Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-21 / 21. szám

Thursday, May 21, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ .13. tAJudbamnjáunAf és technika mm eüer m mén ember? Mi a hosszú élet titka? Tudósok és egyszerű emberek előtt nagyon sokszor felmerül ez a fo­gas kérdés. Vajon hány év az életkor legfelsőbb határa s egyáltalán: meddig élhet az ember? A Szovjetunióban majdnem 30 ezer embert tartanak nyilván, akik betöltötték századik élet­évüket. Nem is olVan régen az egész világ cso­dálkozott azon, hogy a szovjet rádióban egy 155 éves aggastyánv nyilatkozott, aki többek között elmondta, hogy naponta rendszeresen dolgozik... Svájcban egy 102 éves ember kirándulásokon vesz részt, hegyet mászik. Tehát hol van az élet­kor legfelsőbb határa? Erre senki sem tud hatá­rozott választ adni. Bogomolec, szovjet akadé­mikus szerint az ember akár kétszáz évig is elél­het. A tudomány ilyen feltevések ellen nem tilta­kozik. Az átlagos életkor növekedése Magyarországon például a statisztikai kimuta­tások szerint 1837 és 1846 között az átlagos élet­kor nem érte el a 25 évet. A mai statisztikai ada­tok azt mutatják, hogy 68 év az átlagos életkor, tehát több mint két és félszer hosszabb, mint száz évvel ezelőtt. Ebből az összehasonlításból is arra következtet a tudomány, hogy az emberi életkor jóval magasabb, mint azt általában hi­szik, de még korántsem értünk el arra a fokra, amelyre szeretnénk. Az orvoskutatók megállapítása szerint az em­ber élettani halála ( vagyis olyan halál, mely nem betegség következménye) rendkívül ritka. Min­den halálozás lényegéhen valamilyen betegséget takar, nem pedig “végelgyengülést,” amint azt legtöbb esetben megállapítják. Ezért a magasabb életkorért folyó küzdelemnek alapja a betegsé­gek elleni küzdelem is. Emellett azonban az orvostudomány “fiatalító” módszerekhez is folyamodik. Először Steinach, majd később Voronov professzor azt állította, hogy a belső elválasztásu mirigyek, főként a ne­mi mirigyek miiködésváltozata okozza az elöre­gedést. Voronov ennek bizonyítására 1923-ban majomherét ültetett át elöregedő emberekbe. Nem sokkal az átültetések után arról számolt be, hogy kezeltjei testileg és lelkileg megfiatalodtak. Egy spanyol orvos, akin azelőtt majomhere átül­tetést végeztek, hozzájárult, hogy e herét kiirt­sák és újabb majomherét ültessenek át belé. Az eredmény ismét felélénkülés volt. Az orvostudomány azonban időközben sokat fejlődött, s ma már a két orvoskutató megállapí­tásait elvetik. Sőt, tudománytalannak tartják azt a felfogást, hogy a nemi élet, pontosabban a nemi mirigyek működésének megszűnése okoz­za az elöregedést. Ez csak egy résztünete az ál­talános elöregedésnek. A nemi mirigyek változ­tatásával nem lehet eljutni az egé'Sz szervezet korai elöregedésének megakadályozásához. Uj, érdekes kísérletek Nemrég a világot újabb “fiatalítási” kísérle­tek hozták lázba. Parhon román akadémikus no- vokainos kezeléssel komoly fiatalítási sikereket ért el. (A novokain, mint tudjuk a rokonaihoz hasonló érzéstelenítő szer.) Ennek a szernek ol­datát fecskendezték az izmokba, vagy erekbe. Né­hány hetes, vagy több hónapos kezelés után azt tapasztalták, hogy az elöregedés tünetei részben megszűntek. A ráncok, eltünedeztek, bizonyos fokig a bői kisimult, az őszülő haj visszakapta eredeti színét, a kihullott hajszálak helyett újab­bak jöttek, az izomerő gyarapodott, az idegrend­szer tevékenysége megjavult, az általános öreg­kőid betegségek: érelmeszesedés, iziilet tünetei megszűntek. Lepesinszkája, szovjet akadémikus másfajta fiatalító kísérleteket folytat. Ezt Írja “Tanulmá­nyoztam, hogy mily hatással vannak a különbö­ző kémiai anyagok a sejthártyákra, például a szódabikarbonás oldat milyen hatást gyakorol a vörös vérsejtekre. Az első próbakisérletet maga­mon végeztem, szódabikarbonás fürdőket vet­tem. Egv fürdőbe 60-—70 gramm szódabikarbó­nát tettem. A víz hőmérséklete 90—95° F. volt. s a fürdés 15 percig tartott, összesen 15 al­kalommal fürödtem igv meg. . ., a fürdők hatá­sára közérzetem javult, izmaim fáradékonysága csökkent. Ezt azzal lehet mgyaráznj, hogy a szó­da a szervezetben közömbösíti a fáradság érzé­sét keltő tejsavat. Sok levelet kapok olyan embe­rektől, akik leírják, hogy a magas vérnyomás és idegrendszeri zavarok gyógyításánál a szódás fürdő hasznos és eredményes.” Természetesen, csodaszer nem létezik. Tulaj­donképpen a “megfiatalítás” elnevezés sem egé­szen helytálló. Hiszen itt arról van szó, hogy az említett sok más kezelési módszerrel az orvos- tudomány tulajdonképpen a korai megöregedés ellen küzd, a jelenlegi átlagéletkort akarja emel­ni. Ma már sokat foglalkoznak tudományos körök­ben az idős emberek lelki elváltozásaival is. A * dr. tudósok egybehangzó véleménye az, hogy a ma­gas életkort elért emberek általában szüntelen munkában töltötték életüket — lusta ember nem igen ér el magas kort.' Viszont az örökké foglala­toskodó idős embert, ha egyszer kizökkentik a megszokott életmódjából és tétlenségre kénysze­rítik, az esetek döntő többségében, ez a lelki egyensúly felborulását eredményezi. Ezért ma egyre jobban előtérbe kerül az a társadalmi tö­rekvés, hogy a renszeres munkára már nem alr kaimas idősebb korosztályt is foglalkoztassák valami módon. 'Ugyanis a foglalatoskodás révén nem érzik magukat fölöslegesnek a társadalomi­ban, megtarthatják lelki egyensúlyukat, « kés­leltetni lehet a munkából való kiszorulás utáni gyorsan bekövetkező elöregedést. Mindezek olyan kérdések, amelyek minden em­bert érdekelnek, hiszen valamennyien szeretnénk sokáig élni, ha úgy tetszik, akár száz éves korban is egy ropogós csárdást eljárni.. . AKIKOR TUDJA ÉS AMIKOR KEK TUDJA A TÉRTEKET AZ ATOMIC ENERGY COMMISSION Az alábbi levelet, amely a “Nation”-ben jelent meg Walter Schneir, egy orvosi magazin szer­kesztője irta. akinek a “Nation” ápr. 25-i számá­ban “Strontium 90 az amerikai gyermekekben” c. cikke nagy visszahatást keltett. Tisztelt Uraim! A N. Y. Times április 27-én szenzációs riportot közölt Dr. E. A. Martellnek az atomlecsapódásról szóló fontos tanulmányáról, melynek először a “Science” magazin május 1-i számában kellett volna megjelennie, akárcsak a harmadik Kulp- riportról szóló Írásomnak mely a ‘Nation’-ban lá­tott napvilágot, holott először szintén a “Science”- ben kellett volna megjelennie. Ami engem a N. Y. Times cikkével kapcsolat­ban legjobban érdekel, az az, hogy a cikk idézi dr. Willard F. Libbyt, az Atomenergia Bizott­ságtól, aki kijelentette, hogy azideig nem kapta kézhez a Martell-riportot. A véletlen úgy hozta magával, hogy birtokom­ban van annak a beszédnek a szövege, amelyet Dr. Libby megbízásából március 13-án Sealále- ben elmondtak (több, mint 6 héttel a Times cik­kének megjelenése előtt) és amely részletesen utal a Martell-tanulmányra. Ez a szöveg (melyet a sajtó is megkapott, habár magas technikai tar­talma miatt nem igen publikálták), a Martell- tanulmány alapján elkészített több oldalnyi táblá­zatot tartalmaz, valamint a következő megjegy­zést: “A Strontium 90 lecsapódás atmoszférikus megnyilvánulásai. Martell E. A. Cambridge Re­search Center, Science (nyomtatás alatt)”. Vajon a N. Y. Times helytelenül idézte volna Dr. Libbyt? Vagy Dr. Libby elmulasztotta volna átnézni azt a beszédet, amit helyette felolvastak? Nem hiszem, hogy bármelyik eset is fennállna és igy Dr. Libby — enyhén szólva — több mint egy szempontból kétes helyzetbe került. Ellentét van nemcsak azon kijelentése, hogy sohasem látta a Martell-riportot és a Seattleben elmondott beszé­dének erre irányuló vontkozása között; de elvi ellentét is fennáll, amint azt dr. Libby kollégái az atomenergia bizottságban hangoztatták. Róbert G. Spivack, a N. Y. Postban a követke­zőképpen irt a Kulp-riportról a “Nation”-ben meg jelenő cikkemmel és Dr. Charles Dunham, az Atomenergia Bizottság biológiai és orvosságtani osztálya vezetőjének kommentárjával kapcsolat­ban: “...A riport tulajdonképpen a Columbia- egyetem tulajdona volt és a “Science” magazin szerkesztőjének joga volt elhatározni — az Író­val együtt — hogy mikor és hol közöljék.” Vagy­is végeredményben ez azt jelenti, hogy a lecsapó­dással kapcsolatos életbevágó kutatásokról szóló jelentések a szerzők szent és sérthetetlen tulaj­donai, kivéve, amikor az AEC egy tagja akarja azokat kiadni, vagy azokra hivatkozni. Dr. Libby március 13-i beszédében felhasználta a Martell- riport adatait, mely megjósolta az északi félgömb fölötti nagyobbarányú lecsapódást, mint amely a Szovjetunió által az. Északi-sarkvidéken végzett nukleáris próbák eredménye, hogy ezzel azután alátámassza saját vérmes teóriáit a lecsapódás arányára vonatkozóan, melyek jelenleg súlyos tudományos támadás alatt vannak. A harmadik Kulp-riport viszont csupán rossz hireket tartal­mazott és nyilvánvalóan semmi olyan adatot, . melyekkel Dr. Libby hézagos teóriáit meg lehetne foltozni. -. . ... ...................­E levél írásakor a harmadik Kulp-riport még nem áll teljes egészében a közönség rendelkezé­sére, de máris tudjuk, hogy nagyfontosságu rész­leteket tartalmaz. Pl., hogy egymillió 500 ezer amerikai az ország különböze vidékein olyan tejet fogyaszt, melyet szegény, vagy rosszul müveit földön termelnek, mely földnek az átlagosnál ma­gasabb a Strontium 90 tartalma. Kentucky ma­gas savtartalmu és alacsony kálcium-tartalmu el­szigetelt farmjain a tejmintákban az átlagnál kétszeresen magasabb Strontium 90-t találtak. North Dakota nyugati vidékén termelt tej há­romtól ötször annyi Strontium 90-et tartalmaz, mint ami az Egyesült Államokbeli átlag. Milyen lépéseket tettek, hogy ezeknek a vidé­keknek az orvosait, közegészségügyi közegeit és népét felvilágosítsák? Walter Schneir, N. Y. C. • A fenti levél újból egy kis bepillantást enged az Atomic Energy Commission és az alkalmazásá­ban levő atomtudós, dr. Willard F. Libby szere­pébe, amely minden alkalommal abban nyilvánul meg, hogy meggátolja a közönség felvilágosítá­sát és ismeretét az atomrobbantások veszélyéről. Amig a levél írója Dr. Libby-t etikai szempont­ból kritizálja, nem hozza eléggé nyilvánosságra ezt a káros szerepét. Dr. Libby és az AEC szám­talanszor ellentétbe kerül más tudósok kijelenté­seivel, akik emberi becsületérzésből, felelősségük tudatában jelentenek felfedezéseikről, mint leg­utóbb a Strontium 90 veszélyének állandó növe­kedéséről. Dr. Libby működését teljesen a szovjetgyülö- lők és háborús uszítok szolgálatába állítja. Nem válogatja meg eszközeit sem. Ha kell, egyszerűen letagadja, hogy tudomása van egv jelentés fontos adatairól, ha kell, akkor felhasználja ugyanazt a jelentést saját, nem tiszteletreméltó céljaira. Ezt tette a Martell-riporttal is. Miután letagadta lé­tezését. vagy azt, hogy tudomása van a tartalmá­ról, a Martell által lefektetett tézist a Strontium 90 gyors lecsapódásáról az északi félgömbön dr. Libby felhasználta arra, hogy a Szovjetuniót okolja azért, hogy az Egyesült Államokban van a legnagyobb arányú Strontium 90 tartalom. Mar­tell a jelentését és az abban foglalt tézisét jóval a Szovjetunió legutolsó néhány robbantása előtt készítette el és nyújtotta be. Dr. Libby teszi ezt annak tudatában, hogy a Szovjetunió általában sokkal kevesebb robbantási kísérletet végzett, mint az Egyesült Államok, és teljes erővel harcot vezet a próbarobbantások végleges megszünteté­séért. E téren példát mutatott akkor, amikor ön­ként abbahagyta a robbantásokat, mit azonbanr a nvugati hatalmak nem voltak hajlandók követ­ni. IEj0EfflIÍ«3 GYEMIHOV szovjet professzor kétfejii kutyá­ja már huszonhatodik napja életben van s a na­pokban amerikai látogatója volt: Rogers, az is­méid sebész, aki plasztikai sebészeti előadások, tartására érkezett Moszkvába. Az amerikai tudós nagy elismeréssel nyilatkozott Gyemihov kísér­leteiről. .............................................................. • Fiatalember forgolódik az utcán, gondterhelt arccal körül-körül néz, majd egy éppen arrajöv» hölgyhöz fordul: — Bocsánat, asszonyom, nem. látott valahol^ közelben rendőrt? — Egyet sem láttam — feleli a nő. ,— Ug.v! — ordít, rá a fiatalember.— Na, ak­kor adja ide a táskáját, az ékszereket, egy-kettő!

Next

/
Oldalképek
Tartalom