Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-24 / 39. szám
Thursday, Sept. 24, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A TANKÖNYVKIADÁS MAGYARORSZÁGON Thornton Wilder, az ismert amerikai iró “Meny- nvei ügyekben utazom” — “Heaven is My Destination” regényének főhőse egy könyvügynök, névszerint George Marvin Brush. Ennek a könyvügynöknek az a feladata, hogy az iskolák igazgatóit, tanárait a vállalat által kiadott tankönyvek bevezetésére rábírja. Ez a regényalakká formált könyvügynök sehol sem ismeretlen figura, ahol a könyvkiadás magánkezekben van. És ismert volt ez nálunk is, Magyarországon a felszabadulás előtt. A tankönyvkiadók versengtek egymással, hogy az iskolákat saját kiadványaik számára megnyerjék. Ebben a versenyben nem a könyv minősége, hanem a könyvkiadó ügyessége volt a fontos. Elképzelhető, milyen versengés folyt, hisz egy-egy tantárgy számára több kiadó is jelentetett meg könyveket. Hogy milyen körülmények játszottak közre, arra most csak egy példát monlálán. Lapozgatok tovább. Janus Pannoniusról többek között ezeket a sorokat olvasom: “Költészete minden izében a humanizmus világnézetét sugározza.” Az 50-ik oldalon Balassa Bálintról olvasom, hogy “A kor legnagyobb költője üldözött emberré lett, sem tehetségét, sem vitézségét nem becsülték.” Költészetét három verscsoportba osztja a tankönyv: istenes versek, szerelmi lira, vitézi és bujdosó versei. — Irodalmi életünk bármelyik nagyságáról olvasgatok a tankönyvben mindegyikről az elfogulatlan, a való értékelést jegyezhetem ki. Ugyanez áll a külföldi irók méltatására is: Az olasz Dantét az újkor első költőjének mondja, Shakespeareről, mint a modern dráma- irodalom megteremtőjéről beszél és ismerteti müveit is, Moliéreről az élete és irói pályafutása mellett részletesen jellemzi színdarabjainak alakjait, általában minden Írónak, költőnek megkapóan domborodik ki munkássága lényege. Az irodalom- történet II. résziét már színes nyomású képek is illusztrálják Munkácsy, Szinnyey Merse, Székely Bertalan, Repin, stb. egy egy híresebb festményének reprodukciója. Az öt és félszáz oldalas könyv a reformkor és a szabadságharc irodalmának ismertetésével kezdődik és a 19. századdal végződik. Kölcsey Ferenctől — Gárdonyi Gézáig, a külföldiek közül Balzactól—Csehovig minden jelentős költő és iró működésével foglalkozik, megvilágítja egyéniségét, ismerteti alkotásait, a halhatatlan nagyságok müveinek pedig egy egy kisebb részletét is közli. A magyar irodalomtörténet természetesen megrajzolja azt a kort is, amelyben a tankönyvben szereplő irók, költők éltek, igy nemcsak róluk, hanem koruk társadalmáról.is kellő képet kapunk. Az állami kiadásban megjelentetett tankönyvek valóban elősegítik a müveit generáció fejlődését. Ják Sándor dók el olvasóinknak. A Franklin Társulat a Mérei féle Számtankönyvet csak úgy tudta a Szent István Társulat számtankönyvével szemben elfogadtatni, hogy két egyházi főméltóságot is megnyert úgynevezett társszerzőnek. Nemcsak a szerzők körül voltak zavarok, hanem a tankönyvek tartalma is erősen ellentmondott egymásnak. A protestáns iskolában például azt tanították, hogy Bocskay a Habsburgok ellen harcolt, a katolikus iskola növendékeit viszont arra oktatták, hogy Bocskay, amig birtokára r„em támadtak hűen kitartott őfenségéék mellett. Az egyes kiadók privilégiumot élveztek bizonyos t in- könyvekre, ezeknek azután alaposan megkérték az árát... A magas árak következtében a tanulóknak csak 76 százaléka volt tankönyvvel ellátva 1939-ben, noha a szülők a kezdődő háborús konjunktúra következtében az átlagnál jobban kereslek. Hazánk társadalmi átalakulása folytán a tan- könyvkiadás terén is alapvetően megváltozott a íelvzet: a tankönyv kiadás állami feladat lett. önnek eredményeképpen a legutolsó tanévben a gyermekek 99 százaléka volt tankönyvvel ellátva. Ez annak köszönhető, hogy a tankönyvkiadás megszűnt üzleti vállalkozás lenni, amit bizonyítanak a tankönyvek rendkívül alacsony árai. Például régen a középiskolás irodalmi tankönyv 11 pengőbe került, ma ez 5 forint. így van ez minden tankönyvnél. Az alacsony áraknál vegyük figyelembe azt is, hogy a nagyobb műveltséget biztosítani kívánó iskolapolitika a felszabadulás óta jóval többféle tankönyv megjelentetését tette szükségessé. A régi népiskolák tanulói 16 féle könyvből tanultak, ma az általános iskolák növendékei 60 féle tankönyvből szedik magukba a tudományt. Az ipari tanulók számára régen mindössze 3 tankönyvet készítettek, ma kb. 50 féléből tömik a fejüket. A nemzetiségek számára nem igen adtak ki tankönyveket, most közel 250 félét jelentet meg az állami könyvkiadó. A magasabb tudást nyújtó technikumok nem léteztek a felszabadulás előtt, az uj tipusu iskolák részére több mint 300 féle tankönyvet adnak ki. Az egyetemeken — az orvosi és jogi fakultást kivéve tankönyv alig volt, — most 350 féle áll rendelkezésükre. A tankönyvkiadás színvonalát elsősorban az segíti elő, hogy minden egyes tankönyv készítésére, pályázatot Írnak ki és csak olyan tankönyv számíthat bevezetésre, amelyet egy szakemberekből álló bizottság a legalkalmasabbnak talál. Nézzük, milyenek is a mostani tankönyvek? Úgy gondolom, hogy leghelyesebb, ha elővesz- sziik a Magyar Irodalomtörténetet, nemcsak azért, mert az árakkal kapcsolatban erről a tankönyvről már szó esett, hanem mert tárgyánál fogva eléggé közismert anyagot dolgoz fel. A Magyar Irodalomtörténet I. részét az általános gimnáziumok II. osztályában használják. A könyv a magyar ősköltészet korától — a reformkorszak küszöbéig 1825-ig öleli fel az anyagot. Mielőtt beleolvasnék, nézegetem a képeket: Balassa Bálint, Virág Benedek, a pálosrendi szerzetes tanár, Kisfaludy Károly és a magyar irodalom többi nagyjait látom, a külföldiek közül Dante markáns profilja, a kis bajuszos Shakespeare, Goethe, Puskin és más halhatatlan néz reám. Lapozgatok. Elolvasom a magyar nyelvű irodalom első emlékeit, köztük az ómagyar Mária-siralom cimü legrégibb magyar verset. 1300 körül írták: Világ világa Virágnak virága! Keservesen kinzatol, Vas szegekkel veretel... A vers Krisztus édesanyjának panasza fia haKÜLFÖLDI SZÍNDARABOK MAGYARORSZÁGON ben. A Petőfi Színház Maugham-bemutatója, A királyért, sokat mondott az uj generációnak. Ebben a darabban a nemrég elhunyt Jávor Pál játszotta az egyik főszerepet. Érdekes, hogy Richard Nash Esőcsináló-ját előbb vidéken, Pécsett mutatták be, és csak ezt követően a budapesti Néphadsereg Színházában. Táblás házakat vonzott Soria Idegen nő a szigeten cimü aktuális színmüve a Katona József Színházban és Marcel Aymé Nem az én fejem fáj cimü darabja a Madách Kamara Színházban. Ez utóbbit a kritika néhány kérdésben elmarasztalta ugyan, de a közönséget mégis érdekelte. Dürrenmatt hires alkotását, Az creg hölgy látogatását, a szezon végén mutatta be a Néphadsereg színháza. A jövő évadban is színre fog kerülni. Izgalmakban és szépségekben bővelkedett a magyar színpadok 1958—1959-es évadja. A felújítások és az eredeti bemutatók gyorsan követték egymást mind a fővárosban, mind pedig az önállóságra törekvő vidéki színpadokon. Hetvennél több darab került szinre, s ezek közül félszáz külföldi szerző müve volt. Szó sincs tehát arról, hogy a magyar színházak provinciálizmusba siilyedtek volna. Ez a megállapítás nemcsupán a bemutatott külföldi darabok nagy számára vonatkozik, hanem a kiválogatás igényességére is. A direktorok élve a részükre biztosított nagyfokú önállósággal, merészen kísérleteztek. Még olyan müveket is színpadra bocsátottak, amelyek a Magyarországon uralkodó világnézet mérlegén mérve eléggé problematikusak voltak. A kritika és a közönség egyaránt helyeselte ezt a müsorpolitikát. Mindenki úgy érezte, hogy a sokoldalú irodalmi tájékozottság hasznos. A külföldi drámaírók közül régi klasszikusok, mai nyugatiak és a baráti szocialista országok szerzői kaptak magyar szinpadot. A régi klasszikusok közül elsősorban Shakespeare a magyarok kedvence. Nincs olyan Shakespeare-darab, amelyet Magyarországon már sok évtizeddel előbb ne játszottak volna. Mégis, minden felújítás egyben premier is. Ebben a szezonban a Lear király-t Szegeden, a Windsori vig nők-et Budapesten (Nemzeti Színház), a Szent Iván éji álmot pedig Kecskeméten játszották. A Nemzeti Színház produkciójáról hosszasan és elemzően kellene szólani, mert az előadás színvonala minden eddiginél magasabb volt. Debrecenben a Volpone (Ben Johnson), Győrött A revizor (Gogol) és a József Attila Színházban A kertész kutyája (Lopa de Vega) jól kidolgozott