Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-24 / 39. szám
Thursday, Sept. 24, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ n Halálos kimenetelű egyetemi tréfa LOS ANGELES. — Egy diákszövetség felvételi tréfája kioltotta az egyik diák életét. Richard T. Ewanson 21 éves fogorvos jelölt, egy los-angelesi fogorvos fia meghalt, mert olajbamártott nyersmáj lenyelésére kényszeritették a diákszövetségbe való felvétel szabályai. A borzalmas a dologban az, hogy talán még megmenthették volna a szerencsétlent, de a diákok félrevezették a mentőkocsin érkező segítséget is. Meg sem említették a torkán akadt húst, hanem azt mondták, hogy valamilyen rohama volt. Később egy négy incs hosszúságú és háromnegyed incs vastagságú nyers májat húztak ki a halott ifjú torkából. A Kappa Sigma diákszövetség feje, a 20 éves Daniel S. Hayes azt mondta, hogy 24 éve folytatják ezt a felvételi szertartást és soha semmi baj sem volt vele. Valparaiso, Ind.-ban az egyetemen betiltották az elsősosztályosok elleni “tréfákat”, miután 9-en megsérültek a kezdő egyetemisták első találkozásán. Ellenzik a szaharai kísérletezéseket Londonból jelentik, hogy Alhaji Abubakar Ta- favva Balewa, Nigéria miniszterelnöke, Harold Macmillan, angol miniszterelnök támogatását kérte a francia kormány elleni tiltakozásában, melyet a Szaharában tervezett nukleáris kísérletezések miatt tesznek. Balewa két kormánytag kíséretében érkezett Londonba és úgy nyilatkozott, hogy az angol kormány továbbította ugyan már több ízben tiltakozásukat, de nem támogatta azt. “Nigéria lakosságát félelemmel tölti el a kísérletek után hulló atomeső (fall-out) miután Nigéria közvetlenül a Szahara szomszédságában terül el”. Nigéria Angliától való függetlensége a jövő évben esedékes. De&aulle ajánlata Algériának DeGaulle, Franciaország elnöke uj ajánlatot hozott nyilvánosságra Algéria jövőjét illetően. Az ajánlat szerint Algéria 9 millió mohamedán bennszülött és 1 millió európai betelepedett lakója népszavazás utján határozhat arról, hogy vagy függetlenítse magát teljesen Franciaországtól, vagy legyen Franciaország szerves része, vagy éljen bizonyos függésben Franciaországgal, de sajátmaga által választott kormány alatt. pillantást vetett a szomszéd ágyra. — Béla? Elaludt? Széket emelt az ágy mellé, leült: — Szeretsz még, . . .te gonosz? — ujjával belesimított Sasvári hajába és melléhez szorította a fejét. — Hiába küldesz, úgyis maradok. — Futó csókot lehelt a homlokára, nyakára, hogy a tizedes belereszketett, s félkarjával átölelte a derekát. — Gonoszkám -— becézte az asszony. — Hát ezt nem lehet kibírni — mordult Le- szenka és fölült az ágyon. Szétrebbentek. — Valahányszor idejön, úgy teszek, mint aki alszik, hogy egyedül érezzék magukat. Akkor meg olyan viharosan udvarolnak, hogy abba bele kell őrülni. . . Jobb lenne, ha szólnának, és kimegyek egy keveset levegőzni... — mondta morcoskedveskedve. Az asszony arca vörösre gyulladt. — Narancsot hoztam. Kettőt — és a háncsból fonott szatyrába nyúlt. — Én az almát kedvelem. Tudja, két fél almát. Ez a mafla meg. . . — és fejével barátjára intve legyintett. — Narancsból nem kérek — és észbekapva hozzátette: — Bocsásson meg. Én már ilyen vagyok. Dehát... szeretném, ha engem is szeretnének... Az asszony átnyúlt Sasvári ágyán és Leszenka ölébe tette az egyik narancsot. — Fogják szeretni. Mindenkit szeret valaki — és a hangjában megbocsátás volt. — De a szerelmet ki kell várni. — Hát ez az. Abba fogok megőszülni... — és DeGaulle kész megadni Algériának a független elhatározási jogot négy évvel azután, hogy a területén a felkelők áldozatainak száma nem múlja felül a 200-at egy év leforgása alatt. (Ez év első 8 hónapjában 1,613 ilyen haláleset volt.) Amikor Algériában ez a helyzet fennáll, akkor négy éven keresztül az élet normalizálását hajtják keresztül, a börtönök és koncentrációs táborok kiürítésével, a külföldre menekültek visszatérésével, az egyéni és társadalmi szabadság visszaállításával, a lakosság felvilágositásával, hogy tudja miről van szó. DeGaulle beszédében a függetlenségre törekvés eshetőségét “hihetetlennek és katasztrofálisnak” minősítette. Az algér nép jelen harcát a szabadságáért lelketlen agitátorok erőszakos terrorjának nevezte, akik azt hiszik, hogy a köztársaság alkudni fog velük Algéria jövőjéről. Kijelentette, hogy ilyesmire semmi lehetőség nincs. Megfigyelők véleménye az, hogy DeGaulle hajlíthatatlansága a Nemzeti Felszabadulási Mozgalom vezetőivel való tárgyalásra, megnehezíti terve kivitelét. Tiltakozás az algéri gyüjtőfábor ellen A Nemzetközi Szabad Szakszervezeti Szövetség felkérte a Nemzetközi Vöröskeresztet, hogy lépjen közbe azon “embertelen bánásmód” és “elnyomó intézkedések” ellen, amelyeket a francia katonai hatóságok Algériában a Cazellas nevű koncentrációs táborban fogva tartott algér hazafiakkal szemben alkalmaznak. J. H. Oldenbroeck, a Szövetség főtitkára szerint a Vöröskereszt már két évvel ezelőtt a tábor feloszlatását kérte, mivel nagyon egészségtelen vidéken van. Az Ígéret dacára a tábor még mindig létezik. Oldenbroeck kifejezte a munkásosztálynak Ali Yahia Abdelmadjid, az Algér Munkásszövetség országos titkára sorsa felett érzett aggodalmát, akit szintén ebben a táborban tartanak fogva. 1956 májusában fogták el Aissit Idir, az Algér Munkásszövetség főtitkárával együtt. Az utóbbi munkásvezetőt összeesküvés vádja alapján elitélték ,de a börtönben olyan kegyetlenül megkinoz- ták, hogy az Ítélet után egy francia katonai kórházban meghalt. Idir meggyilkolása ellen az egész világ munkássága, még George Meany is hangosan tiltakozott. Most félő, hogy Ali Yahia Abdelmadjid is mártírhalált halt munkástársa sorsára fog jutni. A üfs-felzotfság ellenzi Kina felvételét Az Egyesült Nemzetek előkészítő bizottsága elvetette az India által beadott javaslatot, hogy a UN a Kínai Népköztársaságot vegye fel tagjai sorába. Ehelyett az Egyesült Államok javaslatát fogadta el, amely azt ajánlja, hogy a Nagygyűlés ne tárgyaljon semmi errevonatkozó javaslatot. A bizottság 20 tagja közül 12 szavazott az amerikai javaslat mellett, 7 ellene és egy tartózkodott a szavazástól. Ennek dacára azonban a nagygyülésvisszaereszkedett párnáira. — Nem igaz! — mosolygott Sasvári. — A legnagyobb szoknyavadász. Minden ápolónőnek teszi a szépet... Az asszony lefejtette a narancs héját, gerezdekre bontotta, az egyikből felét elharapva kedvese szájába tette, s ugyanígy minden gerezdet. Amikor a gyümölcs elfogyott, a párnára hajtotta fejét, a Sasvárié mellé, s ahogy feküdt, feléje karolt. Csend volt. Múltak a percek, egy szó sem hangzott, aztán Krisztin felpattant, mint akit rugó lökött. — Oh, de bolond vagyok!... — és a szatyor után nyúlt, kis dobozkát vett elő. — Ez a tiéd. Azt csinálsz vele, amit akarsz. .. Sasvári markába nyomta a dobozt. A tizedes lefejtette a selyempapir burkolatot. Két karika hullott a tenyerébe. — Gyűrű — suttogta. Kis ideig szótlanul feküdt. Ajka meg-megrán- dult, mintha mondani akarna valamit. Krisztin hallgatott. — Biztos, hogy nem bánod meg majd ? — kérdezte fojtott izgalommal. Az asszony hallgatott és odaborult a vállára. Sasvári kissé elhúzódott mellőle az ágy másik oldalára. Rekedten kérdezte: — És ha. . . ha vak maradok? Az asszony forró könnye a férfi karjára hullott. (Folytatjuk) nek jogában áll napirendre ttizni a kérdést. A bizottság elfogadott a leszerelésre vonatkozó négy javaslatot, valamint 25 afrikai állam által az algér kérdésre benyújtott javaslatot. Ezeket a nagygyűlés elé fogja terjeszteni. A Kínára vonatkozó javaslat körül kifejlődött vitában Kuznetsov szovjet delegátus kifejtette, hogy az ázsiai béke fenntartása kérdésében folyó tárgyalásból nem lehet kizárni Kinát és azért fontos India javaslatának megtárgyalása. A biblia-oivasas világbajnokai PRIS, Ky. — A Mt. Carmel Church nevii egyházi szervezet most világhírre tett szert. Bántotta őket, hogy a világ eddig mitsem tudott róluk. Elhatározták tehát, hogy csinálnak valami különöset, valami nagyot, aminőhöz hasonlót eddig még sehol sem produkáltak. És mi lehetne ez a nagy valami? Semmi más, minthogy ‘egv szuszra' kiolvassák a bibliát. Persze egy embernek ez igazán nagy teljesítmény A Mt. Carmel templom hívei hallották, hogy az istentelenek úgy építenek iskolákat, kórházakat, utakat, víztároló medencéket, stb. Nos, elhatározták, hogy az ily kooperativ akciókban ők sem maradnak hátra. És a határozatot tett követte. Megkezdték a biblia KOOPERATIV KIOLVASÁSÁT, vagyis egy-egy hivő csak 15 percen át olvasott s ahová igy eljutott, követte onnan a másik olvasó tovább. így aztán elérték, hogy a bibliát kiolvasták egyhuzamban 69 óra és 14 perc alatt. Persze az olvasásnak néha alig volt egy pár hallgatója, ami nemsokat rontott a nagy cselekményből. A Mt. Carmel egyház hívei megnyerték a biblia kooperativ olvasásának VILÁGBAJNOKI címét. Herter és Lloyd beszéde a UN-ben (Folytatás az 1-ső oldalról) kelt szomszédállamok részvételével, elfogadhatatlannak találta. (Az USA kezdeményezésére a UN kivizsgáló bizottságot küldött a helyszínre.) És hogy teljes legyen a lista, megsiratta Magyar- országot is. Hasonlóképpen a leszerelés kérdésében, a nukleáris robbantások beszüntetése ügyében, Berlin és Németország problémájára vonatkozóan elismételte a nyugat által eddig megtett ajánlatokat. Ezen kérdésekben folynak az egyezkedések a nagyhatalmak megbízottam keresztül és Herter reményét fejezte ki, hogy eredményesek lesznek. Selwyn Lloyd lényegesen eltéri Herter véleményétől a kormányfői találkozás kérdésében. Mig Herter a külügyminiszterek tanácskozásának foly tatásába vetette reményét, Lloyd a csúcstalálkozó szükségességét említette, ő is “mély fájdalommal” vett tudomást az “őskori szabadság” megsértéséről Tibetben és Laoszban, hogy az ottani, népek “történelmi életmódja” változást ^szenvedett. “Kina nem alkalmas a UN-be való felvételre”, mondotta. A két leghatalmasabb nyugati állam képviselői még mindig ragaszkodnak a régihez, az avulthoz és nem akarják látni, hogy uj események uj meglátást követelnek, “őskori szabadságihoz akarják kötni a tibeti népet, amely a lámák, az ingyen élő papság középkori kizsákmányoló módszerein alapszik, analfabétizmust, alacsony életszínvonalat és a fejlődés erőszakos gátlását jelenti. Ez az őskorhoz ragaszkodó osztály lázadt fel az uj szellemet és fejlődést hozó szocializmus ellen és a tibeti nép szerencséjének tartja, hogy a dalai lámával az élén a kizsákmányolok egyrésze otthagyta áz országot. Hasonló a helyzet Laoszban, ahol a fejlődést kereső népréteg harcol a maradiságot támogató oligarchia és theokrácia ellen. A haladás utján levő Észak-Koreát, Észak-Vi- etnamot, egész Kinát, Kelet-Németországot 'ez á maradiság szeretné visszarántani az elszakadt országrészhez, a nyugati hatalmak vezetése alá, ä kizsákmányolás korszakába. Ez egy kicsit nehéz lesz, mondhatjuk azt is, hogy lehetetlen. Más utát kell keresni a megegyezésre. Politikusaink nem fáradnak el idegen beavatkozásról beszélni a szocialista országokban. Mr. Herter szemrebbenés nélkül ‘ siklott el afölött, hogy amerikai hadi támaszpontok és amerikai haderők tízezrei vannak szerte a világon kb. 40 országban. Vajon Formózában, Dél-Koreában,. Spanyolországban a demokráciát védelmezzük; vagy segítjük a nép elnyomását? Ennek a helyzetnek is változnia kell világviszonylatban.
