Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-08 / 2. szám
Thursday, January 8, 1,959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 ÍAJudborntcuuf ás tochnUoa Három jóbarát (Folytatás a 8-ik oldalról) bába léptünk, asztala mellől felemelkedett és hogy mi járatban vagyunk, érdeklődött udvariasan. Újra elmondottuk a történetet és máris indultunk volna a titkárság párnázott ajtaja felé, hogy azon át régi barátunk, cimboránk és keserves, hányatott életünk sorstársa elé jussunk. A szolga azonban elénk tett egy nyomtatott papírlapot. “írják erre nevüket és jövetelük célját, senores”. — mondotta udvariasan, “majd én beviszem az elnök urnák, személyesen... A titkárok ridegen kezelik az efféle ügyet... sokszor el is utasítják, anélkül, hogy az elnök ur róla tudomást szerezne... ők nem igen ismerik az életet... Azonnal jövök, foglaljanak helyet...” Kitöltöttük az elénk helyezett nyomtatott lapot, ráírva nevünket és jövetelünk célját, majd végigbámultuk a falat díszítő képeket, titkolt, de érthető nyugtalansággal. Hatalmas csatornák, épülő villamoscentrálék, vasutak és hajók születését, épülését és felvonulását ábrázolták ezek a képek, majd a szembenlévő falon zsúfolásig telt, égig tornyosodó áruval tömött raktárakat, rizshántoló üzemet és hatalmas domboldalakat elborító, legelésző, hízott csordákat. Szólni sem tudtunk az ámulattól, csak szívtuk sárga cigarettánkat leplezett meghatottsággal. A harmadik falon, egyszerű és sötét keretben egyszerre pillantottuk meg Pártos Jani képét — nyugodt tekintetében szomorúsággal és szemrehányással. A képen sötét zakót viselt, haját — szokása szerint — lesi- mitva, oldalt ketté választotta. Mellét rendjelek diszitették, mégis, mintha valami szomorúság, csüggedés és bűntudat áradt volna tekintetéből, fáradtság mindenesetre és — legalább is ez volt az érzésünk — valami határtalan érdektelenség. Dezsőfi meg is jegyezte halkan: “Az az érzésem, Janinak.nem nagyon tetszik az egész...” Szótlanul bólintottam. Ebben a pillanatban jött vissza a szolga, kezében egy borítékkal. A párnázott ajtó előtt pillanatra megállt, majd íróasztalához lépett és az asztalnak támaszkodva, szembefordult velünk: — Az elnök ur nem fogadhatja az urakat — közölte látható zavarral, szánakozó tapintatossággal. — De az ő helyzete nem engedi meg — igy mondotta —, hogy tekintetbe vegye a régi emlékeket... Küldött az uraknak valami pénzt, sajnos, nem sokat. . . Parancsoljanak. . . A borítékból kiemelt két ezüst pénzdarabot, két ezüst öt-suerest és restelkedve kezünkbe nyomta. Majd kinyitotta előttünk a lépcsőre nyíló ajtót, komoly és részvevő fejbólintással. Szótlanul és szédülve támolyogtunk le a lépcsőn, megalázva és hánytorgó gyomorral. . . Hosszú ideig a temetőben kódorogtunk, majd leültünk egy fából összetákolt, zöld szinü lócára a sírok közé, árnyas pálmák alá. Innen jól lehetett látni az öböl karéját koszoruzó erdős hegyoldalakat, másik irányban a szürke, kopasz hegycsúcsokat és az öblön túl, a szigetek hézagai között lassan hullámzó tengert. Éppen harangoztak. Harangoztak, ugyanekkor innen is, onnan is, egy-egy gyár és hajókürt dudált. Dél volt, vadul tűzött a nap és a sirályok fáradtan cikáztak a kikötő fölött. — Ebben nincs semmi csodálatraméltó — mondottam Dezsőfinek fáradtan és kedvetlenül. — Hogy is gondoltuk mi ezt egyáltalán? És hogy gondolta Hamburger, tegnap éjszaka, a szállodá- - ban? Úgy látszik, hiába próbáltunk végig mindent, hiába lődörögtük végig a fél világot, mégsem mozog az eszünk. . . — De azért igy semmibe venni a régi barátságot, keserves egy dolog — mondotta Dezsőfi és bicskájával egy pálmafa törzsébe kezdte vésni az év, hó és napot: 1924 december 8. — Amikor annyi időn át együtt küzködtünk, együtt szenvedtünk, együtt nyomorogtunk. . . Hogy nem sült ki Pártos Jani szeme. . . — Neked, úgy látszik, végleg elment az eszed — legyintettem csüggedten — s bevallom, magam is kedvetlenül. — Hol van már Pártos Jani, aki velünk együtt őrizte a birkát, pucolta a halat és lapátolta a salétromot... Az a Pártos Jani meghalt, semmivé vált, vagy még annál is kevesebbé, egyszerűen megsemmisült . . . Az uj Pártos Jani hatalmas, tele van pénzzel, elföldelte az emlékeket és természetszerűleg másképpen mozog a világban. Ahol meg mi állunk. . . dehát tudod, mit magyarázzam!... Két világ ez, öregem, két különböző világ. . . — Hát akkor mégis a legjobb, ha elmegyünk valami gyárba, vagy valami építkezéshez. . . — szólt Dezsőfi és aprólékos gonddal eltaposta ciMiből készül ruhánk kelméje a jövőben? A textil-vegyészek laboratóriumaikban olyan uj szintetikus rost finomításán dolgoznak, mely hozzájárulhat ahhoz, hogy a ruházkodás költségét hatásosan leszállítsa. Polypropylene az uj gyártmány neve, laboratóriumi rokona a polythylene plasztiknak, amit már széles körben használnak ruganyos palackok és élelmiszerek csomagolására szolgáló hártya készítésére. A lényeg az, hogy az olajfinomítás vegyi melléktermékeiből készül és ezek jelenleg a legbőségesebb és legolcsóbb rost-formáló vegyi anyagok a piacon. A kutatók megállapították, hogy nagybani előállitásnál az uj fonál 20—25 százalékkal olcsóbban árulható, mint amennyiért a nylont és a dacront árulják. Várható eredmény az, hogy a “mosni-viselni” ruhanemű sokkal olcsóbb lehet. Mielőtt a ruhapiacra kerül, a polypropylene-t még sok akadályon kell átsegíteni. A világ egyik legnagyobb vegyészeti gyára, a Montecatini cég Olaszországban, már nagy haladást jelent e téren. Sikerült már 1.5 denier finomságú szálat szőni, amely finomabb a természetes selyemszálnál. A fogása olyan, mint a gvapjuszálé és már felhasználták gyapjutakai’ók és utitakarók készítéséhez, amelyeket ragyogó kék, piros, sárga és zöld színűre festettek. Az amerikai rostkészitőknek még nem 'sikerült ilyen finomságú szálat előállítani. Ezeknek fogása viaszszerü, nem gyapj uszerü és hőálló képessége alacsony, ami a vasalásnál okozhat bajt. A színezése is nehéz, mert alig szív magába nedvességet. Ez ugyan lehetővé teszi, hogy gyorsan száradjon, de ugyanakkor légköri villamosságot szed fel. Ebből egyelőre csak kötelet lehet készíteni, de az egyik cég már jövőre olyan finom szál feljesztését ígéri, amelyből kocsiülés takarókat és más ipari szükségletet lehet készíteni és két- három év múlva már alsónemü készítéséhez alkalmas rostot remél, gyártani. Az egyik cég, Humble Oil & Refining, a N. J. Standard Oil egy alvállalata, 1960-ra Bayton, Texasban egy 40 millió font évi termelőképessé- gü polypropylene gyárat fog befejezni, amelyben textil-fonalat is szándékszik termelni. Japánban a Kurashiki Rayon társulat Osaka- ban egy Kuralon nevű rostot termelt acetylén gáz és viz keverékéből, amit már régen használnak ott ellenálló ereje és alacsony ára következtében, főleg halászhálók, munkaruhák és iskolai egyenruhák készítésére. Amióta 1940-ben a DuPont társaság által előállított első nylon harisnya piacra került, a kutatások olyan rost fejlesztésére irányultak, amely olyan szolgálatot tud teljesíteni, amit a gyapot és gyapjú nem tud, pl. nem megy össze, vagy megtartja a rakást a szoknyán még mosás után is. Az uj gyártmányok csak úgy tudnák az előbbieket kiszorítani a piacról, ha előállítási költségük és piaci áruk lényegesen alacsonyabb lesz az előbbinél. Az egyik kutató véleménye az, hogy a polypropylene gyártásához szükséges nyersanyagot félolvan áron lehet előállítani, mint az előbbeni szintétikus fonalakéit, de a rostok fonásának költsége kb. ugyanannyi lenne. Mindezt összegezve arra a következtetésre jut, hogy nagybani termelésnél az előállítási költség lényegesen kisebb lesz és ez lehetővé fogja tenni a kész áru olcsóbb árát is. Dr. Bartolomeo Orsini, Montecatini vegyészeti direktora még ennél is derűlátóbb. Szerinte, mig az eddigi szintétikus fonál elkészítése hat technikai lépést igényel a nyersanyagtól a kész fonálig, adig a polypropylene előállításához csak három lépés szükséges. Ennélfogva az utóbbinak az ára teljesen versenyképes lesz a rayon piaci árával. Ez igen reménydus Ígéret már azért is, V V VV*VWVVWV\»VVV*VVVWVW^V* WVVWV»wvvvwv** v% garettáját. — Ott egye meg a fene az egész világot !. . . Még mindig harangoztak és búgtak a kürtök messziről. Kétségbeejtően izzott a nap, forró, szürke, gomolygó párával borítva be a vidéket, így éltünk abban az időben mi ketten, Dezsőfi, meg én, igy kallódtunk értelmetlenül és haszontalanul, szinte már nem is ezen a földön, már nem is az emberek földjén, de egy kétségbeejtő, zavart és kegyetlen alvilág peremén... mert rayon-fonálra épített gumikerék most is-fon tönként 47.5 százalékkal olcsóbb, mint az, amelyikhez nylon fonalat használtak. De vannak más problémák is, s ezek megoldása nehezebbnek látszik. Ilyen pl. az alacsony hő- birása és a villanytelitettsége. Ezt úgy próbálják megoldani, hogy a polypropylene szálat gyapotszállal kevernék, ami segítene höbirását felemelni és a villanyosságát csökkenteni. Még előnyösebbnek tartják a gyapjúval való keverését, amennyiben fogása inkább ahhoz hasonlít, úgyhogy, a 60 százalék gyapjú és 40 százalék polypropylene vegyülékéből előállított próbaanyag egyes vizsgálók előtt megkülönböztethetetlen volt a tiszta gyapjútól. Azonkívül a gyapjú gyenge ellenálló erejét a polypropylene nagyban megerősítené és a tiszta gyapjúszövet magas árát poly- propylennel való vegyítés nagyban csökkentené. Valószínű, hogy az uj szintétikus kelmét először munkaruhák készítéséhez fogják használni, mivel ez nem kíván választékos festést és meghosszabbítaná tartósságát. Férfiöltönyök készítéséhez is alkalmasnak tartják, szintén a festés egyszerűbb követelménye miatt és azért, mert ezt a tisztítóban nem vasalják, hanem préselik. Mivel az uj rost sok vegyszer maró és az erős napfény gyengítő hatásának is ellent tud állni, használhatóságának területe előreláthatólag igen kiterjedt lesz. Egyelőre azonban még nem képes elárasztani az amerikai piacot. Montecatini jelen 10 millió font évi termése, még ha az egész idekerülne, akkor sem veheti fel mennyiségben a versenyt a még csak DuPont által évente termelt 100 font őrlőn anyaggal sem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a monopóliumoknak különös tehetség áll rendelkezésükre, hogy kizárjanak olyan versenytársat a piacukról, mely az edig biztosított profitjukat veszélyeztetné. Tehát egyelőre még ne keressünk polypropylene anyagból készült ruhát az üzletekben* Az unalom - betegség ) A modern technika fejlődésével egyre több uj foglalkozási ágban kell leküzdenünk az egyhangúság és az elzártság rémét. A nagy távolságokon, közlekedő pilótákat, a gépekre felügyelő piunlcá- sokat, a tehei'autók vezetőit, stb. halálos katasztrófákba sodorhatja a fásultság. E kérdés tanulmányozása során a kanadai egye temen D. O. Hebb professzor megvizsgálta az unalom okozta agybeli elváltozásokat. A “kísérleti nyul”-ak szerepét diákok vállalták. A világtól hermetikusan elzárt, hangszigetelt fülkékben helyezte el őket. Tapintásukat vattá- zott kesztyűkkel, látásukat műanyag ellenzőkkel gátolta meg. Néhány diák 5 napnál tovább “kitartott” a fülkében. Egyébként a diákok gondolatai hamarosan összekeveredtek, ködössé váltak, Ítélőképességük erősen csökkent, s mint a pszichológiai kísérletek eredményei mutatják, valóságnak hittek el különféle kisértethistóriákat és egyéb fantasztikus történeteket. A diákok a fülkébe léptük előtt elhatározták, hogy tanulmányaikra, az egyetemi előadásokra és egyéni ügyes bajos dolgaikra fogják gondolataikat összponto- sitani. Egészséges elhatározásaikat azonban csakhamar elhessegette az emlékek zűrzavara. Ha valamely nemrég látott filmet próbáltak — mintegy orvoslásként — felidézni magukban, újabb parazita-gondolatok tömege zavarta meg gondolatmenetüket. A rövid megszakítások (étkezés stb.) alatt a diákok viselkedése gyermekes és ingerlékeny volt Szemük előtt zavaros képek kavarogtak, hallásuk, tapintásuk ugyancsak képzelt benyomásokat érzékelt. A kísérletek befejeztével az érzékszervek csak lassan kerültek vissza normális állapotukba. Az agy ritmusának elváltozásait folyamatosan regisztráló elektroenkefalogram (agy-elektro- gram) az áloméhoz hasonló hullámzásokat mutatott. Amikor a diákok visszakerültek a mindennapi életbe, menten a megszokott élményeiket s benyomásaikat keresték. Kiderült hát, hogy a benyomások, észlelések szüntelen “bombázása” az agyműködésnek nemcsak sava-borsa, hanem alapvető lényege is; nélkülük betegség támadja meg az agyat.
