Amerikai Magyar Szó, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1959-07-02 / 27. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 2, 1959 AHoGrAM ÉW |AtOM írja: ehn 1 Szu vagy nem szu Pár évvel ezelőtt “Mindenki Californiába vágyik” címmel tréfás jelenetet Írtam, amelynek egyik része igy szólt: “A törvény előírja, hogy házvétel eáetén eszkróba kell menni, de abba csak úgy lehet bemenni, ha az eladó először törmájt inspekciót csináltat. “És azt hogyan csinálja? “Vannak társaságok, amik egérből, patkányból, kakrucsból, hangyákból és törmájtból élnek. Az ágens kijön, körülszaglálja a házat és azt mondja, hogy aj-jaj, nagy a baj, de megcsinálja ezer dollárért. Kijön egy másik ágens, az is körülszimatolja a házat és azt mondja, hogy jaj, nem is oly nagy a baj és rálicitál az elsőre, ő megcsinálja 700 dollárért. Az ember addig hagyja az ágenseket egymásra licitálni, amig talál egyet, aki megcsinálja 50 dollárért. .. “És mit csinálnak ezek a férges társaságok az ember pénzéért? “Bemennek a ház alá, meg a plafon fölé, bevilágítanak minden sarokba és megnézik, hogy milyen a szu, amelyik rágja a gerendákat: szárnyas-e vagy szárnyatlan... Amikor megtalálták, előveszik a fúrót és ahol a szu meg nem fúrta, ott ők fúrnak lyukakat a gerendákba. . . Ezt nevezik angolul törmájt inspekciónak...” EGY UJAMERIKÁS ÉSZREVÉTELEI írja: B. M. A ‘LÓKUFÁROK’ RoL Lapunk junius 11-iki számában olvastam Krus- csev nyilatkozatát, melyben a nyugati világnak a berlini kérdésben a genfi konferencián megnyilvánult állásfoglalását lókufársághoz hasonlítja. S nemcsak a berlini kérdésben, hanem általában minden olyan kérdésben, ami a nyugat és kelet között fennáll. Kruscsev valóban a fején találta a szeget. Én nem akarom őt utánozni, de saját, itt szerzett tapasztalataim alapján jöttem ugyanerre a megállapításra az amerikai magyar emigráció úgynevezett “nemzeti képviselőivel” és ezeknek magatartásával kapcsolatban. A Magyar Szón, az amerikai magyar haladó munkásság lapján kivíil, el szoktam olvasni a többi különböző felfogású magyar lapokat is, melyekben néha fantasztikusnak hangzó mesék látnak napvilágot. Mielőtt azonban rátérnék a dolog lényegére, szeretném kihangsúlyozni, hogy ez az egyéni felfogásom, melyet reálisan, a valóságnak megfelelően próbálok leszögezni. Ha azonban valaki találva érzi magát, gondoljon arra a jó magyar közmondásra, hogy “akinek nem inge, ne vegye magára”. Az egyik lapban megjelenő rovat cime a “Menekült Magyarország”, melynek vezetője egy magát “demokratának” valló volt magyar ország- gyűlési képviselő ur, akit az 1947-es választásokon a csongrádi dolgozó parasztok egy kissé “helybenhagytak”. “Menekült Magyarország”. — Hm! Érdekes egy cim ez! Ha jól tudom, az óhaza a térképen még ma is azon a helyen van, ahol évszázadokkal ezelőtt volt, és abban tízmillió magyar építi jelenleg a jobb és szebb szocialista jövőjét az ilyenfajta urak nélkül is. Sőt, amióta ők nincsenek ott, sokkal nyugodtabban és biztosabban haladnak a boldog élet utján. Ezekből az urakból, akik a magyarság “nemzeti képviselőinek” nevezik önmagukat, van jóné- hány itt a Hudson partján. S csak azt nem tudom megérteni, hogy milyen jogon és alapon akarja ez a néhány, a “régi, jó, Ferenc Jóska időket” visszasíró egyén képviselni az óhazában élő tízmillió magyart? Ki hatalmazta fel vagy bízta meg őket ezzel? Én, mint egyszerű munkásember úgy gondolom, hogy üres hazugságokkal teli frázisokkal megirt cikkeiken és beszédeiken keresztül önmagukat akarják a “nemzet hőseivé” avatni. No persze, az a néhány dollár, amit a “Free Europe Persze ennek a “termite inspection” eljárásnak van komoly oldala is. Nem tudom, hogy melyek azok az államok, ahol ezek a szu-hadseregek a legbuzgóbbak, de annyi bizonyos, hogy Califor- niában évente sok millióra rugó károkat okoznak ezek a kártékony férgek. Olyan helyeken, ahol az épületfák közvetlenül talajt érintenek, csaknem biztos, hogy előbb- utóbb szu-ette lesz a ház. Egy darabig, — még ha a tulajdonos észre is vette a bajt, — nem veszélyes a dolog, sőt: egyenesen hihetetlennek látszik, hogy ezek a szabad szemmel alig látható férgek idővel képesek lesznek a szó szoros értelmében “megenni” egy épületet. A tény azonban mégis az, hogy a szu-milliók idővel kirágják a padlózatot, a tetőzetet és a falakat alkotó gerendákat, az ablak-kereteket és bizony nem szokatlan dolog, hogy százasokba kerül a javításokat megcsináltatni és a házat megszabadítani ezektől a férgektől. És mert ez a veszedelem állandóan fennforog, nem igen lehet eladás vagy vétel esetén házra kölcsönt kapni anélkül, hogy a tulajdonos kimutatná: megtörtént a “termite inspection” és ha volt baj, azt megbízható cég orvosolta és azt Írásban igazolta. Mindezt egy ismerősöm esetével kapcsolatban tartom időszerűnek elmondani, aki házát áruba bocsátotta és jóelőre gondoskodni kívánt a szükséges iratok beszerzéséről. Két-három céggel megvizsgáltatta a házát és mind a három véleménye az volt, hogy “termite damage” (szu-okozta kár) van jelen, aminek orvoslása körülbelül 500 dollárba kerül. Persze 500 dollárt nem egykönnyen költ el az Inc.” ad nekik, mint “fizetést”, még jobban aktivizálja őket! Különböző bizottságokat, szövetségeket alakítanak, amelyeken keresztül azután folyik az óhazát gyalázó és az uj társadalmi rend elleni gyilkos agitáció! “Magyar Bizottság!” Ilyet is alakítottak ezek a kiebrudalt urak, akik között van szocdem, kisgazda, nagygazda, pap, demokrata, s még tábornok is. Majdnem kifelejtettem, hogy még politikai fogoly is van köztük. Játszanak itt bizottsá- gosdit, sőt néha össze is vesznek a “pozíciókon”. Az ’56-os események után még szaporodott az ilyenfajta uraknak a száma. Ezek azután még jobban szítják a tüzet az óhaza ellen, ahonnan maga a Nép zavarta el őket. Mi ujamerikások először csak álltunk a nagy kavarodásban, mint “szamár a hegyen” és azt sem tudtuk, hol áll a fejünk. Az idő azonban telik és a józan gondolkozása előbb félrevezetett “újak” rájöttek, hogy ezek a “hős hazafiak” miért kiabálnak tücsköt- bogarat az óhaza népére és népi kormányára. Hát persze, a pénznek nincs szaga! ők szívesen fogadják az odadobott “koncot”, vagyis a dollárt, sőt a “tábornok ur” (csak volt az) már le is doktorált mint “történelmi szakos” (szerintem ál-történelmi). Az az eleinte sokat hangoztatott “segítség”, amit nekünk, “szabadságharcosoknak” Ígértek — elpárolgott, elszállt, mint a sóhaj.‘Hisz ezt érezzük nap, mint nap, mert ha arra a bizonyos segítő készségre lennénk rászorulva, amit Ígértek, akkor egyetlen “bizottságosdit” játszó urat sem lehetne megtalálni, mert “házon kívül” vannak. Szeretném megemliteni a vasárnapi magyar rádió-műsort. Ezt is szoktam hallgatni, mert jó magyar zenét is adnak. A kezdet mindig a katolikus egyház műsora (egyébként én is katolikus vagyok), ahol először imádkoznak, majd “elmélkedés” következik, amit egy volt tábori lelkész mond. Ez helyes, hiszen ez a hivatása, csak azt nem értem, hogy miért kever a szentbeszédbe politikát? Szerény véleményem az, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, a szakács a kondér- nál, a soffőr a volánnál, a lelkész pedig a vallásnál. Nem kell összekeverni a dolgokat. így kellene ezt tenni a volt tábori lelkész urnák is. Vagy talán ő is visszasírja a “régi jó időket”? Kár az ilyesmiért sirni, hiszen a történelem fejlődésének útját megállítani nem lehet, legfeljebb késleltetni. A kerék előreforog, s nem hátra, akármeny- nyire is szeretnék azt az ilyenfajta urak visszafelé fordítani. Láttam és tapasztaltam, hogy az “ujamerikások” többsége hátat fordított az ilyen “hős hazafiaknak”, s a végén a “Magyar Bizottság” a new- yorki Central Parkban bekeríthet egy területet — (de nem tudom, hogy Commissioner Moses meg- engené-e?), amely hasonlít az óhazához és ott majd megalakíthatja a ‘Nemzeti Kormányt’, mely nek miniszterelnöke a volt politikai foglyok köember, különösen akkor, ha a dollárok egyre ritkábban jönnek be és egyre könnyebben fogynak. Mégis, kissé megdöbbent, amikor az egyik hivatalos engedéllyel felszerelt “megbízható” cég képviselője a következő csábitó ajánlatot tette: Megszabadítja a házát a kártékony férgektől és a javításokat is eszközli 500 dollárért, de 250 dollárért a munkálatok elvégzése nélkül írást ad arról, hogy a “termite inspection” megtörtént s az észlelt bajok megfelelő orvoslást nyertek. (Ilyen “üzleten” persze mindenki keres: a ház- tulajdonos fele annyi költséggel ússza meg a bajt, a “megbízható” cég pedig fele annyi pénzért — semmit sem csinál. így mindenki jól jár, csak a jövendő tulajdonos fizet rá a csalásra. California az ország egyik leggyorsabban szaporodó állama és Los Angeles az állam egyik legrohamosabban fejlődő nagy városa. A magyar kolónia is évről-évre növekszik és sokan jönnek azzal a szándékkal, hogy az életük folyamán megtakarított kis pénzükkel itt otthont vásároljanak, amelyben hátralevő éveiket fogják leélni. Ha ilyen kis család vagy idős házaspár nem óvatos, nem elég körültekintő és lelkiismeretlen kufárok kezébe kerül, megtörténhetik, hogy a házvétel után néhány évvel szembekerül százakra rugó olyan kiadással, amire nincsen fedezet. Ilyen helyzetbe kerültek sokan, akik kénytelenek voltak kölcsönt felvenni és eladósitották magukat, amikor a kis nyugdíj éppen csak szerény megélhetésre volt elegendő. A szu veszedelmes jószág, de sokkal veszedelmesebbek azok a férgek, amelyek épületfák helyett az áldozatok zsebét rágják üresre. zül kerülne ki, a köztársasági elnök pedig minden valószínűség szerint egy “monsignor” lenne. Ehhez kívánok én nekik őszintén sok szerencsét és kérem, hogy ne haragudjanak reám, ha “véletlenül” én is fején találtam a szeget. Eltemették Kovács Bélái A pécsi központi temetőben jun. 23-án délután mély részvét mellett temették el Kovács Béla országgyűlési képviselőt a Független Kisgazda Párt volt főtitkárát. A temetésen megjelent dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Laki István, az MSZMP Baranya megyei bizottságának első titkára, Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke és több országgyűlési képviselő. Az országgyűlés, képviselőtársai, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében dr. Ortutay Gyula mondott búcsúbeszédet. Achátz Imre országgyűlési képviselő, a Baranya megyei képviselőcsoport, a tanács és a Hazafias Népfront megyei elnöksége nevében búcsúzott. Kovács Bél'a földi maradványait a megyei tanács által adományozott díszsírhelyre temették. A család virágain kivíil a síron elhelyezték Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, az ország gyűlés elnökségének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a megyei tanácsnak és a Hazafias Népfront megyei elnökségének koszorúit. A szigetvári járásból, Kovács Béla választókerületéből küldöttség helyezett koszorút a sírra. Kádár János részvéttávirata: Mélyen egyiittérzünk Önnel és családja minden tagjával abban a fájdalomban, amely Kovács Béla elhunytéval mindenkit ért, aki valóban ismerte őt. • Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Sopotból — ahol lengyelországi utján jelenleg tartózkodik — küldött részvéttáviratot Kovács Bélánénak. Az Elnöki Tanács elnöke Kovács Béla elhunyta alkalmából őszinte, mély együttérzését és részvétét fejezte ki az özvegynek. VVW\VV\*\W*VWVWV\V*VVWWVWWWWVV»\\WVWWV1 SZERELMES VŐLEGÉNY Georges megfogja a menyasszonya kezét és igy szól:' — Drága, egyetlen szerelmem, az esküvő előtt még meg kell gyónnom neked néhány szerelmi kalandot. Colette kedvesen mondja: — De hiszen a múlt héten már? meggyóntad! Mire a vőlegény: — Ezek azóta történtek. *- - . ?
