Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-05 / 6. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 5 1959 : ÍW lAtO^ írja: ehn mtimm haszlf.gm L iiiii/ilß f íü A napokban felhívott egy ismerősöm felesége: tanácsra volt szüksége. A család elhatározta, hogyua^kis ház régen esedékes festését nem ha- lásztjá- -tovább. A kérdés az: milyen festéket használjanak ? ' Az Asszony szerint a fontos kérdés felett már hetek óta folyik a vita. A családfő olaj-festéket akar. Az idősebb fiú gummi-alapra épített festék­re esküszik. A fiatalabb fiú Galvatex hive. Az asszony, akinek Dramex és Bondex festéket aján­lottak, őszintén bevallotta, hogy a sok hirdetés olvasásába és hallgatásába már beleszédültek, de határozni nem tudnak, mert mindegyik a saját­ját hirdeti a legjobbnak, a legtartósabbnak. Gondoltak már Luminal, Congo, Kemtone és Brolyte Synflex festékre is, sőt már majdnem megvették a Synlith Rubber Vinyl festéket, de lemondtak róla, mert egy másik hirdetés szerint csak az Ampruf Synthetic festéket érdemes meg­venni. A sok hirdetésbe beleszédült család most már tőlem szerette volna hallani a végső szót: melyik festéket használják? Tapasztalatból tudom, hogy ilyen helyzetekben kockázatos tanácsot adni, az­ért gyors elhatározással ajánlottam, hogy bízzák magukat az ő bölcs döntésére. Egy percig sem kétlem, hogy széditésre a leg­alkalmasabb mód hirdetéseket olvasni vagy hir­detésekre hallgatni. A szédités ott kezdődik, hogy ma már prózában és egyszerű beszéddel semmit nem ajánlanak. A modern hirdetési módszer az ének és ott tartunk, hogy minden cigarettának, fogkrémnek, autónak, szappannak, sörnek és bo­rotva-krémnek saját zenéje van. A széditési kí­sérlet azonban itt nem ér véget, itt csak kezdődik. Lássuk, hogy a Madison avenuei bölcsek milyen alapon ajánlják portékáikat: Fogkrém: Valamikor elég volt, ha fogkrémet az ize, illata vagy az ára kedvéért vásároltunk. ,A tartalmát nem kutattuk, hanem rábíztuk a gyár­tó becsületére. Ma ez nem elég. Ma tudnunk kell, hogy egy fokrémben “Iriüm” van és ezért kell 'megvennünk. Egy másikat azért, mert “stannous fluoride’’ tartalmánál fogva a “legjobb.” Viszont . van'ggy harmadik, amelyik azért a “legjobb,” mert “anti-enzyme WD-9 (Sodium Lauryl Sul­phate)” van benne. De mindezt lepipálja a negye­dik, mert ez calcium carbonate, sodium bicarbo­nate, sodium chloride, sodium sulfate, potassium sulfate, magnesium carbonate és formalin tartal­mával dicsekszik. Cigaretta: Azt a fajtát, amelyben 20 ezer szű­rő van, ma már nem érdemes vásárolni, mert olyan is kapható, amelyikben 400 ezer szűrő van, vagy egy másik fajta, amibe a szűrőket kereszt­be helyezték. Van azután olyan cigaretta, amely a “gondolkozó emberek” cigarettája és olyan is, amelyiknek “becsületes” ize van. Cola-Malok: Nehezen megkeresett és keserve­sen ,összespórolt pénzünket ugv óvhatjuk és az egész család boldogságát úgy biztosíthatjuk, ha kartonszámra vesszük NAGY üvegekben, nem pedig egyenkint kis üvegekben. Még jobb, ha megtanuljuk és naponta többször elszavaljuk a verset: Egész család boldogsága: Nagy üveggel — karton-számra! Villany-borotva: Valamikor régen az volt a “legjobb”, amelyikkel őszibarackot és hajkefét lehetett borotválni. Ezek divatját múlt, értékte­len borotvák, mert ma az a “legjobb”, amelyik­kel kaktusz-tüskéket és smirgli papirt is lehet borotválni. A szakáll csak másodrangu fontos­ságú. örökiró toll: A “legjobb” tollal régente viz alatt lehetett írni, ha valaki történetesen- ott akarta a levelezését elintézni. Ma a “legjobb” tollal olyan papírra Írhatunk, amelyet előzőleg és direkt erre a célra vajjal kentünk be. Ez a mód alkalmas zsíros viccek másolására is. Automobil: Mindegyik a legjobb és a legszebb ezért egy magazint hirdető rádióbemondó nem ajánlott egy bizonyos gyártmányt, de a hallgatók lelkére kötötte, hogy autót csak közvetlenül tor­nádó