Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-09-10 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 10, 1959 REMÉNYTELJES MSZJU Hja Ehrenburg, neves szovjet írónak az Eisenhower- Krűscsev cserelátogatásával foglalkozó időszerű cikke kima­gasló pontjait alant közöljük: A szovjet kormányfő és az amerikai elnök közeli uta­zásairól szóló hirt világszerte megkönnyebbüléssel, örömmel és reménvkedéssel fogadták. Az egyszerű emberek elégedet­ten mosolyognak. Kivételt csak a néhány politikusnak “ve­szélyes illúzióktól” óva intő sötét megjegyzései képeznek, ezeknek a kijelentéseknek azonban több közük van az emlí­tett politikusok életrajzához (amelyet sajnos túlságosan is jól ismerünk), mint magukhoz az eseményekhez. A lényeg természetesen nem ezeknek az utazásoknak a turisztikai oldalában rejlik: két hét alatt, ha még olyan nagy megfigyelőképességgel is rendelkezik az ember, aligha tud megismerni egy merőben más életformát. Az egyszerű embereket nem az tölti el reménységgel, hogy milyen úti tapasztalatokat szerez majd a két neves utazó, hanem az, amit szerényen “nem hivatalos eszmecserének” nevez a köz­vélemény. A világ két leghatalmasabb államát vezető kor­mány férfiak találkozása uj korszakot nyithat a nemzetközi viszonyok történetében. Következésképpen e találkozó bár­mely ország bármely polgárának életére hatással lehet. Senki számára sem kétséges, hogy az említett találko­zók után sor kerülhet arra a csúcsértekezletre, amelyet áll­hatatosan követelnek a világ békeszerető erői. N. Sz. Krus­csev washingtoni és Eisenhower elnök moszkvai látogatása •— előszó a négy nagy találkozásának-történetéhez. Nemrégiben, napokon át a Westminsteri-apátság épületé­ben, ahol az angol parlament ülésezik, összegyűlt 30 külön­böző nemzetiségű ember*, hogy megvitassa a nemzetközi kap­csolatok legsürgősebb kérdéseit. Olyan emberek voltak köz­tünk, kiknek a nézeteik homlokegyenest ellenkeztek s mégis a tanácskozás végére megíaláltuK azokat a kérdéseket, ame­lyekben lehetséges volt a megegyezés: nem rendeztünk hang­zatos vitákat a sajtó részére, nem saját igazunkat bizony­gattuk, azokat a pontokat kerestük, amelyekben közös neve­zőre juthatunk. A nemzeközi viszonyokban bekövetkezett fordulat nem véletlen müve és nem is csoda. Természetesen abban, hogy j ez a fordulat bekövetkezett, nagy szerepet játszottak egyes emberek, és mindenekelőtt meg kell említenünk a szovjet kormányfő energiáját, fáradhatatlanságát és emberségét., Ez a kormányférfi rengeteget beszélgetett a nyugati orszá­gok képviselőivel ,s noha nem egyszer ütközött bizalmatlan­ságba és rosszakaratba, mégis megvédelmezte a békés együtt élés, s a közvetlen tárgyalások eszméjét. N. Sz. Kruscsev egyszer kijelentette, hogy hajlandó átengedni ellenfeleinek a “hidegháború” győzteseinek kétes értékű babérjait, csak­hogy minél hamarabb véget vessünk ennek a szerencsétlen játéknak, amely megkeseríti az egész emberiség életét. Egy állig begombolkozott klasszikus diplomata aligha mondhatta volna ki valaha is ezeket a szavakat: és talán azért, mert N. Sz. Kruscsev a legkevésbé sem hasonlít a klasszikus dip- j lomatákra, 'sikerrel valósította meg az áttérést a süketek párbeszédéről a közvetlen, tárgyilagos beszélgetéshez. Szeretnék emlékeztetni az “első fecskére”: Macmillan ur moszkvai látogatására, amely kedvezően befolyásolta az események alakulását. A főszerepet azonban a népek játszották a nemzetközi j légkör megjavításában. Kezdem az amerikaiakkal. Nemcsak j arról van szó, hogy meghalt McCarthy; meghaltak eszméi is; bármelyik amerikai államban ma már másképp gondol­kodik az átlagember, mint mondjuk tiz évvel ezelőtt. Nem mondom, hogy Nixon ur moszkvai beszédei teljesen mente­sek voltak a hidegháború csökevényeitől; igaz nem volt könnyű a helyzete; miközben látta a holnap lehetőségeit, igazolnia kellett a tegnap politikáját. És mégis, 1949-ben ilyen beszédekért minden bizonnyal megidézték volna az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. Hisz uram, bocsá’, a két nép barátságáról beszélt! Igen, sok min­den megváltozott és természetesen nemcsak Amerikában. . . Uj, erőteljes mozgalmak keletkeztek Angliában, Nyu- gat-Németországban, Japánban és az Egyesült Államokban. És hä most Eisenhower e^ök szívélyesen meghívta a szov­jet kormányfőt Amerikába, ezt nem lehet csupán vendégsze­retettel magyarázni. Ebben nagy szerepet játszottak a né­pek: a kicsik és a nagyok egyaránt. Lord Boyd-Orr szerint az emberiség naponta körülbelül 300 millió dollárt költ fegyverkezésre. Mennyi kórházat és szépen berendezett iskolát lehetne ezen a pénzen építeni! Mekkora pusztaságokat lehetne termővé tenni, mennyi köny- nyet lehetne fölszántani. Százbillió dollár évente. . . És mire eljön az év vége, az elkészített fegyverek elavulnak, újakat kell gyártani helyettük, az emberek munkájuk negyedét, ! olykor harmadát szükségtelen ócskaságok gyártására for­dítják. Egyes amerikai szakemberek azt bizonygatják, hogy négyszer több hidrogénbombát halmoztak fel, mint ameny- nvi a Föld elpusztításához szükséges. És ennek ellenére foly­tatják a még ezeknél is pusztitóbb hatású bombák gyártá­sát és lehet, hogy egy év múlva negyvennégyszer több lesz belőlük, mint amennyire szükség lenne ahhoz, hogy elpusz­títhassák az emberiség egy részét és ezzel egy időben ön- gyilkosságot követhessenek el maguk a háború kezdeménye­zői is. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy csak őrülték kezd­_£4_______________________ -_______ hetnek ma atomháborút, és noha ezt kitünően tudják Nyugaton folytatódik ez a rendkívül drága, veszélyes és os­toba játék; megelőzni az ellenfelet a hidrogénbombák gyár­tásában. Tetszik nekem az a kívánság, amelyet egy egyszerű szovjet ember juttatott kifejezésre az Egyesült Államok al- elnöke előtt: “Repüljünk együtt a Holdba”. Elképzelhető az is, hogy valamelyik bolygón értelmes lények élnek. Gondol­juk csak el, hogy egy rakétán két ember érkezik hozzájuk: egy szovjet és egy amerikai. Mennyire csodálkoznának az idegen bolygó értelmes lényei, ha megtudnák, hogy a Földön élő emberek megtalálták az utat más bolygókra, de nem tud­nak megegyezni abban, milyen katonák állomásozzanak va­lamely európai város egvik negyedében, és hogy vannak olyan emberek, akik a Föld megsemmisítése árán akarják megoldani ezt a kérdést!” Csodák természetesen nincsenek, sem a szovjet és az amerikai államférfiak tervezett látogatásai, sem a csúcsér­tekezlet — amelyet meg kell tartani, bárhogyan is ellenzi a dühös kancellár — nem oldják meg egyszerre az összes vi­tás kérdéseket. E találkozók megegyezést hozhatnak egyik­másik kérdésben, utat nyithatnak az őszinte és hatékony le­szerelési tárgyalásokhoz. De még a legkorlátozottabb meg­egyezés is a hidegháború végét, egy uj korszak kezdetét fog­ja jelenteni. Ez a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének korszaka lesz. A filozófusok, a közgazdászok, a szociológusok, az irók vitatkozhatnak a kapitalizmus vagy a szocializifius előnyei­ről. A diplomatáknak azonban más a feladatuk: az, hogy biz­tosítsák a kapitalizmus híveinek és a szocializmus híveinek békés együttélését. Az Izvesztyija olvasói Nixon beszédét olvasva nem vál­tak a kapitalizmus hivévé és ha az amerikai lapok közük Kruscsev beszédét, étről a New York Times olvasói sem vál­nak kommunistává. El kell ismerni azt, ami kézenfekvő: különbözőképpen fejlődő és egyik vagy másik társadalmi rendszerhez külön­bözőképpen viszonyuló népek vannak. A hidegháború nem tudományos fenyegetés. A katonai támaszpontok, az atom­robbantások, a fegyverkezési verseny, a kulturális elszigete­lődés, olvan baj, amely mindenkit sújt. Semmiféle bomba nem tudja bebizonyítani, hogy a kapitalizmus fölötte áll a szocializmusnak, vagy hogy a szocializmus magasabbrendü a kapitalizmusnál. A bombák csak púsztitani tudnak: szo­cialista és kapitalista városokat egyaránt. Azt a vitát, hogy melyik rendszer jobb, gyermekeink és unokáink fogják el­dönteni. Ehhez azonban nem szükséges, hogy gyermekeink bombáktól pusztuljanak el, hogy radioaktiv sugárzás okozta betegségekben haljanak meg, s az sem, hogy nyomorúságo­sán tengődjenek. Ehhez fejlődés, haladás és boldogság kell. A hidegháború akadályozza a haladást. Eltorzítja a tár­sadalom ideáljait, akármilyen is az a társadalom, gátolja az anyagi és szellemi értékek kicserélését. Mi sokat tanulhatunk a nyugati országok népeitől és ezek a népek sokat tanulhat­nak tőlünk. Csak arra van szükség, hogy végre megértsük: az eszmékért vívott harcban többet érnek a tettek, mint a szavak. A dolgok most világosan a tárgyalások irányába mu­tatnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a népek öl­hetett kézzel ülhetnek. Még sok nehézségre lehet számítani. A hidegháború szószólói kezdeti zavarukból magukhoz tér­ve támadásba lendültek. Ha mégis bátran nézünk a jövőbe, ennek az az oka, hogy bízunk a józan észben, a világ népeinek lelkiismereté­ben és erejében. Eisenhower elnök meghívta Kruscsevet Washingtonba és a szovjet kormányfő meghívta az amerikai elnököt Moszkvába. De nem ferdítjük el a tényeket, ha azt mondjuk, hogy e meghívásokat a népek akarata diktálta. A béke hívei, a békeszerető erők folytatják a harcot, hogy az első találkozók a csúcsértekezlethez, a hidegháború befejezé­séhez vezessenek. Bízunk benne, hogy megérjük a betelje­sült remények időszakát! GYŐZELMI ÜNNEPÉLY GLEVELANDGN Figyelem, lapolvasók! Felkérjük azon olvasóinkat, akiknek 1928 előtti és 1929 utá­ni Uj Előre naptár van a tulaj­donukban, szíveskedjenek azt fontos célból kiadóhivatalunk rendelkezésére bocsátani. A Magyar Szó Kiadóhivatala A Los Angelesi Munkás Otthon hírei 1251 S. Saint Andrews Pl. Los Angeles Calif. A Női Kör minden hónap első keddjén tartja gyűléseit. — Az Otthon taggyűlését minden hó­nap második keddjén tartja. — Kulturest minden hónap 3-ik keddjén. • A Magyar Munkás Női Kör min­den kedden teaestét tart a Mun­kás Otthonban. Szívesen látják a Magyar Szó és Nők Világa ol­vasóit és azoknak barátait. MAGYAR TÁRSASKÖR Gyűléseit tartja minden hó 3-ik péntekjén a Magyar Házban 2141 So. Boulevard Bronx, N.Y. Tel. YVE 3-2522 KULTURELÖADÄS Az őszi szezon első kultures- téjét szept. 11-én, pénteken es­te tartjuk, amikor a magyaror­szági látogatásukból nemrégen hazatért tagtársaink beszámo­lót nyújtanak igen érdekes ta­pasztalataikról. Hallani fogunk a Balaton vidékéről, Szabolcs r legyéről, Budapestről, Miskolc és vidékéről. Kérjük mindany- nyiuk megjelenését. TAGGYŰLÉSÜNKET szept.. 18-án, tartjuk. pénteken este AZ UJ TAGOK TISZTELETÉRE szept. 20-án, vasárnap délben diszebédet rendezünk, ahol a si­keres tagszerzési kampány di­jait is ki fogjuk osztani. SZEZONNYITÓ ELŐADÁSUNKAT október 17-én, szombaton este rendezzük két érdekes színda­rabbal és magánszámokkal. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT! A demokrácia és polgári sza­badság barátai nagy örömmel vették tudomásul, hogy az ohioi i Smith-törvény üldöz ötteinek ! ügyében visszavonták a vádat. Az igazságügyminisztérium, azon az alapon, hogy nincs elég bizo­nyíték egy újabb tárgyalás fel­vételére, az ügy megsemmisíté­sét kérte a bírótól, aki azt azon­nal el is rendelte. A letartóztatások után 6 év­vel tehát a kormány maga ve­tett véget az üldözésnek. Nagy győzelmi ünnepélyre ad ez al­kalmat, amit a “Committee for Ohio Smith Act” szeptember 12­KTflRttHOOttlUll» •ittír communitii* én, szombaton ' este 8 órakor rendez az Ukrainian Labor Temple-ben, 1051 Auburn Ave., Cleveland, O. címen. MINDENKI IRHÁT JÓ ANGOL LEVELET • Több mint száz levelet tar­talmazó könyv. • Gyakran használt szavak és nevek angol szótára. Megreiudelhető $1.25-ért a MAGYAR SZÓ irodájában 130 E. 16th Street NEW YORK 3, N. Y. A könyvet tanító irta. NEM KELL CSOMAGOLNI! NEM KELL VAMOT FIZETNI! A legrövidebb időn belül segítheti ohazai rokonait az IKKA-CSOMAGOKKAL! Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra’* megbízott­ja. — Magyar könyvek. — Saját könyveit Magyarországból kihozhatja általunk. — KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET — JOSEPH BROWNFIELD 15 Park Row, New York 38, N. Y. MINDENNEMŰ BIZTOSÍTÁS • HAJÓ- ÉS REPÜLŐJEGYEK '•«■■■■■■■■■■■■ITELEFON: BA 7-1166-7 IBI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom