már korábban benyújtott más leszerelési javaslatokkal együtt, globálisan vitas­sa meg a közgyűlés. Felszólalt az ülésen Kuznyecov szovjet külügy­miniszterhelyettes is. Határozottan szembehe­lyezkedett a brazil küldött javaslatával és rámu­tatva a szovjet javaslat sürgős jellegére, hangoz­tatta, hogy azt minden egyéb leszerelési javaslat­tól elkülönítve, önálló kérdésként kell megvitatni. A 21 tagú főbizottság végül Franz Matsch osztrák küldöttnek azt az indítványát fogadta el, hogy bízzák a politikai bizottságra annak eldön­tését, milyen formában — tehát külön kérdés­ként, vagy a többi leszerelési javaslattal együtt — foglalkozzék a közgyűlés az “általános és tel­jes leszerelés” szovjet javaslatával. A főbizottság ülését ezután berekesztették. Dr Sik Endre p,-í); f inrfoioO Thursday, October 1, 1959

Next

/
Oldalképek
Tartalom