Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-12 / 11. szám
8 \\í AMERIKAI MAGYAR SZÓ (/efefCoj Ege-/fajjá?A Ö£ Az ebben a rovatban kifejtett neze- é Olvasóink <: tek nem szükségszerűen azonosak j- hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez f mwwMUMwvwmMUVWHMVMmwMvwvw««««« Ahogyan egy magyar munkás látja (Egy clevelandi olvasónk beküldött levele) Kedves Nagybátyám és Családja! Legutóbbi levelem elküldése óta megintcsak eok politikai esemény történt úgy hazai, mint nemzetközi viszonylatban. Először is a hazai eseményekről szeretnék beszámolni. A választások eredményesek voltak, amiről már korábban is biztosan tudomást szereztek, igy sokat nem is irok erről. Az árcsökkentés igen fontos cikkeket érintett, ilyenek a zsirféleségek, fűszerek egyrésze, a benzin, stb. Ezenkívül intézkedés történt a lakáshiány felszámolására, egyrészt olyan formában, hogy olyan személy, aki vállalja azt, hogy az állam által felépített házakat 30 éven belül egyenlő részletekben visszafizeti, a ház felépítése után ózonnal beköltözhet a lakásba. Ezen kivül sok bérház épül, melyek bérleti dijáról már említést tettem. Ezenkívül kedvező kölcsönök segítik elő a lakásépítkezéseket. Nagymértékben kiterjesztették a részletvásárlási akciót is. Intézkedés történt a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók fizetésrendezésére is. Éppen a tegnapi “Nép- szabadság”-ból olvashatjuk azt, hogy az egészségügyi dolgozók, orvosok, stb. fizetése általában 13 százalékkal emelkedik. Az elküldött “Amerikai Magyar Szó” tartalmát igen jóleső érzéssel olvastam. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Magyar Szó szerkesztőségének önzetlenségéért, illetve a Bátyámnak küldött levelem közléséért. Nagy jelentőségűnek tartom ezt a lapot, mert az 1958 december 25-iki szám minden betűjét elolvasva megállapítottam, hogy ez a lap az amerikai magyarság apostola. Kívánom a szerkesztőség minden dolgozójának, munkatársának, hogy nagyon sokáig hirdessék még az igazságot. • A lap egyik cikkében a népi kapitalizmusról esik szó. Ez aztán az igazi “fából vaskarika”. Megjelent a kapitalizmus uj csomagolásban!? Remélem az amerikai nép felismeri a spekulánsok igazi szándékát és nem dől be a népi kapitalizmus “nagylelkűségének”. Ehhez hasonló, számtalan csomagolással jelentkezik még a későbbiek folyamán a Wall Street, illetve a népi kapitalizmus, ez azonban soha nem jelentheti a munkásosztály érdekeinek figyelembevételét. A kapitalizmus a munkásosztály ellensége volt és az is marad. A kapitalizmus, illetve a tőkések soha nem fogják megosztani a hatalmat, a gazdasági befolyást a kapitalizmuson belül, minthogy a munkásosztály sem osztja meg hatalmát a kapitalizmussal a szocializmuson belül. Ez a gyakorlati igazság megcáfolhatatlan és ennek figyelembevételével a népi kapitalizmus csak olcsó propaganda marad a munkásosztály megtévesztésére. Semmi más ez, mint fájdalomcsillapító a kapitalizmus sebeire, melynek hatása ha elmúlik az idegek újra működésbe jönnek úgy, hogy már most gondolkodhatnak az illetékesek újabb “zsákba macskán”. Egyetlen lehetőség van a kapitalizmus sebeire, ez pedig a hidegháború megszüntetése, széleskörű kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése kelet és nyugat között. Az a sokszor bevált módszer, hogy háborút provokált a kapitalista válság enyhítésére ma már elavult, mert ez az ő pusztulását is jelentené. Békés egymás mellett élést és az előbb említett tételeket kell megvalósítani és akkor nincs szüksége az Egyesült Államoknak háborúra, a költségvetések csökkentésére, az adók és a fegyverkezési költségek emelésére. Gyula-k Az alábbiakat egy akroni olvasónknak küldött magyarországi levélből idézzük: 1959 jan. Felsőnyárád, Borsod megye Kedves Géza Bátyám! Nálunk sok eső esett, nov. 1-től egész január 10-ig, most már hideg van. Én a nyárádi szénbánya üzemnél dolgozom, ahol két bánya van: a Nyárád-i és a Feketevögy-i bánya, én a feketevölgyiben dolgozom mint szénmintázó és mérlegelő. Sokat fejlődött itt a világ, hát még az építkezés. Kurittyán, F. Nyárádon, Jákfalván, Dévényen sok uj téglaház épült s nem vályogból, hanem téglából építenek. A nyáron jó termés volt mindenből, volt búza, árpa, rozs, zab, takarmány és gyümölcs is. Szeretettel: Bertalan Életüket adták a Tanácsköztársaságért Az alábbi levelet egy floridai olvasónk küldte be. Mivel aktuális, úgy érezzük, hogy olvasóinkat is érdekelni fogja. Fehér megye, Kisláng “Kedves Sógorom és Testvérem! Most már egy kicsit ráérünk Írni. Tél még eddig azt lehet mondani, hogy nem volt nálunk, egy-két napig volt egy kis havazás és azután elolvadt a hó. De jobb is igy, mert legalább nem kell annyi tüzelő, csak a sár borzasztó nagy, a gyerekekre nem győzök mosni, mert nem maradnak benn és mindig nyakig sárosak. Egy nagy újságot irok; maguk ismerték Takácsot, akit az 1914-es háború után agyonlőttek, mint kommunistát. Nem is temették el akkor a temetőben, csak a temető mellé. Most karácsony előtti napon felvették és behozták a tanácsházhoz, ott ravatalozták fel, nagyon szép temetése volt, katona- zene kisérte a temetőbe, talán az egész falu népe is ott volt. Sajnálták, amit egy párukkal véghez vittek annakidején. Réger sógoromat is agyonlőtték akkor. Elfogták és utána a lovakhoz kötötték, úgy kellett neki szaladnia, utóbb már nem bírta, akkor a földön húzták végig, őt is bevitték egy kukoricásba és ött agyonlőtték. Neki négy apró gyermeke volt, de nem törődtek vele. A többi barátok meg elbujdostak, hogy meg ne találják őket. Akiket elfogtak, azok nem tudtak menekülni és agyonlőtték őket. Ennyi idő után most került sor arra, hogy bevigyék holttestüket a temetőbe. Borzasztó dolgok voltak akkor, apámtól szoktam hallani ezekről az eseményekről. Borzasztó volt az is, ami 1956-ban történt, sok ártatlan ember meghalt, sokan árván maradtak mindezeket nem volna jó ismét megélni. Nálunk csak annyi újság van, hogy a két gyerek után lett még egy kisleányunk, most már heten vagyunk az asztalnál, de nem baj, csak egészség legyen. Izsánvi család bánkódják a napiirt Tisztelt Szerkesztőség! Kérem küldjenek cimemre még egy kalendáriumot, mert azt is el akarom küldeni Magyarországra, a falumbeli kulturházba, ahol úgy kapkodják azt, hogy a klubvezetőnek ki kellett jelenteni, hogy ne olvassák mind egyszerre, hanem mindenki vigye el pár napra és hozza vissza. Ez megértésre is talált, s járja a kalendárium a falut. Ezelőtt 34 évvel voltam ott, s azok, akik még ismernek, hálás köszönetiiket fejezik ki azért, hogy a naptárt elküldtem és kérik, hogy küldjék nekik egyet. Egyben itt küldöm néhány ismerősöm címét, akik szeretnének mutatványszámot a lapból. L. Sabo, Kanada Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a levelüket, melyben értesítenek, hogy a kalendáriumot elküldték Romániába. Fogadják érte köszönetemet. Igazán szép és tanulságos olvasmányok vannak a naptárban éppen úgy, mint az újságban. Nagjmn szeretem azt, mert igazat Írnak, s aki nem szereti, ahogyan az újságjuk ir, az nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Mrs. E. B., Detroit, Mich. ÉPÍTSE A MAGYAR SZÓI, SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT! Thursday, March 12, 1959 A fények bennünket igazolnak Tisztelt Szerkesztőség! Sietek megújítani előfizetésemet, hogy ezzel is könnyítsék lapunk helyzetén, melynek legfőbb feladata, hogy lépést tartson az élet színpadán gyorsan pergő eseményekkel. Igyekszik lapunk azok helyes értelmezésével felvilágosítást