Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 2. szám

FIGYELJÜK MIT MONDANAK 8 snsBRszenU'. A POLITIKUSOK (;*ä8 Rövidesen megnyílik a 83-ik kongresszus. A novemberi választások alkalmával a nép megmutatta szavazataival, hogy olyan törvényhozást kíván, amely a nép jólétét és sza­badságjogait megvédelmezi. A politikusok tisztán látják ezt, példa erre az a beszéd, amely Albanyban hangzott el Rocke­feller kormányzó beiktatása alkalmával. Rockefeller, akinek elnöki ambíciói vannak, tudja miként kell a nép szájaize szerint beszélni és ezt mesteri módon tette ez alkalommal is. A kongresszusi politikusok is arról beszélnek, hogy olyan törvényhozást fognak életbe léptetni, amely a “polgári jogok kiszélesítését” fogja szolgálni. A ta­pasztalat azonban azt mutatja, hogy politikusaink egyet mondanak és mást cselekszenek. Rockefeller beszédéből alább idézünk néhány mondatot, de megmutatjuk később azt is, hogy mi húzódik meg ezen szépen hangzó szólamok mögött. “Csak ugv szolgálhatjuk és őrizhetjük máshol a sza­badságot, amennyire azt saját életünkben gyakorol­juk.” “Nem beszélhetünk törvényességről a világ nemzetei között, amig a saját törvényeink őszintén nem szolgál­ják és védelmezik polgáraink jogait.” “Nem törődhetünk távoli országok elszegényedett né­peinek szükségletével, ha saját polgáraink ugyanakkor szűkölködnek.” S igy tovább, még sok más szépet és jót mondott a nyil­vánosság részére Mr. Rockefeller s bennünket is majdnem meggyőzött, hogy talán támogatnunk kellett volna őt, mint kormány zó jelöltet. Mert a fentiek arra mutatnak, hogy olyan ember ül az Egyesült Államok legfontosabb államá­nak kormányzói székében, akinek van érzéke a társadalmi szükségletek iránt és aki a nép jólétét akarja szolgálni. De nem kellett sokáig várnunk, hogy megtudjuk a valót, hogy mi rejlik e szép beszéd mögött. Már a beszédet követő napon Mr. Carlino, a N. Y. állami képviselőház legbefolyásosabb tagja és Rockefleller egyik bizalmi embere kijelentette, hogy az állami jövedelmi adót ezentúl levonják a munkás fizeté­séből, még mielőtt azt kézhezkapná, akárcsak a szövetségi jövedelmi adóval teszik jelenleg. Egymagában ez nem is lenne baj, hiszen az adót úgyis meg kell fizetni, de ugyanakkor azt is kilátásba helyezte, hogy egyes adófizetők részére magasabb lesz az adó és egy­két magasabb adó-kategóriát fognak megállapítani. Ezt úgy adja Mr. Carlin a közönség tudomására, hogy a magasabb adót csakis a nagyobb keresettel rendelkezők fogják- meg­érezni. A levonással pedig az adó-csalásokat akarják meg­akadályozni. Figyeljük ezt meg jól és olvassunk a sorok kö­zött. Az egyszerű, kiskeresetű munkás nem igen csalhatott a múltban sem, vagy nem igen kerülhette el az adófizetést. A kiskeresetű embereknek nincs alkalmuk arra, hogy szóra­kozásra használt country home-juk, vagy yachtjuk, vagy éjszakai mulatozásuk költségeit üzletük terhére írják és az adóból levonják, mint üzleti kiadásokat. (Emlékezzünk Mr. Goldfine-ra és a vikuna kabátokra.) A nagyurakat termé­szetesen az adólevonások sem fogják érinteni, mert hiszen ők nem a heti keresetükből élnek. Tehát mi a helyzet? A politikusok szépen hangzó beszé­deket mondanak, de mielőtt a tinta még megszáradna a pa­píron, a szép szólamok máris megváltoznak és ismét csak a kis embereket sújtják. Mert ez a “pay as you gö” rendszer csak ürügyül, szolgál arra, hogy szép csendesen becsempész- szék a magasabb adózási kategóriát és a jelenlegi 2 százalé­kos adóból rövidesen mondjuk két és negyed százalékos adó legyen, s igy tovább. Ezzel az uj adórendszerrel az állam máris 35 millió dolláros extra jövedelemre számit. Látnunk kell tehát a kormányzó célját, mert nyilatko­zatokban már célzott arra ig, hogy gallononként két centtel felemelik a gazolin-adót, emelni fogják a cigaretta-adót és a N. Y. Thruway vámja szintén emelkedni fog. Minden értelmes ember láthatja, hogy milyen népbarát Mr. Rockefeller, óvatosan kezdi, de szépen hangzó beszédét tettekkel követi, nehogy milliomos barátai megijedjenek. Mindent elkövet azért, 'hogy a kisjövedelmű néptömegek le­gyenek azok, amelyek a folytonosan emelkedő állami költ­ségeket nyögjék. Még mindig amondók vagyunk, hogy vigyázzunk a szép szólamokra, mert azok könnyen váratlan meglepetéseket hozhatnak! Mi azt mondjuk, hogy a szép beszédek helyett fizettes­sék meg a magasabb adót arákkal, akik a legkönnyebben fi­zethetik. Fizessék a súlyos adókat a nagy cégek, a milliomo­sok és a szegény nép máris súlyos terhein könnyítsenek. Mi lesz Washingtonban a 86-ik kongresszusban ? Ott is szépen hangzó beszédek lesznek, s a népet továbbra is ki fogják szolgáltatni a monopóliumok érdekeinek? Reméljük, hogy' nem igy lesz, reméljük, hogy a békés együttélés ügyét fogják szolgálni a törvényhozóink. De annyit már most mondtad unk. hogy az amerikai nép igazi érdekeit csak ak­kor és annyiban fogják törvényhozóink szolgálni, amennyi­re a nép hallatni fogja szavát a következő hónapokban. bnt. as 2nd Oiass Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y„ N. Y, Vol. VIII. No. 2. Thursday, January 8, 1959 NEW YORK, N. Y. Győzött a kubai forradalom J A kubai nép rajongva fogadja a felszabadító partizánokat Az uj év uj életet hozott Kuba népének. A julius 26-i forradalmi mozgalom, amely 1956 december 2-án vette kéz detét, sok áldozat és harc után, végre győzelemhez ve­zetett. A mozgalom az elnevezését attól a sikertelen támadástól kapta, amelyet Fidel Castro 1953 julius 26-án intézett j Santiago de Cuba-ban a Mon- I cada katonai barakkok ellen. Akkor a Fenyők szigetén : börtönözték be, ahonnan 1953-ban általános amnesztia következtében szabadult ki. Mexikóba ment. Onnan 1956 december 2-án 90 társával Oriente Province partjain kö­tött ki. A hegyek közé mene­kült és ott szervezte meg a Batista elleni mozgalmat, a- mely Kuba népének széles ré­tegeiben követőkre talált. Oriente hegyvidékén lakott partizánjaival és bár Batista a hadseregével állandóan íil- döztette Castroékat, úgy fegy veres ereje, mint a nép kö­zötti támogatása egyre nőtt. Ezzel egvarányban nőtt Ba­tista erőszakszerveinek vé­res brutalitása a nép ellen. Batista diktátor már na­pokkal a forradalom teljes győzelme előtt látta végzetét közelegni. Két kisebb gyer­mekét december utolsó heté­ben elküldte New Yorkba. Batista, családja többi tagjai, valamint katonai és polgári követői január elsején korán hajnalban elhagyták Hava- nát, Kuba fővárosát és kül­földre menekültek, ö maga feleségével és egy gyermeké­vel a Dominikai Köztársaság­ba repült az ottani diktátor, Trujillo védő szárnyai alá. (Dominikát “a diktátorok te­metőjének” nevezte, egy hir- kommentátor.) A többiek az Egyesült Államok különböző városaiban kötöttek ki, Mia­mi, Daytona Beach, Jackson­ville, West Palm Beach és Key West, Floridában, New Orleansban és New Yorkban. Örömmámorban a nép Batista távozásának hírére az uj év napján a város la­kossága vette hatalmába Ha- vanát. Felszabadulásuk má­morában úszó, ünneplő ujjon­gó tömegek árasztották el az utcákat. Később megtámad­ták és szétdulták a főutcát csúfító játékbarlangokat, me­lyek többnyire amerikai alvi­lági szerencsejátékosok tu­lajdonai voltak. Batista gaz­dag követőinek házait is meg­támadta a tömeg. De már pén teken rend volt a városban. Közben Castro előcsapatai is megérkeztek. Castro egy ide­iglenes kormányt nevezett ki, melynek fejéül Manuel Urru- tia főbírót választotta. Egy napig tartó általános sztráj­kot hirdetett ki. Fidel Castro győzelmi fel­vonulásban folytatja útját Havana felé. Mindenütt uj- ongó tömegek nemzeti hős­ként ünnepük. Washingtonban óvatos fi­gyelemmel kisérik a kubai helyzet alakulását. Határo­zott amei'ika-ellenesség érez­hető a kubai népnél, amely tudatában van annak, hogy Batista az amerikai kormány támogatását élvezte és hogy amerikai hatóságok többször feltartóztattak fegyverszál- litmányokat, miket a forrada­lom támogatóitól gyűjtött pénzen vásároltak itt Castro katonái részére. Közben Carlos Prio Socarras aki Batista előtt volt Kuba elnöke, szintén visszatért az Egyesült Államokból Havaná- ba és a hírek, szerint felfegy- verzi saját követőit. Castro emberei bizalmatlanok Socar- roval szemben, mivel mozgal­mukat eddig nem segítette. Roul Chibas, aki az ideig­lenes kormány pénzügyi inté­zője lett, azt mondta, hogy a kubai amerikai követségnek szerepe volt Batista könnyű megmenekülésében. Továbbá, hogy Earl E. T. Smith ame­rikai nagykövet már hónapok óta közbenjárt, hogy a hatal­mat konzervatív közismert vezetők vegyék át. Ilyen meg oldást Castroék úgysem fo­gadtak volna el és ez, Senor Chibas szerint, csak azt bizo­nyítja, hogy az amerikaiak nem ismerik fel a helyzet realitásait. üikoyan Riegérfcezsí! Washingtonba Anastas I. Mikoyan, a Szov-1 ietunió első miniszterelnök j helyettese, vasárnap, január j | 4-én. repülőn két heti látoga­tásra érkezett az Egyesült Államokba. A newyorki repü­lőtérről autón utazott egyene- ' sen Washingtonba, ahol hét­főre Dulles államtitkárral volt találkozója. I- Mikoyan legutóbb 1936-ban kiárt az Egyesült Államokban. Mint akkor, most is nagy ér­deklődéssel figyelte az ame­rikai életmód megnyilvánulá- ! sait. 1936-ban mint a szovjet j élelmiszer ipar megbízottja ! járt itt és itteni tapasztala­tai alapján lényeges változá­sokat eszközölt az élé'em-el- látás terén. Fagylalt gyárat i létesittetett Amerikában vá- j sárolt gépekkel. Mikoyan 63 éves. örmény születésű és fiatal korában katolikus papnak tanult”. Mi­nél tovább tanulmányoztam a vallást, annál kevesebbet hit­tem Isten létezésében”, mon­dotta. 1915-ben lépett a kom­munista pártba. Küzdött az 1917-es forradalomban, Baku vidékén. Börtönbe került és életveszélyes kör ülmények között menekült meg. Jelen- j leg Mikoyan a Szovjetunió külkereskedelmi szakértője. Mikoyan másfél óra hosz- szat tárgyalt Dullessel. Este Eric Johnston, a moziérdekelt ségek elnöke által tiszteleté­re rendezett diszebéden mon­dott beszédében csak nagyjá­ból érintette a tárgyalás pontjait, melvek a leszerelés, a német probléma és a keres­kedelmi kapcsolatok kiszéle­sítése körül forogtak. A szovjet követségen Hu­bert Humphrey, Minnesota demokrata szenátora, aki nem régen Moszkvában nyolc órát töltött Kruscsevvel, lunch-re voít hivatalos. Ittartózkodása alatt Miko­yan meg fogja látogatni Clevelandot, hol Cyrus Eaton iparbáró vendége lesz, továb­bá Detroit, Chicago, San Francisco, Los Angeles és Dallas városokat. Majd v'sz- szatér New Yorkba, ahol ja­nuár 14-én a Gazdasági Club ebédjén fog felszólalni. Ei­senhower elnökkel is van ta­lálkája. Mikoyan barátságos fogad­tatását egy néhány szál min­denre kapható gyászmagyar próbálta megzavarni, akik úgy 'a repülőtéren, mint a State Department épülete előtt rontották a levegőt. Úgy az itteni, mint az euró­pai politikai közvélemény az egyezkedés e 1 ő rehaladását látja Mikoyan látogatásában. William Worthy, néger újságíró, aki 19-• 3 telén a State Department engedélye nélkül utazott Kínába és Ma­gyarországra és akitől ezért megvonták az útlevelét • azóta sem újították meg. tovabo foly­tatja harcát az eilen, hegy a State Departmentnek n :a le­gyen újságírók szabad utazását meggátolni. Az Ameri-a: Civil Liberties Union segíti i ; Wor­thy küzdelmét. FIGYELJE lapunk 9-ik oldalán EHN cikksorozatát a KRERIOZEN- ről! ÉRDEMES A CIKKSOROZATOT ÖSSZEGYŰJTE­NI ÉS OLYAN ISMERŐSEINK KEZÉBE ADNI, akik lapunkat még nem olvassák, hadd okuljanak belőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom