Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-09 / 15. szám
Ml KÉS» SEM FELETT? A hidegháború egy újabb jelensége ékelte be magát a berlini helyzetbe, újabb zavart és vádaskodást idézve elő. Az Egyesült Államok egy ujtipusu repülőgépet — Lock heed Hercules C-130 — állított szolgálatba a Nyugat-Német- ország és Nvugat-Berlin közti közlekedésre. Ezt a repülőt 25,000 láb magasságban irányította az összekötő vonalon Berlin felé, később azzal magyarázva, hogy a C-130 csak ilyen magasságban tud jól működni. A közlekedést ellenőrző szovjet repülők “figyelmeztető” jelzést adtak le az amerikai repülőnek. A berlini szovjet követség felszólította az Egyesült Államokat, hogy incidensek elkerülése végett, tartsa repülőit a kezdettől fogva megállapított és betartott 10,000 láb vagy ezen aluli magasságon. Előre kidolgozott terv Jack Raymond, a N. Y. Times washingtoni riportere jelenti (ápr. 2), hogy a C-130 útját “céltudatosan előre tervezték ki” és a “Pentagon és State Department tudtával és beleegyezésével történt.” A Pentagon azt akarta, hogy a szovjet hatóságok tudomást vegyenek arról, hogy ezt a repülőt szándékoznak felhasználni egy esetleges berlini blokád áttörésére és egyúttal “próbára akarták tenni a szovjetre gyakorolt hatását”. A C-130 francia támaszpontról indult. A pentagoni hatóságok korlátlan repülést követelnek az összekötő német korridor fölött. Azt állítják, hogy nincs Írott megállapodás arranézve, hogy 2,500 és 10,000 láb között szabad csak repülni; A szovjet hatóságok a háború után a biztonság érdekében fektették le ezt a szabályt a nyugati repülők részére, hogy ne történjen összeütközés a szovjet repülőkkel. A szabályt a nyugati hatalmak eddig be is tartották. Ezen intézkedés helyesnek bizonyult, mert eddig semmilyen baleset nem történt ezen a tájon. Erre alapozta Yuri B. Beburov, berlini szovjet szószóló azt a kijelentését, hogy a 10,000 láb magasság “előirt törvény” (Prescriptive right). Ezt alátámasztja a British European Airways tapasztalata, amely a Vickers Viscount repülője részére magasabb légi útvonalért folyamodott a berlini korridoron. “A nyugati hatalmak visszautasították a kérelmét, mivel a szükséges engedélyt nem kapták meg a Berlini Légi Biztonság Központja szovjet kirendeltségétől, amely a Berlin fölötti repülőjáratot kontrollálja.” (N. Y. Times, ápr. 3.) A figyelmeztetések dacára, amerikai hatóságok kijelentették, hogy ha szükséges lesz, akkor újra a C-130-ast fogják Berlinbe küldeni és ismét 25,000 láb magasságban fog repülni. Ez nem más, mint háborús uszítás és provokáció. Jack' Raymond azt az általánosan hitt véleményt is közli, hogy az első C-130-as repülő “20 tonnás űrtartalma nem volt teljesen kihasználva”, továbbá, hogy “a szállított anyagról nem közöltek felvilágosítást”. Óvatosság szükséges Snt. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y Vol. VIII. No. 15. Thursday, April 9, 1959 NEW YORK, N. Y. A NATO tizedik A nyugati hatalmak merevek a berlini kérdésben. — A felfegyver« zeit Németország. — Még nincs teljes egyetértés május 11-re. Tizenöt külügyminiszter jött össze Washingtonban megünnepelni a NATO tiz éves fennállását. Három napon keresztül próbálták közös nevezőre hozni álláspontjukat a megoldásra váró berlini kérdésben. A harmadik napon, április 4-én közös nyilatkozatot bocsátottak ki, amelyben a főbb pontok feletti egységüket hangoztatták, különösen Nyugat-Berlin “szabadságának” további megvédése kérdésében. Paul-Henri Spaak, a NATO j főtitkára sajtókonferenciát tartott, amelyen felmerült a múlt héten a három nyugati nagyhatalom külügyminiszterei által tartott megbeszélés- | ről szóló jelentés. Ezt egyelőre nem közölhetik, mondotta Spaak, mivel “az egyezkedés ! terveit tartalmazza az ellenféllel szemben, aki okos.” “Túlságos optimizmus volna azt állítani, hogy minden problémát megoldottunk”, — mondotta továbbá, de azt I “határozottan” kiemelte, és j figyelmeztette az újságírókat, /hogy ezt a fejcimekben is juttassák érvényre — hogy Genfben, a tárgyaló asztalnál “a nyugat egységes ereje ott | lesz.” Nagyjából a következőkben állapodtak meg: Tárgyalni fognak, de en- I gedményt nem adnak csak megfelelő viszont-engedménv I ellenében; Nyugat-Berlin lakóit nem hagyják el; a nyu- \ gáti csapatoknak ott kell ma- j radniok; a Nyugat-Berlinbe vezető utakat nyitva kell tartani és a nyugati hatóságok nem ismerhetik el Kelet-Né- metország ellenőrző hatalmát, de nem zárják ki, hogy egyes esetekben tudomásul veszik, mint a szovjet hatóságok “ügynökét.” A német egyesülés felett a német nép határozzon, de nem szabad elszakadniok az európai egység-szervezetektől ; tanulmányozni teli a UN részvételét a berlini kérdés megoldásában. A május 11-iki külügymi- i niszteri konferencia előkészi- ! tésében a nyugati hatalmak : még nem egyeztek meg arra- I vonatkozólag, hogy milyen í taktikát alkalmazzanak, sem abban, hogy a csucskonferen- j cia kérdését, hogyan közelit- i sék meg. Egyedül Anglia kö- I veteli határozottan, hogy a külügyminiszteri konferenciára való tekintet nélkül meg kell tartani a csúcskonferenciát. Franciaország és az Egyesült Államok az előbbinek a sikerétől teszik függővé az utóbbit. Vagyis, ha a külügyminiszterek nem egyez nek meg, akkor ne legyen csúcskonferencia. A négy nyugati nagyhatalom (most már Nyugat-Né- metországot is beleszámítják) április 13-án Londonban és április 29-én Párisban fogja tovább tárgyalni a vitás kérdéseket. Lauris Norstad, a NATO- haderők főparancsnoka, Nyu- gat-Németország Mainz városában ünnepelte a tízéves évfordulót a közös hadsereg ünnepi felvonulásával. A legyőzött Németország, melynek felfegyverzését a fasizmust leverő szövetségesek közti egyezmény tiltja, ma úgy szerepel, mint az újabb háborús készülődés központja, a még élő és ismét lényeges hatalommal rendelkező fasiszta vezérek nagy örömére. A hidegháború hangján beszélt Eisenhower elnök is a NATO konferencia megnyitóján. “El kell készülnünk arra, hogy az elkövetkező években olyan világban fogunk élni, amelyben a feszültség, valamint a szabad nemzetek és a szovjetek közti civódás lesz mindennapi tapasztalatunk.” Ezt az alaphangot adta meg a konferencia levezetésére. A N. Y. Times moszkvai tudósítója szerint, a szovjet hírlapok elitélik a NATO- gyiilés “merev” álláspontját, mert a “hidegháború” szelleme hatotta át. “A hivatalos zenebona ellenére a világ, népei nem a NATO sötét évtizedére tekintenek vissza. . ., hanem Genf felé, ahol a négy nagyhatalom külügyminiszterei fognak találkozni május 11-én”, mondja a Sovjetikája Rossia napilap. A légi útvonalaknál éppen olyan szervezettségre van szükség, mint a földi országutakon, mint ahogy az autók-1 nak, de még a gyalogjáróknak is be kell tartaniok egy bizonyos közlekedési rendszert, különben egymás útjába, kerül- [ nek. Az Egyesült Államokban tudunk légi összeütközések- ; ről civil és katonai repülők között, ahol drága emberéletek pusztultak el csak azért, mert az egyik függetlenül működött a másiktól. Nyugat-Németországot Berlinnel három korridor köti össze, melyek a Német Népi Demokrácia területe felett húzódnak el. Nagyon könnyen megtörténhetik az, hogy a fegyelmezetlenül repülő nyugati gép beleütközik egy keletnémet vagy szovjet repülőbe. Kész a háborút kipattant- ható incidens. Lehetséges, hogy ez a rejtett célja az ilyen átlátszó kísérleteknek? Éppen most, amikor közeledés történik a békés megoldás felé? Önkénytelenül is egy nem régi incidens jut az ember eszébe, amely a török-szovjet határon történt, szin-.i tén egy C-130-as géppel. A gép lezuhant, 7 amerikai katona ártatlan áldozata lett, 11-et még mindig követelünk a Szovjetunión. Az újságírók gondoltak arra — de kevésnek van j bátorsága kinyomtatni — hogy ez a behatolás a CIA (kém- j szervezetünk) kísérlete volt arra, hogy “néhány ügynökét szovjet földre szállítsa.” (I. F. Stone’s Weekly, 1959 feb. 16.) Ugyanez a lap idéz a Washington' Post vezércikkéből: “Az esemény ideje arra enged következtetni, hogy az egész az adminisztráció igyekezete volt a kongresszus és a közvélemény haragját felszítani” — éppen amikor a béke lehetőségeit kutatták — teszi hozzá I. F. Stone. Az elfogulatlan megfigyelőnek észre kellett vennie, hogy a Szovjetunió milyen türelemmel várja és engedményekkel segíti elő, hogy a nyugati hatalmak békés lépésekre határozzák el magukat. A nyugati hatalmak között folyó lázas értekezletek is azt a látszatot igyekeznek kelteni a békét sóvárgó közvéleményben. És akkor egyszerre, mint a tiszta égből a villám, megjelenik a C-130. Éppen, amikor a külügyminiszterek konferenciája van készülőben. ÁZSIA NAPIRENDRE TÉRT A TIBETI ESEMÉNYEK FELETT “A hirek hiányosak Tibet- ből, mert az összeköttetés gyenge”, Írja a N. Y. Times, mig napról-napra a többi lapokkal együtt oldalas híreket közöl. a tibeti lázadásról a “kommunista elnyomás ellen” és mint ilyet, a lgenagyobb támogatásban részesíti. Ám köteteket lehetne írni Tibet ismertetéséről és ezek a tények kevésbé igazolnák az utóbbi napok hírszolgálataival kapcsolatos propagandát. Nem tartjuk szükségesnek a tibeti események “Ázsiai Magyarországának való elnevezését sem vitatni, hiszen benne vannak helyi vonatkozásban mindazok az adottságok, amelyek a magyar ellenforradalmat is jellemezték. A megjelent hírekből is ki lehet hámozni azt a tényt, hogy a lázadást nem az “elnyomott” tibetiek kezdték, hanem külföldi mozgató erők indították- meg. Chen Cheng, Chiang Kai-shekék alelnöke, újságíróknak k i j Mentette, hogy már 1957-ben szoros kapcsolatot teremtettek a tibeti lázadók vezetőivel s évek óta segítik a felkelőket. Ka- limpong, a tibeti határhoz közelfekvő indiai városban összesereglett és egy volt tibeti elnök vezetése alatt álló kalmárokat már öt éve vádolják azzal, hogy lázadást szitának Tibetben. A lázadás hírére Chang Kai-shek sietett támogatásáról biztosítani az összeesküvőket és ő is kijelentette, hogy régóta “szoros kapcsolatban” áll a vezetőkkel és évek óta támogatja őket. Egy kis történelem Tibet évszázadok óta Kínával tartott fenn szoros kapcsolatot. Már a 7-ik században a kínaiak tanították a tibetieket számtanra és orvos- tudományra. A 18-ik században a tibetiek kínaiakkal együtt verték vissza a Nepálból betörő Ghurka törzset, kiket valószínűleg az angolok uszítottak rájuk. Angolok voltak akkor India urai. 1904ben angol csapatok szállták meg Tibetet de Kina 1910-ben újra visszafoglalta az országot. (Folytatás a 2-ik oldalon) Látogatóban Rév. Dr. Martin Luther King, a néger egyenjogúsági mozgalom bátor vezetője és Mrs. King Indiában vannak látogatóban. Mindenütt a legnagyobb szeretettel és meleg barátsággal fogadják őket abban az országban, amely alig tiz éve szabadult fel a gyarmati elnyomás j alól. ! _____________ Nők egyenjogúsága? Két nő jelentkezett felvételre a Texas Mezőgazdasági és Mechanikai Egyetemre. Visszautasították őket. Fellebbezésüket úgy az állami fellebbezési bíróság, mint a Legfelsőbb Bíróság visszautasította. A Bolshoi Balett A világhírű szovjet táncművészek április 16-án kezdik m°g vendégelőadásaikat a newyorki Metropolitan Operaházban.
