Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1959-09-03 / 36. szám

Thursday, September 3, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 UTÓHANGOK AZ IFJÚSÁGI “FESZTIVÁL”-RÓL NYILATKOZAT Kétly Anna lapjában olvastam a Bécsből jövő jelentést, mely szerint a Festiválon megjelenők kifütyülték az osztrák üdvözlő alpolgármestert és kifütyülték az amerikai küldöttséget is. Ha nem titulálná magát szocialistának Kéthly Anna, meg sem említeném a dolgot. Csúf, hazug jelentésére mindössze egy 16 éves amerikai középiskolás le­ányka levelével adom meg a választ. E fiatal le­ány nevének teljes aláírásával, Bécsből szüleihez küldött levél teljes fordításával: “Holnap van a “Festivál” utolsó napja. Mit je­lentett részemre? Csodálatos élmény volt. Miért? Mi tesz egy élményt olyan csodálatossá, hogy le­hetetlen azt többé elfelejteni? Olyan rendkívüli, hogy újra meg újra ismételni szeretném. Itt lát­tam megvalósulni legelrejtettebb álmaimat. Itt mindenféle ember, a valóságban testvér. Találkoz­tam emberekkel a világ mindenegyes nemzetéből és valamennyit szerethetem, testvéreim! Beszél­hetünk is együtt erről, — béke és barátság. . . Együtt ülhetünk és álmodhatunk, valamennyien kéz a kézben. Itt a Festiválon mindez megvaló­sult, saját szemünkkel láthatjuk. Nevető arcok, vidám ifjak. — Miért a nagy boldogság? Oh, látod a szép sált amit adott! Láttad, hogy rázta meg kezemet! Megölelem a világot és nevetek, mert nem tudok csendben maradni. Táncolj, éne­kelj, kiabálj büszke emberiség! összetörhetet- len emberiség, amely lábára állott. Eléri az ege­ket és napvilágban él örökké. Együtt menetelünk az emberek tengerében, melyet a tömeg árja visz magával. Együttesen zavarjuk el a sötét felhőket, melyek felettünk tornyosulnak, s még mindig a fülünkbe sugdosnak. Nem, nem hallgatunk rátok többé a mi ügyünk támadóira. Erősebbek va­gyunk nálad és ha keresztül gázolunk rajtad, so­ha többé nem jöhetsz vissza. Az embernek érez­nie kell, hogy valami áll mögötte, valami ami tá­mogatja és értékeli őt. A világot nem téphetjük széjjel. Az országok határa nem választhatja el többé a népeket egymástól. Békét és bőséget ho­zunk vállainkon minden egyes nép részére. Kéz a kézben harcolunk a béke ellenségei ellen. Ezért van itt együtt az ifjúság, hogy életre hívja a bé­két, ezt a célt látom előttem, fénylő fáklyaként, mely egyre erősebben világit, ahogy nézem. A né­Évről-évre várják olvasóink, hogy elkészüljön naptárunk. A rengeteg dicsérő levél, amit kap­tunk olvasóinktól tudtunkra adta, hogy 1959-es kiadványunkat megelégedéssel fogadták minde­nütt. Mint minden évben, úgy az idén is igyekez­ni fogunk még jobbat, még szebbet nyújtani. Egy esztendőn keresztül gyűjtjük,a világ ese­ményeinek történetét, fogadott hazánk népeinek életét, küzdelmeit, a világirodalom apró remekeit, hogy aztán ott díszeleghessen olvasóink asztalán, a mi naptárunkban. Tudományos, szórakoztató és tanitó cikkek tárháza lesz az idén is naptárunk. Kíilmunkatársaink máris gőzerővel készülődnek, hogy a legszebb, a legjobb kerüljön ki tolláikból. A magyarság százai látogatták meg az idén szülőhazájukat, hogy tanúságot tehessenek annak fejlődéséről. Sokan saját szemükkel látták, de még többen vannak, akik nem láthatták és nap­tárunkból olvassák majd azt a rendkívüli hala­dást, amit a szocialista hazát építő magyar nép felmutathat. Tudjuk, hogy minden olvasónkat ér­dekli ami ott történik, hiszen a történelem kereke úgyszólván szemünk előtt forog le. Tudják azt, hogy a magyar haza már kiheverte az ’56-os árulást is. Tudjuk azt, hogy öröm tölti el olvasó­inkat, hogy nem sikerült a nemzetközi, de főleg a magyar reakció abbeli kísérlete, hogy visszaad­ja a földet az arisztokratáknak, hogy újból szi- polyozhassák a magyar népet. A naptár szedését már megkezdtük, de még nem kezdődött el a legfontosabb része, az üdvözle­tek küldése. A mi naptárunk nem lehet olvasóink nélkül, az adja meg szinét, az adja meg karakte­rét és — valljuk be — annak a lehetőségét, hogy anyagilag is képesek legyünk arra, hogy valóban szép naptárt adjunk olvasóink kezébe. Kérjük te­hát a mi kedves olvasóinkat, hogy ne halasszák el továbbra a dolgot, rakják le naptárunk alapját és üdvözleteikkel tegyék lehetővé azt, hogy az eddiginél is szebb, jobb és tartalmasabb naptárt küldhessünk ki olvasóink címére. Kérjük, hogy egy olvasónk, egy barátunk se maradjon ki az 1960-as üdvözlők soraiból. Kívánjunk minden jót, sok szépet és boldogságot a valóban nehezen dol­gozó magyar népnek, hogy sikeresen építhessék fel a jobb, a boldogabb békés magyar hazát. pék, a nemzetek összejövetele a béke érdekében egyre erősebbé teszi e fényt. Elzavarjuk a felhő­ket s soha többé nem alszik ki bennünk a remény­ség, nem halványul el e fény. Mindenfelől hangokat hallok. Hangok a világ minden nyelvén. Mindenféle arcok vannak körü­löttem. Az arcok is fénylenek. Hangjuk boldogan csendül. Ha megérintem kezeiket meleg áram sza­lad rajtam keresztül. Érzem az élet igazi boldog­ságát, ami csak akkor jön, ha az emberek barát­ságosak és boldogok. Amikor nem éhesek és nin­csenek elkeseredve. Mikor a háború nem ontja ki az életeket. Ezek a szépséges fiatalok! Mindenki oly gyönyörű itt, mint a legbensőségesebb barát­ság. Széttépni egy teljes mézdus virágot szomo­rú, nagyon szomorú. Mert szent mégis az élet! Ezeket a népeket elpusztítani, mint azt a háború tette, elvenni tőlük mindent, ami kedves számuk­ra, telíteni őket gyűlölettel, mindennél tragiku- sabb. Nem türjük el többé az ilyen szörnyűséget! Soha többé nem tűrhetjük el, hogy az embereket birkák módjára gyilkolják, mintha értéktelenek volnának. Nem tűrhetjük el soha többé, hogy emberek az éhhalál kínjaiban fetrengjenek. Ilyen borzalmak hihetetlenül hangzanak az egyszerű emberek előtt. Mindenkinek van édesanyja, ott­hona, gyermekei, esetleg felesége vagy férje. Mind egyszerű emberek, akik talán konyhájukban éppen étkeznek. Lehet, hogy éheznek és fáznak. Emberek. .. Talán azok akiknek nem volt éte­lük, mialatt én jóllaktam. Nem adhatom nekik amim van, hiszen nincs annyim, ami elég volna az egész világ részére. Nem oldhatom meg egye­dül ezt a nagy problémát. Mellém kell állnia az egész világnak. Itt mind együtt vagyunk, kiabá­lunk, énekelünk a békéért, az egyenlőségért, hogy egyesüljön az egész világ. Ezt adja a világ ifjú­sága. Mert nem csupán beszélünk a testvériség­ről, barátságról és szabadságról — meg is mu­tatjuk Önöknek! Magunk előtt is bebizonyítjuk! Létre hozhatjuk és meg is tesszük. Ezért olyan csodálatosan szép ez a Fesztivál. Béke és barátság az egész világ részére örök­kön örökké! Leslie Ann Budish A jóhiszemű adófizető megadó türelemmel ve­szi tudomásul, hogy a hétről-hétre fizetéséből le­vont adójárulék milyen hatalmas összeget, kere­setének kb. egyötödét viszi el. De azt nem tudja, vagy nem gondol rá, hogy amikor egy font ke­nyeret vásárol, vagy akármi egyebet, szintén fi­zet adót. Olyan adót, amit másnak róttak ki, de amit beleszámítottak a kenyér és a többi cikkek árába és a végén a fogyasztó fizeti meg. A Tax Foundation tanulmányt folytatott e té­ren és nyilvánosságra hozta, hogy egy csomag ke­nyérben magában 151 különféle burkolt adó rej­tőzik. Ott bujkál a termőföldre kivetett adó; a vetőmag adója, a szántó, cséplő és őrlőgépekre ki­vetett adó és a szállításra, fűtőanyagra, pékre, csomagolóra, stb. kivetett adók sokasága. Felsorolja, hogy egy férfiruha ára 116 rejtett adót képvisel. Egy lakóház árában 600 burkolt adó rejtőzik. Még a tojásban is legalább 100 ilyen adó lapul. Felmerül a kérdés, hogy akkor valóban mennyi adót fizetünk? A Tax Foundation egy magasabb fokú, évi 7,500 dollár keresettel biró családot véve álapui megállapítja, hogy ebből 1,770 dollár megy (tehát jóval több, mint egyötöd) a szövetségi, ál­lami és helyi adókra, amiről az adófizetőnek tu­domása van. Amiről azonban nincs tudomása az az, hogy a burkolt adókkal együtt összesen 2,600 dollárra, vagyis fizetésének több, mint egvhar- madára rúg az az összeg, amit adóban kifizet. Risé Stevens a Szovjetunióban Risé Stevens, a Metropolitan Operaház ismert művésznője, három hetet töltött a Szovjetunió­ban férjével Walter Surovy-val. Hazatérve beszá­molt arról, hogy az orosz nép milyen örömmel várja Eisenhower látogatását. “Az emberek me- legszivüek és barátságosak. Könyörögve kértek bennünket: “ne legyen háború, kérjük önöket, éljünk békében és barátságban!” Ezúton közöljük és hozzuk tudomására az ame­rikai magyarságnak, hogv megalakítottuk az AMERIKAI MAGYAROK BARÁTI KÖRÉT, melynek helyisége a 2141 Southern Boulevard, Bronx 60, cim alatt van. Az Ideiglenes Bizottság, amely a KÖR ügyeit intézi ezúton közli a KÖR célját és működési ter­veit : Alkalmat nyújtani minden újonnan érkezett magyarnyelvű férfinak és nőnek arra, hogy meg­felelő társadalmi életet élhessen, ápolhassa anya­nyelvét, a magyar kultúrát, szórakozhasson és segítő kezet nyújthasson és kaphasson, ha mun­kanélküliséggel, betegséggel vagy legális problé­mákkal találja szemben magát. Társadalmi és kulturális igényeinket rendezvé­nyeken keresztül, színjátszással, esetleg ének-, tánccsoportok alakításával és más — a tagság kí­vánalma szerinti — tevékenységekkel kívánjuk kielégíteni. Baráti kapcsolatot kívánunk létesíteni halad« szellemű régi amerikás magyarokkal és szerveze­teiken keresztül segítségüket igénybe venni. Első bemutatkozásunk szeptember 27-én lesz a. newvorki magyarok szüreti mulatságán, a bronxt International Parkban, (White Plains Ave. és 225-ik utcában). Kérjük magyar testvéreinket, hogy jöjjenek el és egy kellemes nap keretében ismerkedjünk meg egymással. Baráti üdvözlettel: AMERIKAI MAGYAROK BARÁTI KÖRE | ideiglenes vezetősége twtmuvmuuHvvHwuuuvHMHuuwtmm INDONÉZIA NEMZETI ÜNNEPE A FÜGGETLENSÉGRE MINDEN NÉPNEK JOGA VAN. A gyarmatosítást teljesen meg kell szüntetni az egész világon. — Ezek a megállapí­tások olvashatók Idonézia születési okmányában, 1945. évi alkotmányában. E gondolatok jegyében ünnepli most az “ezer sziget országa”, e szigetek 80 milliós népe a köztársaság kikiáltásának 14. évfordulóját. Az Indonéz Köztársaság tűzben és vérben jött a világra: a második világháború során a japán megszállók ellen folytatott hősi küzdelem ered­ményeként. Mint óriásnak a testére feszitett rab­tartó kötelékek: úgy kellett leoldania magáról a fegyverekből és diplomáciából szőtt hálót, amely- ivei az imperializmus igyekezett megfojtani. A holland — és a támogatásukra felsorakozó Wall Street — nem egykönnyen mondtak le a három és fél évszázadon keresztül kezükben tartott zsák­mányról: a kőolajról, az ónról, az ültetvények­ről. . . Csak 1950-ben szűnt meg a holland ellen­őrzés alatt álló Indonéz Egyesült Államok és jött létre az egységes köztársaság. A holland gyarma­tosítók még mindig megszállva tartják Nyugat- Iriánt, melyet a köztársaság magáénak vallott. 1958-ban ellenforradalmi lázadást robbantottak ki. Ennek erőit döntően szétverték már ugyan, de Szumátrán és Celebeszen még ma is katonai mű­veletek folynak a lázadók felszámolására. Mindez azonban nem béklyózhatja meg többé a felébredt óriás kezeit, amely tevékenyen épiti je­lenét és jövőjét, harcol a nemzeti és demokratikus célok megvalósításáért, a gazdaság felvirágozta­tásáért. A nép támogatja a Szukarno—Dzsuanda- kormány politikáját. A reakciós erők tevékenysé­gére rendkívül bénítóan hat, s a demokratikus erők előtt megtisztítja az utat az az elnöki ren­delet, amellyel Szukarno ez év julius 5-én vissza­állította az 1945-ös alkotmányt, feloszlatva a par- lementet és olyan uj államigazgatási szervet hiv életre, mint a legfelső tanácskozó testület és az országos tervtanács. Az indonéz kommunista párt őszintén támogat­ja az uj kormányt, feltétel nélkül haladó tevé­kenysége mellett áll, de ugyanakkor bírálja hi« báit, hogy ezzel elősegítse kijavításukat. Indoné­zia Kommunista Pártja teljes egészében jóváhagy ta a kormány politikai programját és segíteni fogja megvalósítását. Indonézia külpolitikája a béke ügyét képviseli. Ez az a legfőbb kapocs, amely Indonézia népeit és a világ népeit egymáshoz fűzi . AKI BARÁTJA AZ IGAZSÁGNAK, AZ OLVASÓJA A “MAGYAR SZÓNAK”! KÉSZÜL AZ 1960-AS NAPTÁR BURKOLTADÓK

Next

/
Oldalképek
Tartalom