Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-16 / 16. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 16, 1959 */mMc a smiíasztököz. Az ebben a rovatban kifejtett neze- 5 Olvasóink | tek nem szűk cégszerűen azonosak | hn-rvA^AInnh :: a szerkesztoseg álláspontjával | Q közügyekhez \ «WWWWVWHWWWWWWMWM vMWW«*WVWMW«MMM«WWV»VWV«m«WW«M« Nem fogtok éhezni Egyik k. olvasónkhoz küldött levél részlete: Drága jó bátyám és jó ángyom! Én leszek a legboldogabb, ha igaz az, hogy Bátyám a nyáron látogatóba jön Dögére. Ne féljen, nem fog éhezni Magyarországon. Van itt bőven minden és nekünk is van. Két hízót öltem, olyan 2 mázsa körülieket, 2 tehenet fejünk, aprójószág is van. Tehát hiány nem lesz. Még van egy szép lovam és két jövőbeli hizó. Igaz, már ősszel megyek nyugdíjba, de azért beiratkoztam a Tsz-be, vagyis a közös gazdálkodásba, mert úgy érzem, ott jobb lesz. Már megkezdtük a tavaszi szántást, vessük a krumplit. Szeretnék már egy ottani munkással elbeszélgetni, hogy ne hallgassanak a rémhír terjesztőkre, mi nem akarunk háborút. Tanultunk belőle eleget, az csak a tőkéseknek hoz hasznot, a dolgozóknak halált és nyomort. Tiltakozzanak erősen a háború ellen. Nagyon sajnálnánk, ha az a másfél millió magyar, aki ott van, a saját vérével szembe lenne kényszerítve hántolni. Nekünk egy a jelszavunk: a béke. Nagyon kívánom a viszontlátást. Nem fog ráismerni a régi helyekre. Itt Dögén 163 1 áz épült, mind szebbnél szebb. Majdnem minden háznál van rádió. Nálam is van, de csak telepes, mert messze lakom a falutól, de már megígérték ide is a villanyt. Két kanadai jött haza ide, az egyik már visszament, a másik nem megy vissza. Várom a boldog viszontlátást. Szerető öccse Jugoszláviában is volt Tisztelt Szerkesztőség! Előző levelemben magyarországi látogatásomról Írtam, s most röviden a jugoszláviai utamról kívánok beszámolni. Kelebia magyar határállomásnál léptem át Jugoszláviába, a vámőrségnél kellett bejelenteni, hogy mennyi dollárom és forintom van. Szabadka a jugoszláv határállomás, ahol ismét átnézték az iratokat és megszámolták a dollárokat. Itt találkoztam a rokonommal, aki ismerte a nyelvet és ez megkönnyítette a helyzetet részemre. Cservenkán, ahol átszálltunk, ért az első meglepetés. A vendéglőben magyar zenét játszottak, a közönség magyar dalokat énekelt, amire egyáltalán nem voltam elkészülve, habár a Bácskában voltunk. A magyarok teljes szabadságot élveznek minden szempontból, a németeket azonban áttelepítették Németországba minden kártérítés nélkül, mert Hitler alatt 50 éves korig mindegyik a náci hadseregben szolgált. Minden gazdálkodó 17 hold földet művelhet meg, mint sajátját. Sajnos csak kevés időt töltöttem Jugoszláviában és a nyelvet sem beszélem, igy nem tudok több felvilágosítással szolgálni lapunk olvasóinak a jugoszláviai helyzetről. G. J., Chicago, 111. A kínai kényszermunka Tisztelt Szerkesztőség! Van a N. fluardianban egy kicsike rovat, melynek a cime: “Milyen hülyeségeket tud ' alaki mondani” és amelyben más lapokban megjelent és az olvasók által beküldött — rendszerint önmagukat megcáfoló megállapításokat hoznak az olvasók elé. Egv ilyenre akadtam a multheti számban s mivel nem vagyok önző, beküldőm a Magyar Szónak leközlés végett, hogy mások is élvezhessék s ugyanakkor megértsék belőle a rosszakaratú csürés-csavarást, amellyel a polgári lapok az olvasókat szédítik. A cikket egy jugoszláv professzor irta és magyarra fordítva a következőképpen hangzik: “Láttunk Kínában 53 ezer Fárao-korabeli rabszolgamunkára kényszeritett embert. Mindenfelé Április 17-ére szeretettel küldjük üdvözletünket Trenton, N. J. városba Siabé János és nejének házasságuk 50 éves évfordulójára. Őszintén kívánjuk, hogy még sokáig éljenek egészségben, jólétben és boldogságban a gyermekeik, a rokonok, nagyszámú barátok és az amerikai öntudatos magyar munkások ; nagy örömére Elsinore—Perris, California Schubert József és neje Busty a Károly és neje Tóth József és neje (Volt Drágus Sándorné) E. H. Neuwald és neje Geréb József--------------------házak és deszkából készített otthonok voltak építve számukra, beleértve 30 iskolát, 25 klubhá- zat, volt színház, mozi, 21 sporttér, kórház és 40 klinika.” Saját bevallásuk szerint is... igy néz ki a kínai kényszermunka! (GVM.) Az erkölcstelen üzlet ellen nincs védekezés Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék panaszommal és kérésemmel önökhöz fordulni, mert tudom, hogy segíteni fognak és nem állok egyedül panaszommal. 1958 jul. közepén elromlott a televíziónk, eljött a szerelő és 95 dollárt kért uj kép tube-ért, el is vitte, mert más javítás is volt rajta. Kaptam egy évi jótállást az uj “picture tube”-ra. Mivel nagy összegről volt szó, felajánlotta, hogy havi részletekben fizessem, de mikor kiszámítottuk, hogy 12 hónapi fizetés esetén $160-t kellene fizetni, inkább azonnal lefizettem a 95 dollárt. Hat hét múlva ismét baj volt, kihivattam a mechanikust, mutatom a jótállást neki, mire azt mondja: ja, erre nincs jótállás, a transformátor kiégett. — Újra 20 dollárt fizettem. Nagypéntekre ismét nem volt kép, feleségem nagyon szomorú lett, hiszen nehéz munkája után ez a kis szórakozása van csak. Felhívtuk a jótálló szolgálatot, s habár az újságban azt hirdeti, hogy éjjelnappal szolgálatban van, telefonválasza az volt,. hogy hivjuk fel hétfőn. Kérdezem, lehetséges ez? Jótállás van, de mindig kitalál valamit, hogy ez, meg az nincs benne. Lehet az, hogy igy megrabolják az embereket? Miért nincs itt egy olyan szerv, mint a népi demokratikus országokban, ahol ha valaki vesz egy bármilyen értékű cikket, joga van hatóságilag szakközegek vizsgálatát kérni, hogy azok állapítsák meg a tényállást és ha csalás történt, akkor megbüntetik a céget. Bezzeg ilyenformán *a TV nem olcsó szórakozás! Az egyik komikus azzal fejezte be régi, rossz viccét, hogy ha nem tetszett az előadása, visszaadják a pénzt. Persze jót röhögött, amikor ezt mondta, mert igaz, hogy nem fizetünk a programért, de a gép megvétele és karbantartása sok pénzbe kerül és nem mondhatjuk, hogy ingyen nézzük a világ leggazdagabb országának legizlés- telenebb reklámokkal agyoncsépelt műsorát. Kérdem én, mint európai ember, hogy lehetséges az, hogy mindenki énekelhet a televízióban, akinek csak mikrofonban élvezhető hangja is van? Esetleg három havonként van egy jó koncert, s vagy a Kraft-féle margarin, túró és sajtgyár adja, mely két évre $25 milliót fizet Perry Como-nak a reklámért, vagy más hasonló cég. Kérdem, hogy lehet? Nem volna üdvösebb, ha annyival olcsóbban adnák az árucikkeiket? Vagy talán az túl jó lenne a munkásságnak? Még meg akarom említeni, hogy én nem igen nézem a TV'-t, mert engem ez nem elégít ki, de szegény jó feleségem már 12 éves kora óta itt él és mit sen; tud az urónai és magvar klasszikusokról, s részére a program elszenvedhető. Én azonban önállósítottam magam és angol 8 mikrofónos koncertgépemen a világhírű zeneszerzők csodálatos szépségű iemezeit hallgatom, köztük sok kívHó H’’es hpq-edümüvész interpretálásában és igy nem kell a pocsék TV adásait elszenvednem. Még egy kérdésem van. Miért nem engedik a hires amerikai művészeket szóhoz jutni? Pl. Jasha Heifetz, Ormándy, Reiner, Dorati, stb. miért nincs a TV-n? John Nedeczváry ERKÖLCSTELEN A TŐKÉS RENDSZER Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó január 29-iki számában cikk jelen meg “Silány ruházati cikkekkel csapják be a vásárló közönséget” címen. Erről a problémáról már korábban akartam riportot Írni, most e cikk megjelenése után csak néhány megjegyzést kívánók hozzáfűzni, nevezetesen arról Írni, hogy miként állunk ezzel a kérdéssel a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban. Tegyünk összehasonlítást A tőkés országok dolgozói csak a silány, selejtes ruházati cikkeket képesek megvásárolni, mert a finomabb, tartósabb cikkek megvásárlására — azok magas ára miatt — képtelenek. Kénytelenek tehát a tetszetős, de minőségileg meg nem felelő, olcsóbb árukat megvenni, amelyek valójában a legdrágábbak, mert rövid viselés, vagy mosás után szinte használhatatlanokká válnak. Vonatkozik ez a felsőruhákra, fehérne- miiekre, ingekre és a cipőkre egyaránt, amelyek a legsilányabb anyagokból készülnek. A vásárló sohasem kapja meg a vételár ellenértékét. Becsapják. Pedig a munkások és egyéb kisfizetésű alkalmazottak a mindennapi falatot vonják meg maguktól, hogy egy uj ruhához, cipőhöz, vagy fehérneműhöz jussanak, vagy gyermekeik részére ilyesmit vásároljanak. A tőkés országok gyárosai, a kizsákmányolok, amikor a termelési költségeket csökkentik, nem mérsékelik az árakat, hogy ezáltal a vásárló olcsóbban juthasson a szükséges cikkekhez. A munkásokat, a dolgozókat ilyen formán háromszor is kihasználják. Csökkentik a munkabérét és hogy a tőkés nagyobb profithoz jusson, emelik az árakat (melyeket a szigorú vámvédelem tesz lehetővé), végül harmadszor silány, selejtes árut varrnak a nyakába. Egyszóval becsapják a vásárlót! Sok példát lehetne felhozni, de ez nem is szükséges. Aki vásárolja a cikkeket, az tudja, miről van szó. De ha egy kis ember egyezer is becsap valakit és feljelentik, a legkisebb csalásért is megkapja a 6 hónapi börtönbüntetést. Hát a gyárosok, akik az emberek millióit csapják be és ezen r)~uár.-rnilliókat szereznek, mindezt büntetlenül tehetik? „ Hol az államhatalom, amely ezt engedi? Az ál- 'am feladata intézkedni e mindannapos tömeges, gvárszerüen űzött csalási hálózat megakadályozására. A vásárlók silány ruházati cikkekkel való becsapása még jobban érezhető Dél-Amerikában, ahol szeretnek csinosan, tetszetősen öltözködni és ami tetszetős, azt megveszik, holott egyötöd értékét sem kapják az általuk adott vételárnak. Szegény, becsapott áldozatok ezek. Keserves munkával megkeresett bérüket adják oda egy pár cipőért, vagy egy-egy színes rongyért. Csalnak a gyárosok, csalnak a kereskedők. Az állam pedig tűri és elnézi mindezt. Habár nem tökéletes ott se. még minden, de a Szovjetunió legfelső tanácsának elnöksége már ■■nan-ben uj törvény kiadását rendelte el. Az uj törvény a selejtes minőségű és fogyatékos termékek gyártása, árusítása, forgalomba hozatala miatt megállapítja a bűnvádi felelősséget. Vagyis a seleites minőségű áruk forgalomba hozatala bűncselekmény és mint ilyen büntetendő. Hogvan történik az ellenőrzés? Minden gvár, üzem rendelkezik megfejelő minőségi ellenőrzéssel. A gyárakból kikerülő árukat a szakképzett m;nősági ellenőrző csoportok meg- v^anráiják és minőségi ellenőrző jegyekkel látják el. De ezenfelül a gyártás egész folyamára kiterjed a minőségi ellenőrzés. A szocialista országokban igyekeznek törvé
