Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-11 / 24. szám
Thursday, June 11, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az imádkozás napja A logikusan gondolkodók részére súlyos komplikációkkal jár az imádkozásra szóló rendelet követése Irta: GERÉB JÓZSEF Ezen sorokat MÁJUS 30-án vetjük papírra. A dátum itt annyira fontos, hogy még az órát is fel kell jegyeznünk. Minden félreértés elkerülésére tehát még egyszer leszögezzük, hogy most. — vagyis e cikk megkezdésének ideje MÁJUS 30, DÉLELŐTT 11 ÓRA, méghozzá a napfényt spóroló (Daylight Saving), vagyis előretolt időjelzés szerint számítva. Nem kicsinyeskedés a dátum ily pontos megjelölése. Mutatni akarjuk azzal, hogy készséggel teszünk eleget hazafias kötelességünknek még akkor is, ha az eredményt kétségesnek tartjuk. Hogy a dolgot érthetővé tegyük, lemásoljuk itt Eisenhower elnök proklamációját, amit május hó 20-án az összes lapok közöltek. íme a proklamáció: Miután kutatnunk, elfogadnunk és végrehajtani kell a mindenható Isten akaratát és miután hiszünk abban, hogy az ő akarata az, hogy BÉKE LEGYEN A FÖLDÖN, helyénvaló az imádkozás, hogy isteni útmutatást nyújtson nekünk olyan világ felépítésére, amelyben az embercsaládok jólétben és becsületben éljenek egymás között. Azért MÁJUS HARMINCADIKAT AZ IMA NAPJÁVÁ PROKLAMÁLOM. Az ima minden vidéken délelőtt 11 órakor vegye kezdetét. Felkérem tehát az újságokat, a rádiót, a televíziót és az informálás minden más intézményét, hogy hívják fel az Egyesült Államok népét arra, hogy a jelzett napon és órában imában egyesülve kérjék a Teremtőt, hogy áldását adja azokra, akik a hazáért haltak el és erőt adjon nekünk arra, hogy bizalommal haladjunk a jövőbe oly módon, amint azt az Ur elrendelte. Hivatalos ünnep 4 3 ^SS=* zé-ár - ‘■iMájus 30-a az amerikai “Memorial Day” (Emlékezés napja) név alatt ismert ünnep. Az eredetét abban a régi szokásban találjuk, hogy az elhaltak sírjait feldíszítették tavaszi virágokkal. Amerikában nagyon elterjedt ez a szokás a polgárháború után, mire a győztes “Grand Army” parancsnoka, John A. Logan generális 1868-ban a polgárháborúban elesett katonák sírjainak feldíszítésére május 30-át jelölte ki. Később ezt igen sok állam elfogadta, majd országos ünneppé lett, amelyre minden évben elnöki proklamáció- val figyelmeztetik a lakosságot. Az elnöki proklamációnak megfélelőleg elhatároztam, hogy május 30-án délelőtt 11 órakor, (napfényt takarító időszámítás szerint) én is imádkozni fogok. Bevallom, hogy minden jóakaratom dacára is már az első percben súlyos komplikációk elé kerültem. Először is eszembe jutott John Foster Dulles, a U. S. volt külügyminiszterének az esete, akit csak pár nappal ezelőtt temettek el rendkívül nagy publicitás közepette. Mint emlékezetes, midőn Dulles rákbetegsége publicitást nyert, a szenátus többségi pártjának a vezére, Lyndon Johnson ezt az indítványt tette: Határozatilag mondja ki a szenátus, hogy tagjai felállva imádkozzanak szeretett külügyminiszterünkért, John Foster Dulles minél előbbi felgyógyulásáért. A szenátorok természetesen egyhangúlag hozzájárultak a javaslathoz, mire az összes egyházak követték példájukat. Papjaik buzdítására nemcsak a protestánsok, akiknek csoportjához tartozott, hanem a katolikusok, zsidók, buddhisták, mormonok, brahminok és mindenféle más vallá- suak siettek imádkozással segíteni a nagybeteget. Sőt mitöbb, még maga a római pápa is megüzente, hogy latba veti a tekintélyét a nagybeteg hires emberért. Régi közmondás, hogy a halottról csak jót, vagy semmit se mondjunk. De van egy másik régi, íratlan törvény is, amely szerint a kegyelet ideje is lejár. Ez utóbbihoz tartva magunkat most már feltehetjük a kérdést: Miért nem használt a Dullesért elhangzott rengeteg imamennyiség? Dulles példája Pedig érdemes lenne e kérdés felett gondolkodni márcsak azért is, mert Eisenhower elnökért is imádkoztak a betegségei alkalmával és a hívők igen nagy publicitással hirdették, hogy imájukat meghallgatta az isten, az elnök jobban lett. De most elhallgatják, hogy az a sok ima kárba veszett. Ahelyett ezt mondják: Teljesült az isten akarata. És ez az akarat az volt, hogy John Foster Dullest el kell távolítani arról a tisztségéről, ahonnan a világ békéjét állandóan veszélyeztette, ahon nan a világ népét állandóan a háború meredekén tartotta. Ahelyett, hogy ezt elismerték volna, Dullest az egész világot átfogó képmutatással temették el, mitsem törődve az ISTENI AKARATTAL. Ezt már könnyebben megértjük. Dulles, — azt a végrendelete is mutatja, — gazdag ember volt, a gazdagok osztályához tartozott. Ahhoz az osztályhoz, amelynek nagy jövedelmet hozott a háborús állapot. Dulles tehát nagyon HŰEN SZOLGÁLTA AZ OSZTÁLYÁT, nemcsoda tehát, hogy annyira sajnálkoztak érte még akkor is, ha esete az ima értéktelenségét bizonyította. És ime, most az elnök arra kérte az ország népét, hogy imádkozzanak a jólétért és a békéért. Mindkét dolog nagyon kívánatos és mi volnánk az utolsók, akik csak szemernyi kifogást is emelnénk ellene, ha látnánk, hogy az ily imádkozásnak van valamilyen eredménye. A Dulles és más esetek arra a meggyőződésre vezettek, hogy életbevágó fontos közös ügyek elérésére az IMA NEM ELEGENDŐ. Azokért az imán kívül még CSELEKEDNI IS KELL. Nem tartjuk elegendőnek a békéért folyó imádkozást akkor, midőn az imádkozástól megmaradt összes energiánkat A FEGYVERGYÁRTÁSRA SZORÍTJUK. Már csak azért sem, mert a fegyvergyárosok is imádkoznak, hogy minél hatásosabban pusztító és gyilkoló fegyvereket találjanak ki, mert csak azokra kapnak sok-sok milliót kitevő rendeléseket. A hősök emléke És nem tartjuk elegendőnek a háborúkban elesettekről való oly megemlékezést se, hogy az isten áldását kérve rájuk példát mutató hősöknek mutassuk őket tekintet nélkül arra, hogy a harcvonal melyik oldalán estek el. A fegyverkezésben rejlő nagy profit a háború áldozatairól való megemlékezést is háborús propagandává alacsonyitotta. Mi úgy véljük, hogy az ily megemlékezés értelme az lenne, illetőleg az kellene, hogy legyen, hogy MINDEN LEHETŐT ELKÖVETÜNK A HÁBORÚK KIKÜSZÖBÖLÉSÉRE. íme, ily gondolatokat támasztott fel bennünk az elnöki “Memorial Day” proklamáció. így az elnök által kért imádkozás helyett csak fogadalmat tettünk, hogy HIRDETNI FOGJUK ÉS MINDEN ERŐNKKEL KÜZDENI FOGUNK AZ EMBEREK KÖZÖTTI EGYETÉRTÉSÉRT, AZ ÁLTALÁNOS JÓLÉTÉRT ÉS A VILÁGBÉKÉÉRT. VITA JÉZUS SZÜLETÉSE KÖRÜL Nagyon csiklandós kérdés elé kerültek a presbiteriánus atyák INDIANAPOLIS, Ind. — A United Presbyterian Egyház vezetősége olyan “csiklandós” kérdés elé került, amelynek megválaszolása elől nagyon szeretne kibújni és állítólag az egyház-nagvok most az isten segítségét kérik arra, hogy miként menekülhessenek meg a válaszadás elől. Az egyház vezetősége ugyanis nemrégiben Dr. Theodore A. Gill, felszentelt presbiteriánus papot, theológiai tanárt és az egyház hivatalos lapja a “Christian Century” szerkesztőjét választotta meg papképző főiskolájuk, a “San Anselmi Seminary” igazgatójává. Most azonban kiderült, hogy ez a Dr. Gill választását négy hónappal megelőzőleg cikket irt a “Christian Century” lapban, amely cikkben kijelentette, hogy ő kétségbe vonja Mária szeplőtlen fogamzását, vagyis azt, hogy Jézusnak. — aki állítólag is-Ien fia. —■ ne lett volna apja. Dr. Gill szerint a szeplőtlen, vagyis a szűz fogantatás (virgin birth) nem egyeztethető össze a mai modern gondolkozással. ... Amikor a cikk megjelent, agylátszik a hívők el sem olvasták, avagy könnyedén elsiklottak felette. Most azonban felmerült'a kérdés* hogy Dr. 7* | APRÓSÁGOK ► , . < ' ► Kovács Erzsi rovata < Beszélgetés a Szuper Markelben — Na, mi újság Szomszédasszony? — Nagy újság van New Yorkban! Most olvastam, hogy megmossák a subway kocsikat kivül- belül. Kívül most először mossák meg, pedig mái körülbelül velem egyidős. — Hát sokkal ócskábbnak látszik. — Én? — Dehogy, a subway. De miért jutott éppen most eszükbe megmosni? — Hát tudja, most mindenki Oroszországba megy. Még a Nixon is oda készül. Stevenson is volt, most meg a Harriman van ott. Tudja, Harri- man a volt newyorki kormányzó, aki talán még prezidentnek is fog szaladni, hát előbb elszaladt egy kicsit Oroszországba. Ott meg levitték a moszkvai subwayt megmutatni. A moszkvai subway meg hires, tele szebbnél szebb szobrokkal, képekkel és ragyog a tisztaságtól. A Harriman megnézte és azt mondta rá, hogy New Yorkban is van subway és valószinüleg az is ilyen szép. Ő nem tudja, mert még nem látta.. Van vagy 100 milliója, hát még nem utazott a subwayn. Meg- igérte, hogy amint hazajön, lemegy a newyorki subwayba is. Ezt megtudták itthon, hát legalább megpucolják egy kicsit, hogy el ne ájuljon a Mr. Harriman. — Na, hát akkor üzenje meg a Mr. Harriman- nak, hogy legalább 5 évig ha^i ne jöjjön, mert ß suoway olyan piszkos, nogy legaiaou oi ev Kell, míg kipucolják. Én tudom, mert tegnap ültem rajta. Oszt tudja, mit láttam az 59-ik utcai állomáson? Egy rettentő nagy tábla, az van ráírva, hogy: “Keep Your Subway Clean”. Tartsd tisztán a subwaydat. Hát először is nem tudtam, hogy a subway az enyém is. De ahogy körülnéztem, hallja a szemem majd kisült olyan irtózatos piszok volt ott az én subwaymon. Úgy látszik, a táblát is azért tették oda, hogy mindenki tisztogassa. Hát mentem is körülnézni, hogy van-e -egy mop vagy egy súroló kefe, de nem találtam, hát amikor senki se látta, kisurrantam. Gondoltam, én ritkán járok rajta, takarítsa az, aki mindennap megy rajta. Nem igaz? — Az is lehet, hogy az egész tisztogatási hacsak azért van, hogy megint emelni akarják az árát, legalább mondhatják, hogy sokba került a tisztogatás. De elintézik ezt nálunk nélkül is. Mit főz vacsorára? — Tudja, mi most egyik nap csirkét eszünk, a másik nap meg tojást. Olyan olcsó lett a. csirke is, a tojás is, hogy mindennél olcsóbban jövök ki vele. Mindig csak azon spekulálok, hogy hogyan készítsem el, hogy rá ne unjunk. Tegnap egy dollárért vettem egy csirkét, kétszerre elég. A tojás meg pláne olcsó. Rakott krumplit csináltam tegnap, oszt a krumpli többe került, mint a tojás. Hallott már ilyet? — Hát nekünk jó, de nem jó ez a szegény csirke farmereknek. Egymás után hagyják ott a farmot, mert mindennap százasokat fizetnek rá. Hát csak lakjon jól csirkével, meg tojással, mert ha már elég kis farmert kizavartak a farmjáról, majd felmegy megint az ára. — Hát maga mit főz? — Rác paprikást. Igen szép kövér pontyot láttam itt a halasnál, abból veszek. Most olvastam, hogy a halzsir a világon a legegészségesebb, hát ez a legjobb módja, mert igen szeretjük a ráchalat. Na, isten áldja. Gill a papképzőben tanithatja-e azt, hogy Jézusnak volt igazi, nemcsak szellemi atyja is? Tetézii a bajt, hogy a hivők megoszlottak a kérdés felett, vannak, akik a Dr. Gill támogatására siettek, mások viszont erősen támadják. De a legrosszabb az, hogy Dr. Gill csak “kétkedik” a szeplőtlen fogamzásban, mert az Uj Testamentumot iró négy apostol közül csak kettő említi, arnig a másik kettő hallgat róla. Igen ám, de ha Jézusnak volt VALÓDI apja,, vagyis nem szűz fogamzás eredménye, akkor nem is isten fia. . . Szóval látható, hogy a presbiteriánus atyáknak most igen fogas kérdésben kell dönteni. KVtWWWWWWWWWWWWWWWWWWW1 ÉPÍTSE A MAGYAR SZÓI, SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT! r ______iá.
