Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-22 / 4. szám
Thursday, January 22, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Az amerikai fszabad? sajtó A konzervatív sajtó durva trükkökkel igyekezett lekicsinyelni Mikoyan látogatásának értékét Irta: GERÉB JÓZSEF A Magyar Szó olvasói már valószínűleg elég jó és kimerítő információkat kaptak Anastas I. Mikoyan, a Szovjetunió első miniszterelnökhelyettesének Amerikában tett látogatásáról. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az amerikai újságolvasó közönség is ilyen értesítést nyert, noha az angolnyelvü sajtónak minden kelléke és lehetősége megvolt arra, hogy a látogatással kapcsolatos adatokat tárgyilagosan tárja az olvasó- közönség elé. Közel félszázad óta olvasom az amerikai lapokat a gyakorlott megfigyelő gondosságával, de még eddig nem láttam a nagyon mélyre sü- lyedt durva trükkök oly erőszakos alkalmazását, mint amivel Mikoyan látogatásának az értékét lekicsinyelni igyekeztek. Különösen azok a nagy lapok vezettek ezen a téren, amelyek állandóan a SZABAD SAJTÓRA hivatkoznak; amelyek állandóan azzal vádolják a népi köztársaságokat, hogy azokban végetvetettek a sajtó szabadságának, hogy ott IRÁNYÍTJÁK a lapokat, ezért hamis képet nyújtanak az olvasóknak. Ugylátszik, itt nincs semmi szükség a FELÜLRŐL JÖVŐ IRÁNYÍTÁSRA, irányítja őket a hidegháború, amely fenntartja a fegyverkezést és alapját képezi a jelenlegi amerikai gazdaságnak. Mikoyan azonban már az útja kezdetén kijelentette," hogy A BÉKE ELŐMOZDÍTÁSA FŐCÉLJA A LÁTOGATÁSÁNAK, igy természetes, hogy a nagy frázisokat puffogató amerikai konzervatív sajtó igyekezett meghiúsítani ezt a célt. Tipikus újság Ezen soroknak a célja nem a Mikoyan látogatásának értékelése, hanem csak kimutatása annak, hogy az amerikai sajtó miként igyekezett ellenszenvet kelteni a látogató iránt és miként vezette félre az olvasóközönségét. Különösen láthatóvá lett az amerikai sajtónak ily csúnya viselkedése Mikoyan kaliforniai látogatásával kapcsolatban. Kalifornia valószínűleg az összes államok között a legnagyobb haszonélvezője a háborús feszültségnek; itt készülnek a legdrágább fegyverek és a legnagyobb mennyiségben. Több százezer munkás és hivatalnok heti keresetét a hadi költségvetésből kapja. így természetes, hogy a sajtó urai, — akik részesei a hadi prosperitásnak, — nem szívesen látják itt azokat, akik A BÉKÉRŐL BESZÉLNEK. Nézzük például a nyugati partvidék legnagyobb újságját, a Los Angeles Times-ot, amely azzal kérkedik, hogy évenként legalább félmillió sorral több hirdetést közöl, mint az ország bármely más lapja. (A hirdetések jórésze közvetve a hadi prosperitástól függ). Kaliforniában Mikoyan szombat délután érkezett Kaliforniába, San Francisco városba. A L. A. Times másnapi (vasárnap, vidéki kiadás) számában nem azt hozta hírnek, hogy Mikoyan odaérkezett, hanem igy jelentette be ezt az eseményt mindjárt az első oldalon: “Mikoyan Gets Welcome of Eggs, Jeers at S. F.” A 860 szóra terjedő cikk elmondja, hogy Mikoyan 30 perccel később érkezett, mint kellett volna s a repülőgép nem ott állt meg, ahol egy csoport magyar ‘disszidens’ várta mindenféle jelszavakat tartalmazó táblákkal, továbbá tojásokkal, hogy megdobálják. Tették ezt állítólag dacára Eisenhower elnök kérelmének, aki arra kérte az amerikaiakat, hogy viselkedjenek udvariasan a vendéggel szemben. A Los Angeles Times a 860 szóból 740-t az állítólagos tüntetők leírására fordít s csak úgy oda- vetőleg jegyzi meg, hogy Mikoyan valóban megérkezett és a San Francisco Press — and Union League helyiségében d. u. 6 és hét között teljes órán át válaszolt az újságírók legravaszabb kérdésemé is. Szerintem Mikoyan utjának az volt az egyik legértékesebb része, hogy az újságíróknak adott válaszaiban igen sok eddig hibásan ismert kérdést tisztázott. A Times és a hozzá hasonló újságok csak éppen megemlítették a konferenciákat, de elhallgatták a legfontosabb kérdéseket és válaszokat. Ezek a lapok tehát AZ ELHALLGATÁS trükkjét alkalmazták. De hogy mégis írjanak valamit, hihetetlen arányban felduzzasztották annak a pár gyászmagyarnak a szerepét, akiket felfogadtak erre a munkára. Oly fontosnak tartották ezt a mesterségesen kihívott “ellenzékeskedést”, hogy ahol a tüntetők nem jutottak Mikoyan közelébe, ott maguk az újságírók hozták fel, mint a konferencián. Annyira erőszakosan csinálták ezt a dolgot, hogy az én véleményem szerint, maguk az újságok rendezték, financirozták és publicizálták a Mikoyan elleni tüntetéseket. Amerikai életforma San Franciscóban az ujságkonferencián Miko- yántól megkérdezték, hogy látta-e a tüntetőket s ha igen, mit szól hozzá? “Úgy látom, hogy az ilyen demonstrációk az amerikai életforma elmaradhatatlan részei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az mások részére is olyan vonzó“, — felelte Mikoyan, majd hozzátette: “Azt mondják, hogy itt szabadság van s ez hozzátartozik a szabadsághoz. Nos, mi is ragaszkodunk a, szabadsághoz, de nem a rendbontók (hoodlums) szabadságához, hanem a rendbontóktól való szabadsághoz”. , Mikoyan ilyen és hasonló válaszait a hallgatósága többször megtapsolta. Pedig az újságírók sokszor igen “fogas” kérdéseket adtak neki, remélve, hogy zavarba hozzák. Mikoyan azonban mihelyt a tolmács fülébe súgta a kérdés fordítását, azonnal, szinte gondolkodás nélkül felelt, gyakran oly elmésen, hogy magával ragadta a hallgatókat. Mindennek semmi nyomát sem találtuk a Times és hasonló újságok beszámolóiban. A Times hétfői száma például 4 különböző cikkben foglalkozott Mikoyan los-angelesi látogaTISZTELT ÉS SZERETETT MŰKEDVELŐK! A Bronxi Magyar Társaskör elhatározta, hogy a műkedvelő előadások munkájában osztozó tagjai tiszteletére társas-ebédet rendez február elsején a Magyar Házban. A Magyar Szó szintén mély elismeréssel szeretne tisztelegni a bronxi műkedvelők előtt. Mindig a legnagyobb bámulattal néztük végig ezeknek a munkásembereknek és munkásasszonyoknak szi- nielőadásait. Csodálattal kérdeztük: hol vették azt a bátorságot, hozzáértést, lendületet, amit ez a kimerítő munka igényel és különösen honnan vették azt az időt ezek a kenyérkeresettel elfoglalt emberek, amit az előadásaik alapos előkészítésére rá kellett szánniok? A feleletet csak abban az érzelemvilágban találhatjuk meg, ami ezeket a munkástársakat és a Bronxi Magyar Társaskör valamennyi tagját jellemzi — és azokat is, akik a szinielőadásokra mindig a legnagyobb várakozással telten mennek — és ami a magyar nyelv és kultúra szeretetének és terjesztésének, mint társadalmi feladatkörnek való vállalásában nyilvánul meg. Ám nem is akármilyen felületes, vagy 'éppen káros célkitűzéssel, hanem mint becsületes, haladó gondolkodású emberekhez illik, a magyar nyelv ápolásával és a kultúra terjesztésével az emberi haladást és egymásiránti barátságnak és szeretetnek fejlesztését akarják vele szolgálni, a szórakoztatás szem előtt tartásával. Most nem tudjuk hirtelen megmondani, hogy hány magyar egyesület van New York városában. Bármilyen aktivitásokat is fejtenek ki, kultúrát, magyar nyelvű kultúrát nem nyújtanak tagjaiknak, vagy csak keveset. Viszont a Bronxi Magyar Társaskörnek megalakulásától fogva ez volt a célkitűzése és szerény ereje tekintetbevételével állíthatjuk azt, hogy ebben az évek során át a legnagyobb becsülettel állta meg a helyét. Nincs kétségünk aziránt, hogy newyőrki olvasóink, akik talán egyszer, vagy másszor, és sokan közülük mindig eljöttek egy kellemes estét eltölteni a Társaskör műkedvelő előadásaira, megegyeznek velünk ebben. Tudjuk, hogy ezen kellemes és sokszor tanításával. Ebből hármat teljesen a meghiúsult tüntetésnek szentelt, a negyedik, leghosszabb cikkben is csak pár sorban említette Mikoyan kijelentéseit, a cikk többi részét a vendégek névsora foglalta le. Fontos kijelentések Szerintem Mikoyan legfontosabb kijelentése — amit a konzervatív lapok ELHALLGATTAK —, az volt, amit a Molotov és társaival kapcsolatban adott információjában mondott: “A Szovjetunióban ma már egyetlen ember sincs börtönben politikai nézeteiért”, — mondotta Mikoyan. Mikoyan elismerte, hogy a Szovjetunióban történtek súlyos tévedések, de azokat már helyrehozták. Aztán elmondotta, hogy Molotovot azért mozdították el állásából, mert nagyon konzervatív gondolkodású, aki a változott viszonyok közt is a régi módszereket akarja követni. Azért olyan munkakört kapott, ahol ez a konzervatív felfogás nem árthat. “Végre is senki sem lehet miniszter az egész életén át”, — jegyezte meg Mikoyan. Ugyancsak ilyesmi áll Kaganovich, Malenkov, Shepilov és Bulganin volt miniszterekre is. Mikoyan részletesen ismertette mindegyiknek hollétét és munkakörét. “Azért mondom el ezeket ily részletesen”, — jegyezte meg, — “mert tudom, hogy önök inkább azt szeretnék hallani, hogy ez, vagy az az elmozdított szovjet miniszter már nem él.” Mikoyan kijelentései közül igen nagy fontosságot kell tulajdonitani annak, amelyben azt hangoztatta, hogy a Szovjetunió megköveteli, hogy vele mint egyenranguval tárgyaljanak a tőkés országok. Az eddigi tárgyalásokat tehát korlátozta a Szovjetek elleni összefogás s az, hogy alsóbb rendűnek vették. Mint mások, úgy Mikoyan is nagyon értékeli a kulturális cserét, aminek fokozását szorgalmazza. “Mikor Cliburn, a fiatal kiváló zongorista a Szovjetunióban járt, ezt mondottuk: ‘Ahonnan ilyen nagyszerű fiatalember jön, ott talán több is van még olyan’ s azért igen hasznos a kulturális cserék folytatása” — mondotta Mikoyan a hallgatók nagy tapsától követve. ságos esték emlékében mindnyájan egyetértenek velünk abban is, hogy a bronxi műkedvelőink megérdemlik, hogy egy délutánra, speciálisan az ő tiszteletükre, jöjjünk össze. Nagyon is megérdemlik. És mennyivel nagyobb készséggel fognak majd a jövőben megint összejönni esténként újabb szinielőadások elkészítésére és talán a napi fáradságot sem fogják annyira érezni, ha látják, hogy hallgatóközönségük csupán csak az ő tiszteletükre gyülekezett össze február 1-én a Magyar Házban. Napfinyelentas nagyothalló-készülék Az elmúlt években sikerült olyan szilícium fény elemeket készíteni, amelyekkel már nemcsak mérni lehet, hanem amelyek kisebb igényű áramforrásként is használhatók. (Ilyeneket a mesterséges holdakba is beépítettek.) Áruk még túlságosan nagy ahhoz, hogy energiaforrásként széles körben elterjedjenek, de bizonyos esetekben máris gazdaságos a felhasználásuk. Legújabban egy olyan — szemüveg-keretbe épített — nagyothalló-készüléket, úgynevezett nagyothalló-szemüveget hoztak piacra, amelynek áramforrása négy kicsiny szilícium fényelem. Van benne egy miniatűr nikkel-kadmium akkumulátor is, amelyet a fényelemek nappal feltöltenek. Amikor a fényelemek a csekély megvilágítás miatt már nem bírják táplálni a kicsiny, négy tranzisztoros erősítőt, az akkumulátor önműködően üzembe lép. A készüléket egy és két fülhöz gyártják. A nikkel és a gabonarozsda A gabona rozsdásodásának megakadályozására különféle porokkal szórták be a magokat, illetve olyan folyadékokkal itatták át őket, amelyek kobaltot, molibdént, rezet, mangánt és más fémeket tartalmaznak. De eddig egyetlen rozsdagátló szer sem bizonyult eléggé hatásosnak. Most á manitobai (Winnipeg, Kanada) egyetem botanikai tanszéke uj kísérleteket végzett: nikkellel próbálták legyőzni a gabonarozsd^íírg. agy hírlik, hogy kísérleteik eredményesen végződték. * 3 ( s ( i \ t i ,v 8 3 tt.7 :8 •8 ■e k ít el i:1. % ki iín, ■ m k, 5il. 73 3S 11S :n 71a ét ői ét ét et a 11ríitt
