Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-22 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 16 Thursday, January 22, 1959 —. ...... Hl ['-« —iTTTBag? A fontolkodva haladókról Irta: BÓDOG ANDRÁS Egy kis írást olvastam a “New Statesman” nevű angol hetilap egyik számában, melyet megpróbálok hűségesen visszaadni, mert nemcsak az az érdekes, amit a cikk írója mond, hanem az is, amint az visszatükrözi az iró magatartását. “A kínai forradalom egyik tetszetős oldalát (“pleasing aspect” — mondja az angol szöveg), melyről a nyugatiak sokszor megfeledkeznek, igen élénken világította meg Ella Winter” (angol Labor-párti képviselőnő, aki nemrégen tért visz- ,sza kínai útjáról), — kezdi a cikk. A képviselőnő meglátogatott egy nagy kollektiv farmot. Várakozása ellenére “nem halmozták agyon” statisztikákkal és számadatokkal, hogy mennyi Írástudatlant tanítottak meg a forradalom óta írni és olvasni, hanem a kollektiv alelnöke, egy fiatal nő, a múltjáról beszélt. Elmondta, hogy 12 éves korában egy gazdag ember szolgálatába adták, aki ütötte, verte és -éheztette, úgyhogy megszökött tőle. A gazdag ember, aki apjának földesura volt, ezért apját börtönbe dobatta és a családnak nem volt ennivalója. Két csecsemő testvére éhenhalt és az anyja kétségbeesésében őt egy gazdag parasztnak adta oda egy zsák rizsért és azért, hogy apját kiengedjék a börtönből. Hét év múltán, a forradalom idején megszabadult, megtanult olvasni, férjhezment és két gyermeke van. Ma alelnöke a 45,000 tagú kollektívnek. Az angol képviselőnő* megkérdezte tőle, hogy mi történt egykori gazdájával? “Itt van — volt a válasz — egyik gyárunkban dolgozik.” “S vajon látja néha?” — kérdezte a képviselőnő. “Természetesen” — volt a válasz. “S miről beszélnek ilyenkor?” — kérdezte tovább a képviselő hölgy. “Oh, — mondta a kollektiv alelnökije — a termelésről beszélünk.” Eddig a folyóirat cikke, melyet próbáltam élethűen visszaadni, szószerint idézve a mondottakat. Nemcsak magáért a történetért, melyhez nem igen kell magyarázat, hanem azért is, ahogy azt a folyóirat megírta. Nem lehet tagadni a “New Statesman” Írójának bizonyos jóindulatát, ami megfelel a lap politikai irányvonalának is, amely hive az angol Labor pártnak és általában “haladó”, mint mondjuk bizonyos egyének és pártok Európában, amelyek különböző fenntartásokkal haladóknak és szocialistáknak tartják és nevezik magukat. Az igazsághoz ugyan közelebb állna, ha “fontolkodva haladó” volna a nevük, ahogy én szeretném nevezni őket, mert ennek megfelelőbb háttere és bizonyos magyar vonatkozása is van. Közvetlenül az 1848-as magyar forradalom előtt, amikor a külső és belső események elkerülhetetlenné tették a középkorba illő magyar rendszer valamelyes megváltoztatását, általában “haladás” volt a jelszó. Haladni kellett, ha tetszett, ha nem. A legmaradibb földesurak és főurak pártja, amely aprócska engedményekkel próbálta a forradalmat elkerülni, a “fontolkodva haladók psrtj<V’-nak nevezte magát. A fontolkodva haladék olyan fontolkodva haladtak, hogy még a hűbériség eltörlésére is csak majdnem 20 évi országgyűlési harcok után került a sor, amikor a forradalmat már semmi sem akadályozhatta volna meg. Ettől eltekintve, a “fontolkodva haladó” elnevezés mesteri ötlet volt, ha nem is működött, s a mai amerikai hirdető-ipar nagyfiúi is megirigyelhetnék. Igazán csodálom, hogy mindenféle demokrata, liberális, szocialista és hasonló nevezetű pártok szerte a világon, nem vették át ezt a megnevezést. Hogy miért volnának előbbre, ha az angol Lapor párt, a német és francia szociáldemokraták, s hasonszőrűek fontolkodva haladóknak neveznék magukat, azt igen könnyű kimutatni. Talán valaki még emlékszik a háboruelőtti magyar újságokban megjelenő mindennapos hirdetésekre, amelyek az elszakíthatatlan Guttman- féle munkásnadrágról beszéltek. “Elszakíthatatlan” — irta nagy betűkkel a hirdetés és alatta egy kép mutatta, amint egv-egy oldalon három munkás húzta a szóbanforgó nadrág két szárát és próbálta azt elszakitani. így jelent meg ez a hirdetés napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hó- napra, változás nélkül. Azután újév napján minden évben a képen a hat munkás ugv jelent meg, hogy fogták ugyan a nadrág két szárát, de nem húzták azt és a felírás ezt mondta: “Ma nem huzunk, ma mi is boldog uj évet kívánunk”. Hasonlóan jó a fontolkodva haladás, mint névés politikai irányeszme. Az ember megkérdezheti, hogy hát miért nem haladsz, miért nem vagy haladó? S erre mindig azt lehet válaszolni, hogy “ma nem haladok, ma fontolkodok”. S mikor halad a fontolkodva haladó? Hát mondjuk újév napján, vagy minden szökőévben, február 29-én, feltéve persze, ha nem esik az eső és a járda nem síkos. Most veszem észre, hogy az Írógépem messzire vitt a New Statesman kínai kortörténetétől. Vagy talán nem is olyan messzire. Elvégre is a cikk is. aféle fontolkodva haladó Írásnak bizonyul. Vagy' mi egyébnek lehet nevezni azt a felfogást, mely- Iyeí a történetet úgy vezeti be, hogy “A pleasing aspect of the Chinese Revolution”... (A kinai forradalom egy tetszetős oldala. . .) a fiatal nő története, akit 12 éves korában dolgoztattak, vertek, éheztettek, csecsemő testvérei éhenhaltak. apját börtönbe zárták, majd eladták szeretőnek egy zsák rizsért és ma ugyanez a nő boldog feleség és anya, s egy 45 ezer tagú emberi közösség vezetője. Hát ez bizony legfeljebb csak egy fontolkodva haladó részére számit a forradalom egy tetszetős oldalának, holott ez maga a “forradalom”. Az iró nyilvánvalóan nem szereti a forradalmat megelőző polgárháborút és harcokat, mert nem ezek képezik egy forradalom lényegét. A kinai forradalom célja és lényege, hogy7 felnőtteket és gyermekeket többé ne adhassanak el rabszolgáknak és szeretőknek egy zsák rizskáséért, hogy csecsemők ne haljanak többé éhen, hogy a kenyérkeresőt ne dobhassák börtönbe a gyermekleány megszökése miatt, hogy ugyanez az egykori rabszolga tudást szerezhessen, tehetségéhez képest előre juthasson és boldog emberi életet élhessen. A felfordulás és polgárháború az, ami valójában csak egy oldala, vonatkozása a forradalomnak, akár tetszetős, akár nem... a forradalom maga az eredmény, hogy az emberek ezentúl emberi módon élhetnek. Ugylátszik azonban, hogy ez nehezen megy a fejébe a legfontolkodóbb haladónak is. Ä G-viSamln védi a növényeké! a füstös köd ellen . ■. Hat hónapon át tartó munka után olyan eredményekről számolt be a kaliforniai egyetem két tudósa, amelyek a jövőben hatalmas károktól kímélhetik meg a mezőgazdaságot. Dr. H. T. Free- bairn és J. Davidson némi C-vitamint (aszkor- binsavat) permetezett szét a kísérleti parcellákon, s ezzel megvédtek a növényeket attól a károsodástól, amelyet a füstös köd oxidáló anyagai a levelek elégetésével és megbarnitásával okoznak. E permetezés — úgy látszik — növeli a termény tápértékét is. A növények sejtjeiben már eleve is van C-vitamin, s ez erősiti ellenállásukat az oxidáló anyagokkal szemben. A permetezésre használt keverék egyrészt közvetlenül pusztítja a füstös ködben levő mérgező anyagokat, másrészt közvetve segít leküzdeni e mérgek káros hatását a növény sejtjeiben. MÉG MIMIIG KAPHATÓ «Z ’59-ES KALENDÁRIUM ■ ■ " " ,iA MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA — 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Megkaptam a naptárt és mellékelek érte $......................-t. — Egyben megrendelem a következők részére:.....................................................................................................i I Név: ................................................................Cim: ................................................................. Név: ...............................................................Cim: ................................................................. Név: ................................................................Cim: ................................................................. Ezért mellékelek $..........................-t. ! * f A beküldő neve:............................................ Cime: ............................................................ MAGYAR SZÓ 1959-ES ELŐFIZETÉSI KAMPÁNYA A All lép dk lÉll 1959 február 8-án, vasárnap délután < 3 órai kezdettel * SCHWARTZ JÓZSEF EMLÉKŰNfiEPÉLY i és társasvacsora ] esz a Detroiti Petőfi Körben, 8124 Burdeno St. alatt < Vendégszónok: WEINSTOCK LAJOS New Yorkból < STANLEY NOWAK, volt állami szenátor és mások < Mindenkit szívesen látnak ^ MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA — 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Ezennel megrendelem a Magyar Szót Kérem küldjenek mutatványszámokat a következő cim(ek)re: a következő cim(ek)re: Név: ............................................................. Név: ............................................................. Cim:.............................................................. Cim:.............................................................. Név: .............................................................. Név:.............................................................. Cim:............................................................. Cim:.............................................................. Név:.............................................................. Név:.............................................................. • .»#•*•••»*••••*•**»•**••»« • * • • « • • Cím:.............................................................. Cim:.............................................................. ______ A MAGYAR TÁRSASKÖR 1959 február hó 1-én, vasárnap déli 1 órai kezdettel TÁRSAS - EBÉDET rendez a Magyar Házban, 2141 Southern Blvd., Bronx, N. Y. MŰKEDVELŐ TAGJAINAK TISZTELETÉRE Kitűnő' ebéd. — Házi sütemények. — Frissítők Részvételi dij 2 dollár Mindenkit szivesen lát a RENDEZŐSÉG PAUL’S SHELL SERVICE 1*05 Allen Unart MEl VTvmtR. MICH Vei W a* Hí Hatte' Tire *u» a mlaio
