Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-28 / 22. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 28, 1959 tnJuáqszemie NAGY FELADATOK ELŐTT ÁLL IRÁK KORMÁNYA Dr. Ibrahim Kubbah, Irak gazdaságügyi minisztere a közelmúltban a következőképpen nyilatkozott : — Iraknak régebben nem volt önálló gazdaság- politikája — mondta dr. Kubbah. — Az iraki gazdaság az imperialista világgazdaságnak volt, alárendelve. Elsősorban a külföldi olajtái-saságok kezében levő iraki olaj lelőhelyekről van szó, amelyek még ma is az imperialista világgazdaság részei. Hasonló volt a helyzet a bankrendszerben és a külkereskedelemben is. Ami a mezőgazdaságot illeti, ott a feudális földbirtokosok uralkodtak, s ezek ezernyi szállal fonódtak össze az imperialistákkal. Ilyen volt a helyzet a forradalom előtt. A forradalom után a gazdaságpolitikát a kormány általános politikájának rendeltük alá. Az Iraki Köztársaság politikája világos és köny- nyen érthető. Céljainkat az ideiglenes alkotmány rögzíti. Gazdaságpolitikánk kifelé harcot folytat az imperializmus gazdasági behatolási kísérletei ellen, befelé pedig elsősorban a feudális földesurak ellen folytatunk harcot. E két különböző területen vívott harc azonos célt szolgál, azt, hogy függetlenítsük az iraki gazdaságot az imperialista befolyástól. A harc a belső fronton két eszközzel folyik: az iparosítással és az agrárreform megvalósításával. A földreform során kis parcellákat hozunk létre, s ezért vettük fel a törvénybe a szövetkezetek megalakítását. A törvényt most kezdjük megvalósítani. Ami az ipart illeti, két szektor van nálunk. Az egyik a magánszektor, amely természetesen túlsúlyban van, a másik az állami szektor. Kormányunk nagyszabású iparosítási tervet dolgozott ki. — Ennek végrehajtásában döntő a Szovjetuniótól kapott segítség. A Szovjetunió 25 nagyüzemet épit fel Irakban, s ez kétségtelenül éreztetni fogja hatását az iraki gazdaságban. Az egyezmény végrehajtása kétségtelenül ösztönözni fogja iparosításunkat. A szovjet segítséggel felépített nagyüzemek az állami szektorhoz tartoznak majd. Meg kell jegyezni, hogy a magánszektorban a forradalom után volt bizonyos félelem, mert a kormány elsősorban az állami üzemek fejlesztésére tett erőfeszítéseket. A kormány most igyekszik meggyőzni a magántőkét, hogy nyugodtan eszközölhet beruházásokat, fejlesztheti üzemeit, hiszen Irakban nemzeti forradalom és nem szocialista forradalom zajlik le. A kormány a közelmúltban több intézkedést tett, hogy bebizonyítsa a magántőkének szándékában áll a magánszektor fejlesztése. Magas védővámokkal ad oltalmat a hazai kisiparnak a külföldi áruk beözönlése ellen. A kormány ezenkívül, mint már említettem, tárgyalásokat folytat több baráti országgal, elsősorban Csehszlovákiával, az' NDK-val és Hollandiával, s ajánlatot kért tőlük kisebb gyárak építésére. Csehszlovákia például 60 kisebb üzem építését ajánlotta fel. Ezeket a kisüzemeket a kormány át akarja adni a magántőkéseknek. A kormánynak az a terve, hogy segíti a magántőkéseket kölcsönökkel, sőt maga is tőkével vesz részt ezeknek az uj üzemeknek a megalakításában. Egy bizottságot állítottak fel a közelmúltban, amely az ipari bank, a pénzügyminisztérium és a magántőkések érdekképviseletének megbizottaiból áll, azzal a céllal, hogy megtalálják az utat a magántőkések beruházásának ösztönzésére. iraK olajpolitiKájában nem történt változás, és nem lesz változás a jövőben sem. Jelenleg nincs szándékunkban államosítani a külföldi olajtársaságokat. Olaj politikánk céljait nagy vonalakban a következőkben lehetne összefoglalni: Mindenekelőtt erőfeszítéseket fogunk tenni, hogy növeljük az ország olajtermelését és exportját. Erről megállapodást irtunk alá az olajvállalatokkal. Térv szer ii munka A terv alapján a termelés három év alatt meg kétszereződik. A tervnek egyik fontos pontja, egy úszó olaj- kikötő építése. Fontos pontja olajpolitikánknak az iraki érdekek védelme. Megegyeztünk abban az olajtársaságokkal, hogy tisztázzuk a nem egyértelmű részeket az olaj koncesszióról szóló szerződés több pontjában. A kormány már értesitette az olajvállalatokat: elhatározta, hogy a vitás pontokban, amelyekben nem tudnak megegyezni, döntőbirósághoz, vagy a nemzetközi bírósághoz fog fordulni. Lépéseket akarunk tenni annak biztosítására, hogy a külföldi olajvállalatok adják át az iraki kormánynak azokat a területeket, amelyeket eddig nem aknáztak ki. A vállalatok már lemondtak az ország felségjoga alá eső vizek feletti jogaikról. Ez a szerződés módosítása. Tárgyalások folynak arról is, hogy a vállalatok más kiaknázatlan területeikről is mondjanak le. Sok javaslat hangzott el, mind iraki részről, mind pedig az olajvállalatok részéről. Reméljük, hogy a két fél rövidesen meg fog egyezni ebben a pontban. De értünk el más eredményeket is. Megszüntettük a Khanagin Oil Company koncesszióját. Az olajszerződés jelenleg nem engedi meg, hogy Irakból olajtermékeket exportáljanak. A kormány nak azonban sikerült megszereznie a vállalatok beleegyezését ahhoz, hogy a' kormány bármely olajterméket exportáljon. Megállapodást irtunk alá az olajvállalatokkal, ennek alapján a kormány fel fogja használni a földgázt, amelyet eddig kiaknázatlanul hagytak. Ez a földgáz lesz a nyersanyaga sok olajkémiai üzemnek, amelyek közül néhány_szerepel az iraki—szovjet szerződésben. Tárgyalások folynak az olajvállalatokkal arról, hogy iraki ügyvezető igazgatót nevezzenek ki a vállalatok londoni igazgatói testületébe. A szerződésben . szerepel, hogy az olajtársaságok kötelesek irakiakat alkalmazni külföldiek helyett. A megdöntött rendszer képtelen volt érvényt szerezni ennek az előírásnak. Most a kormány részletes programot dolgozott ki, hogy “iparosítsa” az olajvállalatokat. Néhány hónap alatt néhány szak ember kivételével valamennyi külföldi tisztviselőt el fogják bocsátani. így néhány éven belül ezeknek a vállalatoknak valamennyi alkalmazottja iraki lesz. A kormány ezenkívül programot dolgozott ki, amelynek alapján sok mérnököt és iraki diákot küldenek tanulmányútra és gyakorlati kiképzésre különböző országokba. Ezzel kinevelik az iraki technikai kádereket, akikre e politika megvalósításában szükség van. így lehetne nagy vonásokban összefoglalni az iraki kormány olajpolitikáját. Mint ismeretes, a Szovjetunió 550 millió rubel kölcsönt nyújt nekünk 12 esztendőre. A szovjet segítség hozzájárul iparunk elmaradottságának megszüntetéséhez. Gondolja meg csak, hogy mennyi probléma áll előttünk. Most azonnal emelnünk kell népünk életszínvonalát, lakásokat kell építenünk, koncentrálnunk kell a fogyasztási ipar fejlesztésére. Ugyanakkor most rögtön le kellene raknunk nehéziparunk alapjait is, hiszen másként nem tudjuk magunkat függetleníteni az imperialista világgazdaságtól. Ezért rendkívül fontos, hogy a Szovjetunióval kötött egyezményünk lehetőséget ad a kölcsön visszafizetésének elhalasztására, azután, hogy a Szovjetunió által felépitendő gyárak megkezdik termelésüket. Emellett a szovjet segítség jellege döntő súlyban nehézipari. A felépitendő gyárak között acélüzem, elektromos berendezések gyára, mezőgazdasági gépgyár is szerepel. Emellett persze textilgyárak és élelmezési üzemek is épülnek a szovjet segítség keretében. Ezenkívül fontos technikai és műszaki segítséget is kapunk a Szovjetuniótól. Az iraki kormány engedélyezte a Parasztszövetséget Kasszem iraki miniszterelnök fogadta dr. Barbara Bliert, a müncheni egyetem munkatársát. Május 11-én közölte a bagdadi sajtó a beszélgetés részleteit. “Az Iraki Köztársaság semleges ország, és politikájában a békés kapcsolatok elvét vallja. Együttműködik mindazokkal az országokkal, amelyek a kölcsönös előnyök alapján igényt tartanak barátságunkra” — mondotta Kasszem. Az iraki miniszterelnök ezután kijelentette, hogy hazája ilyen alapon kötött szerződéseket a szocialista országokkal. Kasszem látogatójának egyik kérdésére igy felelt: “Irak barátja szomszédainak, testvéreinek tekinti és sohasem hagyja el az arab országokat”. Végül Kasszem hangoztatta, nem kétséges, hogy a jövőben Irak és Szaud-Arábia tárgyal majd a két népet érintő kérdésekről és az arab országok előtt álló nehézségekről. Dr. Kubbah iraki gazdasági miniszter fogadta az Ittihad bo el Saab munkatársát, akinek úgy nyilatkozott, hogy jogosnak tartja Irak Kommunista Pártja igényét miniszteri tárcákra a valószínűleg hamarosan megalakítandó iraki kormány ban. Mint mondotta, a tavaly júliusi forradalom megköveteli, hogy a kommunisták bekerüljenek a kormányba és ez a részvétel döntő jelentőségű a köztársasági államszerkezet megszilárdításában. Irak Kommunista Pártja belépése a kormányba megkönnyíti majd, hogy kiterjesszék az iraki demokratikus frontot — mondotta dr. Kubbah. Az iraki kormány engedélyezte az Iraki Parasztszövetség nevű uj szervezet megalakítását. Az uj szövetség az iraki pai'asztok szociális és gazdasági helyzetének javítását tekinti feladatának s bagdadi központján kívül az ország 14 tartományában és valamennyi városában és községében lesz szervezete. Kadhem Farhut, a szövetség elnöke, a forradalom előtt hét évet töltött börtönben. DÉLAMERIKA ÍRÁSTUDATLANJAI Az Egyesült Nemzetek nevelési, tudományos és kulturális szervezetének nyugati hemiszférai osztaga, kimutatást készített a délamerikai államok nevelésügyi színvonaláról. A jelentést az Egyesült Nemzetek Latin-Amerikai Gazdasági Bizottságának adta át, amely Panamában gyülésezik. A jelentés megállapítja, hogy a dél-amerikai országok 1956-ban felbecsült 180 milliónyi lakóinak 40 százaléka Írástudatlan volt a 15 éven felüli korosztályban. 1950-ben a 7—14 év közötti iskolaköteles gyermekek közül 16 millió nem járt iskolába. 1956- ban ez a szám 18 millióra emelkedett. A jelentés készitői, véleményüket ezen országok visszamaradt nevelésügyi rendszerére alapozva a gyorsan növekvő népesedéssel szemben, azt mondták, hogy 1970-ig az Írástudatlanok száma “drámai emelkedést” fog mutatni, mert addig a népesedés a 250 milliót fogja elérni. A szakértők az írástudatlanság létezésének tulajdonítják ezen országok gazdasági csődjét, alacsony nemzeti jövedelmét, alacsony kulturális fejlettségét, alacsony életszínvonalát, a mélyen- fekvő társadalmi különbségeket, a nemzeti jövedelem egyenlőtlen elosztását, a politikai és társadalmi szilárdság hiányát, a demokrácia fejlesztésének és fenntartásának nehézségeit. Szerintünk ez teljesen helytelen beállítás. Szerintünk a délamerikai országok itt felsorolt hiányosságai, félgyarmati függőségüknek a következményei és az Írástudatlanság szintén egyike a következményeknek. Amikor a jelentés az iskolák és tanítók nagy hiányáról beszél, nem említi meg azt, hogy ezen országok költségvetéseiben a középületekre és hadifelszerelésekre szánt kiadások jóval felülmúlják a nevelésre és iskolák építésére szánt összegeket. így a törvény hiába mondja ki a szabad és kötelező iskolázást, nincs iskola — különösen a falvakban — ahova a gyermekek elmehetnének és nincs, aki tanítsa őket. A jelentésből hiányzik az őszinteség, amikor a szülőket teszi felelőssé és azt mondja, hogy a szülőket rá kell venni, hogy gyermekeiket ne vegyék ki az iskolából és ne küldjék őket dolgozni. Csak 20 százaléka azoknak, akik megkezdték, fejezik be az elemi iskolát, a többiek nem folytathatják. Nyilván^ szülők gazdasági helyzete a főakadály. Az UNESCO megoldása A United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization-nak az elkövetkező 10 évben évi 450,000 dollár áll rendelkezésére, hogy a délamerikai országok nevelésügyi rendszeréhez hozzájáruljon. Ezt az összeget a következő célokra akarja fordítani: Különleges tanfolyamot felállítani Chile és Brazília egyetemein és Columbia, Ecuador és Nicaragua tanítóképzőjében, Venezuelában központot alapítani a vidéki iskolázásra, egy chilei építészt megbízni Hondurasban vidéki iskolák építésével. Havanában könyvtárt felszerelni és kézikönyvet készíteni tanítók részére. Ez a hozzájárulás a délamerikai felső- és középosztályoknak hoz azonnali előnyöket, az istenadta nép várhatja tovább a megoldást iskoláztatásának problémájára. Hacsak maga nem veszi kezébe a kérdést.
