Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-14 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 14, 1959 JB Keresztuton az arab nacionalizmus Egyiptomban 1952-ben döntötték meg a monarchiát. Az imperialisták érdekeit kiszolgáló komprádor-burzsoázia uralmát a nemzeti burzsoázia érdekeit képviselő katonai diktatúra váltotta fel. A kormányra került Nagib—Nasszer- csoport célkitűzései között számos progresszív vonás is volt. Helyesen ismerték fel belpolitikai síkon az iparosítás, az általános nyomor elleni állami méretű fellépés és nemzetközi méretekben az arab népek összefogásának szükségességét, az imperialisták által, az arab népek függetlensége ellen szervezett helyi szövetségekkel (a tervbevett “közelkeleti parancsnokság”, a megvalósított bagdadi paktum, Törökország, Izráel) szemben. A céljaik eléréséért folyó küzdelem logikája szükségszerűen elvitte őket annak felismeréséig, hogy az általuk meghatározott utón nem remélhetnek támogatást az imperialistáktól. Ha azt nem is ismerik el, hogy nemzeti mozgalmuk sikere önmagában is következménye és bizonyítéka a nemzetközi erőviszonyokban a haladás és a szocializmus erői javára bekövetkezett elöre-:olódásnak, a szocialista világrend kialakulásának, arra saját tapasztalatuk rávezette őket, hogy a Szovjetunió és általában a szocialista államok a nemzetközi politika porondján éppúgy, mint belső problémáik megoldásában készek a segítségre. Nasszer ezredes, az EAK elnökének és csoportjának progresszivitása éppen abban rejlett, hogy a gyakorlatban át tudták lépni saját korábbi nézeteik korlátáit. Ez a politika minden vonatkozásban igen hasznosnak bizonyult Egyiptom, a .vele együtthaladó Szíria, majd a két ország egyesüléséből született Egyesült Arab Köztársaság számára. 1955-től kezdve sorra kötötték a számukra igen előnyös kereskedelmi szerződéseket a szocialista országokkal, tőlük jelentős gazdasági segélyt kaptak, mely egyszerre törte meg a nyugatiak által egyre fokozott erővel megnyilvánuló gazdasági nyomást, majd bojkottot, másrészt kitünően segítette elő az ország iparosítását, védelmének megszervezését. E gazdasági segély modern ipari berendezések szállítását tette és teszi lehetővé. Gazdasági segély Az EAK megalakulásáig Egyiptom és Sziria által élvezett segély összesen 433 millió dollárra rúgott gazdasági, 350 millió dollárra katonai vonatkozásban. Ehhez még hozzá kell számítani az asszuáni gát megépítésére nyújtott 400 millió rubeles, igen kedvező feltételek mellett nyújtott hitelt. A Szovjetunió részesedése Egyiptom külkereskedelmében az 1955-ös 2.9 százalékról 20 százalékra, Szíriával ugyanezen idő alatt 28-szo- rosára nőtt. A Szovjetuniótól és Csehszlovákiától vásárolt fegyverek tették lehetővé, hogy az ál- lig felfegyverzett Izraellel és Törökországgal szemben ne legyenek a kiszolgáltatottság állapotában. A Szovjetunió és általában a szocialista országok állandóan és következetesen támogatták az arab népeket a pozícióikat visszaszerezni akaró gyarmati hatalmak elleni küzdelemben; kiálltak Egyiptom mellett a Szuezi-csatorna államosításakor támadt konfliktusban is. Az'agresszió után az éhínség szélén álló Egyiptomot a szovjet gabonaszállitmányok segítették át a nehézségeken. Az egység kérdése Az a tény, hogy az arab országok, közülük hosszú ideig az élen haladó Egyiptom, Sziria, majd az EAK, az imperialista ármánykodás ellenére élhették és élhetik független állami életüket, hogy nem seperték őket el a régi uj gyarmatosítók és szövetségeseik, két tényezőn alapult: egyrészt, hogy a nemzeti burzsoázia a munkásosztályt is magában foglaló antiimperialista egységfrontra támaszkodott, másrészt, hogy a szocialista országok tevékenyen támogatták ezt a küzdelmet. A kialakult s az egyiptomi, sziriai vezetők által is kitűnőnek jellemzett együttműködést, amely a belügyekbe való be nem avatkozás gyakorlatára épült, nem borította fel, hogy Egyiptomban ez idő alatt sem vált legálissá a kommunista mozgalom, sőt, gyakorlatilag még a párt üldözése sem szünetelt. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy a forradalmat exportálni nem lehet, viszont annak is, hogy a társadalmi fejlődést sem lehet semmiféle eszközzel megállítani. Az Egyesült Arab Köztársaság külpolitikájának egyik igen lényeges vonása az arab egység megvalósítására irányuló törekvés.Ez a fő vonása a Nasszerék által un. arab nacionalizmusnak, amelynek a fent említett konkrét politikai célkitűzésen kivül erőteljes vallási színezete is van. E nézet hirdetői szerint az arab népeknek azonnal egyesülniük kell a régi arab birodalom területén. A Perzsa-öböltől az Atlanti-óceánig terjedő állam megteremtése lebegett e nézetek hirdetőinek szeme előtt. A nasszeri “arab nacionalizmus” hívei szerint az egységes arab államnak egyiptomi vezetéssel, a mai Egyesült Arab Köztársaság köré kell krikristályosodnia. E nézet lényegét a következőkben lehet összefoglalni: az évszázados történelmi fejlődés következtében több ismérv is hiányzik, hogy egységes nemzetről beszélhessünk. Hiányzik mindenekelőtt a közös gazdasági élet. Kultúrájában is számos eltérő vonás lelhető fel: évszázados volt a török, francia, angol vagy spanyol uralom. A gyarmati uralomtól való megszabadulás is más és más helyi sajátosságok közepette ment végbe, az egyes arab államok más és más örökséget vettek át. Ezek miatt az azonnali egyesülés nemhogy kialakítaná a valódi egységet, de elmélyítené az egymásközti ellentéteket s ezek kiéleződéséhez is vezetne. Már Egyiptom és Sziria egyesülése óta is mutatkoznak ilyen jelek. A helyi sajátosságokból és érdekekből fakadó különbségeket tehát az egyes arab országok népei és vezetői nagyon is jól érzik és tudják. Ez az oka annak, hogy — Szírián kivül — éveken keresztül kudarc kudarc után érte az azonnali egyesülésre tett nem is kis erőfeszítéseket. Az iraki forradalom és az arab egység Ez a probléma az iraki forradalom győzelme után vált akuttá. Az Iraki Köztársaság kikiáltása az imperializmus elleni harc nagy győzelme volt. Ebben a nagy múltú, s az arabok szemében rendkívül vonzó országban (az arab birodalom fénykorát a bagdadi kalifátus jelentette, az arabok számos legendás hősének neve ehhez az országhoz fűződik —, hogy csak Harun al Rasid nevét említsük) forradalom győzelme után a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia szoros szövetsége alakult ki. Azonkívül, hogy Irak külpolitikailag kezdettől legalább annyira következetes antiimperialista p o 1i t ikát folytat, mint korábban az EAK, belpolitikájára a gyorsütemü demokratikus haladás jellemző, amely a nemzeti burzsoázia és munkásosztály szövetségére alapul. Az EAK vezetői és a forradalomban részt vettek kisebbsége a forradalom győzelmétől az azonnali egységet várták. Kiderült azonban, hogy a nép többsége nem az azonnali egyesülés, hanem a fokozatosan végrehajtandó föderáció hive, nem utolsósorban azért, mert előttük volt már Sziria nem éppen vonzó példája. | Az Iraki Köztársaság következetesen törekedett és törekszik az arab országokkal való jó együttműködés megteremtésére. Az Egyesült Arab Köztársaság vezetői ennek ellenére nem azt a következtetést vonták le az Iraki Köztársaság (egyébként nem kommunista vezetés alatt álló) kormányának politikájából, hogy a másik fél álláspontjának tiszteletben tartásával kell kiépite- ni a kapcsolatokat, hanem 1958 decemberétől (Rountree amerikai külügyminiszterhelyettes és más, gyarmatosító szándékaikról közismert politikusok, valamint szovjetellenes államféxTiak látogatása után) egyre fokozódó erővel kezdték támadni a szocialista országok segítésének értékét és szinte szó szerint elővették azokat az elcsépelt frázisokat, melyeket a szabadságért és függetlenségéért harcoló országok és népek ellen az imperialisták Göbbelstől Dullesig általában használnak és használának s amelyeket egyébként még egy évvel ezelőtt is oly bőségesen alkalmaztak, ha az EAK-ról beszéltek, vagy Írtak. Az arab nacionalizmus keresztutra került Az imperialisták igen hamar észrevették, hogy itt* “keresni lehet valamit”. Mit sem kivánnak jobban, mint azt, hogy az arab országok antiimperialista frontja gyengüljön — erre a legjobb mód a haladó arab országok egységének bomlasz- tása, és az arab országoknak a szocialista világrenddel való együttműködése lazítása. Mindkét vonatkozásban kapóra jött az EAK magatartása. A lehetőségből valóság is lett, együttműködésre — akarva-akaratlan — sor is került: a moszuli lázadást éppúgy, mint a bagdadi paktum országai, támogatta az EAK is (nem rejtették és nem rejtik véka alá, sőt, beígérik, hogy hasonlóra ismét sor kerül). Az “arab nacionalizmus” tehát válaszúihoz érkezett. A külpolitikában, valamint a bel- és külpolitika között meglevő ellentmondásnak valamilyen formában jneg kell oldódnia. S hogy ez miként fog megtörténni, azt csak a jövő dönti el. Bizonyos, hogy a “nemzetközi kommunista behatolás” meséje, a “szovjet ügynökök” elleni boszorkányüldözés, az egységbontás stb. óhatatlanul elvezet már nemcsak az esetenkénti, hanem az állandó együttműködéshez is az arab népek legádázabb ellenségeivel. A kommunistaellenes- ségtől elvakult politikusok ezen az utón járva egy platformra kerülnek tehát a régi és uj gyarmatosítókkal, a' tegnap még ellenük fegyveresen támadó hatalmakkal, és — bármilyen furcsán is hangzik: Törökországgal és Izraellel is. Nem véletlen, hogy nyugati kapitalista körök, amelyek még egy évvel ezelőtt a hitel gondolatától is elzárkóztak, most egymásnak adják a kilincset Kairóban, s az sem véletlen, hogy az arab országok között (példa erre az Arab Liga legutóbbi beiruti ülése) nem sikerült kommunista- és irakellenes platformhoz a megfelelő támogatást megszerezni. Mindez nem jelenti azt, hogy az EAK máris megszűnt semleges ország lenni, vagy éppenséggel imperialistabarát országgá vált. De ez a veszély előtérbe került, s a társadalmi haladással való szembekerülés az Egyesült Arab Köztársaság saját korábbi politikájának ellentétévé csaphat át, ha következetesen véghezviszik. S hogy véghezviszik-e vagy sem — véghez akarják-e vinni, vagy sem — még pontosabban hajlandó-e mondjuk, az imperializmus együttműködni azzal a politikával, amely létét köszönheti a nemzetközi munkásmozgalom támogatásának —, ezekre a kérdésekre csak jósolni lehetne. A kérdés nyitott, a jövő adja meg rá a választ. Fajgyűlölet hirdetői RICHMOND, Va. — A szövetségi fellebbezési bíróság elrendelte, hogy Virginia állam Prince Albert megyéjében a jövő szeptember elsejére meg kell szüntetni az iskolai szegregációt, vagyis a fehér és szinesbőrü tanulók különválasztását. Ennek a megyének az iskola hatósága ugyanis a helyi biróságtól “engedélyt kapott” arra, hogy a Supreme Court ilyirányu döntését 7 évre felfüggesszék. A fellebbezési bíróság most érvénytelennek nyilvánította az alsóbb fokú bíróság “engedélyét”, mire a megye vezetősége bejelentette, hogy szeptemberre be fogják zárni az ösz- szes köziskolákat, mintsem hogy megengedjék az integrálást.
