Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-14 / 20. szám
Thursday, May 14, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3_ AZ AMERIKAI SAJTÓ ÉS AZ ERKÖLCSÖK Gyermekvásár - fekete piacon Stephen iS. Scopas newyorki városi bírót — aki múlt héten a polgármester kérésére lemondott — letartóztatták és társával együtt azzal vádolják, hogy görög hadiárvákat árusított adoptálásra, azután ideszállittatta őket Göörögország- ból. A vádirat 61 bűnt sorol fel Scopas ellen, amelyeket a büntetőtörvény és a társadalmi jóléti törvény megsértésével követett el. Minden vétség egy évi börtön és 500 dollár pénzbüntetéssel büntethető. A volt bírót 30 gyermek eladásával vádolják. Ha nem alkalmaznák a joghatárt, akkor még legalább öt gyermek eladásával vádolhatnák. Törvénybeütköző cselekedetet követett el azzal, hogy pénzt vett az árvák elhelyezéséért és azzal, hogy gyermekek elhelyezésével foglalkozott, amihez nem volt engedélye. A görög eredetű Scopast 1957 áprilisában nevezték ki városi birónak. Ezután is folytatta a gyermekvásárt, amit még 1956-ban kezdett, de most Jacob Cohen ügyvédbarátjával végeztette a munkát, akit ezért megfizetett. Mikor maga üzérkedett, akkor 1,500 dollártól 2,000 dollárig számított egy gyermekért, később 2,800 dollárra ment fel egy gyermek ára, amelyből 500 dollár volt Cohen részesedése. Mire jó a Walter-McCarran-törvény? A Walter-McCarran-törvény egy módosítása engedélyt ad az amerikai hadsereg tagjainak külföldön adoptált gyermekeinek behozatalára. Ezt a módosítást használta fel Scopas arra, hogy a gyermekek bevándorlását könnyűszerrel elintézze. Egyébként Scopas ügyelt arra, hogy üzérkedéseit a törvényes kereteken belül végezze. Azt állítja, hogy az adoptálások Görögországban, a görög törvények értelmében történtek és a “tiszte- letdij”, amit szolgálataiért kapott szintén jogos és ő be is jelentette az adóbevallásnál. Scopas tagadta bűnösségét a törvényszéki biró előtt, aki a tárgyalásig szabadlábra helyezte. Amerikai fegyverek Európában Nyugateurópai fegyvergyárosok panasza az amerikai fegyverek ellen LONDON. — A nyugateurópai sajtóban, — de különösen az angol lapokban, — egyre hangosabb a panasz, hogy a NATO (North Atlantic Treaty Organization) hadseregét csak amerikai gyártmányú fegyverekkel látják el, ami azt eredményezi, hogy az angol, a belga és más nyugateurópai fegyvergyárak tönkremennek. A NATO csaknem összes fegyverein ott van a “Made in America” bélyegző. De Nyugateurópá- ban a NATO hadseregen kívül nincs más számba- vehető haderő, amelynek felfegyverzése el tudná tartani a “dicső” (?) múlttal rendelkező európai fegyvergyárakat. így a gyártulajdonosok elesnek a “NEKIK KIJÁRÓ” profittól és azonkívül nagyszámú munkás esik el a munkaalkalomtól. Az amerikai fegyverek szállításának másik következménye az, hogy az ily fegyverek amerikai muníciót használnak. így a NATO-országok nemcsak a fegyverekben, hanem a lőszerekben is kiteszik magukat az Egyesült Államok szeszélyének, vagyis militarista szempontból nézve azok az országok az Egyesült Államok katonai alattvalóivá lettek. Az Egyesült Államoktól való ily függésnek egy másik hátránya az, hogy az európai országok rendelések híján nem kísérletezhetnek a fegyverek fejlesztésével s igy elmaradnak annyira, hogy akár véglegesen is bezárhatják fegyvergyáraikat. Tehát amig az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyre hatásosabb fegyvereket készítenek, a többi országok a fegyverkezés terén messze elmaradnak. Az eredmény csak az lehet, hogy idővel a világ népe e két állam katonai vazallusává lesz. Az utóbbi négy év alatt Angliában egészen lecsappant a hires “Enfield” puska készítése, habár a NATO-egyezség értelmében annak hadseregét “Enfield” és a belga “F.N” puskákkal kellett volna ellátni, de közben az Egyesült Államok már újabb fegyverrel állt elő és igy az európai puskák gyártása abbamaradt. Afegvver- gyártás mindenkor olyan profithajtó volt, hogy annak elvesztéséért sokat sírnak az érdekeltek. fepBflSHSBHHHBBHBCsaBHmBBBsraHHHSSBaBiaaasEB A SVÁJCI IDŐJÓSLÓ IRODA jelenti, hogy 1958-ban hozott jóslásai 84 százalékban teljesültek. Különös azonban az, hogy mindenki a hiányzó 16 százalékra emlékszik. A szakszervezetellenes McClellan Bizottság az elmúlt napokban a newyorki újságkihordó és szállító munkások szakszervezetét vette vizsgálat alá. A vizsgálat nyomán kiderült, hogy a szakszervezeteket általában és egyenként erénycsőszként támadó, New York legnagyobb napilapjai, évek óta fizetési listájukon tartanak alvilági gengsztereket, akik két sztrájk folyamán sztrájktörőkként segítették az illető lapok megjelenését. 1948-ban és 1958-ban az újságkihordók sztrájkoltak a nagy ujságvállalatok ellen. A sztrájk mindkét esetben eredménnyel végződött. A munkásoknak sikerült magasabb munkabéreket és jobb munkaviszonyokat kiharcolni. A “magasabb erkölcsöket” prédikáló N. Y. Times, a Journal- American és a N. Y. Mirror (Hearst vállalat) és más lapok nem akarták elveszteni jólfizetett hirdetéseiket és egy kis sztrájktörésre vállalkoztak. Szakszervezetekbe mindig beférkőznek — ha kis számban is — alvilági alakok. Ilyen alvilági alakokkal, a tagság tudta és beleegyezése nélkül, kötöttek privát szerződést a fentemlitett lapok vezetői. Ezek megigérték, hogy egy bizonyos garantált heti fizetés ellenében gondoskodnak, hogy az újságokat kihordják a sztrájk alatt is. A nagy napilapok minden teketória nélkül az alkalmazottak listájára tettek egy pár alvilági alakot, havi 800-tól 1,000 dollárig terjedő fizetéssel. Sőt, az egyik gengszter még a családja néhány tagját is a listára juttatta. A sztrájk már régen elmúlt, de a fizetés jött rendesen, még akkor is, amikor az egyik alak Floridába tette át működési helyét. 500,000 dollárnál jóval többet fizettek az ujságtulajdonosok ‘graft’-ként az alvilági alakoknak. Fizetni graftet éppoly törvénybe ütköző cselekedet, mint elfogadni. Hol kezdődik a korrupció? Az ügy részletezése nélkül, fontos levonni bizonyos tanulságokat. A N. Y. Times, a Journal American, Herald Tribune és a többi lapok nyílt ellenségei a szakszervezeti mozgalomnak. Ez az ellenségeskedés több forrásból fakad. Az egyik az, hogy mint munkáltatók az ujságipari uniókkal közvetlen összeköttetésben állanak és a béreket, munkaviszonyokat nem a saját tetszésük szerint, hanem kollektiv szerződés alapján állapítják meg. Az ország nagy korporációinak profitja 1959 első negyedévében olyan hatalmas ugrást mutat, amely — különösen egyes csoportoknál — példa nélküli a gazdasági fejlődés történetében. A Wall Street Journal tanulmánya alapján elkészített kimutatás 441 társulat profitemelkedésének átlagát 53.9 százalékban állapítja meg az 1958-as első negyedévhez viszonyítva. A kimutatás 441 társulatot 25 iparágban csoportosít. Ezek közül a vasúttársaságok mutatják ki a leg- elképesztőbb profitemelkedést: 428.8 százalékot. A vasúttársaságok siralmai egész éven keresztül szüntelenül veszteségről panaszkodtak, a vonatjáratok beszüntetésével fenyegetőztek s a szövetségi kormánytól, valamint állami törvényhozóktól adóelengedés, szubvenció formájában kaptak segítséget. Ebben különösen Rockefeller tüntette ki magát bőkezűségével, amikor a másik kezével az állam dolgozóit sújtotta az adók emelésével. Asztronómiai profitemelkedést mutatnak még ki az autófelszerelési ipar, 240.3 százalékot; az acélgyárosok. 137.2 százalékot; a textilgyárosok 128.3, és a gumitársulatok, . 122.7 százalékot. Szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy ezekben az iparokban van a legtöbb munkanélküli és a legcsekélyebb fizetésemelést vagy jóléti hozzájárulást is csak sztrájkkal képesek elérni a munkások. A gumigyári munkások csak nemrégen fejezték be sztrájkjukat, az acélmunkások pedig most néznek elébe a nagy harcnak, amely — az acélgyárosok előkészületeit mérlegelve — hosszantartónak ígérkezik és a munkásokra nézve sok megpróbáltatást és szenvedést jelent. A Wall Street Journal kimutatása 487 különböző üzem profitemelkedését 42.7-től 54.7 százalékig állapítja meg. Az eddig emlitett. számok csak a különbözetet mutatják a tavlyi és az idei első negyedévi profit között. Egyedül a repülőgép- ipar mutat 45 százalékos veszteséget, az élelmiszerfeldolgozó iparnál alig volt változás. A második negyedévre a kilátások még jobbA második az, hogy az ujságtrösztök profitja a hirdetésekből ered. így az újságok nem az olva- zóik,( hanem a hirdetőik érdekeik képviselik. Ha egy nagy hirdető cég munkásai sztrájkba mennek, akkor az újságok nem a sztrájkoló munkásokat támogatják, hanem a hirdető munkáltatókat. Ezek az újságírók sohasem támogatták a szervezetlenek megszervezését. Sohasem támogatták a szakszervezetek bérköveteléseit és a munkások jobb munkaviszonyainak követelését. Az ujságtrösztök azonban támogatták a Taft-Hartley és más munkásellenes törvényeket. Amikor a Mc- Clellan-bizottság megkezdte működését, ezek az újságok krokodilkönnyeket hullattak a “szegény, kizsákmányolt” szakszervezeti tagságért, akiket nem a munkáltatók zsákmányolnak ki, hanem a union-vezetők! Ezek az újságok követeltek demokratikus jogokat a szakszervezeti tagságnak. Ez mind nagyon szép és dicső dolog volna, de csak akkor, ha ez a követelés őszinte lett volna. A tény azonban az, hogy az ujságkirályok nem törődnek a munkásság érdekeivel és a krokodilkönnyek hamisak. Nem szolgálta a munkások érdekét az, hogy a lapok 10 éven keresztül alvilági alakokat pénzeltek profitjuk biztosítására. A N. Y. Times- ot, amely különösen kihangsúlyozza a saját erkölcsi magaslatát, még ez sem tartotta vissza attól, hogy profitja folytatólagos biztosításáért megszegje az ország törvényét és szövetkezzen az alvilággal. Ezt a tanulságot kell levonni abból a szennyből, amit a McClellan-bizottság a szakszervezetek ellen akar felhasználni. Graft és korrupció mindig a munkáltatók fegyvere, ők honosítják meg és tartják életben a szakszervezetekben is, ahol létezik. A profit nem ismer törvényeket. W. L. txxv»vv»wwvvv»\vwvwvwv\wwvxvvvwwwvwvwwv A NYUGAT-PAKISZTÁNI Multanban ember- emlékezet óta nem tapasztalt erejű vihar és esőzés volt. Az óránként 100 mérföldes sebességgel száguldó szél órákra megszakította az összeköttetést az egész körzetben. Száz ház beomlott, kilenc ember meghalt. nak mutatkoznak, a harmadik negyedévre azonban a várható acélsztrájk veti az árnyékát. Ha ez profitcsökkenéssel fog járni, a korporációk úgy látják, hogy a negyedik évnegyedeben ezt helyre fogják tudni hozni. Mindezt összegezve egy átlagos évi 55 billió dollár profittöbbletre számítanak 1959-ben. Az adóhivatal ebből 1.5 billió dollár adótöbbletet számit kapni. így működik a kapitalizmus A korporációk ezen tüneményes haszonrészesedését a WSJ a megjavult üzleti viszonyoknak és a csökkentett termelési költségeknek tulajdonítja. E két odavetett kitétel közelebbi vizsgálatot igényel, hogy élesebb megvilágítást kapjon az a tény, hogy a korporációk kielégíthetetlen profit- szomjukat most is a munkásosztály megterhelte- tésével és érdekeinek kijátszásával elégítették ki és ennek folytatását tervezik továbbra is. Az üzleti viszonyok “javulása” természetes következménye volt az 1957—58-as depresszió alatti termeléscsökkenésből eredő áruhiánynak, aminek pótlását a termelés fokozásával érték el. A “csökkentett termelési költség” alatt értjük a még mindig közel 5 milliót számláló munka- nélküli tömeget, kiknek munkáját ezentúl már gépek fogják elvégezni és ezeknek persze nem kell minden héten fizetést adni. -Az automáció lassanként a gépeket kezelő munkásokat is szükségtelenné teszi és a termelés költségei még tovább fognak csökkenni. Meddig mehet ez úgy, hogy a tudomány és technika fejlődése csupán a tőkéseknek hozzon profitot? A korporációk nem mutatnak semmi hajlamot arra, hogy a munkanélküliség kérdését jelentősen megoldják s profitharácsolási szenvedélyük még annak a gondolatnak sem ad helyet, hogy egy picinyke árleszállítással tegyék lehetővé, hogy kissé a nép is élvezze az üzleti viszonyok javulását. HATALMAS PROFITEMELKEDÉS 1959-BEN 54 százalék az átlag, 428.8 százalék a vasutaknál, szenzációs arányit profittöbblet más iparoknál
