Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-15 / 3. szám
Thursday, January 15, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I RIPORT FLORIDÁBÓL Összeszedve maradék fizikai erőmet és az anyagiakat, egy 50 dollárért megvásárolt vonatjeggyel Florida felé vettem utamat. A vasútvonal mentén meglepő látvány ötlik az utas elé. Carolina, Georgia államokban, a szegregáció őshazájában, rozoga faviskókból révedezve dugják ki fejüket szinesbőrü embertársaink. Amott egy girhes öszvér vontat egy ókorból ittmaradt ekének nevezett alkalmatosságot. De a meglepetés igazán Miamiban ért, amikor nemcsak a váróterem ajtajára, hanem az illemhely, sőt a vízvezeték fölé is oda’ volt Írva: “Colored people” (feketéknek). Mennyivel fenségesebb ennél a természet alkotása, amikor Florida örök napsütéssel párosult csodálatos flórájában gyönyörködik az ember. Ezután felültem egy autóbuszra. Az ülőkém karjához igen félénken egy idősebb, igen megviselt kinézésű néger asszony támaszkodott. Arrébb húzódva noszogattam, olyan “sárbogárdi” angol zsargonnal, hogy üljön le, de szavamra nem reagált. A többi utasok meggyőztek, hogy neki csak a hátsó üléseken szabad leülnie a földi “istenek” törvényei szerint, s azok foglaltak. Ilyen benyomások után jutottam arra a gondolatra, hogy lelkemet megfürösszem Miami természeti szépségeiben és eljutottam a “Bayfront Parkba”. Itt szemben találtam magam a monumentális közkönyvtárral, amely egy múzeumnak is beillik. Magyar könyvek után kutatva csak három példányra akadtam, melyek talán annak az akciónak a maradványai, amelyet évekkel ezelőtt egynéhány asszonnyal a kulturklubból kezdeményeztünk. Majd elém tárult a hatalmas Auditórium, sokezernyi szabadtéri ülőhelyével, ahol hetenként többször magasszinvonalu koncertet ad a város. Eszembe ötlött az a fájdalmas esemény, amely 1938 márciusában történt, amikor Roosevelt elnökünk Chermák chicagói csehszármazásu polgármesterrel sok ezer ember előtt itt beszélt és a Roosevelt meggyilkolására felbérelt hitvány ember az elnök helyett Chermákot lőtte agyon. A parkbejárat homlokzatán emléktábla örökiti meg ezt a szomorú eseményt. Virágok övezik annak a nagy embernek halhatatlan emlékét, aki minden ármánykodás ellenére lehetővé tette, hogy az a sok kifacsart ember Floridában próbálja pótolni azt, amit addig a megélhetés keserű gondja elvett tőle. Itt áll kőoszlopon Kolumbusz bronzszobra, mely az ízléstelenség mestermüve. Itt találja az ember több délamerikai szabadsághős mellszobrát is, többek között Jósé Marti kubai szabadsághős szobrát. Itt álljunk meg egy percre. Ezekben az órákban zajlik le az a lelkes tüntetés, mellyel a kubai származású, spanyolajku közönség a Kubában elért forradalmi sikereknek kifejezést ad. Mi ebből a tanulság? Ha Marti szobra megszólalna, mit mondana? Bizonyára arra intene, hogy “vigyázzatok kubaiak, ne végezzetek félmunkát. A dolgozó ember érdekeinek megfelelő kormányzatot létesítsetek, óvakodjatok a cukor-tröszttől, amely megkeserítette életeteket.” Az a sok ezer, örömmámorban úszó ifjú, akiknek szemét égette a forradalmi láz, mintha megértette volna Jósé Marti hangját. Nincs se vége, se hossza a sok látnivalónak. A belváros elég tiszta, a perifériákon az utcára dobott szemetet (faág, stb.), ha ritkán is, de elviszik. De a néger negyedben a “Hurrikán” a szemétgyűjtő. A jármüközlekedés jó és fegyelmezett. Igaz, a viteldijat felsrófolták, mint ahogy mindenütt felsrófolnak mindent, csak az életnívót nem. A társadalmi élet pedig zajlik, akárcsak a méheké a kasban. Amig azonban a méhek, ezek a hasznos, szorgalmas állatkák, megértve egymást végzik munkájukat, addig az “emberek” rúgják, marják egymást. Florida örök napsütése felbecsülhetetlen uj életet varázsol az ernyedt idegekbe. Ennek ellenére többen csalódottan térnek vissza lakóhelyükre és ott a leglehetetlenebb mellébeszéléssel próbálják bizonyítani, hogy miért jöttek vissza, mig végre elárulják, hogy mi fájt nekik: a jóismerősök, a szomszédok hiánya, főként a komámasszony távolléte. Pedig erre is van megoldás: egy nélkülözhetetlen “komámasszonyért” meghozhatjuk azt az áldozatot, hogy egy vonatjeggyel többet vásárolva levisszük magunkkal Floridába. Önzetlenül, emberséggel azt tanácsolhatom mindenkinek, hogy akit egyéb láncok nem kötnek az északi államokhoz, legalább a téli hónalj jabban komoly tanulmányok foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a legfelsőbb bíróság miért olyan liberális a néger kérdésben? A legfelsőbb bíróság tagjai az uralkodó osztályból kerülnek ki és ennek az osztálynak az előítéleteit, érdekeit, gondolkodását tükrözik vissza. Különös, hogy tiz évvel ezelőtt a legfelsőbb bíróság a négerek ellen foglalt állást, habár össze- állitása akkor sem különbözött sokban a mostanitól. Azzal próbálják ezt megmagyarázni, hogy Warren főbíró liberálisabb, mint elődje volt, ami lehetséges, habár neki csak egy szavazata van. De ha közelebbről nézzük meg a kérdést, akkor láthatjuk, hogy a Wall Street is megváltoztatta álláspontját az elmúlt tiz év alatt ebben a kérdésben, aminek az az oka, hogy a négerek fontosabb szerepet töltenek be ma, mint fogyasztók, mint tiz évvel ezelőtt. Ez mutatja azt is, hogy minden nézetváltozásnak komoly gazdasági okai vannak. A másik komoly okot az amerikai politikai életben találhatjuk. Az Egyesült Államok kongresz- szusában tulajdonképpen három párt van képviselve, melyeket nagyjában a következőképpen jellemezhetünk: A republikánus párt, amely a nagytőkét, az uralkodó osztályt (a nagytőkések alkalmazottait és a felsőbb középosztályt), valamint az angolszász lakosság előnyöket élvező tagjait képviseli; a déli demokrata párt, amely terrorral zárja ki soraiból a szegény fehéreket és négereket, s a régi rabszolgatartó, feudális osztályt, valamint annak elképzeléseit próbálja fenntartani; az északi demokrata párt, amely a középosztály támogatását élvezi és minden elnyomott csoportot (négerek, idegen származásúak, stb.) képvisel. Minthogy a republikánus és az északi demokrata párt közti harcban az északi néger szavazatok komoly súlyt képviselnek, érthető, hogy a néger kérdés előtérbe került. A fenti magyarázat szükséges ahhoz, hogy megérthessük azokat a látszólag érthetetlen változásokat, amelyeket bizonyos társadalmi jelenségek mutatnak, különösen az utolsó tiz évben. Ilyen igen fontos kérdés ma az ifjúság problémája. Az amerikai ifjúság (az úgynevezett “teenagers”) száma 17 milliót tesz ki Statisztikai kimu tatások szerint 9 és félbillió dollárt költenek el évente saját pénzükből (ez a szülők kiadásain felül van), s ennek az összegnek a kétharmadát a heti zsebpénzből fedezik. A fiuk zsebpénze ezen kimutatások szerint 13 éves korban átlag $4.16 hetenként, 16 éves korban $8.26 és 18 éves korban $16.65. A leányok 2—3 dollárral kevesebb zsebpénzt kapnak. Amit a zsebpénzen felül költenek, azt megkeresik. Ma kétszerannyi ifjú dolgozik iskola után és hétvégeken, mint 1944-ben. Csak néhány adattal kívánom illusztrálni, hogy az ifjúság milyen fontos tényező az amerikai gazdasági életben. A szöv. kormány hivatalos adatai szerint 1957-ben 284,400 leány ment főiskolába és ezeknek a felruházása a szülőknek $123,222,- 168-ba került. Talán a Sputnik óta annyira hozzászoktunk a csillagászati számokhoz, hogy az ifjúság által elköltött óriási összeget lebecsüljük, igy megpróbálom azt más oldalról megvilágítani. Az ifjúság 9 és félbillió dolláros évi fogyasztása több, mint a nemzet szeszes ital fogyasztásának évi számlája és a hollywoodi filmek eladásából bejött évi * S pokra, de állandóan még jobb, telepedjen le Floridában, aminek előnyeit nem lehet röviden leírni. S habár Miami a sokpénzüek városa, mi, agyondolgozott emberek is megtaláljuk méltó helyünket, utóvégre is a tündöklő napsugarat nem lehet elparancsolni a fejünk fölül. Látogassák meg a Magyar Kultur Klubot, ahol az értelmes munkásság, haladó polgárság szine-java tömörül. Ebben a helyiségben megismerhetik a konstruktiv életet és még a tiszta magyar nyelvet is alkalmuk van olyanoknak elsajátítani, akiknek eddig erre nem volt alkalmuk. A helyiség nyitva áll minden becsületes, kultúrára szomjazó ember előtt. A klub vezetői, tagsága, a nők és férfiak egyaránt vetélkednek egymással, hogy kellemessé tegyék a Floridában látogatók életét. Tekintsük ezt a helyet a szeretet kutforrásának, ahol a fáradt vándor nagyot hörpinthet az annyira óhajtott önzetlen barátságból. Vass Károly bevétel kilencszerese. Érthető tehát, hogy Wall Street hallgat az ifjúság táborából jövő minden zörrenésre és szeszélyre. v Politikailag tulajdonképpen még nem szárilita- nak, mert hiszen nem szavazhatnak (bár egyesek (szeretnék a 18 éveseknek megadni a szavazati jogot). De mégis foglalkozni kell velük politikai szempontból is, mert hiszen ezek az ifjak tiz év múlva komoly tényezők lesznek politikai életünk irányításában. Ez különösen igy áll már csak azért is, mert a háborút rendesen öreg emberek indítják meg és a fiatalság szenved miatta. A legfontosabb tényező, amely az uralkodó osztályt bántja, hogy annak ellenére, hogy a szabad termelés hívei sok tízmillió dollárt költöttek a profiton alapuló termelés népszerűsítésére, a mai amerikai ifjúság nem hisz vakon a kapitalista termelési rendszer esalhatatlanságában. Az országos “Better Business Bureau” (a tisztességes kereskedelmet védő szerv) adatai szerint a középiskolába járó ifjúság véleménye igy alakul ki: 39 százalékuk hiszi, hogy a profit utáni hajsza a legfontosabb tényező gazdasági rendszerünk fenntartásában; 79 százalékuk úgy látja, hogy az uj gépek nem a nemzet, vagy a munkások javát szolgálják, hanem a tulajdonosok profitját emelik. (Minden tiz emberből legalább 8 tudat alatt antikapitalista gondolkodású.) 55 százalékuk hiszi a marxizmus alaptételét, hogy mindenki a tudása és képessége szerint dolgozzon, de a szükséglete szerint fogyaszthasson. A középiskolai tanulók 60 százalékának az az elve, hogy a munkásnak nem kell a műhelyben a legjobb teljesítményre törekedni, ami az érzelmi antikapitalista felfogás igazi jele. Láthatjuk tehát, hogy az ifjúság ma einiku- sabbnak mondható, mint a 30-as években, amikor ideálisabb gondolkodása volt, mint az európai kortársainak. Az amerikai ifjúság még sok meglepetést- tartogat számunkra; erre mutat az, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, az iskolai nevelés ellenére inkább kritizálja a mai rendszert, mint imádja. Minthogy azonban ez az ifjúság eddig prosperitásban töltötte életét és nem érzett olyan nyomást, mint ázsiai társai, aktiv ellenállás kifejtésére nem is gondol, amivel az uralkodó körök számolnak. ' Helyreigazítás Lapunk dec. 4-iki számában Eörsi Béla: Akik a földi paradicsomban nyomorognak c. cikkébe sajtóhiba csúszott be. A cikkben az állt, hogy 1949-ben az országban 8 és fél millió dollárt költöttek szeszes italokra. A helyes összeg 8 és félmillió dollár. Edgar A. Fos orosz nyelven MOSZKVA. — A moszkvai rádió jelentése szerint a Szovjetunióban uj kiadás alá rendezik Edgar Allen Poe (1809—1849), Amerika legnagyobb költőjének munkáit születésének 150-ik évfordulója alkalmából. A “The Raven”', “Annabel Lee” és egyéb világhírű költemények szerzőjét a szovjet olvasóközönség sokra értékeli. Milliárdos károkat okoznak a rovarok A UN mezőgazdasági szervezetének megállapítása szerint a világ mezőgazdasági termékeinek csaknem egyharmadát rovarok pusztítják el. Csak a sáskafélék okozta károkat évi 85 millió dollárra becsülik. Hatalmas rovarkárokat szenvednek az_Egyesiilt Államok mezőgazdái is. Káruk évente mintegy 3 milliárd dollár. Ősrégi szerszámok MOSZKVA. — A moszkvai rádió leadása szerint a Szovjetunióhoz tartozó Kazakhstan köztársaságban, a Karatu-hegységben olyan kőszerszámokra akadtak, amelyeket a szovjet tudósok legalább is százezer éveseknek becsülnek. WWHVmiHMHVHmVVMVWVmVVVMMMHVHMI A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB JÖVŐ ÉPÍTŐJE! EÖRSI BÉLA: AZ AMERIKÁI IFJifSÁGÍtáL