Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-09-17 / 38. szám

Thursday, Sept. 17, 1959

niTlllilVllVfVl 1T1XTLVJ 1 nil UtiV

Ó

A kétkulacsos N. Y. Times

Mindig tisztában voltunk azzal, hogy a hírszolgálat terén legtárgyilagosabbnak hiresztelt napilap, a N. Y. Times, az amerikai monopol tőke leghűségesebb szószólója és ez sokszor nagyon tisztán észlelhető, bármennyire igyekszik is a pártatlanság takarója alá bujtatni célzatosságát. Mégis hitetlenkedve olvastuk szeptember 1-i számában a “Kruscsev családi társasága” címmel megjelent vezércikket, amelyben leplezetlenül csatlakozik a háborús uszító, szovjetgyülölő, fasiszta szellemű siserehadhoz, amely az utóbbi hetekben mérgezi a levegőt, hogy a közhangulatot Eisenhower békés megoidást kereső igyekezetének megsemmisítésére állítsa be.

A Daily News es a hozzá hasonló szennylapok olvasói már hozzá vannak szokva a politikai hazugságokhoz, rágalmakhoz és ferdítésekhez. A N. Y. Timesben eddig csak a fasiszta propaganda méregkeverői által megfizetett hirdetésekben olvashattunk hasonló beállításokat a Kruscsev-lá- togatással kapcsolatban. Ugylátszik, hogy a fenti vezércikk iiója is a saját lapjában jópénzért helyet kapott szenzációs fantasztikumok hatása alá került és egy párat felhasznált belőlük.

A vezércikk a State Department azon bejelen- . tésével foglalkozik, amely nyilvánosságra hozza, hogy Kruscsev vei amerikai útjára eljön a felesége két leánya, fia és veje is. A “vállalkozó szellemű amerikai újságíróknak tehát alkalmuk lesz majd írni Mme. Kruscsev ruhaizléséről, a női divattal kapcsolatos felfogásáról, kedvenc konyhareceptjeiről és arról, hogy mit is jelent a világ leghatalmasabb egyéniségének felesége lenni”, tereli mel- l^vágányra a világesemény fontosságát az érdemes szerkesztő.

De nem minden célzatosság nélkül. Mert nyomban kifejti, hogy a családtagok jelenléte Kruscsev látogatását emberies jellegűvé változtatja. Hogy csak Lenin idejében — amikor felesége, Krupszkaja a forradalom egyik kimagasló egyénisége volt — volt a külvilágnak némi betekintése a szovjet vezető férfiak családi viszonyaiba. Meg van győződve, hogy az amerikai nép szívélyesen és érdeklődéssel fogadja majd Kruscsev családját.

DE... kezdi a kisértésnek ellentállni képtelen szerkesztő ur. . . “gondoljunk azokra a családokra is, akik a szovjet politika áldozatai voltak”. És pedig: a kulákok feleségére és gyermekeire, Bu- -dapest asszonyaira és gyermekeire, a koreai háborúban féi’jeiket és apáikat elvesztett asszonyokra és gyermekekre.

Hát ez elég emberséges ajánlat még a N. Y. Times szerkesztőjétől is és akarva, nem akarva elmélkedtünk ezen áldozatokra való gondolkodásban. És rájöttünk arra, hogy bizony ezek elkerülhető áldozatok voltak, ha a nemzetközi imperializmus nem kényszeritette volna reájuk szocializmust gyűlölő, háborút kezdeményező, ellenforradalmat szító politikáját. Vagyis a szerkesztő ur tudatosan eltorzította, hamis beállításban ismertette a történelmi tényeket, hogy elhárítsa a felelősséget azokról, akik valójában értelmi szerzői és kivitelezői voltak nemcsak ezen áldozatokat, hanem még más számtalan millió áldozatot követelő eseményeknek és akik ma is rendületlenül folytatják embertelen ármánykodásukat az egész emberiség feláldozására, mintsem elfogadnák a fejlődő történelem változott tényeit.

Szaktársi felhívás

De ha már családi áldozatokra fordítjuk figyelmünket, akkor szenteljünk egy kis időt az amerikai asszonyokra és gyermekekre, akik körülöttünk napról-napra áldozatul esnek ugyanazon érdekcsoport embertelenségének, amely az egész világon szedi áldozatait. Az igaz, hogy az itteni “kulákok” gyermekei nem szenvednek, de annál többet szenvednek azok a gyermekek, akik szüleikkel együtt az amerikai “kulákok” földjein dolgoznak, szennyben és szegénységben tengődnek, iskolázatlanul nőnek fel és szerencsések, ha egyik munkaföldről a másikra való szállítás közben nem égnek halálra a rozoga teherautókkal együtt. Vagy gondoljunk a 18 millió néger, a néhány millió mexikói és portorikói családra és gyermekeikre, akik egész életükön keresztül, lépten-npomon áldozatai az elkülönítést és fajgyűlöletet túra nemzeti politikánknak, kik sem iskoláztatásban, sem munkaalkalmakban, sem megélhetési viszonyokban nem élvezhetik a fennen

hirdetett egyenlőséget. Gondoljunk serdülő ifja- inkra, akiket leszoktattak a gondolkodás és eszmecsere gyakorlatáról, akik mint “beatnik”-ek nem találják helyüket és félelmetes arányban esnek áldozatul a kábítószerek használatának és más bűnözésnek, s legjobb esetben középszerű és közömbösen tespedő tagjai a társadalomnak.

Mit keres Kruscsev lowa államban?

(Folytatás az első oldalról)

nak kell lenniök. A föld nagyrésze ott száraz. “Mi olyan gazdagok vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak a pazarlást, Kruscsev ezt nem teheti. Tudni akarja, hogy mi hogy termelünk a lakosság 12 százalékával oly hatalmas élelmiszer- felesleget Mr. Benson nagy keserűségére, miért termel a Szovjetunió kevesebbet, bár a munkásság 50 százaléka a mezőgazdaságban van és miért éhezik India lakossága, holott 85 százalékuk dolgozik mezőgazdaságban? Kruscsev gondolkodása nagyon alapos és komoly”.

Arra a kérdésre, hogy mit tanulhat Kruscsev Iow'ában a következőket mondta Mr. Garst:

“Tavasszal a Szovjetunióban jártamban láttam juhokat, amelyeknek fejlődési tulajdonságai azt hiszem 20 évvel felülmúlják mieinket. Ezeket a hatalmas juhnyájakat még mindig 50 láb mélységű gémeskutak segítségével itatják — Európában török kútnak hívják —, amelyekből emberi erő, vödörrel huzza a vizet. Amikor kinevettem módszerüket, Kruscsev velem nevetett, hiszen valamikor ő is pásztor volt és maga is sok vizet merített igy. Nos, látni fogja Iowában vízrendszerünket, amit ők is bevezethetnek, hiszen van villamosenergiájuk elég.

“A Szovjetunió területén a kukorica 90 százaléka a minneapolisi és attól északra eső szélességi fokon érik be. A U. S.-ben viszont 90 százaléka ettől délre melegebb kiimában érik, tehát az ő kukoricájuk nem ugyanilyen, de az a tény változatlan, hogy egy akker beérett kukorica kb. háromszor annyi táplálékot szolgáltat, mint egy akker beérett zab. Kruscsev tudja ezt és igy könyörtelenül sietteti a kukoricatermelést.

Indiában már más a helyzet, Nehru tudja, hogy a nép éhezik. Ha megölnék a marhákat, amikor azok már nem használhatók, a nép sokkal jobban táplálkozna, ő viszont nem erélyes, s inkább éhezni hagyja a népet, semmint változtasson a “szent tehén” vallásos, történelmi felfogáson.

Mr. Garst biztos abban, hogy a kollektivákon és kolhozokban is eredményesen használják a modern módszereket.

A valóság az, hogy az amerikai farm is állandóan növekszik és minél nagyobb a farm, annál eredményesebben tud működni. A Szovjetunióvan nagyfarmok vannak. “Voltam Jugoszláviában és ott kisparaszti gazdálkodások vannak, mint Franciaországban és több európai országban. Átlagban 10 akker nagyságúak és a földsávok a községtől néha három irányban vannak széjjelszórva. Ezeket gépesíteni nem lehet. Egyéni tulajdonok, az igaz, de tulajdonosuknak csak egy garanciája van, az, hogy éhenhalhat. Most már kezdenek úgynevezett kooperativákat szervezni, ami egy kicsit jobban hangzik, mint a kollektivizálás”.

Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Krus- csevről. Garst a következőképpen nyilatkozott:

“Olyan, akár a mi középnyugati farmerjeink. Szívós, de könnyű vele beszélgetni. Kruscsev nem beszél angolul, de jó tolmácsai vannak’. Ám ne essen senki abba a tévedésbe, hogy szeretem őt és nem is akarom védelmembe venni mindazt, amit tett. De ki kell hangsúlyoznom, hogy mint mindennek, úgy ennek is két oldala van. Különösen áll ez az élelmiszer-termelés terén. Lehetséges, hogy Sztálin és Kruscsev a világ legkegyetlenebb, legkeményebb emberei közé tartoznak, de nem oly fekete minden. Elvégre oktatást vezettek be országukba — általános oktatást. Jobb lakásokat adnak és olyan anyagi előnyöket, melyek reménységet nyújtanak a népnek.

“Mondhatom, hogy haladásuk meglepetésszerü. A cárok idején egy millió tonna acélkapacitásuk volt és ma elérték az 56 millió tonnát, tehát építhetik a traktorokat, az automobilokat, stb. Olyan országokban, mint Oroszország és India, kétféleképpen lehet dolgokat intézni. Egyik a Kruscsev- féle módszer, a másik az, hogy hagyják a népet éhenhalni, mert nem akarnak könyörtelenek len- ni\ amit India példája nagyon jól illusztrál.

“Igaz, Nehru kedves, szelíd ember, de ha az

Elég ebből ennyi, bár a terület kimeríthetetlen. Mint egyik szerkesztő a másiknak, ajánljuk a N. Y. Times szerkesztőjének, hogy magába mélyed- ve gondoljon ő is az amerikai családokra és gyermekekre. Eszméljen rá és vezércikkezzen arról, hogy amikor társadalmunk a mi gyermekeink problémáit megoldotta, akkor leszünk csak azon az utón, amelyen a “szabad” világ minden gyermeke biztos léptekkel, a jobb és áldozatnélküli élet felé haladhat, mint ahogy a szocialista országok gyermekei teszik már jóideje.

elmúlt tiz évben mi nem küldtünk volna ennivalót Indiának, akkor valószínűleg tízszer annyian haltak volna éhen ott, mint amennyien a legvadabbak állítása szerint Sztálin és Kruscsev hibájából meghaltak”.

Az ember első rakétája a Holdon

(Folytatás az első oldalról) vként 7 mérföldes sebességgel haladt, hogy kiérjen a Föld vonzóköréből, azután lelassult. A Hold vonzókörébe érve másodpercenként 1.14 mérföldes sebességgel ment. Az utolsó 35,000 mérföldön meggyorsult és 2.06 mérföldes sebességre emelkedett a zuhanás előtt. Az adatokat a rakétából érkezett rádióadás szolgáltatta.

A szovjet tudósok igyekeztek a rakétát és felszerelését fertőtleníteni, hogy semmi élő földi sejt ne kerüljön a Holdra, hogy a Holdon levő természeti állapot érintetlen maradjon a későbbi kutatások szempontjából.

A tudományos felszerelés adatokat gyűjtött a Föld körüli mágneses mezőről és hogy a Hold körül van-e magnetikus légkör, a rádió kisugárzási övezetekről, a kozmikus sugarak erejéről, súlyáról, különbözőségéről, az üranyag sűrűségéről és a meteorikus részecskékről, amelyek útjába kerültek. A tudósokat különösen a Hold körüli mágnesesség, a vonzóereje és anyaga érdekli.

Dicséret és elismerés

Mindenütt dicsérettel és elismeréssel fogadták a szovjet teljesítményt. Washingtonban dr. Hugh L. Dryden, az Országos Légi és Légüri Adminisztráció helyettes vezetője fejezte ki a hivatalos véleményt: “Gratulálunk tudós- és szaktársainknak az űrkutatásban elért ezen sikeres, haladó eredményükhöz. Reméljük, hogy az igy elért tudományos adatokat minden ország tudósainak rendelkezésére bocsátják tanulmányozás végett”.

Állítólag csak idő kérdése, hogy amerikai tudósok is eredményes kísérletet fognak tudni végezni a Holdba.

Az az információ, hogy a szovjet tudósok a földről irányították a holdrakétát mondhatni hajszálpontossággal, olyan nyilatkozatra Késztette az amerikai távlöveg szakértőket, hogy semmi kétségük sincs aziránt, miszerint a szovjet tudósok hasonló pontossággal képesek távlöveg rakétát is irányítani ellenséges célpontokra.

Az angol sajtó és tudósok a legmélyebb csodálattal nyilatkoztak a szovjet teljesítményről.

Párizsban az újságok hatalmas fejcimekkel, a rádió és televízió dicsérő kommentárokkal adtak elismerést a szovjet tudósoknak. Vasárnap lévén, hivatalos körök nem nyilatkozhattak.

Ez a helyzet Olaszországban is tényező volt az első órákban.

Bonn-ban — bár nem hivatalosan — a politikusok aggódásukat fejezték ki, hogy Kruscsev látogatásával kapcsolatban milyen hatása lesz e fontos hírnek az amerikai népre.

Kelet-Németországban, Lengyelországban, Kínában a szocializmus és a békeerők győzelmeként könyvelték el a teljesítményt.

Az elismerést tompítani igyekvő hangok is hallatszottak, különösen olyanok részéről, akik propagandát kerestek mögötte. Ezek között volt Nixon alelnök is, aki ragaszkodott ahhoz, hogy “a tudományban és oktatásban mi vezetünk”, de azért “kétszeres igyekezetre” szólított. “Nyilvánvaló, hogy hatást akartak gyakorolni reánk és nyilvánvaló, hogy mi is ezt tennénk”, mondotta szokatlan őszintességgel.

Már legális kérdéseket is nyilvánosságra hoztak a Holddal kapcsolatban. A State Department jogi tanácsadója, John M. Raymond kijelentette, hogy holmi zászlókitüzés még nem jogosít fel senkit arra, hogy magának követelje a Holdat és hogy az Egyesült Államoknak “nincs megállapodott véleménye a szükséges lépésekről, amelyek biztosítanák a korlátlan uralmat”. Az Egyesült Nemzetek következő gyűlése foglalkozni fog egy ürjogi jelentéssel, amit egyik albizottsága elkészített.