Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-28 / 22. szám
A MAGYAR SZTRÁJKTÖRŐKHÖZ! Lapunk más hasábjain írunk arról az elkeseredett harcról, amely jelenleg hat newyorki kórház előtt folyik. Viszont a kérdésnek van egy másik oldala is, amellyel foglalkozni kell. Hosszú éveken át rabszolgabérekért dolgoztak a porto- rikói és néger munkások ezekben a kórházakban, a legkíméletlenebb kizsákmányolás mellett. Végre minden akadály ellenére szakszervezetbe tömörültek, hogy javíthassanak helyzetükön. Ebben az elkeseredett harcban szégyenletes szerepet vállalt az ujamerikás magyarok egy csoportja, akik még 1957 elején “szabadságharcosoknak” adták ki magukat. Most sztrájktöréssel hoznak szégyent az amerikai magyar- * ság fejére, azzal védekezve, hogy kényszerítik őket erre a piszkos szerepre, máskülönben meg fogják őket fosztani itt-tartózkodási joguktól és zöld kártyájukat sem kapják meg. Azok az emberek, akik úgy mutatkoztak be, mint akik szülőföldjükön harcoltak a szabadságért és fegyver nélkül, öklüket emelték fel a tankok ellen, most egy darab kenyérért hajlandók a legaljasabb módon a piszkos munkát elvégezni és ezzel az urakat kiszolgálni. Ki mondta nekik, hogy csak sztrájktöréssel lehet Amerikában érvényesülni? Ki mondta, hogy csak ilyen módszerekkel lehet amerikai polgársághoz jutni? Amerikában nincs olyan törvény, amely bárkit is arra kényszerítene, hogy sztrájktörő legyen, akár bennszülöttről, akár most érkezettről legyen szó. Ilyen fenyegetésekre csak azok hallgatnak, akik hajlamosak a sztrájktörésre. Az amerikai szakszervezeti mozgalom minden lehető segítséget megadna minden olyan ujamerikás magyarnak, aki panasszal fordul hozzá és segitséget kér az ilyenfajta fenyegetésekkel szemben. Tudhatnák ezek az emberek, hogy idejövetelük alkalmával Camp Khmerben az amerikai szak- szervezetek vezetősége Mr. Tauss Ivánt bízta meg azzal, hogy az idejött magyar munkásoknak segitőkezet nyújtson, s ezer és ezer dollárokat áldoztak arra a célra, hogy őket kisegítsék. Most azután, mint a kutya, amely megharapja az őt simogató kezet, ók is visszaélnek a munkásmozgalom jóakaratával, ahogy azt szülőföldjükön is tették. Mert nem lehetett szabadságharcos a tengeren túl az, aki Amerika földjén sztrájktörést vállal. Ha csak egv parányi emberiesség van az újonnan érkezettek ezen csoportjában, ezt azzal bizonyíthatják be, hogy csatlakoznak a harcoló kórházi munkásokhoz! Május 17-én volt ötéves évfordulója a Legfelsőbb Bíróság azon határozatának, amely elrendelte az iskolák deszeg- regálását, hogy az ország minden szinü és fajú gyermekei egyenlő joggal, elkülönítés nélkül járhassanak iskolába. Azóta hatalmas összeütközések voltak, különösen a déli államok fajgyűlölő, minden fejlődést akadályozó, reakciós vezetői és az egyenjogúságukért küzdő néger nép, valamint az őket támogató demokratikus érzelmű néprétegek között. Eisenhower elnök e küzdelemben azzal tüntette ki magát, hogy semlegesnek tetsző álláspontra helyezkedett, ami természetesen nem lehetett semleges, mert a rakciót erősítette. Múlt heti sajtókonferenciáján az újságírók utaltak az évfordulóra és az elnököt arra kérték, hogy mondjon véleményt a fejleményekről. Válaszában Eisenhower először megállapította azt, hogy “sok helyeslés és sok neheztelés nyilvánult meg, ami azelőtt nem létezett”. (Lehetséges, hogy az elnök nem tudott a fajüldözéssel szembeni harag és küzdelem létezéséről? Talán a főbírói döntést okolja azért, hogy a harag.tornyosuló hullámai hozzá is felcsaptak?) Eisenhower elismerte, hogy az ország alapokmányai szellemében a kormánynak oda kell hatnia, hogy ilyen jelentéktelen okokból, mint a faj, szin és vallás, ne gyakoroljanak diszkriminációt. “De tovább is azt mondom, hogy a válasz az egyének szivében van. A törvény magában nem vezet célhoz. Sohasem szüntettünk meg bűnt törvénnyel. Éppúgy nem valósíthatunk meg egy. erkölcsi eszményt csupán törvényhozással. Mindnyájunknak meg kell próbálni megvalósítani a honalapító apáink által hangoztatott törekvéseket.” (Apáink és a néger nép 1776 óta várnak erre.) MÁS VÉLEMÉNYE VAN Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. T, Vol. VIII. No. 22. Thursday, May 28, 1959 NEW YORK, N. Y. A GENFI KONFERENCIA LASSAN HALAD ELŐRE Hivatalos és magánbeszélgetések a kérdések tisztázására. — A megoldások csak homályosan mutatkoznak. — Erősödik a csúcskonferencia lehetősége Az elmúlt héten a genfi konferencián felszólaló külügyminiszterek kölcsönösén elfogadhatatlannak találták egymás ajánlatait, amit a lerlini és a német kérdés 1 megoldására vonatkozóan tét- { ek meg. Herter államtitkár eljelentette, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó ’észtvenni a tervezett csúcs- konferencián, ha a genfi konferencia nem vezet némi megoldásra e kérdésekben. A látszólagos holtpont ellenére a nyugati szemlélők véleménye az, hogy a szovjeteknek sikei'ülni fog a csúcskonferencia megtartását elérni. Jelentős szovjet győzelemnek tekintik azt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság képviselői elfoglalták helyüket a genfi konferencián. A véleménycsere a hivatalos üléseken kívül továbbfolyt a külügyminiszterek magán- beszélgetésein, a felváltva rerí dezett ebédeken s lunch-okon. Gromyko hajlandónak mutatkozott komolyan foglalkozni négy nyugati ajánlattal és pedig: a Nyugat-Berlinre vonatkozó tervezettel, egy Kelet-Nyugat megnemtámadási nyilatkozattal, Nyugat- és Keletnémetország által közösen felállítandó bizottsággal az egymásközti kapcsolat megerősítésére és egy középeurópai csökkentett haderővel rendelkező zóna létesítésével. Gromyko továbbra is súlyt fektetett a két Németországgal kötendő békeszerződésre. Maurice Couve de Murville, francia külügyminiszter rámutatott arra, hogy a béke- szerződés megkötésével a Szovjetunió Nyugat-Németor- szág demilitarizálását akarja elérni és megvádolta a Szovjetuniót, hogy maga akarja ellenőrizni Nvugat-Németor- szág katonai státusát. “Amit mi akarunk az, hogy Nyugat-Németország ne alakulhasson át az atomrepülők, alomfegyverek és távlövegek hatalmas támaszpontjává” — mondotta Gromyko, j Nyugat-Németország képviselői azt a kérést terjesztették elő, hogy a Szovjetunió ne tegyen önálló lépéseket a berlini és német kérdésekben, amig ezek a kérdések megtár- I gyalás alatt vannak a külügyminiszteri vagy csúcskonferencián. Ez a május 27-iki határidő eltolására vonatkozik, amit a Szovjetunió tűzött ki eredetileg Berlin szabad- várossá tételére és Kelet-Né- metországgal való békeszei*- ződés megkötésére. A hírmagyarázók szerint az egyes pontok külön megtárgyalására támogató vélemény van alakulóban. Az angol kül- ! döttségnek kezdettől fogva ez volt az álláspontja, arra az ; esetre, ha a “csomagos aján- | latok” nem fogadhatók el. | A külügyminiszteri konferenciát e héten néhány napra felfüggesztették, hogy a külügyminiszterek megjelenhessenek Dulles .temetésén. VISSZAUTASÍTOTTÁK a KÓRHÁZAK AJÁNLATAIT — Tömegpiketelés más szervezetek segítségével — A kórházi munkások sztrájkjának 13-ik napján, a szakszervezet vezetősége a sztrájkolok elé hozta a hat sztrájkban levő kórház vezetőinek ajánlatait szavazásra. 11,800 munkás töltötte meg a . Diplorrfat Hotel nagytermét. A sztrájkolok mondhatni, egy hangulag, 1,784 szavazattal 14 ellenében elvetették az ajánlatot. A kórházak ajánlatai Wag- j ner polgármester, szakszerve- | zeti vezetők és egy állami | közvetítő hosszú órákig tartó i tárgyalásainak ere dményei | voltak. A kórházak adtak bizonyos kedvezményeket a sztrájkólóknak, de a szakszervezet elismerését továbbra is megtagadták. A sztrájkolok legfontosabb követelménye a szakszervezeti képviselet elismerése és ha ezt nem kapják meg, akkor “egy-kéí év múlva újra hasonló lehetetlen helyzetben találják magukat a munkások”, mondotta Leon Davis, a sztrájk vezetője, a patikus alkalmazottak szakszervezete 1199-es lokáljának elnöke. A kórházak 1 dolláros órabért, 40 óra után végzett munkáért másfélszeres fize- | tést és a munkaviszonyok ja- j vitását ajánlották. El nem in- ! tézhetŐ panaszoknál elfogad- nák egy pártatlan döntőbíró | véleményét. De nem a szakszervezetet. Három másik kórház munkásai szavaztak arra, hogy j sztrájkolni fognak, amikor a [ s'ztrájkvezetőség azt jónak látja. 5 A kórházak sztrájktörők | felvételével fenyegetőztek. — i Hirdetéseket helyeztek el a lapokban és felvételi irodák- i ban. I A szakszervezetek pénzbeli j és élelmiszer segélyt adnak a sztrájkolóknak. A Brother- j hood of Electrical Workers [Local 3 lakóház-project-jén i 2,500 dollár értékű élelmiszert gyűjtötték. Az Edison-mun- kások, szőrmemunkások, épület kiszolgáló alkalmazottak, tanitók, stb. segítettek pike- telni és gyűjtötték az élelmiszert. További fejlemények í A sztrájk 17-ik napján, vaj sárnap, május 24-én három nagy kórház előtt tömegpiketelés folyt. Adam Clayton Powell harlemi képviselő és az Abesszínia Baptista templom lelkésze, vezette és bérelt autóbuszokon szállította a templom tagjait a Mount Sinai kórház elé és a sztrájko- | lókkal együtt hatalmas piket- j vonalat alkottak. A Siloam Presbiteriánus j templom tagjai Brooklynban a Brooklyn Jewish kórház előtt csatlakoztak a piketelők- Jiöz. A harmadik kórház, ahol a piketvonalat a sztrájkolok támogatói növelték, a Bronx Hospital volt. A kórházak a bíróságtól tiltóparancsot kaptak a sztrájk folytatása ellen. Mr. Leon | Davis, a sztrájkot vezető szak szervezet elnökét és George [ Goodman megbízottat a biró már bűnösnek találta, mert nem vettek tudomásul egy előbbi tiltóparancsot. Mindkettőt 15 napi börtönbüntetésre és 250 dollár pénzbün- | tetésre Ítélte, azonkívül a s z a kszervezetre is kivetett 250 dollár pénzbüntetést, i (Folytatás a 14-ik oldalon)' Vasárnap, az évforduló napján, Rév. Donald Harrington, a newyorki Community Church-ban, a deszegregálást választotta prédikációja témájául. Nyilván nem egyezett meg Eisenhower álláspontjával e kérdésben. Meg is mondta: MEGHALT JOHN FOSTER DOLLES “Nem nyilatkozatokra van szükség, hogy törvényhozással nem lehet megoldani a deszegregálást”, mondotta. “Ugyanúgy lehetne azt is mondani, hogy a jövedelmi adó és a halálbüntetés kérdésében nem lehet törvénykezni.” “Országunk nem várhat arra, hogy az előítélet magától eltűnjön. Törvénnyel kell elsősorban letörni az akadályokat és azulán szemlátomást fogjuk észlelni az előítélet távozását”. Rákos megbetegedése és a később beállott tüdőgyulladása okozta hosszas szenvedés után John Foster Dulles meghalt a kórházban vasárnap, május 24-én, 71 éves korában. Eisenhower elnök hivatalos I temetést rendelt számára |amit szerdán, május 27-ér tartottak meg az Arlington temetőben. A genfi külügyminiszterek konferenciája felfüggesztette üléseit néhány napra, hogy a résztvevő or- i szagok képviselői is megjeenhessenek a temetésen. A beérkezett hírek szerint A. Gromyko szovjet külügyminiszter is eljön a temetésre. Eisenhower elnök sajátkezűig irt nyilatkozatban elrendelte, hogy az országban, (Folytatás a 3-ik oldalon)/