után vásároljanak, mert az árak akkor a legalacsonyabbak. Szerencsések s irigylésre mél­tók tehát azok a vásárlók, akik tornádó-sujtotta Zsidó közösségek Indiában Indiában több zsidó közösség él elkülönítve már több száz éve (A szerkesztő megjegyzése: Az alábbi érdekes adatokat tartalmazó tudósítást az Associated Press P. K. Padmanabhan nevű indiai tudósítója küldte az amerikai lapoknak.) MATTANCHERI, India. — Azt az utast, aki véletlenül ebbe a tengerparti városba kerül, nagy meglepetés éri, mert itt, a Keleten, olyan zsidó közösségben találja magát, mintha azt Európá­ból szállították volna ide. Ennek a zsidó közös­ségnek a története 1600 évre nyúlik vissza. India délnyugati részében, a gyönyörű Cochin öböl közelében fekvő Mattancheri meglepő lát­ványt nyújt azzal, hogy élesen különbözik a kör­nyező városoktól. A keskeny, poros utcáju, büzlő nyitott csatornája és túlzsúfolt lakásokkal teli­tett indiai város helyett itt tiszta, kövezett ut­cákra talál az ember, mintha az egész várost csak most hozták volna ide Hollandiából. A széles üzleti utcában az üzletek cimtáblái zsidó neveket mutatnak. A boulevard végén áll az igen szép zsinagóga, közelségében pedig néhány szép, szin­te csalogató vendéglő, amelyekben “kóser” étele­ket szolgálnak ki. Fekete zsidók Mattancherinek van egy szegényebb városré­sze is. Ott is zsidók laknak, de sokkal sötétebb szinüek és ezért a környéken a “Fekete Zsidók” . néven emlitik őket. Ezek már nem különülnek annyira a bennszülöttektől, mint a “Fehér Zsi­dók”. A “Fekete Zsidók” leginkább csak napszámo­sok és paraszti földművelők. Jórészük a kikötők­ben mint dokk-munkás dolgozik: rakják a hajók- re a bors és más fűszer terheket. A két közösség különböző zsinagógát használ, a szinkülönbség annyira elválasztja őket, hogy nagyon ritkán érintkeznek. A felszabadulás után a “South In­dian Jewish Association” megpróbálta összehoz­ni őket, de nem sikerült. A szin megkülönbözte­tés még mindig nagyon erős. A színek elkülönülésének eredete nem ismere­tes. Vannak, akik azt mondják, hogy a Fekete Zsidókat csak később téritették meg a Fehérek, viszont vannak olyanok, akik amellett kardos­kodnak, hogy a Fekete Zsidók az eredeti beván­dorlók. Más zsidó közösségek A Mattancheri két zsidó közösségben körülbe­lül 12,000 zsidó él. Indiában azonban ezeken kí­vül még laknak más zsidók is, habár a lakosság nagy számához arányitva nem sokan. Ezeknek a számát 18,000-re becsülik, akik csak Bombay és Calcutta városokban alkotnak nagyobb közössége­ket. A Bombay-i zsidók “Beni Israel” néven emlitik magukat s azt állítják, hogy ők a leszármazott­jai a zsidók elveszett 10 törzsének. Alátámaszt­ják ezt az állítást azzal, hogy ők nem ünnepük a “Purim” ünnepet, nem ismerik az “Eszter tör­ténetét”, mert ők még 722-ben (a mai időszámí­tás előtt) hagyták el Palesztina földjét, mikor az északi zsidó államot az assziriaiak elfoglal­ták. A “Purim” ünnep viszont annak az örömiin- nepe, hogy az 586-ban (B. C.) kezdődő babilóniai fogságban Eszter királynő közbenjárására a go­nosz Hámánnak nem sikerült kiirtani a zsidókat, így Ők nem tudnák semmit a 136 évvel későbbi gonosz Háníánróf. akit a zsidók egészen a Hitler vidéken élnek és “olcsón” jutnak uj autóhoz. Folytathatnám a modern hirdetés más módjai­nak a leírását, de ennyi is elég annak a bizonyí­tására, hogy a Madison avenuei főmogulok vagy hülyéknek tartják a vásárló közönséget, vagy mindent elkövetnek, hogy elszéditsék azokat, akik véletlenül még józanok maradtak. Napról-napra látjuk annak a bizonyítékát, hogy az olvasók és a hallgatók millióit sikerült elszé- diteni, mert mi mással tudnók megmagyarázni a mai élet egyes jelenségeit. . . Még egy éve sincs, hogy a csinosságra és Ízléses megjelenésre oly sokat adó nők hagyták magukat drága pénzen formátlan zsákruhákba bujtatni. Itt Californiá- ban, ahol a télről csak mint távoli tüneményről