és útbaigazítást nyújtani. így azután érthető, hogy csak a lapon keresztül tudunk magunknak tiszta képet alkotni a sok zűrzavaros napi eseményről. S mi ebben a legörvendetesebb ? Az hogy a tények mindig a mi lapunkat igazolják. Ebből a szempontból kiindulva nyugodt lelkiismerettel ál- lithatjuk, hogy a mai korszellemnek megfelelően hivatásának magaslatán áll. Az idei naptár igazán dicséretet érdemel, nagyon sok hasznos és tudományos olvasmány van benne, köszönet érte. F. Cs., Detroit, Mich. üegelevenednok az emlékek Tisztelt Szerkesztőség! Igen érdekesnek találtam a lapunk február 19-i számában megjelenő “Egy történelmi évforduló” c. cikket Márky Istvántól. Én abban az időben olvastam Kolcsákról, Denikin és Wrangel ellenforradalmi generálisok hadseregéről, de hogy mi történt Omszk és a Bajkál tó vidékén Kolcsák seregével, arra nem emlékeztem. Arról tudok, hogy egy pár amerikai zászlóalj volt a Kolcsák hadseregébe beosztva, de nem a Márky által említett menetben, hanem Vladivosztoknál, akiket végül az amerikai kormány, mikor már reménytelennek látszott Kolcsák helyzete, hazahívott. Márky István cikke kitűnő példa a jelenlegi háborús uszitóknak, csakhogy irás közben jutott eszembe a nóta, hogy: “Tavasszal nyílt, ősszel elhullt, nem jön vissza, ami elmúlt, nem hangzik a sóhajtás sem odáig!” Lehet' hogy ez » megrázó erővel megirt intő cikk el is jut Omszk és a Bajkál tó közötti népekhez, de vajon eljut-e fogadott hazánk tömegeihez? Mert a Magyar Szó kicsiny ahhoz, a nagy lapok pedig nem akarnak az Omszk és a Bajkál tó történelmi évfordulójáról Írni. Taylor Szabó József TAü M Z -VARAS Néha az ember rosgzalóan veszi tudomásul az idő rohanását, a hetek, hónapok egymás utáni repülését. Azonban ilyenkor, február végén, március elején úgy érzem, hogy mindenkiben él az a vágy; csak múljon az idő, s jöjjön az életet hozó, s mindent felüditő tavasz. Valahogy a tavasz- járásnak varázsa van. Mindnyájan valami szebbet, jobbat várunk, tervekkel, uj elképzelésekkel, nagyobb ambícióval fordítjuk át a naptár lapjait az elkövetkezendő időszakra. Nincs a földiekének egyetlen pontja sem, ahol az emberekben nem él az akarat valami jobb, szebb és kedvezőbb állapot után. — Gondolatban végigjárom a Föld tájait, országait. Igen változatos kép tárul elém: Az óriási jégmezőkön, ahova eddig csak merészségnek tűnő elképzelések szálltak, ma, meg nem torpanó akarattal és minden nehézséggel megküzdve állnak a különböző országok kutatói a tudomány és emberiség szolgálatában. A világnak egyhatodán százezrek és milliók, a hétéves terv megvalósítói tekintenek egy uj tavasz elé, s egy olyan terv megvalósításának időszaka elé, amely a világot bámulatba ejtette. A különböző országok népei egymás után harccal, vérrel hozzák a világ elé, és remegve óvják drága gyermeküket: a szabadságot. Országok, népek milliói lépnek biztos lépéssel ez uj tavasz elé, megerősödve, — és határtalan munka akarattal. Várjuk mi is a tavaszt! Várjuk a természet tavaszát, amely uj színeivel megszépíti a kopár tájat, felöltözteti a kopasz fákat, színes ruhát ad a földnek. De várjuk az élet tavaszát is! Várja az a több millió, akiknek a szivét, az életét egy sötét fátyol borítja, — a munkanélküliségnek, kizsákmányolásnak, anyagi gondnak, tehernek, elkeseredésnek napról-napra súlyosbodó, sötéteb-- bé váló fátyla. Várjuk az első igazi tavaszi napsugarat, amely besurran a lakásunkba, és a tél hidegét, komorságát elűzi. De várjuk az élet napját is, amelvnek sugara sokkal na«">rohb akadályokat, korlátokat tör át, hogy milliók válláról eltüntesse azt a fáié' terhet, s megnvissa a szemeket és sziveket, hogy a földnek minden népe uiiougva nézhessen egy uj, szebb tavasz, egy boldogabb élet elé! Gabriel, Toronto