modern előadásban került szinre. A Néphadsereg Színházában a Lysistraté (Arisztofánesz) hódította meg a mai közönséget. Szép vállalkozás volt a Kaposvári Színházé: Cid (Corneille), a Győri Színházé: Don Carlos (Schiller) és a Kecskeméti Színházé: Stuart Mária (Schiller). A Nemzeti Színházban A két ur szolgája (Goldoni), a Madách Színházban a Figaro házassága (Beaumarchais) ismét elbájolta a közönséget. A Pécsi Színház Gorkijt idézte (Ellenségek) — remek előadásban s ismét bebizonyosodott, hogy a klasszikus remekművek élete örök. Mindezeket az előadásokat a tálalás újszerűsége jellemezte. Mind a rendezők, mind pedig a színészek eredeti utat kerestek a klasszikus figurák korhű megjelenítésére. A hírneves és már klasszikusnak számitó nyugati szerzők közül Shaw a legnépszerűbb. Pécsett a Pygmalion és a Madách Kamara Színházában Az örödög cimborája aratott vasfüggönyös, forró tapsokat. Változatlanul vonzza a nézőket Wilde is. Bunbury-jét a József Attila Színház játszotta táblás házak előtt. Lorca hívei egyre szaporodnak Magyarországon. A csodálatos vargáné emlékezetes nagy sikert aratott Budapest legújabb színpadán, az Odry Színházban. Az átlagosnál jóval nagyobb érdeklődés fogadta Ray Lawler ausztráliai iró A tizenhetedik baba nyara cimü darabját is. Thornton Wilder Hosszú ut-ja, bár kiváló volt az előadása, nem aratott osztatlan sikert. Annál többet foglalkozott vele a kritika. Magyarországon egy időben igen divatosak voltak a neorealista müvek. Az ilyenfajta igény kielégítését szolgálta Eduardo de Filippo Az én családom cimü darabjának bemutatója. Nem maradt hosszabb ideig a színpadon, pedig a Néphadsereg Színháza kitűnő együttest mozgósított az érdekéA magyar színházak közönsége a nyugati színpadi irodalom különféle alkotásait talán nem egyforma rokonszenvvel, de mindig nagy érdeklődéssel fogadta. Nem fukarkodtak az elismerő tapssal, de amikor ez helyénvaló volt — a felvonásközi szünetekben — hangoztatták bíráló megjegyzéseiket is. Persze, a kitűnő előadások minden esetben maximális erőkifejtéssel iparkodtak mennél hivebben tolmácsolni a szerzők mondanivalóját. A szovjet drámairodalmat is több jeles vagy figyelemreméltó mü reprezentálja. Nagyon tetszett a közönségnek a Boldogság merre vagy (Rozov) a József Attila Színházban. Sikerrel mutatták be a Madách Kamaraszinsázában Gladkov Szilveszter-ét. A Nemzeti Színház Trenyov Lyubov Jarovájáját újította fel, Szegeden és Békéscsabán az Optimista tragédia (Visnyevszkij) folytatta pesti diadalutját. Győrött Pagonyin Az élet dala került szinre a Madách Színházban pedig a Csendháborító (Szólójov-Vitkovits). A Petőfi Színházban Ilf és Petrov Tizenkét szék cimü hires regényének színpadi változata Strozzi-Tabi átdolgozásában váltott ki harsogó derűt. Aljosin Egyedül cimü darabja a Néphadsereg Színházában ment. Ezt az egyéni hangú müvet sokan szenvedélyesen vitatták. Brecht ebben a szezonban hódította meg végképpen a magyar közönséget. A Nemzeti Színház A rettegés birodalma, a Madách Színház pedig a Puntila ur cimü Brecht-darabokat mutatta be. Brecht helyes értelmezésére a Berliner Ensemble budapesti vendégjátéka adott eligazítást. A vendégek Az anya és a Galilei bemutatásával igen nagy sikert arattak. Azóta a brechti dramaturgiának már magyar irodalma is van. Friedrich Wolff Cattarói matrózok cimü hatásos drámáját Miskolcon mutatták be. Nagy sikere volt. Pavel Kohut formakereső darabja, az Ilyen nagy szerelem Budapest után a vidéket is meghódította: előbb Kecskeméten, majd Pécsett. Jerzy Jurandot A harmadik csengetés-sel a Madách Kamara Színházban mutatkozott be a magyar közönségnek. Vladislaw Blazek Mesébe illik cimü újdonságát a Petőfi Színház vállalta, ugyan ebben a színházban érdekes produkció volt a Vörös és fekete, amelyet Stendhal remekművéből adaptált színpadra Illés Endre. Még két jelentős színházi esemény kívánkozik a krónikás tollára. Az egyik Julién Bertheau társulatának budapesti vendégszereplése. Bertheau- ék bemutatták a Figaro házasságát, a Mizantrópot és Marcel Achard Jean de la Lune (Fajankó) cimü vigjátékát. Ez a vendégszereplés elsősorban azért keltett általános érdeklődést, mert ízelítőt adott a mai francia színjátszás értékeiből. A másik esemény a Bartók-teremben játszódott le.
