Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-05 / 6. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 5, 1959 Az ebben a rovatban kifejtett néze- $ tek nem szükség szerűen azonosak j; a szerkesztőség álláspontjával ■: Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Építi Sápunkat Tisztelt Szerkesztőség! A lapban olvastam, hogy lapkampány indult meg január 15-én és az uj olvasóknak most t?5- ért adjuk a lapot egy évre. Én már szereztem egy uj olvasót és mellékelem érte az 5 dollárt. Az elmúlt héten kinn voltam, de csak ezt az egyet tudtam eddig megszerezni. Ez elég könnyű volt, mert oda szoktam adni neki néha a lapot olvasás­ra, most azután megrendelte. Voltam máshol is, de eddig még nem járt a munkám sikerrel. J. S., Penna-i lapkezelő F?wfe ®,!ío!raI| ««I . Tisztelt Szerkesztőség! A hozzám küldött kalendáriumot megkaptam, aminek nagyon megörültem. Fogadják érte hálás köszönetemet. Gyönyörű, értékes naptár ez, sok szép elbeszéléssel és a fedele is gyönyörű, mutat­ja, hogy a világ népei békét és boldogulást* akar­nak. j ­Magamról annyit, hogy jól érzem magam, me­lyet ninden jó barátomnak kívánok. Már hét éve, hogy végleg hazajöttem. Itthon nagyon jól érzem magam, bekapcsolódtam a társadalmi munkába; ellenőrzőm az egészségügyet, az étkezéseket és betegeket látogatok meg. Nem akarok dicseked­ni, de, munkámért már négy kitüntetést is kap­tam és a 19-es veterán harcosok közé is felvettek. Miskolcról is akarok írni egy pár sort. Nagyon szép város lett, sok uj épület és lakóház épült, az üzletek tele vannak mindenféle áruval. A kor­mány január elsején nagy árleszállítást rendelt el; pl. az élelmiszerek, ruhaneműk és cipők és más használati cikk árát illetően. A dolgozók töb­bet tudnák mán vásárolni. A dolgozó nép nagy örömmel fogadta a nyugdijak rendezését; bizo­nyos százalékkal emelték azt január elsejétől kezdve. Békés, boldog újévet kívánok a lap minden munkatársának Magyarországról Molinári Berta JsSeniékielen hiba Tisztelt Szerkesztőség! Igazán örvendetes, hogy az olvasók egy része oly figyelemmel olvassa át a lapot, hogy még a kisebb, jelentéktelen hibákat is észreveszik s azokra többen is felhívják a szerkesztőség figyel­mét. Ilyen JELENTÉKTELEN hiba csúszott be a január 1-i szám azon hirecskéjébe, amelyben az orosz statisztikai hivatal (rádió leadás utján) azt akarta tudatni a világgal, hogy a Szovjet- unitban a PERCENKÉNTI népességi szaporulat 7, ami a Magyar Szóban igy került festék alá: A Szovjetunióban minden órában 10 gyermek születik, de minden percben három ember hal meg, igy a percenkénti szaporulat 7 személy”. Nyilvánvaló, hogy a kis hirecskében az olvasó megkapta a HELYES INFORMÁCIÓT a tévedés dacára is és igy szinte KIABÁLT az a hiba, hogy oda az ÓRA szó tévedésből csúszott be akár a fordítás, akár a szedés közben. Szóval nem tör­tént félrevezetés. De azt is szinte magától kiabálta, hogy az ily statisztikai adatokban mindkét esetben AZONOS IDŐT KELL VENNI, tehát vagy órákat, vagy perceket. Egyszerű kis szorzás kimutatja, hogy ha órákat vennénk, — miután 8,700 óra van egy évben (24X385), akkor az évi szaporulat csak 31,320-at tenni ki, aminél az egészen kicsiny ál­lamok is többet érnek el. De ha perceket veszünk az óra helyett is, akkor a Szovjetunió évi termé­szetes szaoorulata hatvanezer annyi, (3,679,200) ami már jobban megfelel olyan hatalmas ország­nak. Ezt mntaH». hogy a niei hireeske a. hiba da­cára is továbbította a kívánt információt, azért nevezem a tévedést jelentéktelennek. Az olyan tévedések a károsak, amelyek hibás információ­kat adnak és méghozzá úgy, hogy az olvasó nem láthatja, hogy ott valami sajtóhiba történt. Ilyen esetekben szükséges igazán a helyreigazítás. De azért a gondos olvasás mindenesetre nagy dicséretet érdemel s bárcsak mindenki oly nagy gonddal olvasná a Magyar Szót. Geréb József Mm túlzás Um eenzorázlonkl Tisztelt Szerkesztőség! Láttam a lapban leközölt levelemet, amivel meg vagyok elégedve, mert ha talán kevéssé jobban kifejezték a dolgokat, mint én, mégis ráismer­tem levelemre. Ezt azért irom, mivel már sokszor olvastam lapunkban, hogy arról panaszkodtak az olvasók, hogy levelüket úgy kiforgatta a szer­kesztőség. b0jrv arra rá se ismertek. Én írhatom, hogy az a levél az enyém volt. Mrs. B. R., Chicago, 111, Hz árvízről Tisztelt Szerkesztőség! E pár sorral tudatom önöket, hogy rendkívüli árvíz ért bennünket itt Ohio államban. Persze ugylátszik, hogy másfelé is volt, de nem.volt sen-, ki, aki előre figyelmeztetett volna bennünket, mint ahogy elnökünk tette, amikor Magyarorszá­got letörték. /;•;11 'ip borzasztó elemi csapást, ami bennün­ket most itt ért, senki sem tudta megjósolni, mert ez nem gonosz cselekedet következménye volt, hanem természeti csapás. ö ő Ohioi olvasó i ííí ; / <4 i‘. -----------------­Kimaradtak az ünnspsk Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam az újévi kalendáriumot és szere­tem a sok olvasnivalót benne. Csak azt kifogáso­lom, hogy nincs benne egyetlen egy ünnep sem. J, Janosik ■ Tisztelt Szerkesztőség! A lapunkban megjelent olvasók által irt levelek nem túloznak a' naptárra vonatkozóan, mert az valóban dicséretre méltó. Én is azt mondom, hogy ‘ aranyat ér”. Úgy tudományos, mint szórakoz- tató^elbeszélésekkel gazdagítva ez nemcsak egy naptár, hanem valóságos könyv. Az olvasók ré­széről úgy a naptár szerkesztőségét, mint az író­kat és külmunkatársakat nagy elismerés és hála illeti meg. A. .1., Akron, O. Építő kritika a fapré! Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuknak állandó példányszámonkénti vásár­lója vagyok. Kifogásolom, hogy miért csak a New York East 79th környékén lehet a lapot megvá­sárolni? Miért nem intézkednek, hogy a West Sideon is meg lehessen a lapot vásárolni? Igen sok magyar, nagyrészük munkás lakik á West Sideon. Főleg a 86-tól a 125-ig. Minden sarkon van négy újságárus, minden magyar polgári lap kapható, de a munkáslapot a West Sideon nem lehet megvásárolnij Aki meg.akarja venni, annak autóbuszon át kell mennie az East Side-ra. A lap ára csak 15 cent, de az autóbusz oda-vissza 36 centbe kerül. Ezen az állapoton változtatni kell. Meg kell szervezni a West Sideon az árusítást, de másutt is, ahol magyarok nagy számbán*élnék! vagy dolgoznak. , , Olvastam cikküket Kéthly Anna lapjáról a lon­doni “Népszaváról”. Igazuk van, de azt nem dom­borították ki, hogy Kéthlyt a Free Europe Com­mittee hozatta New Yorkba, a UN közgyűlésre. Kéthly számára az utazás egy jó “biznisz” volt, mert pár ezer dollárt vágott zsebre, noha a UN közgyűlésen való jelenléte egyáltalában nem ide­gesítette a népi demokráciák, köztük szülőhazánk delegátusait és semmit sem változtatott a dol­gok állásán. Köztudomású dolog, hogy Kéthly évtizedek óta angolmániában szenved, de azért a Free Europe pénzét is nyugodtan zsebrevágta. Szolgáljon mentségéi-e, hogy ő és a vezetése alatt levő organizáció elfogad pénzt az angoloktól is, de fogadott el Batistától, Chiang Kai-shek-től és Trujillőtől. A pénznek nincs szaga. Ez a szenilis vénkiszasszony ma a hideg- és idegháboru propa­ganda elsőszámú primadonnája. A hazaárulással hivatásszerűen foglalkozik! Méltó társai a pike- telők, illetve a háttérben megbújó “forradalmi” vezetők, akik Fábián Bélától a nyilasokig, Király tábornoktól Kiss Sándorig jó pénzért dolgoznak, hogy a politikailag képzetlen, anyagilag nyomor­gó menekült magyar fiatalokat kivezénylik az ut­cai rendzavarásra. Ezek a politikai prostituáltak mindenre kaphatók a dollárért, még szülőhazá­juk gyalázására is. A londoni “Népszava” nem szakszervezeti lap, hanem hidegháborús uszító lap, amelyet nem az olvasók (ezek nagyon kevesen vannak), hanem a háborús uszítok tartanak fenn. Fünek-fának in­gyen megküldik, de minden értelmes magyar munkás undorral dobja méltó helyére: a sze­métbe. Az “Amerikai Magyar Szó” az elmúlt évben sokat javult, de azért még van rajta javítani­való elég. A “Munkásmozgalom” rovatot bővíteni kellene. Rendszeres sport-rovatot kellene nyitni. Az uj menekültek nagyrésze otthon rendszeresen kijárt a futball-mérkőzésekre. Ezek ma is kiván­csiak a hazai eredményekre, kedvenc csapatuk szereplésére. De az amerikai magyar sportese­ményekről is rendszeresen kellene beszámolni. Ne feledjék, hogy a sportolók nagyrésze munkás volt otthon és itt kint is az maradt. A reakció máris létrehozta a zöld magyar sportújságot. Ezt ellensúlyozni kell, nehogy a sportoló magyar fia­talokat a lelkiismeretlen kalandorok felhasznál­hassák ködös céljaikra. További jó munkát kíván: Nagy László ujamerikás magyar munkás iíeséri naptárrá kit cikkéi Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptuk a naptárt, melyért itt küldök 3 dol­lárt, sajnos, hogy nem tehetek jobbat. Szeretnék egy pár szót Illés cikkéhez és a Tanúnak jelentke­zem c. cikkhez hozzászólni. A két munka nagyon kiegészíti egymást, ugylátszik, hogy ott még min­dig nagyon sok Paszternák-féle iró van, akik a múltat visszasiratják. Ahogy Eörsi is megjegyzi, az állammal tartatták el magukat és ezt akarják ők ma is. Szerintem az is fáj nekik, hogy nincs lenézett néptömeg, amely nekik kalapot emelve tekintetes jóreggelt mondjon. Ez talán még jobban fáj, mintha a gyomor lenne üres. A gőgről le kell szokni! Erről a néprétegről nagyon sokat lehetne beszélni. Illés megfelel a magyar Ehrenburgnak. Szeretnék neki gratulálni. Wm. Kovách ICéfszer olvasta a naptári Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam és nagyra értékelem. Már másodszor olvasom. Kívánok minden jót a szerkesztőségnek nagyszerű munkájáért, mely- lyel nagyot lendített az általános tudáson és. is­mereten, amit a Magyar Szó nélkül nem érhettek volna el a magyarok Amerikában. M. Lowy Több, mint tízezer japán követel káitéritést az Egyesült Államoktól azokért a sérülésekért, ame­lyeket ott a U. S. haderők okoztak 1945-től 1952-ig. ★ Amerika 27 billió font húst fogyaszt el éven­ként, az American Meat Institute jelentése sze­rint. ★ Enrico Mattéi, az olasz olajintézet igazgatója 5-tagu bizottság kíséretében Pekingbe utazott, hogy Olaszország és a Népi Kina között keres­kedelmi egyezményt dolgozzanak ki, ★ A hires Dynamo jugoszláv futballcsapat meg­hívásra körútra készült Spanyolországba. Majd­nem az utolsó percekben a spanyol kormány meg­tagadta a vizumot a játékosok részére. cZei/e/eK; q£ge-//Cejdc>%0£

Next

/
Oldalképek
Tartalom