Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-09-24 / 39. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 24, 1959 Kruscsev az újságírók klubjában Washingtonban, szerdán, szeptember 16-án Kruscsev az Országos Sajtó Klub vendége volt. Beszédet mondott és utána kérdésekre válaszolt. Beszédében ismertette a 'Szovjetunió álláspontját fontos nemzetközi kérdésekben. “Hangsúlyozni kívánom” mondotta Kruscsev, “hogy a legjobb szándékkal és nyílt szívvel jöt­tünk ide. Baráti érzéssel az amerikai nép iránt és azzal .a komoly óhajjal jöttünk, hogy az országa­ink közötti viszonyban javulást hozzunk létre a világbéke megerősítésére. “Sok kérdésben szeretnénk megegyezésre jön­ni az önök kormányával, de elsó'helyen a nemzet­közi feszültség enyhítése és a hidegháború meg­semmisítése, a leszerelés, a német békeszerződés megkötése, a világkereskedelem és az országaink közötti viszony kérdése áll”. Kruscsev később részletezte ezeket a kérdése­ket. Tudatában van annak, hogy a szabadság­szerető amerikai nép mindig kész kiállani meg­győződéséért, hogy maga választhassa meg élet­módját. Ezt a jogot mástól sem tagadhatják meg, bármilyen véleményük van arról, hogy melyik társadalmi rendszer jobb. Ezt minden nép maga intézze el minden külső beavatkozás nélkül. Mert választanunk kell. Vagy a békés jövő, az emberiség jólétének szolgálatába állítjuk a tudo­mányos és technikai eredményeket — az atom tit­kának felfedezését, a rakéták kifejlesztését és a világűrbe való behatolást, vagy pusztításra és megsemmisítésére használjuk azokat “és akkor a föld hamuval és sírokkal lesz beborítva.” FELEL A KÉRDÉSEKRE Nagyon sok írott kérdést küldtek Kruscsevhez az újságírók, mindegyikére időszüke miatt kép­telenség volt felelni. Tiz kérdéssel foglalkozott. Ezek közül olvasóinkat érdekelni fogja, hogy Kruscsev hogyan közelítette meg a legkihivóbb, provokációs célzatú kérdéseket. Elmaradhatatlanul felhozták Magyarország kér­dését. Erre szószerint ezt válaszolta Kruscsev: “Láthatják, a magyar kérdés úgy akadt meg egyes emberek torkán, mint a döglött patkány. Érzik, hogy kellemetlen, de nem tudják kiköpni. Ha az az óhajuk, hogy vitánk ilyen irányban ha­ladjon, akkor mi is feltehetnénk jónéhány hasonló tárgyú kérdést. “Alkalmunk volt már gyakrabban kifejteni ál­láspontunkat ebben a kérdésben és a legkelleme­sebb az volt, amikor mint Magyarország vendégei ezt a magyar nép előtt magyarázhattuk meg. Biz­tosíthatom önöket, hogy a magyar nép részéről a visszahatás meleg és lelkes volt. Már régen megszűntek azok a kérdések, amelyek a magyar és orosz nép között ellentéteket szülhetnek. Együtt haladunk egy közös utón. ők építik a szocializmust, mi építjük a kommunizmust. Egy a szándékunk és egy a célkitűzésűnk. “Azokra a hasonló természetű kérdésekre, me­lyeket én tehetnék fel önöknek — nem fogok rá­térni, mert amint már mondottam, a legjobb szán dékkal és nyílt szívvel jöttünk ide. Nem azért jöttem az önök országába, hogy feltúrjam kap­csolataink régi nehézségeit, vagy hogy újakat keressek, hanem inkább enyhülést, a kapcsolatok javulását keresem; szeretnék elmozdítani minden követ, amely útjában áll a két ország közti jóvi­szony megteremtésének. És amig az önök vendége vagyok, nem akarok semmi olyat tenni, ami láto­gatásunk főcéljával ellentétben van: u. m. kap­csolatunk tökéletesítése, a hidegháború megszün­tetése és a világbéke és barátság megerősítése”. Egy másik piszkálódási lehetőség, amit az új­ságírók kötelességszerüen felszínen tartanak, a zsidókérdés. Erre ezt jegyezte meg Kruscsev: “Azt hiszem, hogy az egyik tény, amely vissza­tükrözi zsidó polgáraink helyzetét országunkban az, hogy azok között, akiknek a holdrakéta sike­res kivitelezésében a legnagyobb részük van, a zsidó nép képviselőinek tiszteletbeli hely jut. Ál­talában a nemzetiségi kérdés nem létezik hazánk­ban. Nem kérdezzük senkitől a vallását. Ez min­den ember saját lelkiismereti kérdése. Mi minden egyént, mint egyént látunk. “Nálunk minden nemzetiség — sok volna elszá­molni, annyi van belőle — békében és szoros ba­rátságban él egymással. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nincs nemzetiségi problémánk, hogy a Szovjetunió sok-nemzetiségi lakója együtt halad a közös cél felé”. Szovjetellenes hangulatkeltésre használták fel Kruscsevnek egyidőben tett megjegyzését, hogy “eljön az idő, amikor eltemetünk benneteket”. Most jó alkalom volt arra, hogy felelősségre von­ják ezért a kijelentésért. Mondja meg, mit értett alatta^ “Azt hiszem, hogy igen, használtam ezt a kife­jezést egyszer. Megpróbálom megmagyarázni a jelentőségét. De leszögezem, hogy a kifejezést tudatosan eltorzították, mert nem emberek tény­leges eltemetését jelentette, hanem a történelmi erők fejlődését. “Ismert tény az, hogy jelenleg nem egy társa­dalmi vagy gazdasági rendszer uralja a világot, dalmi rendszerek vannak. Nemrégen még a feu­dalizmus volt az uralkodó rendszer, amelynek he­lyét átvette a kapitlizmus- Miért? Mert a kapi­talizmus haladóbb rendszer volt a feudalizmus­nál. Jobb alkalmat nyújtott a társadalom termelő erőinek fejlődésére. “Mi úgy hisszük, hogy a kapitalizmus odafejlő­dött, hogy belső ellentéteket hozott létre. Minden társadalom megszüli azt a társadalmat, amely kö­vetni fogja. Úgy hisszük, hogy Marx, Engels és Lenin tudományosan bebizonyították, hogy a ka­pitalista rendszert a szocializmus fogja követni. “Mi hisszük ezt, önök nem, vagy legalább is nem mindnyájan. Mert az önök társadalmában is vannak, akik látják ezt és azért mondom, hogy történelmi szempontból nézve a szocializmus, kommunizmus veszi át a kapitalizmus helyét és — képletesen szólva — eltemeti a kapitalizmust. Önök azt mondják, hogy ez lehetetlen. De emlé­kezzünk, hogy a múltban a feudalizmus elégette azokat az embereket, akik azt mondták, hogy a feudalizmus el fog tűnni. A kapitalizmus mégis átvette a feudalizmus helyét. “Most a kapitalizmus küzd, harcol a kommuniz­mus ellen. Az én meggyőződésem az, hogy a kom­munizmus lesz a győztes társadalmi rendszer, amely nagyobb lehetőséget nyújt az ország ter­melő erőinek fejlődésére, minden egyén képessé­geinek jobb fejlesztésére és biztosítja minden egyén szabadságát a társadalomban. Ha önök nem egyeznek velem ebben, ez azt jelenti, hogy én sem egyezhetek önökkel. “Mit kell tennünk? Éljen mindegyikünk abban a rendszerben, amit jobban kedvel, önök a kapi­talizmusban, mi pedig tovább építjük a kommu­nizmust. “Minden, ami nem haladó jellegű, el fog halni. Ha a kapitalista rendszer a jobb társadalmi forma és jobb lehetőséget nyújt az ország termelő erői­nek fejlesztésére, akkor bizonyára győzni fog. De mi úgy látjuk, hogy a mi államunk rövid fennál­lásának története nem önöket igazolja. Milyen helyzetben volt a mi országunk a forradalom előtt gazdaságilag és világviszonylatban? írástudatlan ország volt. Ma művelődés terén a mi országunk vezet. Nálunk évente 106,000 mérnök végez egye­temeinken, ami háromszorannyi, mint önöknél. Egyesek szerint, minél több tudósunk van, annál hamarabb vége lesz a kommunizmusnak. Eszerint mi magunk ellen dolgozunk. De ebben nem hiszek. Mi a kommunizmust tudománynak tekintjük”. Harrison Salisbury szerint Kruscsev komoly- hangú beszéde akkor volt “legékesszólóbb”, ami­kor a világbéke nemes célkitűzéséről beszélt. A kérdésekre adott feleleteket a tőle megszokott nyomatékkai, hangulatosan és mozgékonyán adta meg. hanem különböző országokban különböző társa­SZILÁRDÍTSUK a biztonságot 3) Az összes idegen csapatok kivonása az euró­pai államok területéről és az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése. 4) Megnemtámadási egyezmény megkötése a NATO tagállamai és a varsói szerződés tagálla­mai között. 5) Megállapodás a váratlan támadások megelő­zésének kérdésében. — A Szovjetunió nem első ízben veti fel az ál­talános és teljes leszerelés gondolatát. Orszá­gunk kormánya már az első és második világhá­ború között eltelt időszakban széleskörű, általá­nos leszerelési programot nyújtott be. A leszere­lés ellenfelei akkor szívesen hangoztatták azt, hogy a Szovjetunió azért terjesztette be ezeket a javaslatokat, mert gazdasági és katonai szem­pontból gyenge volt. Ha akkor ez a hazug tétel félrevezethetett is valakit, ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió gyengesé­géről szóló minden állítás képtelenség. — A szovjet kormányt uj javaslatában egyet­len óhaj vezeti: ténylegesen biztosítani a népek tartós békéjét. A UN feladata, hogy igazságos meg­oldást keressen a vitás kérdésekben — őszintén mondjuk minden országnak: a még mindig használatos “fegyverkezzünk!” jelszó he­lyébe állítsuk ezt a jelszót: “szereljünk le telje­sen!” Inkább abban versenyezzünk, ki épit lako­sainak több lakást, iskolát, kórházai, ki állít elő több kenyeret, tejet, húst, ruhát és más fogyasz­tási cikkeket, és nem abban, hogy kinek van több hidrogénbombája és rakétája. Ezt a Föld minden népe örömmel fogja üdvözölni. A UN szerepéről szólva, Kruscsev hangsúlyoz­ta : — Az Egyesült Nemzetek Szervezete, ha betöl­ti az egyetemes béke és a népek biztonsága meg­szilárdításában rá váró feladatot, tekintélye nö­vekedni fog. — Teljes nyíltsággal meg kell azonban monda­nom, hogy a UN sajnos,, manapság sok esetben, nem végez ilyen funkciót. Ahelyett, hogy minden­kor növelnék a UN tekintélyét, és azon igyekez­nének, hogy az a legjelentősebb nemzetközi szerv legyen, amelyhez bármely kormány bármikor for­dulhat, ha létfontosságú kérdéseket kell megol­dania, egyes államok az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét saját kicsinyes érdekeikre akarják fel­használni. Természetesen ez a nemzetközi szerve­zet nem dolgozhat eredményesen a békéért, ha benne bizonyos országok csoportja egyes államok akaratát rákényszeríti más államokra. Az ilyen politika aláássa az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének alapjait. Ez először az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének csökkenéséhez, később pedig ta­lán széthullásához vezet ,éppúgy, mint annak ide­jén a Népszövetség esetében történt. — A feladatát helyesen ellátó nemzetközi szerv sajátossága az, hogy benne a kérdéseket nem a szavazatok száma alapján formálisan kell meg­oldani, hanem a mindenki számára elfogadható igazságos megoldás ésszerű, türelmes megkere­sésével. — A UN-ben tehát csak olyan döntéseket kell hozni, amelyeket mindenki megszavaz, mert ezek­ben a közös akarat, a közös érdekek jutnak kife­jezésre. Az ilyen döntéseket a mi nemzedékünk és a jövő történészei az egyedül helyes, az egye­dül lehetséges döntéseknek ismernék el. —- Természetesen az államoknak az a csoportja, amely jelenleg többséggel rendelkezik, keres^Hil- viheti, hogy számára előnyös döntéseket fogadja­nak el. Az ilyen azonban “pyrrhusi győzelem '. Az ilyen “győzelmek” ártanak az Egyesült Nemze­tek Szervezetének, rombolják azt. — Tekintetbe kell venni azt is, hogy a külön­böző kérdésekkel kapcsolatban a szavazáson ki­alakuló többség a UN-ben változó mennyiség és megváltozhat azoknak a hátrányára, akik most oly gyakran építenek a szavazógépezetre. — Biztosítani kívánom a közgyűlés küldötteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Szovjetunió a jövőben is a legtevékenyebben kí­ván részt venni mindazokban az erőfeszítésekben, amelyeknek célja, hogy megszabadítsa az emberi­séget a fegyverkezési terhektől, és tartóssá te­gye a világ békéjét. I3Y LÁTJUK HELYESNEK Olvasóink bizonyára elvárták tőlünk, hogy rész­letes leírást adjunk Kruscsev miniszterelnök láto­gatásáról. Úgy gondoljuk azonban, hogy utazá­sának részleteit figyelemmel kisérték úgy televí­ziókon, mint a napilapokon keresztül. A magunk részéről fontosabbnak tartjuk ezidejüleg, hogy az Egyesült Nemzetek előtt elhangzott korszakal­kotó beszédéről számoljunk be részletesen, annál is inkább, mert e beszédet a tőkés lapok minden tekintetben próbálják lekicsnviteni. A magunk részéről nincs fontosabb, mint a béke kérdése, mely élet-halált hozhat az emberiségre. Kruscsev békét, teljes leszerelést ajánl. iMWWMWUUWWWWWHWHVWWWWW» AKI BARÁTJA AZ IGAZSÁGNAK, AZ OLVASÓJA A “MAGYAR SZÓNAK”!

Next

/
Oldalképek
Tartalom