Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-02 / 14. szám
in AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 2, 1959 Uj magyar iparág, a szintetikus műanyag- gyártás első két üzemét adták át rendeltetésének. A felavatáson vendégeket fogadtak a Hungária Vegyiművek dolgozói. Ott voltak a Nehézipari Minisztérium, a Szervesvegyipari Kutató Intézet, a Vegyipari ^Szakszervezet, a kerületi pártbizottság küldöttei, a gyár vezetői és a dolgozói. Nagy eseményre készültek, Magyarország első kaprolaktám-üzemének avatására. Fejes Sándor a Hungária Vegyiművek pártbizottságának titkára üdvözölte a vendégeket, majd Czottner Sándor nehézipari miniszter mondott ünnepi beszédet. Műanyag- és müszáliparunk termelését — mondotta a többi között a miniszter —- gátolta az is, hogy a nyersanyagot eddig külföldről hoztuk be. A lakosság egyre több jó minőségű, erősebb, tartósabb textíliát vár, g ezt a növekvő igényt szintetikus anyagokkal kívánjuk megoldani. Ha 30—35 százalékban kaprolakIámból készült műszálat használunk, akkor az egyes textíliák élettartamát ezzel 5—6-szorosára tudjuk növelni. A müszálalapanyag-termelésre kényszerít bennünket az' is, hogy a textil termel éshez szükséges gyapotot imjortáljuk és gyapjuipaViscosa Gyár müszálüzemének, a Danidon Gyárnak a felavatására. Átadták rendeltetésének az első danulonüzemet Délután Nyergesujfalun átadták rendeltetésének a már teljes kapacitással működő, első maAz üzem feltekercselő részlege A kaprolaktám-üzcjn leike r? AI.L-üzem. Itt történnek az adakdásck és a kémiai' vejyihaiásck mérései runk csak mintegy 50 százalékban fedezi a hazai szükségletet. Ezért határozta el a kormány egy évi 300 tonna teljesítőképességű kaprolaktám-üzem felépítését. A miniszter köszönetét mondott a Szervesvegyipari Kutató Intézet, a Vegyiüzemeket Tervező Vállalat, a Hungária Vegyiművek s más, a kaprolaktám-üzem felépítésében részt vevő vállalatok dolgozóinak. Hangsúlyozta, hogy az uj üzem építése az ellenforradalomig gyors ütemben haladt előre, de mint sok más üzem felépítését, az ellenforradalom a kaprolaktám-üzem befejezését is késleltette. 1958 májusában megkezdődött a kaprolaktám próbagyártása, s az üzem most már teljes termelésre kész. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nemcsak el lehet , érni a 300 tonnás mennyiséget, hanem egyes üzemrészek bővítésével többet is tudnak termelni. A jövőben •— mondotta a miniszter — erre a bővítésre is sor kerül. A kaprolaktám-üzem termékét a nyergesujfa- lusi mtiszáliizem dolgozza fel. Évente 380 ezer dollár értékű import műszál-alapanyag behozatala válik feleslegessé. Az uj üzem csaknem teljesen automata, mintegy 200 készülék dolgozik pontosan együtt, s a több száz regisztráló készülék óránként mintegy 300 adatot jegyez fel. Czottner beszéde után a gyár igazgatója, Poros Tamás átvette az uj üzemet, majd a miniszter kitüntetéseket és jutalmakat adott át az uj üzem felépítésében részt vett dolgozóknak, kutatóknak, tervezőknek. A vendégek ezután megtekintették az uj üzemet és a kaprolaktám gyártását. A készülékekben keringő anyag a kész terméknek körülbelül ötszázszorosa, teljes súlya 20,000 kilogramm. A vendégek ezután Nyergesujfalura mentek a gyár danulonüzemet. Az ünnepségen Szekér Gyu- ia nehézipari miniszterhelyettes mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy nemcsak uj gyárat, hanem egyúttal uj iparágat is teremtettek. A da- nulongyár — amelynek üzembe helyezése az ellenforradalom mia£t mintegy fél évet késett — m km ffTTTiTrBTnrw-sfTi Trirrr *Vflr*Tr*Trin^r«^Tnn .Más az ő helyében meglehet, úgy nyitotta volna maga előtt az ajtót, büszkeségtől dagadó mellel, hogy szinte berepül az igazgató szobájába. De ő nem. Sovány, szikár alakja olyan csendesen, szerényen lép be, hogy ebben az egyetlen mozdulatban benne van az egész ember jelleme. Pedig Takács Antalnak, a diósgyőri H-es kohó íőolvasz- tárának minden oka megvan a büszkeségre, ő lett a diósgyőri nagyolvasztó első Kossuth-dijasa. A szoba egyik sarkába húzódunk rövid beszélgetésre. Hogyan is történt? — Higgye el, nem is nagyon tudom még felfogni. A mult héten egyik nap, amikor hazamentem, azzal fogad az asszony, hogy levelet hozott a postás, igen “magas” helyről, s mert hogy nem szerelmes levél, felbontotta. . . Olyan öröm fogott el hirtelenében, hogy azt sem tudtam, melyik lábamra álljak. Képzelheti, mit szóltak odahaza és mit fog szólni a három nagy fiam. . . S már helyben is vagyunk, mert Takács kedvenc témája, az egyetlen, amivel dicsekszik —- a gyermekei. Pistából, a legnagyobból, orvos lesz. Pesten tanul, másodéves orvostanhallgató. Antal a miskolci Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán elsőéves. Mindketten ösztöndíjasok. Jóska, a harmadik fiú, szakmát választott: kőművesnek tanul Diósgyőrben, az idén szabadul. Ott van aztán még a kis nyolcadikos Erzsiké, s a most elsőbe járó Marika. A minap is három ötöst hozott haza egy nap, apja büszkeségére. — Mert én nem tanulhattam. . . s a legnagyobb boldogságom, hogy belőlük müveit, tanult embereket nevelhetek. Pedig sokszor nem is olyan könnyű. Öt gyerek — ő tartja el asszonyával együtt. Nem nagyon bővelkedhettek — de ő nem szokott panaszkodni. Mint ahogy arra sem gondolt volna, hogy lakáskérelmével a vállalathoz forduljon. Pedig húsz éve dolgozik itt egy helyben, hűséggel. Negyvennyolcban házépítéshez kezdtek, mert a családja boldogulásán kivül az a leghőbb vágva, hogy egyszer a sajátjában lakhasson... Most ugyanis egyetlen szobácskábán laknak, Mezőkövesden. Onnan jár be mindennap. De aztán abbamaradt az építkezés, mert a gyerekek felcseperedtek, egyre több kellet tnekik. — A házat elvégre később is be lehet fejezni — szól újra Takács — tanulásnak azonban most van itt az ideje. S ha már tanulnak, rendesen kell őket ruházni. a német barátok, s a szerelésben részt vevő 12 magyar kivitelező vállalat szakmunkásai segítségével 40 millió forint helyett 37 millió forint költséggel épült fel. A miniszterhelyettes köszönetét mondott a vállalat dolgozóinak, s külön üdvözölte a Német Demokratikus Köztársaság képviselőit. A német szerelők és a magyar munkások között mintaszerű kapcsolat alakult ki. Különösen sok segítséget kaptak a preimnitzi Friedrich Engels Müselyemgyártól. Magyar szakemberek jártak az FDK-ban, ott sajátították el a danulon” készítésének technológiáját. Később néniét gépek, német szerelők érkeztek, s igy a gyár léte a német— magyar barátságot hirdeti. Az uj üzem naponta egy tonna danulont termel a testvérüzem, a Hungária Vegyiművek kap- rolaktám-üzeme által gyártott nyersanyagból. rleinte úgy tervezték, hogy a termelt anyag 15— 20 százaléka lesz elsőosztályu áru, de a dolog jobban sikerült, mert 89 százalékban első osztályú árut gyártanak. Hans Kollmann, az NDK állami tervbizottsága vegyipari főosztályának helyettes vezetője az é n ésben elért eredményekről emlékezett meg, s hangoztatta, milyen nagy szerepe volt az uj üzem építésében a két ország gyümölcsöző együtt rauiröJé-ének. Rudolf Felmer az NDK nagykövete, a Német Demokratikus Köztársaság vegyipari munkásai nevében további sikereket kívánt az üzem munkásainak. Kijelentette-,, hogy a két nép /együttműködésének ez a gyár csak az első gyü- nö’ese és további sikereket kívánt a magyar munkásoknak a szocializmus építéséhez. Az ünnepség végén Czottner Sándor nehézipari miniszter a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa^ nevében/ kormány- és miniszteri kitüntetéseket adott át a gyár építésében jó eredményeket elért dolgozóknak. A vendégek megtekintettek a működő üzemet, Magyarország első danu- 1 ön gyárát, amely teljesen automatizált, s három műszakban, a műszaki és adminisztratív dolgozókkal együtt mindössze százhuszan dolgoznak. S. N, Aztán egyszerre szinte gyerekes vágyakozással kitör belőle:-—■ Jaj, ha én egyszer a saját házamban lakhatnék, olyan boldog volnék, a világon senkivel sem cserélnék. Mit bánom én, hogy naponta 5—6 órát vonatozom, megvan hozzá az egészségem, ez. a lényeg! (Nem mondom, de azt gondolom, magamban, hogy a Kossuth-dij alighanem befejezéshez segíti a házat.) — A munkámról? Mit is mondhatnék arról? Nagyón szeretem a szakmámat és igyekszem becsülettel dolgozni. .. Hogy milyen ember, milyen munkás Takács Antal — mástól kell megtudnom. — A becsületessége, szorgalma, fegyelmezettsége és akaratereje mindenki számára példa a nagyolvasztóban.—így jellemzi őt Hornyák Imre üzemvezető. Nem tudnék nála adaadóbb munkást megnevezni. A gyárrészleg tavalyi kimagasló eredményében igen nagy szerepe volt, de erről őt még senki sem hallotta beszélni. Arról viszont annál többet, hogyan kell szeretni ezt a munkahelyet, a kohót, amely kenyeret ad nekünk is, s amely nélkül nem létezhet az ország sem... A mindennapi munka egyszerű, csendes hőse ő. 1956 előtt például igen sok bajt, súlyos károkat okozott nekünk a kohók gyakori kilyukadása és az ezzel bekövetkezett vaskitörés. Igen komoly baleseti veszélyt is jelentett ez, hiszen a vas a hűtővízzel érintkezve súlyos robbanást, két-há- romnapos kieséseket okozott. Takács Antal olyan módszert dolgozott ki a csapolónyilások karbantartására, amely elejét vette a vaskitörésnek. Azóta sem történt ilyesmi. Kötelessévtudása példamutató. Az ellenforra- da'om alatt képes volt gyalog eljönni Mezőkövesdből, mert nem járt a vonat. Nem is hiányzott a húsz év alatt egyszer sem. S ma is, ha valami üzem-ba^ar fordul elő műszakjában, sokszor úgy ke1! “hazakergetni”, mert el nem menne addig, amig rend nincs. Szeretik, tisztelik a fiatalok, az idősek egyaránt. Az ő brigádjába szívesen jön mindenki. Nem is kan rossz szót soha, egyik fiataltól sem. Tisztességtudása másokat is kötelez. A diósgyőri nagyolvasztó munkásai szívből örülnek Takács Antal kitüntetésének, együtt ünnepelnek vele mindannyian. Terényi Éva f! M agyarország i KÉT U HAT AVATTUK FEL NAGYAROKSZÁGOH rn FMOTPi Pm'iiWAä ’PEPfT«» £5! fiffs©©5ir?Sl3 f'li?1©J| fa fciáefatiha SltótJ lllíáöií í íö-IíJmJI