beszélünk és olvasunk, sikerült a szép-nemnek olyan fejkendő-kalapokat eladni, amelyekkel a nyári hőségben is úgy lekötötték a fülüket, mint­ha az Északi Sarkot készülnének meglátogatni. A fülig eladósodott családok milliói talán nem is tudják, hogy a nagy havi részleteket most azért nyögik, mert nem józan eszükre hallgattak, ha­nem szépen hangzó hirdetéseknek dűltek be. A múltban is hittem, ma is vallom, hogy az emberek bolonditását nem lehet a végtelenségig csinálni. Az évről-évre meghosszabbított, egyre erősebb motorral ellátott, egyre több krómmal felcicomázott autókat is addig sózták a közönség nyakába, amíg kiütött a vásárlók forradalma és ma már évről-évre több külföldi, importált kis automobilt vásárolnak a belföldi autógyárak nagv megrökönyödésére. Hiszem és vallom, hogy a hirdetések szövege­zői sem tudják a végtelenségig szédíteni a vásár­ló közönséget és eljön az idő, amikor ez a jó, tü­relmes amerikai nép a legszebb ének ellenére sem lesz hajlandó többé drága pénzen megvásá­rolni és szó nélkül bevenni a bóditó maszlagot. HELYREIGAZÍTÁS “Krebiozen” cimü cikksorozatunk befejező köz­leményének egyik mondatából kimaradt a “nem” szecska. A mondat helyesen igv hangzik: ...Ezek voltak a “feladott” esetek és ennek ellenére csupán 30 százaléknál nem mutatkozott eredmény. Dr. Ivy tanulmánya szerint ugyanis a betegek 70 százalékánál a Krebiozen használata után ja­vulás mutatkozott. felléptéig mint az antiszemitizmus megtestesitő- jét említették. A Beni-Israel zsidók leginkább kereskedők és kézművesek, de van közöttük számos orvos, ügy­véd, stb. is. Ezek is távol tartják magukat a hin­duktól és a vegyes házasság igen ritka. De más­különben a környező “marathi” nép nyelvét be­szélik és qgy is öltözködnek. Az asszonyok a “sári” ruhát mai'athi módra viselik. Későbbi emigránsok Calcuttában a zsidóság a “Sephardic” zsidó csoportból került ki, akik valószínűleg a 18. és a 19. században kerültek Indiába, amikor a spanyol inkvizíció elől meneküllek. A Senhardm zsidóság a legkisebb számú zsidó csoport Indiában és egyben legkevésbé integrált. A legtöbbje nem beszéli az indiai nyelvet, nem követi az indiai szokásokat s csak egymás között, nagyon izoláltan élnek. Indiában általában véve nehéz zsidó közössé­gekről beszélni, mert a különböző csoportok a be­olvadás más és más fokához jutottak! Az 1947-es felszabadulás után sokan kivándoroltak Izraelbe, de jcrészük hamarosan visszajött. Indiában a zsidók és a környezetük közötti társadalmi ellen­tétek nem envhültek és a Sephardic zsidók közül sokan Európába vándorolnak. Azonban a Bombay meg a Mattancheri zsidók valószínűleg közelebb kerülnek a szomszédaikhoz. G. ‘ J. ERÉLYES MAMA. — Kanada északi részében egy kisváros 57 éves lakójának a törvény előtt kellett felelnie, mert részegen vezette autóját. A biró éppen ki akarta mondani az ítéletet, amikor a vádlottnak a tárgyalóteremben levő. közel 80 éves édesanyja odakiáltott, hogy mellőzze a bün­tetést: “Majd én otthon úgyis jól elnáspángolom azt a taknyost”. *­VANNAK MÉG FELEDÉKENY EMBEREK. — A londoni Fortune Színház nemrégiben köz­hírré tette, hogy megfelelő igazolás ellenében a jogos tulajdonos átveheti azt a felső fogsort, amelyet nemrégiben a bal 1-es páholyban talál­tak. Mattancheri városnak ez a része jóval gazda­gabbnak látszik, mint a többi; lakóinak színe vilá­gosabb az indiaiaknál s nem indiai, hanem euró­pai ruhát hordanak. Ezeket itt a “Fehér Zsidók” néven emlitik. Okmányok bizonyítják, hogy ezek­nek az elődei még a negyedik században jöttek ide. Ez a Kerala nevű tengerpart vidéke volt a tradicionális kikötője a Palesztinából jövő keres­kedelmi hajóknak. Ugvlátszik, hogy Cochin akko­ri maharadzsája (hercege) felepitette ide a zsi­dókat a palesztinai kereskedelem fokozására. Ké­sőbb a lakosság elkülönült a színek szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom