Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-09-03 / 36. szám
Thursday, September 3, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 E. H. NEU WALD: Méreg a légkörben ii. A sok ellentmondó, megtévesztő és félrevezető jelentés, magyarázat és jóslás közül mit higyjen el és mit ne higyjen az átlagos olvasó, a laikusok milliói és általában az amerikai nép? Az a kérdés, hogy mennyi időt vesz igénybe a légkörbe röpített mérgek lecsapódása, sok vitára adott alkalmat, de a májusi kongresszusi kihallgatásokon nem képezte vita tárgyát. Valószínűleg azért nem, mert az összes jelenlevő tudósok — beleértve dr. Libby-t is, — megegyeztek abban, hogy a lecsapódások sokkal gyorsabban történnek, mint arra előzőleg számítottak. Dr. Libby-t sem vonták felelősségre, azért, hogy Seattle-ben tartott beszéde szöges ellentétben állt a Loper tábornokhoz intézett levelében foglalt ígérettel. Dr. Libby tudomásul vehette,-— ha ugyan addig nem tudta —, hogy az amerikai népet LEHET büntetlenül maszlagolni, mert még a kongresszusban sem akad olyan lelkiismeretes képviselője, aki védelmében vagy érdekében szót emelne. Egyedül Anderson szenátor volt az, aki a kihallgatások második napján nem tudta szó nélkül lenyelni az AEC egyik képviselőjének, Merril Ei- senbudnak azt a kijelentését, 'hogy végeredményben KEVESEBB S-90 lesz az emberi csontokban, ha a lecsapódások GYORSABBAN történnek. Ei- senbud és a szenátor között a következő szóváltás történt: Anderson: Mr. Eisenbud, nemrégen hallottuk azt a vallomást, hogy milyen jó, hogy fennmarad és fokozatosan jön le. Most itt azt halljuk, hogy milyen jó, hogy gyorsan jön le és nem marad fenn sokáig. Az Ön véleménye szerint mit higyjen el az ember? Eisenbud: A véleményemet akarja hallani erről a speciális kérdésről? — Anderson: Igen! Egyszer az a jó, ha fennmarad tiz évig. Nagyszerű! Máskor az a jó, ha két év alatt jön le. Ez is nagyszerű! Mi az, amit ebből Ön elhisz? Eisenbud: Engem arra kértek, hogy foglaljam össze, amit tegnap előterjesztettünk. Anderson: Mr. Eisenbud, én azt kérdeztem, hogy erről a kérdésről mit gondol ÖN? Eisenbud: Elejétől kezdve tisztában voltunk azzal, hogy a légköri tartózkodási idő RÖVID, ha összehasonlítjuk az S-90 radioaktiv életének felével (28 év). Ez azt jelenti, hogy figyelmen kivül hagyhatjuk a légköri tartózkodás idejét és tudomásul kell vennünk, hogy teljes egészében le fog jönni. Mindennek le kell jönni, ami felmegy. Anderson: Végre olyan fizikai törvényt emlit, amit én is megértek. Mindennek le kell jönni, ami felmegy. Vajon vonatkozik ez azokra az állításokra is, hogy a lecsapódás nem ártalmas. . . ? Ez a példa mutatja a tudósok köntörfalazását. Egyenes válasz helyett a kíváncsiskodó azt kapja, hogy “mindennek le kell jönni, ami felmegy”. A fenti szóváltás után még mindig nem tudjuk, hogy mit higyjen el az ember és mit ne higyjen. Hiszen a kongresszusi bizottság tagjai, Anderson szenátor sem tudja és Eisenbud kitérő válaszából arra kell következtetnünk, hogy sok kérdésben maguk a tudósok sem tudják. Hányán halnak meg? Senki nem tudja, hogy az egyre fokozódó lecsapódások pontosan hány áldozatot fognak követelni, de abban minden szakértő véleménye megegyezik, hogy lesznek áldozatok, s a legtöbb veszteséget a jövő nemzedékek fogják szenvedni. Megyegyeznek a vélemények abban, hogy a lecsapódások következtében szaporodni fognak az embriók elpusztulása; a halva születettek és a korcs-szülöttek száma. Dr. James Crow, a University of Wisconsin tanára ezt mondotta: “A lecsapódások az egész világ lakosságát érik és igy valószínű, hogy tiz- vagy százezrek fognak megbetegedni vagy megbénulni, vagy idejekorán meghalni, vagy lesznek más veszedelmek áldozatai, ha a mérgezések az eddigi mértékben folytatódnak.” Dr. Crow kijelentette helyezzük szembe azzal az újságok számára kiadott nyilatkozattal, amelyet 1956 április 27-én az AEC és a hadügyminisztérium tett: “Közel 70 ponton vizsgáljuk a légkör por-mintáit. Előző ily vizsgálatok azt mutatták, hogy a gamma-sugarak, amelyek a világ lakosságát érik, kisebb adagot képeznek, mint a természetes radioaktiv sugárzások. A tudósok véleménye, hogy ezek az adagok ártalmatlanok.” A két ellentmondó vélemény meghallgatása után ki az, aki elég okos annak az eldöntésére, hogy ki mond igazat és ki bolonditja az olvasó közönséget, — az egész amerikai népet ? A lecsapódások legfontosabb elemei oly erős gamma-sugarakat bocsátanak ki, hogy azok képesek behatolni az egész emberi szerveibe. Ezek ká- zött a leghosszabb életű a “Carbon-14”, amelynél hatezer évig tart energiája felének a felégetése. A “Cesium-137” 27 év alatt égeti fel energiájának a felét. Vannak azután rövid életű elemek, amelyeknek energiája napok, hetek, vagy hónapok alatt semmisül meg. Ezekről a rövid életű elemekről alig esik szó, de a lemonti (111.) Argonne National Laboratory ezekről állapította meg, hogy talán húszszor any- nyi kárt okozó gamma-sugarat árasztanak ki, mint a “Carbon-14” és a “Cesium-137”. Százezrek választnatnak: a hosszú vagy rövid életii elemek gamma-sugarainak óhajtanak-e ártatlan áldozatai lenni? Az “eredmény” ugyanaz: mindkettő mérgez, mindkettő gyilkol! A tudósok általános véleménye, hogy jelenleg a hosszú életű “Carbon-14” az, amelynek talán százezrek, de lehet, hogy milliók lesznek áldozatai. És bár hihetetlennek hangzik, de tény az, hogy nyolcezer éven át még mindig lesznek áldozatai ennek az egy elemnek, amelyet az eddigi próbarobbantások röpítettek a légkörbe! Hogyan állunk a rák-betegséggel? A tudósok kezében levő eddigi adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy nagymennyiségű radioaktiv kisugárzás okozója lehet ráknak, beleértve elsősorban a csont- és vér-rákot. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy azok között, akiket Hiroshima bombázása alkalmával ily kisugárzás ért, a vér-rák sokkal gyakoribb az ismert átlagnál. Egyelőre nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy az a kisugárzás, amely jelenleg a világ lakosságát éri, okozója lehet-e rák-betegségnek és ha igen, a lakosság mily százalékában ? Dr. Charles L. Dunham, az AEC részéről ebben a kérdésben úgy nyilatkozott, hogy az eddigi próbarobbantásokból eredő iS-90 az Egyesült Államok területén évente 50—100 csont-rák többletet fog okozni és kb. kétszerannyi vér-rák többletet. Mint fentebb tettük, tegyünk ismét egy kis összehasonlítást Dr. Dunham nyilatkozatát hasonlítsuk össze azzal az újsághírrel, amely 1956 április 27-én az AEC következő kijelentését tartalmazta!: “Az S-90 a világ egy részében sem összpontosul veszedelmes mennyiségben. Az emberi csontokban megfigyelt mennyiség tizszerte kevesebb, HA ÖN RÉGI VAGY UJAMERIKÁS ÉRDEKELNI FOGJA Szabó Miklós volt emigráns érdekfeszitő leleplező könyve “FOGLALKOZÁSUK EMIGRÁNS” amely korlátolt mennyiségben Kiadóhivatalunkban kapható. — Ismerje meg Ön is azok arcképeit, akik idegen pénzért árulják hazájukat és népüket RENDELJE MEG MÉG MA! Ára: 1.50 dollár WWWY\\V\WWVWWV\WWVWVIVW'VWV\VW*\W\ MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Melléke'ek ................. dollárt, kérem küldjék címemre — “FOGLALKOZÁSUK EMIGRÁNS” példányát. Név: . .. ............................................................ Cim: ................................................................. Város, állam: ......................................... ... mint amennyi káros hatással lenne az emberi szervezetre”. Hangsúlyozzuk, hogy ez a két ellentmondó kijelentés ugyanabból a forrásból eredt. Mindkettőt az Atomic Energy Commission részéről tettek. A szervezet hivatása lenne a közönséget pontos információval ellátni és mit tesz ehelyett? Ellentmondó kijelentésekkel, kerülgetéssel és be nem tartott Ígéretekkel zavarosabbá teszi az amúgy is zavaros helyzetet. Nem csoda, hogy az utóbbi években az amerikai nép már-már apátiával fogad minden “kijelentést”, minden “megállapítást” és minden “jóslást”. Mit higyjen az ember, amikor az AEC egyik képviselője az S-90 lecsapódások következtében évente 300 csont- és vér-rák többletet jósol; amikor e számítás alapján az AEC egy másik képviselője megállapíthatja, hogy a következő 30 évben 9,000 csont- és vérrák többlet lesz hazánk területén egyes egyedül az S-90 elem lecsapódása következtében és ugyanakkor azt is olvassa, hogy nem kell félni, nincs veszedelem, “az S-90 sehol- sem összpontosult veszedelmes mennyiségben?” A rák-veszedelemmel kapcsolatban lássunk még egy-két “kijelentést”. A kongresszusi vizsgálat folyamán dr. Jack Shubert, az Argonne National Laboratory részéről jelentette, hogy KÉT röntgen kisugárzás, amely állapotos asszonyokat ért, megkétszerezte oly gyermekek számát, akik tiz éves korhatár előti rákban betegedtek meg. Hangsúlyozzuk ezzel kapcsolatban, hogy 1950 előtt elfogadott megállapítás volt az, hogy KÉTEZER röntgen rákot okoz emberi szervezetben. 1950 óta az volt a megállapítás, hogy KÉTSZÁZ röntgen rákat okozott oly gyermekeknél, akiket a kisugárzás a nyak környékén ért. És ma, kilenc évvel később azt kell hallanunk, hogy KÉT röntgen rákat okozott oly gyermekeknél, akiket a kisugárzás szülés előtt ért. Dr. Shubert azt is megállapította, hogy a napjainkban született gyermekek, a lecsapódások következtében még a szülés előtt annyi kisugárzást kapnak, hogy az összes született gyermekek egy százaléka fog rák következtében elpusztulni minden esztendőben. A California Institute of Technology részéről dr. E. B. Lewis megállapította, hogy csecsemők és gyermekek érzékeny thyroid mirigyei veszélyes mennyiségű “Iodine-131” kisugárzást kapnak, ami thyroid rákbetegséget okozhat. És végül a Public Health Service részéről dr. A. H. Wolff azt a kijelentést tette, hogy főként az S-90 még a próbarobbantások beszüntetése után is évekig fog Súlyos veszedelmet jelenteni, de nem kisebb az “Iodine-131”-ből származó veszedelem sem, különösen gyermekek szempontjából... E témával foglalkozó második cikkünk keretében ismét közöltük szakemberek és tudósok kijelentéseit, de a láthatár ezzel sem tisztult. Még mindig annál az általános megállapításnál tartunk, hogy az atombombák kísérleti robbantásai súlyos veszedelmeket rejtenek magukban úgy a jelen, mint a jövő nemzedékek számára. Még mindig nem látunk tiszta képet; nem tudjuk mit higyjünk el és mit ne higvjünk, hová forduljunk megbízható tájékozásért? Lássuk hát a jövő heti befejező cikket, hogy az annak keretébe foglalt szakértői vélemények után végre választ kapunk-e arra a valamennyiünket érintő kérdésre, hogy MILYEN NAGY a lecsapódások-okozta veszedelem és milyen méretű a hivatalos körök elhatározása, hogy az amerikai népet a robbantások ügyében sötétségben tartsák és céltudatosan félrevezessék? Fasiszták fenyegetik a Toplitz-tó kutatóit Nyugat-németországi riporterek és búvárok —• mint ismeretes — kutatásokat végeznek a Top- !itz-tóban. Eddig hamisított angol bankjegyeket és bizalmas feljegyzéseket halásztak ki, amelyeket a szovjet hadsereg elől menekülő SS-vezetők- süllyesztettek el 1945-ben. Most 240 kg súlyú aranyrudak felkutatását és kiemelését tervezik. Ezek a sachsenhauseni koncentrációs tábor foglyainak elrabolt ékszereiből, jeggyürüiből készültek. A kutatók rendőrségi ellenőrzést és védelmet kértek, miután számos fasiszta szellemben irt névtelen fenyegető levelet kaptak Nyugat-Német- országból és Ausztriából. A levélírók felszólították őket, hogy ha kedves az életük, hagyják abba az SS elsüllyesztett “hagyatékának” megbolyga- tását. I
