Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-11 / 24. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 11, 1959 ——“jj EGYRŐL-MÁSRÓL írja: E. K. "Emlékezzünk régiekről.. RAINY DAY Sokszor egy szóval jobban meglehet érteni bizonyos helyzetet, mint hosszú magyarázatokkal, így voltam én egy azóta már Magyarországra visszatért földművessel, aki az ’56-os nagy földindulással elszaladt szülőföldjéről, felülve annak a hazug propagandának, hogy itt Amerikában még a kerítést is kolbászból fonják. Ez a magyar valamikor a Zichy-grófok cselédje volt, aki látástól vakulásig dolgozott a szűkre mért “komencióért”, s aki egy másik családdal osztotta meg a gróf urak által adott egyszobás lakást, négy család főzött egy szabad tüzhelyes konyhán. Azután jött a felszabadulás, a jó fekete földti grófi birtokból neki is kiosztottak 8 holdat, amellyel azután belépett a termelőszövetkezetbe, hiszen hosszú tapasztalatból tudta, hogy jobb termelési lehetőségek vannak igy, mint a kis birtokokon. Megkérdeztem, hogy mivel magyarázza meg azt, hogy a termelőszövetkezet nem boldogult úgy, mint kellett volna a nagy állami támogatás mellett. Tudja testvér, menni fog ott minden, olyan termésünk lesz, amiről még álmodni sem mertünk volna, hacsak a paraszt elfelejti azt a szót, hogy “enyém” és megtanulja azt, hogy a “mienk”. Vagyis ki kell fejlődni az emberekben a közösség érzetének, a fenntartás nélküli szolidaritásnak. Ezt fejezte ki két szóval az én varju- szárny-bajuszu magyarom, amit két szóból jobban meg lehetett érteni, mint egy gyűlési szónoklatból. Ugyanígy fejezte ki a hazájának mai állapotát, gazdasági helyzetét a Szovjetunióból tanulmányúton lévő színésznő Sam Levenson televíziós prog ramján. A szép angolsággal beszélő színésznő készséggel válaszolt a feltett kérdésekre, amelyek a színház, művészet és a szovjet művészek helyzetével foglalkoztak. Csak akkor nevetett jóízűen, amikor feleletét félbeszakították és bemondták, hogy egy bizonyos kávénak milyen jó ize van. Végül azt kérdezte tőle Mr. Levenson, hogy tud- e megtakarítani valamit a fizetéséből. A művésznő kissé zavarba jött, nem értette, hogy miért fontos az, hogy ő megtakarítson valamit és ne költse el egész keresetét; meg is mondta Leven- sonnak, hogy náluk ilyesmire nincs szükség, mire Levenson azt válaszolta, hogy ő arra gondolt, hogy tud-e félretenni valamit a fizetéséből a “rainy day”-kre. A művésznő kedvesen, egyszerűen igy felelt: “Nálunk, a Szovjetunióban nincsen Rainy Day”. Itt nálunk az esős napok a munkanélküliséget, a betegséget, az öreg kort jelentik. Ezek az “esős napok” teszik nyugtalanná, bizonytalanná az életünket, amiatt szűkölködünk, hajszoljuk magunkat, hogy minél jobban biztosítsuk magunkat az “esős napok” ellen. Ettől való félelem tesz öreggé, idegbeteggé bennünket, ettől származnak a szívbajok. Az emberiségnek végcélja az kell, hogy legyen, hogy biztonságban érezze magát, hogy ne kelljen állandóan rettegnie a holnaptól, s attól, hogy mikor pusztít el bennünket és gyermekeinket az atombomba. A “Röviden, egyről-másról” rovat Palágyi Lajosról, a költőről (1866—1933) kedvezőtlenül emlékszik meg. A cikkíró Palágyit “tehetséges költőnek” mondja, “akinek verseit sokszor szavalták munkás kulturestéken, gyűléseken”. “De” — teszi hozzá “az akkor erőre kapó szoc. munkásmozgalom ellensúlyozására az akkori koalíciós kormány ellenszervezetet alakított a ‘hazátlan bitangok’ letörésére; ennek élén egy pár renegát fizetett bérenc állt, köztük Palágyi Lajos is, aki a szervezet lapjának szerkesztője lett és éppen olyan tehetségesen, versben, prózában támadta volt elvtársait, s nem rajta múlt, hogy teljes sikertelenséggel, úgyhogy a ‘hazafias’ szervezet nagyon rövid idő alatt bedöglött. Palágyi jutalmul miniszteri fogalmazó lett, azután már nem verselt, csak törtetett és a szamárlétrán soksok év után miniszteri titkár lett belőle...” Súlyos és fölötte határozott vádak ezek. De próbáljuk kivizsgálni. (Ilyesmire utal az Amerikai Magyar Szó szerkesztőségének megjegyzése is.) íme mindenekelőtt néhány életrajzi adat Pa- lágyiról, Ezek ellenőrizhetők minden magyar lexikonból. 1. Palágyi vidéken középiskolai tanár, majd Pesten tanitóképezdei tanár volt. Sose volt szüksége más állami állásra, se szamárlétrára. 2. Sohase “hagyta abba” semmiféle okból a költői munkát. Versei, drámái, stb. 24 éves korától öregségéig rendszeresen megjelentek. Hatvan éves korában tisztelői kiadták legszebb verseinek gyűjteményét (1926). 3. Ifjúságától kezdve megszakítás nélkül munkatársa volt a közismert Vasárnapi Újságnak, a tisztán szépirodalmi Fővárosi Lapoknak és a Pesti Naplónak. Nem volt munkatársa se szocialista, se más mozgalmi lapnak. Rövid ideig szerkesztette Menyhért nevű bátyjával, a filozófussal a “Jelenkor” cimü kritikai hetilapot. Ez 1896- ban volt s a cikkíró által említett “koalíció” idején már rég megszűnt. Mellesleg megjegyezve pártpolitikával, szocializmussal ez a lap egyáltalán nem foglalkozott. 4. A most 60 éve megjelent a “Magyar költészet remekei” cimü népszerű gyűjteményben Pa- lágyinak is vannak írásai. Az egyik az “Október hatodikára” cimü ódája. “Pályanyertes” költemény volt, amelyet először az Aradi Vértanuk szobra leleplezésekor, az 1880-as évek végén szavaltak. Ez alapjában függetlenségi, negyvennyolcas, hazafias költemény. De vannak részei, amelyek lelkesen a szabadságot, az emberi jogokat hangsúlyozzák: “Férfiak! Kikben nincs önzés, önérdek; Akikben emberméltóság lobog, Kik fölemelnek porbasüllyedt népet ... hódítanak... szent ember jogot...” Békét, biztonságos életet, melyben nincsenek esős napok talán sehol sem lehetne jobban elérni, mint a mi szép, gazdag fogadott hazánkban, ahol a technikai fejlettség lehetővé tehetné, hogy egy ember se rettegjen az esős napoktól. Ha majd a bombázó repülőgépek, a hadihajók, ágyuk, atombombák helyett iskolákat, kórházakat, egészséges lakásokat építünk, ha majd a termést nem pusztítjuk el, ha majd minden ember dolgozni fog, akkor mi is elmondhatjuk, hogy a mi hazánkban nincsenek többé “esős napok”. Vagy: “Mig hiv az a cél a végső, Elaggott fajra ifjú nemzedék jő Viharral, vésszel bátran megdacolhat, S mi még ma ábránd, azt kivívja holnap. . Itt van továbbá “Mesevár” cimü költeménye, amely a nemesvilág nagyúri életét állítja szembe a köznyomorral: “Gyönyör az élet Mesevárban S mig kint nyomorban, szennyben, sárban Milljók dolgoznak szomjan-éhen Sorvadnak műhely- s bányalégben, Milljók hajlongnak türve-türnek. ..” A költemény ifjú hőse el akarja pusztítani e rothadt világot: “Mert ez a vár bűnöknek fészke Undok ragály minden része. .. Le kell rombolni bősz haraggal S lakóit az ódon falakkal Szét kell tipornunk, meg kell ölnünk Hogy más ne bitorolja földünk...” És próféta-szemmel látja: “Mig egy nagy vész jön dübörögve S ha reng a föld, ha zeng a mennybolt, Eltűnjék innen e nagy szennyfolt...” Végül idézzük vissza a feledésből ‘A rabszolgák’ cimü drámai költeményének pár szavát, amit az Akadémia a Karácsonyi díjjal jutalmazott és a Nemzeti Színház a cikkíró által említett “koalíció” idején, adott elő: “Ezernyi rab egyért mért szenvedett, vérzett? S az egytől ezer kin miért árada ránk?” Elég az idézetekből. Palágyi Lajos néhány, még élő kortársa emlékezetében és a maga korszakának megítélése szerint — ideértve a munkásságot is — akkori értelemben: népbarát, szabadgondolkodó, haladó szellem volt. Polgári iró volt és változatlanul az is maradt. Egyes müvei népszerűek, közkedveltek voltak anélkül, hogy bárhol is felkínálta volna azokat. Munkáskörökben azért szavalták szabadságra szomjazó, reményt ébresztő költeményeit, mert jelképesek, lelkesítők voltak és mert akkoriban “proletárirók” a szó sokkal későbbi értelmében még nem léteztek. Palágyi sohasem igyekezett a munkássághoz közeledni, tehát el se kellett tőle szakadnia. Már csak azért sem kellett a munkássághoz dörgölőz- nie — ha mindenáron anyagi okokat firtat valaki — mert meg volt mindig a kenyere és a közönsége. Művészi elismerésre se kellett vadásznia, hiszen korának legjelesebb költőihez meghitt barátság fűzte, hogy csak egy-kettőt említsünk: Vajda János, Ady, Reviczky. Végül csak annyit, hogy itt valami “error in persona” (személyazonossági tévedés) foroghat fenn: Hogy Palágyi Lajost miféle “renegáttá ”, “utálatot érdemlő árulóval”, “tőkés-kitartotta ”, “szamárlétrással” téveszthették össze, azt nem tudom. Névtelen tisztelőinek egyike e sorokkal kívánja a védekezni nem tudó Írót igazolni. (P- P ) I «IBIKÉRT Csabay Joe $100 Fabos Imre $1 Helmeczyék $10 Magocs J. n. f. $2 Mautner A. F. G. $1 Nagy John F. G. $2 Walles M. $3 Szabó John $3 Decker J. $3 Klein Marci, Hisch Juliska emlékére koszorumegváltásként 1 dollár Klein Marci népünnepélyre üdvözletként $1 Nagy C. $2 Adelhoffer Lipót szeretett felesége emlékére $2.50 Hammondi munkástársnők Kochlács Erzsébet születésnapi partyjából $20 Newbrunswicki olvasó $5 Kaincz A. n. f. $7 Melna Joe $2 Sokat tapasztalt nő $5 Kandrács G. $10 Frank Major $2 Halas B. n .f. $2 Berta Kovács $3 Horváth Róza szeretett férje emlékére $50 Fodor Tibor $2? Flushingi olvasó $10 Flushingi jóbarát F. G. $5 Csombok István n. f. $2 Csombok István $2 Steiner S. junius F. G. $1 E. Schwartz n. f. $1 Blum E. $3 Barna. Joe $13 Jánossy P. n. f. $2 Parlow J. $5 Ebner S. |3 ?? Hangos L. n. f. $2 Károly A. n. f. $2 • Szántó Karola 47. sz. gyűjtőivén a következők adakoztak: N. Y. üdvözlet $10 A. L. $10 E. S. $5 Csutorás J. $10 Takáts Mary $5 V. S. $5 Mrs. Papp $5 E. Wolf $5 Jánossy P. $5 Popper J. $5 Mesics Anna $5 Huszárék $5 Black Lilly $5 Mátyus Mihály $5 Gartner Rózsi $5 Nagy Izabella $10 Harry $3 Mrs. Torma $1 Zimmerman W. $1 „ Chomor Steve $2 Stem Philip $1 Litz Janos $5 Rottman F. $5 N. N. $1 Salamon Imre $2 Shaffer Emma $1 Tőzsér József $1 Nagy Jenő $1 Zoltán Peggy $2 Mihályi $1 Barcza Károly $5 A. D. $3 Jacobs $1 Tóth János $1 Szántó Karola $13 Pledge $50 összesen $200.00 BETEGEINK Edelényi József, kedves perth- amboyí olvasónk operáción ment keresztül. Jelenleg otthonában lábadozik szerető felesége gondozása mellett. Mielőbbi biztos javulást kívánunk.-• Füzy Julia kedves soth-bendi olvasónk május 27-én nagy operáción ment keresztül. Reméljük, hogy az operáció sikeres volt és kedves munkástársnőnk mielőbb ismét otthonában lesz a legjobb egészségben. 16 MEXIKÓI FÖLDMUNKÁS TŰZHALÁLA Arizonában, Phoenix-., közelében 16 mexikói vá,ndor földmunkás gaéolin tűz martaléka lett, amikor az őket szállító,. autóbusznak nevezett rozoga teherautó letért az országütróLés nekiment egy fának? A’sofőr, Nalo Manuel Gloria elaludt, a keréknél. ' - •; ;
