Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-09-10 / 37. szám

Thursday, Sept. 10. 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Ujamerikások “Nem vallásellenes” Tisztelt Szerkesztőség! Ha időm engedi, meghallgatom a vasárnapi magyar rádióműsort, hiszen magyar vagyok és szeretem anyanyelvemen hallgatni a rádió-bemon­dót és a régi, uj jó magyar melódiákat. Már több­ször Írtam erről a műsorról, s most az aug. 16-iki és 23-iki adásról szeretnék Írni. A feledékenyek kévéért megismétlem, hogy nem vagyok vallásellenes, hiszen gyermekkorom­ban vallásosan nevelt és ministráló gyermek vol­tam. Ma magyar munkás vagyok, aki szereti az igazságot megmondani, sőt azért kiállni és har­colni is merek, ha kell. Az aug. 16-iki “Hitszava” rádió-műsoron elmél­kedő lelkiatya — volt tábori lelkész ur — búcsú­zott a hallgatóktól, mivel tanári beosztást ka­pott valamelyik egyetemen, hogy ott tovább el­mélkedhessen a tanuló ifjúság örömére — vagy bánatára — és tovább szője elmélkedéseiben a politikát és elvi vonalon harcolhasson szülőhazánk “kommunista válságból való felszabadításáért”. Őszintén mondva igen örültem annak, hogy itt volt, de még jobban annak, hogy elment, hiszen így nem hallom majd többé a szülőhaza és annak társadalma elleni “lelkiatyai” vádjait. Teljes szív­ből kívánok neki sok szerencsét és jó egészséget uj állásában. örömömbe hamarosan üröm vegyült, mert az aug. 23-iki “Hitszava” adáson egy uj elmélkedő lelkiatya jelentkezett. Kíváncsian hallgattam az uj elmélkedést. Beszéde végén arra a megállapí­tásra jutottam, hogy ő sem különb a “Deákné vásznánál”, vagyis a régi elmélkedőnél. Beszélt felfogásáról és céljairól, vagyis a “Hitszava” rá­dió-műsor és általában a vallás céljairól elmélke­dett. Érdekes volt megfigyelni, hogy szinte szó szerint ugyanazt mondta az óhaza “felszabadítá­sáról”, a “kommunista rabságról”, mint bölcs elődje. Természetes dolog, hogy ugyanolyan elvi álláspontja van, hiszen a “business” kedvéért neki is hasonlóan kell elmélkedni, mert különben a ha­sonló felfogású és ilyen beszédekre vágyó “jó- szivü” adakozók nem fogják anyagiakkal támo-' gatni a “Hitszava” rádió-műsort. Lehet, hogy vannak, akiknek furcsán hangzik az a szó, hogy “business”, de az én tapasztalatom az, hogy ez a valóság. Beszélt a lelkiatya a “kom­munizmus vasmarkából” menekült “szabadság- harcosokhoz”, megkérdezte tőlük, hogy itt, a “szabad világban” átlépték-e az Ur Házának kü­szöbét ? Hm! Hát igen, kérdezte és én itt meg is felelek erre a kérdésre. Igen! Én odahaza is, fia akartam, elmentem a templomba és senkisem aka­dályozott meg abban, még csak nem is került az ügy a “káderlapomra”. Az óhazában szabad vallásgyakorlás van és fa­kultativ vallásoktatás. Egyik bizonyíték erre az, hogy az óhazában éiő kisleányom, aki a harmadik elemibe jár, tavaly volt első áldozó, erről még fényképet is küldött és hittanórára jár. Az őt tanító katolikus pap levélben szokott engem infor­málni kisleányomról, hogyan tanul és hogyan halad. Arra a kérdésre, hogy bementünk-e itt a temp­lomba, azt mondhatom, hogy igen. Bementem ele­inte, de abbahagytam. Hogy miért? Hát kérem azért, mert a szentmise alatt háromszor is jöttek a persellyel kollektálni. Én, mint otthon tettem, adtam amennyit tudtam: 25 centet, 50 centet. Csodálkoztam, hogy miért néznek reám olyan fur­csán és meg is kérdeztem egy magyarul beszélő embertől, aki azt mondta, hogy azért, mert itt dollárt szokás adni. Aha! Ha háromszor adok egy dollárt, az már három dollár és bizony egy ujame- rikásnak, akit a boss-ok kihasználnak, mert nem beszéli a nyelvet, ez sok pénz. Három dollárért egy napi “bőséges” étkezést tudok vásárolni. Ezért nem megyek be azóta a templomba. Le­hetek én jó vallásos és imádkozhatok odahaza is a jó Istenhez, ő azt is meghallgatja, viszont há­rom dollár a zsebemben marad és nem duzzasztja a lelkiatya zsebét. Azt szokták mondani, hogy a jószivü adakozót a jó Istán megáldja, és megsegíti. Ez szép mondás, s talán igaz is, de kérdem én a lelkiatyától, mint az ur szolgájától, ki segít rajtam, ha nem dolgo­zom és nincs pénzem és korog a gyomrom az éh­ségtől? Egy lelkiatya sem jött még hozzám, hogy egy dollárt is adjon, hogy enni tudjak. Mit szól ehhez az elmélkedő lelkiatya? Pedig ilyesmik fe­löl is kellene elmélkedni, mert akkor könnyebben bele tudnának az ujamerikások is illeszkedni az itteni életbe és hasznos polgárai lehetnének uj fo­gadott hazánknak. Isten adja meg, hogy a “Hitszava” rádió-műso­ron ilyesmiről is elmélkedjenek! B. M., ujamerikás “J5 lillion lenni” Tisztelt Szerkesztőség! Ne vegyék rossz néven, hogy én mint ujameri­kás felkeresem soraimmal Önöket. Minden héten olvasom lapjukat és azt tapasztalom, hogy való­ban az igazságot szolgálja. Személyesen akartam felkeresni a szerkesztőséget, hogy megmutassam a levelet, amelynek tartalmát itt közlöm, azaz, hogy mit irt egy hazaérkezett kollégám. De az idő és munkából kijövet fáradságom nem engedi, hogy lemenjek. így levélben továbbítom levelének részleteit. — Kollégám 18 hónapi ittlét után ment haza. Állandó levelezésben vagyunk és ezt irta legutóbb: “A szórakozóhelyek zsúfoltak, jó számok van­nak. Most az amerikai jazzt és táncdalokat az olasz jazz kezdi kiszorítani. Az uj slágerek nagy többsége olasz eredetű. De azért még mindig van “rock-n’-roll” és csacsa-őrület. Zenés eszpresz- szókba rock-n’-roll zenegép van. A filmek között van amerikai, olasz, francia stb. “Amiről leveledben kérdezel, hogy a kinti la­pok széltében hosszában Írják, hogy 6,000 letar­tóztatás volt a hazajöttek közül, marhaság. Nagy marhaság. Miért is tartóztatnának le, ha már egvszer hazaengedtek. Akit nem akarnak, hogy jöjjön, azt nem engedik be. Az első nap történt jelentkezés kivételével, a rendőrséggel semmi ba­jom nem volt. Az utóbbi időben beruháztam egyet-mást, mert az Amerikában vásárolt holmik elég hamar széjjelmennek. A jövő hónapban me­gyek szabadságra 8 napra, Balatonboglárra. Az­ért megyek ilyen kevés időre, mert egy hetet be­fizettem a Magas Tátrába. Öregem én most azt állítom, amit kinnt is hangoztattam. Itt a mi or­szágunkban előbb utóbb minden megvalósítható ami ott megvan. Az életszínvonal nem vitás, mi­óta elmentünk nagy mértékben emelkedett és emelkedik. Autó, motor, televízió, magnetofon, stb. mind elérhető. “De az az életlehetőség, vagy az életforma amit itt megszoktunk és amiért úgy érzem érde­mes dolgozni És a mi természetünknek való kul­túrát, sportot, szellemi kielégülést, sőt szerelmit nyújt. Sem ott, sem Amerika más részén ez nem valósítható meg. Jó itthon lenni, sportolni, evez­ni, strandolni, eszpresszózni, moziba járni. Nor­mális életet élni és nem dollárt gyűjteni.” Tisztelettel: M., ujamerikás “Gsak az igazat mondjuk” Tisztelt Szerkesztőség! Mondanivalómat azzal kezdem, hogy aug. 16-án Youngstownban a Nők Világa fennállásának 25 éves évfordulójára tartott rendezvényen voltam. Ezen összejövetel jól sikerült, de ugyanis én nem ennek lefolyásáról szeretnék Írni. Mint ujameri­kás a magam tapasztalatait, meglátásomat próbá­lom leírni. Levelet kaptunk, hogy az összejövetelen min­ket is szívesen látnak, hát- mi (feleségem, kislá­nyunk és ér.) mentünk is. Az öregamerikások, valamennyien, igen testvériesen fogadtak ben­nünket. Ujamerikások csak magunk voltunk, de mégis igen jól éreztük magunkat a munkástársak között. Mindnyájukat egyszerű, becsületes, őszin­te munkásembereknek ismertük meg. Beszélge­tés során a legtöbben elmondták, hogy miért vol­tak kénytelenek otthagyni Ferenc Jóskák úri or­szágát, hogy a mindennapi kenyérért folytatott keserves küzdelem bár Amerikában egy fokkal könnyebb lett, de az tovább folytatódott. Magyar- ország mai, rohamos fejlődéséről is igen tiszta ké­pet alkottak. Nekünk ujamerikásoknak a legki­sebb okunk sincs arra, hogy ilyen becsületes ma­gyar testvéreink társaságától tartózkodjunk vagy féljünk. A szentatyáink intéseit, hogy kiktől kell tartózkodni, kik akarnak rossz útra vezetni stb. igen gyalázatos félrevezetési szándéknak mondha­tom. Én az ujamerikás társaimnak csak azt ajánlha­tom, hogy bátran keressék az öreg, magyar mun­kástársaik ismeretségét, társaságát, mert olyan segítő munkáskezekre, megértésre sehol máshol nem találhatnak. Mindebben az öregamerikások is sokat tehetnek, ha több ujamerikás ismerőst is maguk közé hívnának. Az ünnepélyes rendezvé­nyen egy, az óhazából látogatásról visszatért öregamerikás család, elmondta a tapasztalatait. Amiket a munkástarsnő a családi házak építé­séről, tsz-tagok jövedelméről stb. elmondott, ame­lyekről a Magyar Szó hasábjain is sokat lehet ol­vasni, minket is bámulatba ejtenek, pedig csak harmadik éve vagyunk távol hazánktól. Az eredményeket vizsgálva én úgy látom, hogy a szocializmus építésében az 1956 utáni időben különbség tapasztalható, mégpedig a gyors ered­mények tekintetében, őszintén mondva a magyar nép szivvel-lélekkel a szocializmus épitését vall­ja, amelyért minden áldozatot meghoz. Viszont Rákosiéknak volt helytelen intézkedése is, ami gátlásként hatott ki. Pl. a beszolgáltatás, bár abban az időben még szükséges volt, de (módosí­tani lehetett volna) sok parasztot visszatartott a tsz-től. A munkás-paraszt kormány eltörölte a beszolgáltatást, meggyorsította a lakás és csalá­di házak épitését, szélesebb kereskedelmet kez­dett a szocialista országokkal stb. Mindennek eredménye lett többek között az is, hogy a pa­rasztság tömegesen megindult a tsz-be. Az ily gyors eredmények láttán a nyugatra szökött urak, Mindszentyek stb. fogcsikorgatva féktelen rágalomhadjáratot indítottak. Mivel Rá- kosiék már nincsenek, hát most Kádárékat pró­bálják ütni. Méghozzá olyan gyalázatos módon, hogy Rákosiékról, akiket hóhéroknak kereszteltek el, azt mondják, hogy ők még csak fehér bárány- kák voltak Kádárékhoz, a ragadozó farkasokhoz képest. Ilyen gyalázatos hazugsággal akarnak félreve­zetni mindenkit, főleg az ujamerikásokat — akik nagyrésze, bár látták a hibákat, de lelkes építői voltak a szocializmusnak —, nehogy meglássák a valóságot, hogy a hibák már csak a múlté. A tőkések tollnokái nagyon jól tudják, hogy az uj­amerikások nagy része nem ellensége a szocializ­mus építésének, csupán némi helytelen intézke­dést kifogásoltak, amit nem egyszer az ellenség torzított el rosszá. Ezért az említett két időszak közötti különbséget igyekeznek gyalázkodással összekuszálni, hogy a tájékozatlan ujamerikás és öregamrrikás úgy lássa a helyzetet, hát, ha Rá- kosiék alatt sok hiba volt, az most megszázszoro- zódott, ami már valóságos pokolt jelent. Mi, akik a Magyar Szót olvassuk, mondjuk meg bátran az igazat, hogy nincs beszolgáltatás, nincs ÁVH, la­kóház építésre bárki kaphat állami kölcsönt, a ruházati cikkek árát is egész olcsóra leszállítot­ták, ma már autót vásárolnak a munkások stb. A való tényekből csak néhányat említünk, s már­is megcáfoltuk a csaholok hazugságait. A munkás-paraszt kormány gyors intézkedés­sel nemcsak az addigi hibákat szüntette meg, ha­nem igen nagy ösztönző erőt is adott a szocializ­musnak jobb utakon, biztosabb és gyorsabb ütem­ben való építésére. Mi a félrevezetett ujameriká­soknak, akik az úri banda igen ravasz hazugsá­gait elhiszik, próbáljuk adni a Magyar Szót, mely­ből megtudhatják mi az igazság, hogy a szocializ­mus fényes útjáról a kisebb-nagyobb hibák, gö­röngyök is eltűntek már. Tisztelettel: E. Horváth, ujamerikás Vers az ujamerikásokhoz A HAZA f Lehel-e feledni mindazt ami szép, a legszebbet; a Magyar Hazát? A Balatont, a Tiszát, Dunát, a hegyvidéket, a búzát termő rónát. A népet, mely csodát csinált, mely megdöntött egy rothadt korszakot, s mely a romokból, a semmiből egy ui világot alkotott! Nem, ezt feledni nem lehet! Ez gyötri lelked, s mar ja szivedéi, csak marja és égesse, mint lepra, ha hűtlen vagy és nem vágyódsz haza! És ‘’a vágyódsz, menj — eredj! Az anva megbocsát, a haza szeret és én látom kitárva karjait, mini várja vissza hűtlen fiait. — Irta: Dr. V. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!

Next

/
Oldalképek
Tartalom