Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-07 / 19. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursdav, May 7, 1959 | Magyarország | : termál B&gprok liiilffe Ms^esibisok is szerepelnek a Magyar Tanács* küzlirsasfg Mapeifi emlékkiáiülásoii A Magyar Tanácsköztársaság Emlékkiállítás megnyitása után a Nemzeti Múzeumban 1919-es veteránok nézik a kiállítás egyik képét jk , A Magyar Szó már hirt adott, arról a kiállítás­ról, amelyet március 21-én, a Magyar Tanácsköz- ' társaság kikiáltásának negyvenedik évforduló­ján nyitottak meg a budapesti Nemzeti Múzeum­ban. A “Legujabbkori Történeti Muzeum” által rendezett kiállítás a Tanácsköztársaság 133 nap- |í jónak emlékeit idézi fel, és bár a kiállítás hetek­kel ezelőtt nyílt meg, az érdeklődés iránta egyre ; fokozódik. Különösen "a késő délutáni órákban, 3 tehát a munkaidő után, valamint vasárnap a ki­f állítás termeit valósággal ellépi a közönség. A kiállítás anyaga Magyarország egyik sok re­ményt keltő történelmi szakaszát eleveníti meg • és a látogatók között egész sorát látjuk azoknak az embereknek, akik ennek a történelmi időnek nemcsak szemlélői, hanem cselekvő alakjai vol­tak. Nagyapák, apák unokáikkal, fiaikkal nézik v meg ezt a kiállítást és nagyon magyarázzák: “Lá­tod fiam, én is itt jelentkeztem a Lehel utcai ka­szárnyában vörös katonának.” “Ezen a nagygyíi- t: lésen a parlament előtt, én itt a balsarokban áll­tam, kezemben zászlóval”. “Ennél a miskolci elő­retörésnél én is ott voltam, soha nem felejtem el, amikor...” ■ És a fiatalság a kiállítás anyagán, apáik, nagy­apáik átélésein keresztül ismeri meg a Tanács- köztársaság történetét. Itt érzik meg igazán, ho­gyan is lángolt fel negyven évvel ezelőtt Magyar- országon a forradalom tüze. S valósággá válnak a W költőnek sorai: “Időben tőle egyre távolabb lélekben egyre hozzá közelebb, emléke bennünk nemcsak megmarad, de nőve nő...” A nyolc teremből álló kiállítás megkapó tár­gyai közül természetesen legértékesebbek az ere­deti emlékek. Ilyen például az első teremben Andrejev szov­jet szobrászművész Lenin szobra. A szobrot a német fasiszták rabolták el Kievből, értékes- már­vány anyaga miatt, megcsonkított állapotban. A szobor az óbudai szeszgyár udvarában végzett építkezéskor került elő, majd két méter mélység­ből. A moszkvai Tretyakov Galéria a muzeum ké­résére megküldte a hiányzó részt gipszmásolat­ban és ennek alapján restaurálták a szobrot. Ebben a teremben díszelegnek egymás mellett a különböző üzemek által készített ajándéktár­gyak. A második teremben az 1914—18-as világhá­ború szörnyűségei vetítődnek elénk. Vér és nyo- nlor. De a sok riasztó emlék között itt van a Sankt Georg cirkáló modellje. Ezen a hajón kez­dődött a cattarói tengerész felkelés 1918 február , 1-én. És itt vannak az oroszországi hadifogolytá­borokban a foglyok által készített forradalmi szel­lemű plakátok, versek, valamint a forradalmi szervezkedésekről eredeti iratok, korabeli újsá­gok.- Sokan állnak a harmadik terem egyik vitrinje előtt: Kun Béla személyi tárgyait, dolgozószobá­jának könyvszekrényeit, könyvtárának néhány kötetét nézik. . . Itt van annak a szikratávírónak is egy része, amelyen Leninnel tartották a kap­csolatot. Látjuk Vántus Károly fényképét, sze­mélyi okmányait, börtönbeli leveleit. Rudas Lász­ló és Jancsik Ferenc iratait, leveleit ugyancsak itt őrzik a vitrinekben. A negyedik teremben az emberek elfogódottan nézegetik a fehér terror idején kivégzett Latinka Sándor emléktárgyait. Hangosan olvassák a fele­ségéhez irt bucsusorait. Ebben a teremben tárul elénk, hogyan bontakozott ki az élet a Tanács- köztársaság idején. Például, az első kibocsájtott bélyegek, boritékok^és próbanyomások, a bélye­gek tervezetei Fekete, Gara és Bokross tervező­művészek aláírásával. Ezek az első bélyegek Marxot, Engelst,_ Petőfit, Dózsát és Martinovi­csot ábrázolják. Úgyszintén emlékivek, amiket a posta 1919 junius 12-én, az első Tanácsülés em­lékére a Tanács tagjainak adott. Ezek mint ol­vasható “Emil Schafer newyorki lakos ajándéka”. Üzemi pénzek, hivatali pecsétek, üzemek eredeti tervei, munkástanácsokról készült fényképek, új­ságok, röplapok egész sora. Az ötödik teremben az ember képet kap arról, hogyan is kívánták végrehajtani a Tanácsköz­társaságban a szociális intézkedéseket. A Gyer­meküdültetési Hivatal okmányai tanúsítják hány gyereket küldtek el balatoni üdülésre, Margit­szigeten, kastélyok kertjeiben játszadozó apró­ságok képeit látjuk, a sovány proletárgyerekek arca ragyog a boldogságtól. A központi lakásbi­zottság lakáskiutaló iratai dokumentálják, ho­gyan adtak otthont a nincsteleneknek, a hajlék­talanoknak. Egy jegyzőkönyv a miskolci tégla­gyár munkabérének megállapításáról szól. Butor- kiutaló iratok és a különféle szociális rendelkezé­sek dokumentálják az emberibbnél-emberibb ren­delkezéseket. A hatodik teremben a Tanácsköztársaság kul­túrpolitikáját hirdetik, akkoriban megjelent köny vek, újságok, szobrok, festmények és rajzok lát­hatók itt. Móricz Zsigmond eredeti kézirata 1919- ből, Biró Mihály önarcképe, Beck 0. Fülöp pénz­tervei, Deke Ödön visszaemlékezései, a köztulaj­donba vett műkincsek kiállításának katalógusa. S azok a művészi alkotások, amelyeket a Tanács- köztársaság idején az,állam vásárolt meg. Ebben a teremben láthatók a színházi élet emléktárgyai; ezek nagyszerűen tükrözik, ho­gyan lett a színház a népé. A hetedik teremben a vörös hadsereg létreho­zásának története elevenedik meg. A győri ezred, a hajmáskéri V63-as munkászászlóalj és más munkásezredek lobogói, Stromfeld Aurél személyi tárgyai, a vörös hadsereg uniformisai, fegyverei és dokumentumok, fényképek egész sora a had­sereg diadalmas csatáiról, győzelmeiről. A kiállítás a nyolcadik teremben végződik; a falakon, a vitrinekben száz és száz emléktárgy a Tanácsköztársaság utolsó idejéből. Mindezek a vázlatos elősorolások távolról sem érzékeltetik a kiállítás szinességét, változatossá­gát, történelmi erejét... Többek között itt lát­ható a “Mindenkihez!” szóló hirdetmény, amely tudtul adja, hogy “Magyarország proletársága a KISFALUÉI STRÓBL ZSIGMOND Kossuth művész a TanácskÖztársaság 40. évfordulóié* ra e’kés; ilette a fon 'illanni kamrái, ábrázoló szobrát, melyet Május elsején 1919-ben állítot­tak ícl az Alagút e otí cs a parlament deli ol­dalánál. Mindkét, szobrot a fehér- terroristák rombolták le a Tanácsköztársaság bukása után. Képünk: Kisfaludy Strobl. Zsigmond mü termében mai l appal a maga ke éhe ' veszi a hatalmat”; fénykép muia ja a március 23-iki parlamenti nagygyűlés tömegének lelkesedését; Kun Bála a csepeli WIu müvekben az üzemek államosításáról Ves éi; a vörös gyalogság előrenyomulását lát­juk az északi hadjárat idejéből; a híres páncél- vonat miniatűr példányát: Nyisztornak, Land­lernek, Münnichnek és sok más vezetőnek fény­képeit; annak a 7. fűmnek plakátjait, amelyeket Szov.jei.oros'.országból repülőgépen hozott Sza­muely; sok művészi alkotás között ott van Kis­faludy Stróbl Zsigmond: A vádló (egy megseb­zett szivü munkás) szobra, s a sok-sok történel­mi dokumentum köpött, ott szerepel a newyorki “Uj Szó” 4919 és ISZT-as kötetéből iüetografált fényképek és dokumentumok. A bekötött két év­folyamot “Az amerikai magyar haladcszellemü munkásság küldte szeretettel a magyar népnek.” Mindez persze csak szűkre szabott' beszámoló a történelmi kiállításról, hiszen az ember órákon át nézelődhet a Nemzeti Muzeum termeiben, mi­közben uj és uj érdekes ás értékes tanulságos do­kumentumokra bukkan. A Tanács'öztár'asás: évfordulója tiszteletére a XIII. kerület fiataljai állal összegyűjtött dokumentációs rnvaz kbő! a kerületi KISZ-bizottság székhazában kiállítás nyílt mez. Képünkön a Váci ut 89. alatti ál­talános leányiskola tanulói a kiállítás anyagát tanulmányozzák A MAGYAR SZÓI , SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom