Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-23 / 17. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZe Thursday, April 23, 1959 ^ w w< ^ ^ ww *»—y TT? t yy rí1 qr ** '*> ^»'^r ,y'’■r"■■r■ «r1 «r y ■«»■"1 , Munkásmozgalom tfrfci A 4> A A 4i.AAA^A,AA,AAAAA , A ,^. «fr. A ^ A A, A DETROITI MUNKANÉLKÜLIEK ÚTJA WASHINGTONBA — Detroiti tudósítónktól — A vasúti váróteremben nagy volt a sürgés-for­gás. A delegátusok egymást keresték, hogy isme­rősökkel utazhassanak. Az újságok ügynökei is ott voltak. Hallgatóztak, mit beszél a munkanél­küliek tömege; nézegettek, ki hogyan van öltöz­ve ; fényképeket csináltak. Két női és két férfi riporter a delegátusok társaságában tette meg az utat Washingtonba és vissza, feljegyezték amit láttak és hallottak tőlük. A “Detroit Times” riportere megszólított a sorban egy jólöltözött nőt, akit a mellette álló férfidelegátus megdorgált, mert úgy kicsipte ma­gát. “Nem megyünk mi Augusta, Georgiába gol­fozni, kenyérkérdés visz minket Washingtonba”, mondotta. Más delegátusok is megszólták, amikor az asszony azt kiabálta, hogy ő nem éhes és úgy öltözködik, ahogy akar. A gytilésteremben is a sajtó asztalánál láttam barátkozni. Az újságírók fel is használták ezt a jelenetet arra, hogy a munkanélküliek általános “jólöltö- zöttségéről” írjanak jelentéseikbe#. Nem említet­ték meg a férfit, aki 7 gyermek apja, rokkant veterán; a társa szintén háborús rokkant, csak 35 évesek, de nincs semmijük. Ezek nem keres­ték az újságírók barátságát, nem ittak, hanem a többi ezrekkel együtt gondokba merülve ültek csendes beszélgetésben. Megérkeztünk Washingtonba vezetőséggel megtartandó értekezleten jelenteni fogja, hogy a munkások ezért a követelésért ké­szek sztrájkot hívni. A veszélyes munkán dolgozó munkások részére az unió ingyenes vérvizsgálatot követel. Felhívja a “hot test” munkásokat és a “fuel tank” mun­kásokat, hogy vér-, illetve ólommérgezés elleni vizsgálatra jelentkezzenek a committeeman-nél. • A 600-as lokál felajánlja segítségét bárkinek, aki városi segélyre jogosult. Útbaigazítást ad annak is, aki nem tagja a lokálnak. Ezt figyelmé­be ajánljuk a magyar ujamerikásoknak, akik- szintén jogosak városi segélyre, ha rá vannak szorulva. R. P. NEWYORKI MUNKAVISZONYOK ÉS SÉREK — Befejező közlemény — A tiiipar New York legfontosabb iparágát ké­pezi. A női-, gyermek-, férfiruha- és szőrme di­vat központja. Alig van munkáscsalád New York­ban, amelynek egy, vagy több tagja ne a Űr­iparban volna alkalmazva. Az utolsó 10 évben a tüipari munkások élet­színvonala állandóan csökkent. Különösen a női ruha munkások, az International Ladies Gar­ment Union tagjai kapják a legalacsonyabb bé­reket a tüipari munkások között. Az 1920-as és ’30-as években e szervezet vezetősége osztályhar­cos alapon képviselte e munkásságot. Hatalmas bérharcok közepette nőtt és erősödött a szakszer­vezet. A ’30-as évek utáni vezetőség sokkal több időt szentelt a kommunisták elleni harcra, mint a tagság érdekeire és a munkaszerződés pontjai­nak betartására. Ennek következtében a munkál­tatók nagyobb teret kaptak a darabszámos mun­kások bérének megállapításában. A szervezet el­vesztette régi, harcos jellegét. A kereset nagyon alacsony, a tagság elégedetlen. heti extra biztositásra. így oldja meg egy millio­mos kormányzó a newyorki munkanélküliek prob­lémáját. Szakszervezetek New Yorkban Összesen 2,100,000 szervezett munkás van New York államban, vagyis a dolgozók 30 százaléka tartozik szakszervezetbe. Pld. a ‘Uehérgallé- ros” dolgozók nagyon kis százaléka van szervez­ve, a nehéziparok dolgozóinak 66 százaléka tar­tozik szakszervezetekbe. A szervezett munkások közül az építőipari munkások órabére a legmaga­sabb. A jelen gazdasági válságban a munkanél­küliség aránylag alacsonyabb volt az építő ipar­ban, mint a többi iparokban. Az elmúlt évben az átlagos béremelések 7 és 9 százalék között váltakoztak a különböző iparok­ban New York államban. De a legtöbb esetben ez a béremelés nem a munkások munkabérét gyara­pította, mert nagyrésze a “welfare fund”-ra ment, a társadalmi biztosítások javítására. W. L. Amikor fáradtan Washingtonba érkeztünk, Walter P. Reuther várt bennünket az állomáson. Drámai jelenet volt, amikor vezetőnk, Paul Boa- tin, Reuther kezébe nyújtott egy csomó újságot, amelyekben a veteránok tragikus helyzetével fog­lalkozó cikkek voltak és kérte, hogy beszédében foglalkozzon ezzel az üggyel. Reuther ezt meg is tette. A delegátusokkal együtt jöttek — saját költsé­geiken — rokonok, akik felhasználták az alkal­mat, hogy együtt utazzanak országunk főváro­sába, ahová ebben az évszakban a cseresznyefák virágzása mindig nagy turista tömeget vonz. Eze­ket a vakációzókat mutogatták a televízión, mint a delegáció tagjait. Egy kis trükk a sok közül. A detroiti sajtó nem sokat jelentett a washing­toni konferencia menetéről vagy eredményéről. Egy-egy kis hir itt-ott. Azt, hogy milyen fárad­tan érkeztünk meg 15 órás utazás után. Az AFL- CIO reménykedik, hogy a konferencián a munka- nélküliek nyomoráról elhangzott jelentések után a kongresszus cselekedni fog a helyzet enyhíté­sére. A polgármester segélyt kér a kongresszus­tól építkezésre, hogy munkát teremtsen a mun­kanélküliek számára. • HELYI HÍREK; Grand Rapidsen 1,000 mun­kást hívtak be dolgozni az üzembe. A tavasz az építkezést fellendítette és a földmunkások hely­zetén is segit egy kicsit. • A‘ Detroit-Windsor alagút viteldiját fel akar­ják emelni. Hasonló kísérlet 9 hónappal ezelőtt is volt, de a közlekedési megbízott visszautasította a kérelmet. • • Detroit egészségügyi hivatala jelenti, hogy ja­nuár óta 1,278 egyént harapott meg kutya vagy más állat. Kérte, hogy a harapós állatot ne öljék meg, mert könnyebb az élő állatról megállapítani, hogy beteg-e vagy sem és szüksége van-e a meg­harapott egyénnek orvosi kezelésre. Minden ese­tet be kell jelenteni a rendőrségen a szükséges intézkedések megtétele végett. Költöztetni akarják a Ford-gyárat A Dearborn Engine Plant munkásait az a ve­szély fenyegeti, hogy 50 év után a Ford Motor Company az uj Ford 6 hengeres motort Lima, O.-ban akarja csináltatni. Detroitban megvan az üzem és a teljes felszerelés az uj motor termelé­séhez és a 2-ik háború óta elbocsátott Fórd-mun- kások ezrei várják, hogy visszahívják őket dol­gozni. A 600-as lokál vezetősége és Paul Boatin, a Dearborn Engine Plant osztály-elnöke a Ford­A tüipari szakma más változásokon is keresz­tülment. Valamikor zsidó és olasz munkások vol­tak nagy többségben alkalmazva ezekben a szak­mákban. Jelenleg — különösen a gyermek- és nőiruha és fehérnemű szakmában — nagyszám­ban kerültek be néger és portorikói munkások. A munkáltatók a szakszervezeti vezetők passzivi­tására támaszkodva, a néger és portorikói mun­kásoknak alacsonyabb béreket fizetnek és ezál­tal leszorítják az összes munkások keresetét az iparban. Az egész tüipari szakma szenved. A munkanél­küliség egyre magasabb méreteket ölt és az úgy­nevezett munkaszezon ideje állandóan csökken. A munkaszerződésben felemelt bérek dacára, a munkások évi keresete sokkal alacsonyabb; mint azelőtt volt. Az egyetlen megoldás a munkások egysége. A fehér munkásoknak össze kell fogni a néger és portorikói munkásokkal és kényszeríteni a szak- szervezeti vezetőséget, hogy rendezzék a darab­számos munkások fizetését' és szüntessék meg az egyenlőtlenséget az órabéreknél. (Jelenleg ugyanazon munkáért egyik üzemben 2 dollár óra­bért fizetnek, mig a másik üzemben csak 1 dol­lárt, vagy $1.25-t adnak. Mindkét üzem szervezve van.) Munkanélküliség és munkanélküli biztosítás 1958 júniusában 249,000 munkás, vagyis New York város dolgozóinak 8 és fél százaléka munkanélküli biztosításon élt. (Azok a munká­sok, akik munkanélküli biztositásra nem voltak jogosak, nincsenek számon tartva.) Ugyanakkor New York állam többi részében a munkanélküli­ek száma 219,000 volt, vagyis 11 százaléka az összes dolgozóknak. Ez év április 1-én lejárt az úgynevezett 13 heti rendkívüli biztosítás, amit a törvényes 26 héten felül fizettek a munkanélkülieknek. Eisenhower elnök nem volt hajlandó megújítani.a 13 hetet, de a helyzet komolyságára való tekintettel a kongresszus megszavazta és az elnök aláírta a további 13 hétre való meghosszabbítást, amely junius 30-án jár le. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden munkanélküli megkapja a 13 heti extra segélyt. Mivel ez nem kötelező, a legtöbb állam nem vette igénybe a kormány által felaján­lott kölcsönt. New York állam elfogadta, de Mr. Rockefeller gondoskodott róla, hogy a legtöbb munkanélküli ne kapjon belőle. Csak azoknak utaliák ki, akiknek a 26 heti biztosítás még már­ciusban vagy előbb lejárt és megkezdték az ex­tra kiutalás igénylését. Azok folytatólagosan kapták a munkanélküli biztosítást, amig a 13.hét lejár. Azok a munkanélküliek, akiknek a 26 hét április 1-e után jár le, nem jogosok a 13 Bírósági eljárást és kivizsgálást kár a szakszervize! A Textile Workers Union felszólitotta az igaz­ságügyminisztériumot, hogy indítson eljárást két szövőgyár ellen Henderson, North Caroliüábán, á Byrnes-törvénv megsértéséért. Ez a törvény tilt­ja sztrájktörőknek más államból való behozata­lát. A szakszervezet a gyártulajdonosokat “zsar­noki és amerikaiatlan eljárásokkal” vádolja. A szóbanforgó két gyár, a Harriet és a Hender­son Gyapot Szövődé, melyeknek 12,000 munkása négy hónap óta sztrájkol, mert a gyárosok a munkaszerződésben 14 éve fennálló munkaviszo­nyokat akartak megszüntetni. A gyárosok más államokban helyeztek el hirdetéseket és küldtek ügynököket sztrájktörők toborzására, akiket arra is felhasználtak, hogy a békés piketelésbe belekössenek. A sztrájktörők puskával, pisztollyal és revolverrel voltak ellátva és fegyvereiket erőszakos összecsapások provoká- lására használták fel. Mindezen eljárások meg­sértik a 22 éve érvényben levő Byrnes-törvényt. A helyi hatóságok sohasem intézkedtek a gyár­vezetőség részéről történt törvényszegés megaka­dályozására. Az utóbbi időben több szakszervezeti szerve­zőt brutálisan elvertek a délen. A szövőmunká­sok szakszervezete felszólitotta a képviselőház munka albizottságát, hogy indítson vizsgálatot Boyd E. Payton, a TWU alelnöke, Sol Greene, a Ladies Garment Workers és Robert Beame a ha­risnya munkások szervezője ellen elkövetett bru­talitás ügyében. North Carolina kormányzója, Luther Hodges közbelépett, hogy a hendersoni sztrájkban meg­induljon az egyezkedés a gyárosok és szakszerve­zet között. Horn & Hardart-nál utat tört a szakszervezet New Yorkban a Horn & Hardart étkezde lán­colatnál majd egy félszázad óta folyik a kísérlet a munkások megszervezésére, eddig sikertelenül. De most a Teamsters Union megtörte az ellenál­lást és megszervezte a társulatnál dolgozó teher­kocsi hajtókát és rakodókat. A munkások szavazással döntöttek a szakszer­vezethez való csatlakozás felett. 96 szavazott mel­lette és 71 ellene. A céget Godfrey P. Schmidt képviselte, aki ugyanakkor tagja annak a három tagú megfigye­lő bizottságnak (monitor), amelyet a bíróság ne­vetett ki. hogy- a -Teamster Union ügyvezetését ellenőrizze. . • - - - - - í a ■ ■ ■ ■ ■ i ■ K r k r k b v n r e^ t< r it D k< át rt n n. D o Ví lö és be cs Ai ka Ft fű C? re lei m. na vii zil ré. mi ba zil cs: re: ró: irá Ste kit ga: trí téí rnt gy li mt mé gy vái vaj ily< leg­len ezt Örs őrt J bai bel szé jó der tűi be az mi' tár a fc

Next

/
Oldalképek
Tartalom