Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-04 / 23. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 4, 1959 J5 A nagy titok Az alezredes katonai titkokat tartalmazó aktatáskáját ellopta az öreg nénikének öltözött orosz kém I Ina: GERÉB JÓZSEF Talán a szokatlanul enyhe, álmositó idő okozta, hogy a los-angelesi “International” repülőtérről San Bernardino város felé robogó autóbusz utasai ahelyett, hogy a vidék szépségeit figyelték volna, szundikáltak egy kicsit, bizva abban, hogy a ko­csivezető majd jó hangosan kikiáltja a közbeeső állomások neveit. A Hawaii államból (U. S. 50-ik állama) haza­térő Walter P. Blumm alezredest is elfogta a bágyadtság; nem törődött a vidékkel, se a bus ■utasaival, még azt sem nézte, hogy voltak-e kö­zöttük nők és ha történetesen lettek volna is, voltak-e közöttük fiatalok, középkorúak, avagy csupa öreganyókák ? Pedig jó lett volna, ha a vitéz alezredes azt megfigyeli, mert amikor San Bernardinoba érke­zett, rémülve vette észre, hogy a kézitáskája el­tűnt. Sőt, nem is a kézitáskája, hanem az akta­táskája, amelyben ... Blumm alezredes kétségbeesett jelentést adott le a rendőrségen. Elmondotta, hogy éppen most tért vissza a déli Csendes-óceánban fekvő Kwa- jalein szigetről, ahol irányítható löveg (missile) bázist építenek, amelynek terveit ő készítette s lerakta ott az építkezés alapjait. A jelentést fel­vevő rendőrtisztviselő azonnal észrevette, hogy most rendkívüli és fontos eseménnyel került szembe. Gyorsan továbbította tehát a misztikus dolgot az FBI-hoz, vagyis a szövetségi titkos- rendőrséghez. Megindul a nyomozás Az FBI már szokva van az ilyesmikhez, KE­VÉS SZÓBÓL IS SOKAT ÉRTENEK. Kiadták te­hát a rendeletet, hogy haladéktalanul meg kell keresni az alezredes TITKOS KATONAI TERVE­KET tartalmazó eltűnt aktatáskáját. Az is egészen természetes, hogy a titkos nyo­mozás legegyszerűbb módja a NAGY PUBLICI­TÁS. Végre is hadd tudja meg az amerikai pub­likum, hogy az FBI-fiuk nem hiába fogyaszt­ják az adófizetők kenyerét/alaposan megszolgál­nak minden falatért. Tudatták is azonnal az új­ságírókkal, hogy Blumm alezredes titkos iratait egész biztos az országunkat ELÁRASZTÓ OROSZ KÉMEK LOPTÁK EL. Hiszen csak pár hete jelentette Edgar Hoover, az FBI vezetője, hogy az oroszok már megint több ezer kémet küldtek az Egyesült Államokba. Kérte is mindjárt a törvényhozókat, hogy az FBI részére több pénzt szavazzanak’meg. Lám. máris jelentkeztek azok a huncut orosz kémek, kiszi­matolták Blumm alezredes titkos aktatáskáját és megléptek vele. Azt hamarosan megállapították, hogy a titkos terveket tartalmazó aktatáskát a Fontana állo­máson leszállt idős nénike vette magához. Mi lesz most? Lám, mi sem bizonyítja jobban az oroszok szemtelenségét, mint az, hogy már idős néniké­ket is alkalmaznak kémeik között. És mi lesz most, amikor a titkos iratok már egész biztosan útban vannak Moszkva felé? Borzasztó!! — jaj- veszékeltek az újságok,—ha a missile kilövő állo­más tervét megkapják az oroszok, akkor akár felépíteni sem érdemes, mert az oroszok odairá- nyitják az ANTI-MISSILE lövegeiket s szétlövik a telepet mielőtt onnan útnak indítanák az első hidrogénbombát. És mindez csak azért történhetett, mert a más­különben odaadó, hős alezredes fáradt és álmos volt, nem látta tehát, hogy a Fontana állomáson leszálló nénike, — illetőleg az idős nőnek öltözött orosz kém ellopta a nagy titkokat rejtő akta­táskát. Az egyetlen dolog, amivel az oroszok eme gya­lázatos rablását ellensúlyozni lehetne, — mon­dották a szakértők, -— az, hogy újabb pár száz . millió dollárral gyorsan fel kell találni az ANTI- „ANTI-MISSILE löveget, amivel már útközben le ^lehetne lőni az oroszok anti-missile lövegét, ami­ével a missile telepet akarják elpusztitani. : Itt azonban némi komplikációk jöttek közbe. Akadt ugyanis ,pár szenátor, aki nem hajlandó megszavazni a pár száz millió dollárt az anti-anti- missile feltalálására, mert attól tartanak, hogy a kémkedésben jól kitanitott oroszok annak a tit­kait is ellopnák, tovább fejlesztenék és hamaro­san ANTI-ANTI-ANTI-MISSILE löveggel fogad­nák az amerikai Strontium 90-et gyártó hidro­génbombát. A nagy titok Ily körülmények között az FRI elhatározta, hogy inkább kikutatja, hogy hová lett a nagy titkot ellopó orosz kém, — illetőleg öreg nénike. De még mielőtt ezt megtehették volna, Fontana bus állomásán jelentkezett bizonyos Mrs. Stuhl- nacher, aki szintén Hawaii államból tért haza s jelentette, hogy a hordárok tévedésből egy kis kézitáskát is a podgyászai közé tettek, ime, visz­Kogy válhat egy amerikai születésű idegenné saját hazájában Mrs. Lillie Cohen, baltimorei idősebb özvegy­asszony, régi vágyát akarta teljesíteni, amikor útlevelet kért, hogy Európában töltse nyári sza­badságát. Készülődés céljára ott is hagyta eláru- sitónői állását egy áruházban,, Útlevél helyett azt az értesítést kapta a State Departmental, hogy nem polgára ennek az or­szágnak, valójában semmi országnak.sem polgára. Az asszony New Yorkban született és sohasem volt az ország határain kívül. Mrs. Cohen megütközése nem ismert határt. 40 évig fizetett adót, szavazott, mint más polgár, felnevelt két gyermeket, fia a hadseregnél szol­gált, mint fogorvos és a háború alatt maga is a hadseregnek dolgozott. A State Department a következő magyarázat­tal szolgált: Amikor 1918-ban férjhezment az Oroszországból bevándorolt Ellis Cohen-hez, az akkori amerikai törvény értelmében Lillie elvesz­tette polgárjogát. A törvényt 1922-ben visszavon­ták ugyan, de hatása érvényben maradt azoknál, kiket közben érintett. Később Cohen elnyerte pol­gárlevélét, de -Mrs.'' Cohen boldog tudatlanságban élt tovább polgárjog nélkül. Mrs. Cohen Maryland szenátorához fordult se­gítségért. Még mindig szeretne, Európába utazni, de csak ha elintézte ezt a nemvárt problémáját. 500 gyilkosság nyomja a lelkét Fulda, Nyugat-Németországban egy volt hit­leri SS-törzsőrmester került a bíróság elé és be­vallotta, hogy legalább 500 gyilkosságot követett el a Mauthausen fogolytáborban. Gottlieb Muzi- kant háborús bűnöst április végén tartóztatták le, miután egy másik háborús bűnös tárgyalásán egy tanú úgy nyilatkozott róla, mint a legkegyetle­nebb őrök egyikéről. 1945 óta elvonultan élt mint munkás. Muzikant bevallotta tetteit, amikor a börtöncellában szem­besítették Dr. Clause Salomon zsidó orvossal, aki ugyanabban a táborban mint fogoly végzett or­vosi szolgálatot. A gyilkosságokat a háború utolsó hónapjaiban, február és április között végezte. Áldozatait vagy megfojtotta, vagy levegőt, illetve rovarmér­get fecskendezett ereikbe. Muzikant védekezni is tud. A náci gyilkosok szokásos védekezését—‘felsőbb parancsra tettem’ — használja. Tárgyalása júliusban lesz. Egy modern papnő Rev. Dr. Sophia Lyon Fahs, newyorki 82 éves nagymama, akit nemrégen szenteltek fel az unitárius egyház papjává, azt a kijelentést tette, hogy a biblia tudományos szempontból már el­avult és igen csökkent értéke van a vallásos ne­velés szempontjából. A modern vallásos nevelés­nek figyelemmel kell lennie a tudomány újabb felfedezéseire, mondotta. Az érdemes Dr. Fahs tisztelendő a Liberális Egyházak Tanácsa által Cambridge, Mass.-ben megtartott és a vallásos nevelést tárgyaló kon­ferencián szólalt fel. ő a tanács tanügyi szakér­tője és gyermekek számára irt vallásos tartalmú könyvek szerzője. szahozta tehát a már nagy hírnevet nyert tf kácskát. Mrs. Stuhlnachert csak az bosszantott hogy az újságok őt, — a csak 48 éves, még ep> szén jókarban lévő asszonyt, megtették ŐRI NÉNIKÉNEK. Ezt soha meg nem fogja bocs tani az amerikai sajtónak. És mi történt a titkos iratokkal? A missile 1 lep titkos terveivel? — kérdezték az újságírók állomáson jelentkező Mrs. Stuhlnachert. — Micsoda titkos iratokról beszélnek? — gott vissza dühösen a még egészen jókarban vő asszony. Hát idenézzenek, hiszen nyitva v a kis táska, megláthatják mi van benne. Az: kinyitotta a táskát és... Igenis, abban a kis aktatáskában minden hiái nélkül ott voltak a hős alezredes fogkeféje, b rotva készüléke s a mosásra váró piszkos als ruhája... Nos, igazán nagy szerencse, hogy ezek nem k rültek az oroszok kezébe. A tanulság? Hogy igv születnek az orosz k mekről szóló rémes históriák. ■p ^ ^ ^ y m y ijp y—y^^y—ry—q : APRÓSÁGOK ► Kovács Erzsi rovata |, idÉL «lt> lÉli idh- irtll íÉl átli A A <É> A A idk Beszélgetés a Szuper Markelben — Hova szalad szomszédasszony ? — Megyek a kocsmába. — Hová? — Hát a Tavern-ba itt a sarkon. Maga him újságolvasó, nem tudja, hogy mi van mpst? ­— Mi volna? Május, 1959. — Hát itt van fehéren feketén, elhoztam, hop nézze meg. Ez a hónap a kocsmába járás hónapj “Tavern Month. . . Visit your Tavern every da this month”. Tudja, én igen rendes asszony v; gyök, mindig szót fogadok, hát igyekszem ezt betartani. A múlt héten “Pickle Week” volt. É nem szeretem a savanyu uborkát, el is rontotta tőle a gyomromat. De tudja, mi bánt a legjobban Anyák Napja egy nap, Apák Napja egy nap. de savanyu uborkának egy hét jár, a kocsmána meg egy egész hónap. Nincs igazság! Hát mag mit olvasott ki az újságokból e héten? — Nem sokat. Meg vagyok egy kicsit nyugoc va, hogy nem csak az én háztartásomban ment b a kiadás az utóbbi években, de a washingtoni Ft hér Házban is. 20 évvel ezelőtt, mikor Rooseve volt ott, 75 ezer dollár volt egy évre az elnök f zetése és a Fehér Ház költsége egy évben 64 ezer dollár volt. Most a President kap 150 eze dollárt és a költség 3 millió és 21 ezer dollá) Már tudják, hogy jövő évre több mint 5 milli dollár kell. Szóval, ne panaszkodjunk, nemcsa a mi kiadásunk ment fel. :— Nekem mondja? Nézze csak ezt a kis görc zöld paprikát? Éppen teszem vissza a helyin Akartam egy kis pörköltet főzni, abba szerete egy kis zöld paprikát tenni. Megmérték, tudj mennyit akarnak érte? 22 centet. Mondanék eg; cifrát, de mindig van itt magyar. De mit szól a kórházi sztrájkhoz? Ez már nen való. A beteg azért megy a kórházba; hogy ápol ják és nem való olyan anyagiasnak lenni. — Jaj, de sok bajom van magával. Hát h; olyan nagyon sajnálja a betegeket, miért nen megy maga 28 vagy 30 dollárért egy héten azt í nehéz munkát végezni? Se munkanélküli segély se öregségi nyugdíj, semmi nem jár nekik. A: igazság? Fennkölt hivatást csinálnak az ápolás ból, aztán a legszegényebb emberektől elkívánják hogy éhbérért dolgozzanak. De a kórházigazgató fizetése, meg operációkért felszámított orvosi di­jak ugye milyen magasak? De a legjobban bősz- szánt, hogy még maga is igy beszél, pedig az ura szervezett munkás, magának már illene tudni, hogy mi jár egy embernek a munkájáért. — Na, ne szidjon már mindig valamiért. Per­sze, hogy magának van igaza, ha jól meggondolja az ember. De megyek már. Maga mit főz vacso­rára ? — Articsókát. — Magyar asszony létére? — Azt én. Olvastam valahol, hogy az fiatalít és igen ránk fér. Na, isten áldja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom