Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-09 / 15. szám
Thursday, April 9, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A BRAZÍLIAI parasztság nyomora A bibliai legenda szűk esztendőinek megrázó képe jut eszünkbe, amikor Észak-Brazilia államainak nyomorúságáról olvasunk. Szűk esztendők járnak ennek a hatalmas dél-amerikai államnak a mezőgazdasági vidékein, pedig arra most van nyár — és ez a 8 és félmillió négyzetkilométer területű, 52 millió lakosú ország a mesés természeti kincsek hazája. Menekülés a nyomortól Ilyen krónikát lehet Írni az utóbbi esztendőkről : 1957 májusa óta nem esett eső az Amazonfolyó közelében lévő brazil államokban. A parasztok gabonáját elégette a nap. A mezők sárgára száradtak, a földek megrepedtek. Az állatok pusztulnak. Több, mint félmillió ember küszködik életveszéllyel a hat északi brazil államban. A kiút egyelőre csak a menekülés. Az országutak — ha ugyan azoknak nevezhetők ezek a földutak — tele vannak vonuló parasztokkal, akiknek legtöbbje kiskocsin, vagy taligán szállítja motyóját. Mellettük siró gyerekek. Útközben összeszedik a legkeserübb vad gyümölcsöt is, hogy táplálkozhassanak. Vonulnak délre, a gazdag vidékekre, ,a kávé- és kakaóültetvényekre, a nagy városokba. Vonulásuk útjelzői az éhen- halt gyermekek, akiket a szülőknek nincs erejük eltemetni az agyonszáradt földbe. Választások előtt ígéret — utána semmi Mit tesz az ország kormánya ? Szeptemberben úgy próbált segíteni, hogy létesített úgynevezett “nemzeti műhelyeket”, amelyek azt a célt szolgálták, hogy a földjüket elhagyni kényszerült mezőgazdasági munkásokat ut- és hidépitésnél foglalkoztassák. Ment is a munka október 3-ig, amikoris a választásokat tartották Brazíliában. Addig szükséges volt a sok százezer paraszt reménysége és elégedettsége. Október 3-a után nem fizették ki a béreket, a munka megszűnt. Csoda-e, hogy például Ca- ninde városában mintegy 4 ezer kiéhezett munkás megrohanta az élelmiszer boltokat és raktárakat? Az éhség kényszeritette rabolni őket. Az ilyen lázadások, éhségfelvonulások, tüntetések napirenden voltak. A kormány maga is tartott az általános forradalom veszélyétől. Ám, nemcsak az éhség ösztökélte lázadásra az éhezőket, hanem az az igazságtalanság is, ahogy kivételezésben részesítették a kormányhivatalokat az élelmiszerek elosztásánál és ahogy a nagykereskedők egyre drágították az élelmiszerárakat. Sao Paulában, ebben a hatalmas déli városban például kétezer mészárszék zárt be, mert nem volt hús. A nagy- kereskedők ugyanis csak magas áron szállítottak volna a kiskereskedőknek, akik igy nem bírták átvenni az árut. Sűrített tej és főzelék A kormány “segítsége” az éhezőknek továbbá az volt, hogy kemény rendőrtámadásokat indított ellenük, és efféle rendelkezéseket adott ki: “Torlaszolják el az utakat, akadályozzák meg, hogy a menekültek elárasszák a városokat és kifosszák a raktárakat... Sűrített tejet és szárazfőzeléket küldünk... Három nap múlva a segély megérkezik. . .” Persze, ez nevetséges “segítség” a sok százezer éhező részére, akiknek az ilyen élelmiszerek elfogyasztásához nincs is vizük. Kevés jut tehát a segélyre. De ez alatt épül Brazília uj fővárosa, mintegy 940 kilométerre a mai fővárostól, Rio de Janeirótól, az Alti-plano hegységen. Csupa fehér, ultramodern palota lesz ebben az uj fővárosban. Előre építik meg, hogy majd aztán költözzenek oda — elsősorban —, a kormányhivatalok. Az elnöki palota és a hozzávaló kápolna már megépült, s néhány hónap múlva az elnök és a minisztériumok átköltöznek a fehér fővárosba, amelyet nagy költségen, nagy- sietve, elképesztő luxussal építenek. Brazíliának — mint ismeretes — a kávé a főterméke. S a főfogyasztója az Egyesült Államok. Ha egy newyorki, chicagói, vagy sanfranciscoi lakos naponta egy csészével kevesebb feketét iszik, ez már katasztrófa Brazília részére. Az USA fogyasztja el a brazil kávé 60 százalékát, és a kávé a brazil jövedelem 70 százalékát teszi ki. Az a probléma, hogy szilárd piacot találjanak a kávé számára. Az amerikai piac túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy biztos jövedelmet jelenthessen a brazil parasztságnak. Évek óta szó van arról, hogy eladják a kávét a Szovjetuniónak, ahonnan Brazília iparcikkeket vásárolhatna, bár a Szovjetunióval nincs is diplomáciai kapcsolatban. A Rio de Janeiro-i érsek azonban szószékről minden ilyen tervet ledorongol, kiközösítéssel fenyegeti meg azokat, akik ilyen tervet forgatnak a fejükben. Közben Brazília eladósodik, a pénze elértéktelenedik, a lakosság szegényedik, nem tudnak szembenézni a természeti csapásokkal. K. J. Tömeges letartóztatások Nyasaföldön Fehér telepesek uralma ellen és országuk függetlenségéért harcoló bennszülötteket tömegesen tartóztatja le Nyasaföld fehér kormánya. Saját bejelentése szerint január 1-e óta 953 afrikait tartóztatott le “politikai jellegű” vádak alapján. E héten vetették börtönbe Mrs. Rose Chibam- bo-t, Nyasaföldi Nők Ligája Kongresszusának elnökét. Hivatalos közegek azt mondták, hogy “humanitárius szempontból” elhalasztották a letartóztatást, mig Mrs. Chibambo megszüli gyermekét. Múlt héten kislánya született s pár napra rá börtönbe vetették. A hir nem számol be arról, hogy az újszülöttet magával vitte-e vagy sem? A letartóztatottak közül 256-ot elitéltek, 535-öt börtönben tartanak, 153-at szabadlábra helyeztek és 9 fogoly hollétéről nem számolt be a kormány. Az Afrikai Nemzetek Kongresszusát, amely harcol a gyarmatok szabadságáért, törvényenki- vül helyezték Nyasaföldön és vezetőit letartóztatták. Angliában tiltakoznak Londonban széleskörű tiltakozó gyűléseket tartanak, amelyeken munkások, diákok, egyházi közösségek, politikai és polgári egyesületek, valamint szakszervezetek tiltakozásukat fejezték ki a kormány ellen, amiért támogatja a fehér tele- oeseket Rhodézia és Nyasaföld afrikai nacionalistáinak elnyomásában. Március 8—14-e közti héten a Piccadilly-n és Trafalgar téren hatalmas felvonulások voltak, amelyeken ezek a jelszók hangzottak el: “El a kezeket Afrikáról!” “Tartóztassátok le Welenskyt, (fehér helytartó) nem dr. Banda-t (afrikai vezető) !” “Támogatást a Nyasaföldi szabadságharcosoknak!” Három nagy teremben volt tömeg- g.vülés és a sokszáz ember, aki nem fért be. a Hyde Parkban hallgatta meg a szónokokat. HONFITÁRSAINK FÉLREVEZETÉSE A FŐ GÉLJÜK! Irta: TIBORRA A közelmúltban egy uj hetilap látott napvilágot itt Kanadában, “Kanadai Magyar Hírlap” címmel. Most nem akarok vitatkozni a lap tulajdonosával, amiért rossz vicc céljából lapját “Független Politikai Hetilapénak keresztelte el. De azért megemlítem, hogy sokkal helyesebb kifejezést írhatna helyébe, amely igy hangzana: “Az Igazságtól Teljesen Független. . . “11,000 magyar otthont keres” címmel két levélformában irt cikk látott napvilágot. Az egyiket a bécsi tudósítója hja, melyben a következőket olvashatjuk az Ausztriában élő magyarok sorsával kapcsolatosan: “. .. a még fennálló osztrák táborokban nagy izgalmat keltett az a hir, hogy Kanada további 11,000 magyart fogad be. Nyoma sincs az elkeseredésnek, letörtségnek, amely néhány héttel ezelőtt fogadott. Ugyanakkor azonban — talán nem is minden szándék nélkül — rossz híreket is terjesztenek. A mindenhová beférkőzött ügynökök azzal keserítik az emwwvvw^vwwwwvw^w^vw^wvww^wvvwvvwww A világ első eszperantó színháza A világ első eszperántó színházát a közelmúltban nyitották meg Belgrádban. A megnyitón Fre- derico Garcia Lorca “Perlinpin ur szerelme” című szippiüvét mutatták be. A színtársulat az augusztusban sorrakerülő varsói eszperantó világkongresszuson is bemutatkozik. I világító fa Indiában egy világitó fa nap-nap után nagy nézőközönséget vonz. Napnyugtakor a fa törzse és levelei világítani kezdenek. A furcsa jelenséget különösképpen próbálják magyarázni: Sokan úgy vélik, hogy rádióaktiv szennyeződés okozta a fa világitó képességét. A botanikusok azt állítják, hogy egy különleges gombafajta okozza a páraüan jelenséget. bereket, hogy Kanadában súlyos gazdasági válság van, emberek ezrei állnak, sorban az ottawai követség előtt visszatelepítésüket kérve, hogy a forradalom után kimenekült magyarok nagyrészének még élelemre sem telik...” Ez a lényege a cikknek és erre kér választ a tudósitó ur. A “Hírlap” válaszában megnyugtatja a tudósító úrral együtt a szóbanforgó 11,000 magyart is. A cikkíró ur feltette a rózsaszín szemüvegét és kényelmes bársonyszékén ülve könnyedén igy fogalmaz: “. . . Nem igaz az, hogy itt súlyos gazdasági válság van,... Az utolsó év folyamán a kereskedelmi és ipari forgalom kissé lelassult. Van—- ha nem is nagy számmal — munkanélküli is. De ha ezt elmondjuk, akkor-az igazság kedvéért mindjárt hozzá kell tennünk azt, hogy senki sem kényszerül kegyelemkenyérre. A munkanélküli segély itt aránylag igen magas,..“.... Az sem igaz, hogy ezrek állnak sorban a követség előtt...” A cikke további részében is hasonlóan lelkesedik és szemrebbenés nélkül bejelenti, hogy a börtöntöltelékek mentek vissza, s erről igy ir: “...Ezeknek itt is rövid idő alatt meggyűlt a bajuk a rendőrséggel és miután kitanulmányozták az itteni börtönviszonyokat is, jobbnak látták visszamenni az intézményesített lopás hazájába...” Az iró a cikkjét a következőképpen fejezi be: “...a reménykedő táborlakóknak csak azt üzenhetjük, ne hagyják magukat rémhírektől befolyásolni, és ha lehetséges lesz, csak jöjjenek nyugodtan.. A mesének vége, s most térjünk vissza a valóság világába. Nézzük meg, hogy vájjon mennyi is az “a nem is nagy számmal” levő munkanélküli? Lehet, hogy a cikkíró urnák az egy millió nem is oly nagy szám, de ebben még nincsenek benne azok, akiknek a segély már lejárt, de azokat sem foglalja a szám magában, akik egyáltalán nem kaphatnak segélyt. (Mezőgazdasági munkások stb.) És vájjon mit láthatunk nap- mint-nap a torontói Spadina-n levő Scott Misszió előtt ? — Bizony elszorul az ember szive, ha látja a több száz embert, akiket az ínség a levesért való sorbanállásra kény szerit. Sajnos, de nagyon sok honfitársunk is ottan szedi a “bőség kosarának” kesei’ü gyümölcseit! Természetes, hogy ezen az állapoton lehetne változtatni, ha a kormány megindítaná a normális kereskedelmet, megnyitná a lezárt bányákat s fokozná a közmunkákat stb.-t. A cikkíró urnák is mindezek sürgetését ajánlom becses figyelmébe, és ha saját magát ámítja is — hisz a kanadaiakat úgy sem tudja —, de legalább az Ausztriában levő magyarokat ne vezesse félre! A szerkesztőség utóirata: E fent említett lap (március 7-i számában) szántszándékos félreve- zetési kampányához tartozik az a módszer is, ahogyan az alanti fényképet közölte, amely a a budapesti “Népszabadságban” igy jelent meg: UJ ISKOLA SOROKSÁRON rosunk egyik legmodernebb nyolctaníérmes általános iskolája. A “Kanadai Magvar Hírlap” úgy retusálta a képet, hogy az uj épület helyett egy ütött-ko- pott falu, ottfelejtett gyárépületnek nézett ki, amely nemhogy uj iskolának, de még réginek sem felelne meg. Az igy “kikészített” kép Fölé ezt a címet irta: “Amihez nem kell'kommentár'.” iv .......5 .
