Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-26 / 9. szám
amerikai magyar szó Thursday, February 26, 1959 JL (/& /e. K cl Sj5ß y/c <?£ Az ebben a rovatban kifejtett neze- b Olvasóink f teA nem szükségszerűen azonosak <; a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez f kVWVWVVVWWWWWV »WV\V*\V*\WVVWV\VWVW\VW\W\WV»WWWWVW»WVWWVWVWV Detroiti helyzetjelentés 87 éves és épiti lapját Tisztelt Szerkesztőség! Detroit és környékén nő a munkanélküliség. Kis csoportokba verődnek a munkanélküliek; keresik a megoldást. Vezetőket keresnek, mert a szakszervezetünk vezetői nem adnak segítséget. Talán várják, hogy valaki majd megszervezi őket, g akkor átveszik ők a vezetőséget, úgy, mint azt a múltban tették. És azoknak, akik nagykeservesen eljutnak a lokálokba, — mert még útiköltségre sem jut onnan, ahol nincs — azt mondják a vezetők: “mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, de nincs munka!!” Mi ezt jól tudjuk, nem kell, hogy mondják. Miért nem gátolja meg a szakszervezet a korporációkat, akik elveszik tőlünk a lefizetésre vásárolt és már félig vagy más több-mint-félig kifizetett cikkeket? Hetenként 100 ilyen ügy megy a bíróságra. Gázkályha, mosógép, hűtőszekrény, autó, mind, mind a legszükségesebb cikkek a családnál. Hiszen úgy hirdették az árut annakidején, hogy nem kell fizetni, ha letesznek bennünket a munkából. 1957-ben sok olyan munkást lefizettek, akiknek még csak egy munkanapra volt szükségük ahhoz, hogy a 100 óra fizetett vakációt megkapják, amit a szerződés biztosit nekik. Csak egy napot kellett volna dolgozniok december elseje előtt, hogy jogosak legyenek. A Ford Motor Co. egy napot vesztett volna, de a munkás 100 órát vészit igy. 'Miért nem harcolja ki a szakszervezet a vakációpénzt, “'hardship” alapon? Hiszen sok más munkást is elküldték a munkából. Angliából három év alatt 128 millió dollár értékű rádiót hoztak be. Nekünk jobb lett volna, ha itt csinálták volna ezeket. Az európai autópiac is enyészett. Michigan államban novemberben 80 ezerrel kevesebb autó regisztrálás volt. Az állam bevétele ebből 3,445,346 dollár volt az idén a ta- l.vi 3,523,209 dollárhoz képest. Az állam jövedelme állandóan esik és a bürokraták fejetlenségének a nép issza meg a levét. A politikusok egymásközt veszekednek. Az iskolákat elhanyagolják. A Michigan College csak márciusig tud működni, nincs pénze, a bank megtagadta a kölcsönt. A beiratkozás a műszaki tanfolyamra igen leesett. Azt Írja a lap, hogy ne búsuljunk, úgy sincs munka. A gyermek kórházban nem fogadnak be beteg gyermekeket, ha szülei városi segélyen vannak. A kórháznak nincs pénze. A városi kórház vezetői is több pénzt kérnek, ha a beteg gyerekeket odaviszik. Ez meg olyan zsúfolt, hogy folyosókon helyezik el a betegeket. A kormányzó kérte a korporációkat, hogy fizessék be az adójukat korán, hogy az állam tudjon tovább működni. A veterán-alapban van 40 millió dollár, a kormányzó ebből kért kölcsönt, de a veteránok nem adtak. Most azon tanakodnak, hogy a törvény megengedi-e a veterán alap megadóztatását? Vagy emeljék az általános adókat? Ez ellen folyik a harc. A downtowni üzletemberek a parkolási mérőórákat szeretnék megszüntetni ; azt mondják, hiába hirdetnek, a vevők nem jönnek. Talán, ha nem kellene a parkolásért fizetni, inkább jönne a nép vásárolni. Detroitban, ■— a városi kimutatás szerint — januárban újabb 6,319 munkanélküli biztosításra jelentkezőt vettek fel, pedig még mindig rengetegen kapják a segélyt. R. P., tudósító Tisztelt Szerkesztőség! A nantárt megkaptam, s azzal nagyon meg vagyok elévedve. Én már 1918 óta olvasom a magyar munkáslanot, s a naptárt, de még ilyen naptárt nem adtak ki soha. Ebben igazán megtalál az olvasó mindent, úgy a múltról, mint a jelenről, s mindenkinek ajánlhatom, hogv olvassa el. ! 'a”0*1 ajándék egy ilyen könyv azért az egy dollárért. V. J., Miami, Fia. Tisztelt Szerkesztőség! Értesítem önöket, hogy még életben vagyok, február 2-án ünnepeltük a 87-ik születésnapomat. Sok születésnapi kártyát kaptam és a szomszédaim is megleptek sok jókívánsággal, sőt ajándékkal is. Még egy kis aprópénzt is kaptam és igy én is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mi kedves lapunk fenntartásához 5 dollárral hozzájárulhatok. Szerettem volna egy mulatságukon megjelenni, de egyedül nem merek már elindulni, s sajnos nincs aki velem jöjjön, pedig többször elmentem volna már a Bound Brooki Otthon összejöveteleire is. Szeretnék uj előfizetőt is szerezni lapunknak, oda is adom a Magyar Szót ismerőseimnek. Itt küldöm néhánynak a címét, küldjenek nekik próbaszámokat. őszinte tisztelettel: Hegedűs Konrád Szerkesztői megjegyzés: Még sok boldog születésnapot kívánunk Hegedűs munkástársunknak és reméljük, hogy kívánsága teljesülni fog, sikerül majd uj előfizetőt szereznie a kampány idején, amihez mi is hozzá fogunk járulni azzal, hogy mutatványszámokat küldünk nekik. Gsak rajta ... Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a kalendáriumot, amely igazán kifogástalan. Úgy a lap, mint a kalendárium nekem aranyat ér, sok-sok öreg olvasó van, akik mint én is, nem hagynak fel lapjukkal, megfizetik azt, ha néha későn is és bármilyen nehezen is, mert meggyőződött emberek vagyunk. Igaz, sok helyen a házastárs is beleszól, hogy most nem lehet, majd máskor! S igy marad el hónapról hónapra. Sok hasonló korú és sorsú munkástársam van. De most már nem várok senkire, hanem magam elcsoszogok a postára és ha már valaki elkezdte az étlapot “levessel”, hát én folytatom és küldöm a “gerslit”, de hátra van még a hús, a saláta, a dohány, stb. Még sok kell ahhoz, hogy az étlap teljes legyen, de hiszem, hogy a kvóta eredményes lesz. Csak rajta, szeretett olvasóink, küldjük be a hátralékot és az előfizetést a legszebb szónak, a Magyar Szónak. ,G. H., New York Segitokezet nyújtanak Tisztelt Szerkesztőség! Olvastuk a lapban Dán Szarka munkástársunk levelét és úgy érezzük, hogy kötelességünk neki segítségére jönni abban, hogy a Magyar Szót, melyet annyira szeret, továbbra is olvashassa. Négyen összeadtunk annyit, hogy a lapot a kiadó- hivatal továbbra is küldhesse a címére. Négy bronxi olvasó Pusztít a természet Peruban erős esőzések földcsuszamlást idéztek elő, amelynek következtében Tablachaca bányahelységben heten meghaltak és 25-en eltűntek. A Rimac folyó vidékén százaknak kellett menekülniük, amikor a hosszú szárazságot követő esőzések utakat és hidakat mostak el és földcsuszamlásokat okoztak. • Svájcban egv alpesi völgyben elterülő Herbrig- gen helyiségből a 300 egyént kitevő lakosság elmenekült félve a veszélytől, hogy egy hólavina eltemetheti őket. A községtől alig egy mérföldre emelkedik az Alpesek Nadelhorn nevű hóval borított orma. A község felé néző oldalán kiálló sziklán óriási mennyiségű hó, jég és sziklatörmelék gviilemlett fel, amely bármelyik pillanatban rázúdulhat a községre és eltemetheti. Feloszlott a Családi Bizottság Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy “Levelek a Szerkesztőséghez” oldalukon értesítsük az önök olvasóit — akik évekig barátaink és segítőink voltak — arról, hogy a SMITH-TÖRVÉNY ÁLDOZATAINAK CSALÁDI BIZOTTSÁGÁT feloszlatjuk és működését beszüntetjük. Köszönetét kívánunk mondani a sokezer barátnak és támogatónak az egész országban a kitartó anyagi segítségért és a Smith-törvény által üldözött 170 családtaggal, vádlottal és bebörtönzöttel érzett összetartásuk kifejezéséért. Ez a mozgalom, amely a Smith-törvény áldozatainak és családjainak szükségletei körül kifejlődött, túlhaladott a politikai véleménykülönbözőségeken és bebizonyította, hogy progresszív gondolkodású embereket egységesíteni lehet fontos kérdésekben, mint az egyenlő alkotmányos jogok kérdésében is. Barátaink kétségkívül tudják azt, hogy Henry Winston és Gilbert Green még mindig börtönben vannak, hosszú börtönitéletet töltenek le. Nekik még mindig szükségük van arra a segítségre és támogatásra, amit oly sokan és oly nagylelkűen adtak Bizottságunknak az utóbbi nyolc éven keresztül. Ezentúl a személyi szükségleteik ellátására és feleségük és gyermekeik oly értékes látogatásainak lehetővé tételére szánt adományokat a következő címekre lehet küldeni: Henry Winstonnak: Mrs. Edna Winston, P. O. Box 113, New York 67 cimre, Gilbert Greennek: Chicago Smith Act Families Committee, Suite 811, 189 West Madison St., Chicago 2, 111. cimre. Szivből jövő köszönetünket küldjük mindnyájuknak. Peggy Dennis, elnök Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, melyet nagyon köszönök. Isten áldja meg mindnyájukat, akik megfogalmazták a cikkeket és dolgoztak azokon. Sok hasznos tudnivaló van benne, s nagvon értékelem. J. S., New Jersey p ft in D F ü- 1*. %? t S Bá? Ka 99 « l | AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 1958-ban 6,599,981 tonna újságpapírt használtak el. Ez valamivel kevesebb az előző évinél (6,819,999), miután két nagyobb ujságsztrájk is volt, — mondja az újságkiadók egyesülete. •ír RÁRÁNYHIMLő még mindig sok áldozatot szed Irán államban. A “Keyhan” újság jelentése szerint ez a járvány ott a múlt évben több mint 2,000 gyermeket pusztított el. • AZ UJ KÖLTSÉGVETÉS az Egyesült Államok minden lakójától, — még a csecsemőktől is — fejenként 431 dollárt követel az 1959—60-as financiális évre. A jelen financiális évben (1958— 59) a költségvetésből minden lakosra 460 dollár esik. ★ A MOSZKVAI RÁDIÓ leadása szerint a második világháború befejezte óta 600 különböző amerikai könyvet adtak ki a Szovjetunióban, amelyek példányszámai meghaladják az 50 milliót. • A VASÚTTÁRSASÁGOK jelentik, hogy az amerikai vasúti alkalmazottak száma a múlt év végére leesett 965,000-re, ami a legalacsonyabb 1939 óta. O BILLIÓKKAL dobálóznak manapság. Azért a billió elképzelésére a UPI egyik riportere ezt irta: Ha az átlagos diák college iskolái 4,000 dollárba kerülnek, akkor egybillió dollárból 250,000 ifjúnak lehetne ily nevelést adni. Vagy pedig: Ha 200 dollárba kerül egy mosógép, akkor egybillió dollárért 5 millió ilyen mosógépet lehetne venni.-á A NATIONAL INSTITUTE OF HEALTH adatai szerint az Egyesült Államokban minden évben legalább 100 millió “nátha” megbetegedés történik. Némely ember többször is meghűl egy- egy télen át. •X JOHANNESBURGBÓL jövő jelentések szerint Hendrik Verwoerd miniszterelnök uj törvényeket tervez a 9 és fél milliónyi afrikai bennszülött még erősebb elkülönítésére. A kormány eltökélt szándéka a színes népek kiszorítása a városokból.
