Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-19 / 12. szám

Meghurcolták Rákosi Sándort és 50 más ártatlan embert Az Amerikaellenes Tevékenységeket Kivizsgáló Bizott­ság, miután 1959-es munkájához 327,000 dollárt kapott a kongreszustól, folytatja kártékony működését. Először Los Angelesben folytatott sikertelen kihallgatásokat, majd áttette székhelyét Pittsburghba. Los Angelesben 31 tanút idézett be, akik közül zárt gyűlésen 25-öt hallgatott ki. Sikertelenségét maga Walter képviselő, a bizottság feje vallotta be rádióbeszédében. “Egyetlen egy sem kooperált a bizottsággal”, mondotta. “Nagyon csalódott vagyok, azt hittem, hogy legalább egy- kettő beszélni fog.” Ifjúsági egyesületek, a kommunista párt és a mexikó-amerikai közösség vezetői voltak beidézve. Tá­vozása előtt a bizottság fenyegetődzött, hogy visszatér majd a nyáron és akkor 30 tanítót fog kihallgatni, akikről gya­nítja, hogy L. A. 24,000 tanítóját megfertőzik. Pittsburghban négy napot töltött a múlt héten a Bizott­ság. 52 tanút idézett be, köztük szakszervezeti vezetőket, idegenszületésü polgárokat és nem-polgárokat és néhány kommunista- vezetőt. A sokat meghurcolt Steve Nelson az ötödik függelékre hivatkozva megtagadta a feleleteket a bizottság kérdéseire. Amikor szembesítették a legújabb besúgókkal, Mr. és Mrs. Hamp Goldennal, akik mint fizetett FBI-ügynökök működ­tek a helyi kommunista szervezetben, Nelson ezt mondta: “Az én időmben már kisebb és nagyobb árulókkal is szembe­néztem. Ezek úgy tanúskodnak, ahogyan megfizetik őket. Vallomásaikat nem fogom feleletemmel megtisztelni.” Rákosi Sándor, Irwin, Pa.-ból szintén be volt idézve. Rákosi valamikor az IWO magyar osztályának volt a titkára és deportálással, de előbb polgárlevelének visszavonásával akarják ezért meghurcolni. A Pittsburgh Post-Gazette ripor­tere kiemeli, hogy Rákosi különösen szembeszállt a bizottság kikérdezőjével, Richard Arens-el. Az először azt akarta tud­ni, hogy használt-e valamikor más nevet? Rákosi felelete: “Szeretnék utalni Jézusra, aki amikor kin- vallatcival szembekerült, hallgatott. Az ő idejében az volt az ötödik függelék.” Arens kérdése: “Tagja ön annak az istentelen összees­küvésnek, amely tagadja az isten létezését, kit ön most se­gítségül hivott s amit kommunista pártnak neveznek?” Rákosi felelete: “Ön most a vallást keveri be az ügy­rendbe.” A továbbiakban Rákosi támadta Arenst, hogy meg akar­ja őt zavarni. “Önök üldöznek eljárásaikkal és teljesen tönk­retettek anyagilag” — mondotta Rákosi felháborodottan. Rákosi annyit megmondott, hogy Magyarországon szü­letett és 1940-ben lett polgár. Minden további kérdésre meg­tagadta a választ. “Nem fogok segíteni önöknek abban, hogy ártatlan emberek életét tönkretegyék.” Rákosi bátor fellépését követte a Devunich házaspár, akik horvát születésűek és még az 1920-as években polgáro­sodtak. Nem volt pénzük ügyvédre, de aztán Hymen Schle­singer, a többi beidézettek ügyvédje képviselte őket is. James Allen Donald McNeil kihallgatását elhalasztot­ták, miután deportálási eljárás folyik ellene. Anna és Vincent Kemenovich is be volt idézve. Kemeno- vich jugoszláv születésű, nem polgár, de Jugoszlávia nem fogadja be s igy nem lehet deportálni. A bizottság elnöke, Edwin E. Willis képviselő kiroha­nást intézett a Legfelsőbb Bíróság ellen, mert döntéseivel útját állja Nelson és mások deportálásának. Tiltakozások a bizottság működése ellen A pittsburghi hírlapok beszámoltak azokról a lépések­ről, amelyekben pittsburghi polgárok tiltakoztak a bizottság romboló munkája ellen. A Post Gazette márc. 10-iki számá­ban nagy hirdetés jelent meg az “Independent Voters League” nevében, amelyben azt kérdi, hogy miért jön ez a Bizottság Pittsburghba ? Talán azért, hogy munkát keressen az állam 504,000 és Pittsburgh 107,000 munkanélküliéinek? Wagy talán azért, hogy segítséget nyújtson az acélmunká­soknak, hogy közelgő sztrájkjukban jobb munkaszerződést kaphassanak? Vagy biztosítani akarják, hogy a törvényho­zás előtt levő egyenjogú lakásjavaslat keresztülmenjen, hogy mindenki megkülönböztetés nélkül tudjon megfele­lő lakáshoz jutni? Vagy azért jön ez a McCarthy-maradék, hogv aláássa a Legfelsőbb Törvényszék döntéseit és a Pol­gárjogi töi'vényeket ? A hirdetés felhívja az olvasókat, hogy menjenek el a nyilt kihallgatásra és győződjék meg arról, hogyan működ­nek a “boszorkányhajhászók”. Az Emergency Civil Liberties igazgatója, Clark Fore­man egy televizált sajtóértekezleten a Pittsburgh egyetem diákjai, a Women’s Inti. League for Peace and Freedom és más csonortok előtt leplezte le a Walter bizottsága vesze­delmes voltát. Az egyik napilap ezt is közölte. A UE vezetősége sem kooperál A United Electrical Workers Union vezetőségének öt tagját idézte be a bizottság. Mind az öt alkotmányellenesnek és “fejeim vadászatnak” nevezte a kihallgatást, ügyvédjü­ket Frank Donnert és Thomas Quinn szervezőt, aki azelőtt (Folytatás a 4ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the PO. of N. Y., N. Y, Vol. VIII. No. 12. Thursday, March 19, 1959 NEW YORK, N. Y. Eisenhower hajlandó a csúcskonferenciára Televízión hadit elkészült ségünk pusztító erejét ^ Berlint nem hagyjuk el hangoztatta. Hétfőn este az elnök tele­vízión továbbított beszédében ismertette álláspontját a ber­lini kérdéssel kapcsolatban. Macmillan angol miniszterel­nök közelgő látogatására való tekintettel, aki a széles köz- | vélemény által támogatott csúcskonferencia szükségessé­géről próbálja meggyőzni a j nyugati országok vezetőit, i Eisenhower is ugv nyilatko­zott, hogy hajlandó résztven- ni, feltételesen. “Remélem, hogy meg tu­dunk egyezni a Szovjettel egy közeli külügyminiszteri össze- | jövetelre. Feltéve, hogy a fejlemények lehetővé teszik egy csúcskonferencia megtar­tását a nyár folyamán, az Egyesült Államok hajlandó résztvenni ennek továbbitásá- i tan.” A továbbiakban az elnök j alátámasztani látszott az el­múlt napokban egvre hango­sabban csörtető háborús be­szédeket és fenyegetéseket, mint a berlini kérdés elinté­zésének egyetlen módszerét. Amint a hidegháború folya­mata alatt állandó politikájá­vá vált a washingtoni kor­mánynak, Eisenhower a Szov­jetuniót okolta azért, hogy az általános béke nem vált való­sággá. Németország “sza­bad” egyesülését is a Szovjet­unió gátolja. A Szovjetunió ajánlata Berlin szabad várossá tételé­re, három lehetőséget állított fel számunkra Eisenhower szerint. 1. Hogy feladjuk jogainkat és felelősségünket a-német kérdés békés és igazságos megoldására. “Semmi szán­dékunk elfelejteni jogainkat, vagy magára hagyni egy sza­bad népet”, ragaszkodott Ei­senhower. 2. Háborúhoz folyamodni. “Egy incset sem hátrálunk. Nem mi leszünk az elsők, kik abékét megtörik.” 3. Tárgyalni. “Erre készen vagyunk bármikor és bármi­lyen körülmények között, ha érdemleges megoldásra nyújt kilátást.” Hatalmas hadifelkészültségünk Eisenhower b e s z édének nagyrészét arra szentelte, hogy ismertette hallgatóival hadifelkészültségünk erejét. “Egyesitett fegyvernemeink pusztító ereje minden képze­letet felülmúl”. Felsorolta a különböző fegy­vernemeket, amelyekkel ren­delkezünk. 41 fajta távlöve­dék, bombaszállitó repülők, tengerészeti fegyvernemek, atomhajók és tengeralattjá­rók, stb. A kutatás állandóan folyik erősebb, nagyobb táv- körii és gyorsabb pusztító fegyverek után. Amit tavaly készítettünk, az már jövőre elavult. Mi haladunk a fejlő­déssel és a régieket állandóan újakkal cseréljük fel. Erre kell a 40.8 billió dollár, amit a kölségvetésben a “védelem” céljaira szántunk. Majdnem 50 ország csatlakozott hoz­zánk a “szabadság” megvé­désére. Minden felfegyverzett amerikai katona mellé szövet­ségeseink öt katonát állíta­nak. Nekünk segíteni kell ezeket is felfegyverezni. (Eisenhower mult héten üzenetet küldött a kong­resszushoz 3.9 billió dollár külföldi segély kiutalására, amit a kongresszus a hazai szükségállapotokra való te^ kintettel, húzódik megadni.) Eisenhower beszéde azt az általános véleményt keltette, hogy az államfők csúcskonfe­renciáját egy lépéssel köze­lebb hozta a megvalósulás­hoz. Nasser támadja Irak kormányát Miután az iraki kormány le­törte e hó elején az ország észa­ki részén történt katonai láza­dást, Egyiptomban Nasser azzal vádolta lrák kormányát, hogy a nemzetközi kommunizmus érde­két továbbitja. Nasser ezzel mintegy igazolta Karún Kassim baki elnök kijelentéseit, hogy a katonai lázadás idegen, főleg egyiptomi segitséggel történt. A királyság eltörlése után lrák nem volt hajlandó sem a IJaghdadi Szövetséghez, sem az Egyesült Arab Köztársasághoz lecsatlakozni és ezzel úgy Wash­ington, mint Nasser haragját magára vonta. A NYOMORGÓ MUNKANÉLKÜLIEK S A REMÉNYTELEN JÖYÓ Az automáció véglegesíti a munkanélküliséget. — Éhség és árverés A kongresszus meghallgatja a W. Virginiáról szóló jelentést. A hivatalos kimutatás 4,­749,000 munkanélküliről szól az országban. Hideg számok­kal hasonlítja össze, hogy az 424.000- el kevesebb, mint ta­valy ilyenkor, a gazdasági ha­nyatlás mélypontján volt, de 1.628.000- el több, mint két évvel ezelőtt. 3,000,000 munkás végkép kimerítette minden állami munkanélküli biztosítási já­rulékát. 900,000 részesült a 13 hétre kitérj esztett szövet­ségi munkanélküli bizotsitási segítségben. Ennek felhasz­nálása után már csak abból az élelmiszer kiosztásból ten­gődnek, amit a kormány által felhalmozott élelmiszerfeles- legböl juttatnak számukra. Ez nagyon hiányos táplálko­zást nyújt. A nyomor mellett az a fé­lelem tölti el a munkásokat, hogy az automáció térhódítá­sával csökken a lehetőség, hogy újra visszahívják őket a gyárba. A recesszió mély­pontja óta a termelés emel­kedett, egyes iparokban elér­te előbbi csúcspontját, de a munkanélküliek nagyrészét nem hívták vissza. “West Virginia munkanélküliéinek tragikus helyzete” 1 A Kongresszust Hivatalos Közlöny március 10-iki szá­mának 3311-ik oldalán ez a fejeim olvasható. Alatta Ro­bert C. Byrd, West Virginia j demokrata szenátora hosszú | beszédben ismerteti az ottani munkanélküliek keser vés I helyzetét . Más államokban I uralkodó helyzetről a N. Y. Times közöl hosszú cikket, saját riportereinek helyzetje­lentése alapján. Byrd szenátor egy szená­tusi albizottsággal 3 napot töltött West Va.-ban. Nem ta­lált szavakat, hogy leírhassa az ottani tapasztalatait. Há­rom napon keresztül egyik tanú a másik után jelent meg a bizottság előtt és ha más szavakkal is, de egy dologról beszéltek. Még pedig arról, hogy fiatal, egészséges és dolgozni akaró munkások tíz­ezrei tétlenségre vannak Ítél­ve és tehetetlenül nézik fele­ségük és gyermekeik éhezését és szenvedését. A szenátor azt próbálta bizonyítani, hogy W. Virginiában rosszabb a helyzet, mint az ország töb­bi részeiben. ( Folytatás az 5-ik oldalon) FEUHTMK ! Í58K ÍSELLEKES lífJSIk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom