Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-03 / 27. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 3, 195.8 ************************************* Kisemberek zsarnoksága Hatalomra jutott kisemberek zsarnoksággal leplezik tehetségtelenségüket ^**^*****Jf****************************** Irta: GERÉB JÓZSEF Kis füzet fekszik előttem. A cime: PRIMER FOR AMERICANS. A “primer” szó, ha könyvre vonatkozik, akkor az első, vagyis az ábécés könyvet jelenti. De azért nagy tévedés lenne, ha ezt a füzetet az “Amerikaiak ábécés könyvé”-nek vennénk. Mert amint végignéztem, láttam, hogy itt nemcsak a “primer”, hanem a másik szó, az “Americans” is megtévesztő. Már felületes szemléletnél is kitűnik, hogy a füzet irói és kiadói — bizonyára valamely túlzó hazafias egyesület -—•, ebben a kis füzetben AZ AMERIKANIZMUS ÁBÉCÉJÉT ADJÁK AZ ö ELKÉPZELÉSÜK SZERINT. És teszik ezt olyan nyomatékosan és olyan határozottsággal, mintha az amerikanizmust, —- ami alatt az amerikai hazáfiságot kell értenünk, — másképpen NEM LEHETNE ÉRTELMEZNI. Sőt, aki másképpen meri értelmezni, az bűnt követ el,—a hazaárulás nagy bűnét, akit tehát meg kell büntetni. A füzetről hiányzik úgy a szerző, mint a kiadó neve. Csupán annyit tudok róla, hogy arról a helyről küldték, ahonnan időközönként olyan “hir-szemlét” kapok, amelynek kiadását a saját bevallásuk szerint a “Public Utilities, vasutak, gyárosok, olaj- és bányaérdekeltségek, továbbá bank-intézmények fedezik”. Nincs ebben a füzetben semmi szenzációs dolog. Negyven pontban sorolják fel, hogy MINT KELL GONDOLKODNI annak, aki jó amerikai hazafi akar lenni, ahol a hazafiság természetét persze a gyárosok, az iparbárók, a bankárok, az olaj- és közsszolgálati mágnások szabják meg. Rövid összefoglalása ez annak az amerikai haza- íiságnak, amit az amerikai sajtó, az iskola, a szószék, a politikusok s az utóbbi időben a rádió és a televízió szolgalelküen és erőszakosan terjesztenek. A nemzeti ünnep A képekkel illusztrált kis füzet is ennek az “erőszakolt” hazafias kampánynak egyik mozzanata. Bizonyára a közelgő nemzeti ünnepre, Fourth-of-July-ra gondoltak, amikor szétküldték. Mert ezen a napon szerte az országban nagy ünnepségeket tartanak, amelyeken a szónokok tízezrei mondják el papagály módra, amit ebben a kis füzedben röviden összefoglalva találunk. Az “American Legion”, a “Daughters of the American Revolution”, a kereskedelmi kamarák, a veterán organizációk és számos más túlzó hazafias intézmények dijakat tűznek ki az iskolás gyermekek részére olyan beszédek írására és elmondására, amelyekben a sablon módra kialakítót’. hazafiság eszméjét dicsőítik. A helyi lapok le is közlik a díjnyertes szavalatok főbb pontjait, amelyek nem egészen véletlenül, szinte szóról- szóra azonosak a kis füzet tartalmával. Ugylátszik erre célzott William O. Douglas supreme-courti biró a televíziós beszédében, amikor azt mondotta, hogy az amerikai ifjúság papagály módra ismétli a hazafias szólamokat, de nem érti azokat és ennek következtében 34 százaléka ellenzi úgy a szabadsajtot, mint az alkotmány “Bill of Rights” részében biztosított szabadságjogokat. Ez a kis füzet is azzal kezdi, ami kinduló mondata minden Fourth-of-July szónoklatnak, hogy Daily. Mirror ‘58 szelleme az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat szerint “az emberek egyenlőnek teremtődnek”. (All men are created equal.) De hiába hangoztatják ezt olyan nyomatékosan, ha alaposan szemügyre vesszük, kitűnik, hogy olyan frázissal állunk szemben, amit sokféleképpen lehet értelmezni. Ez a kis füzet is megjegyzi, hogy ez az állítás nem jelenti azt, hogy az emberi embrió egyformán fejlődött s a születésnél mindenkinek egyforma a tehetsége. De hát akkor mit jelent? A teremtés biológiai folyamatát? Lehet, hogy az egyenlő, de az a nagyon dicsért EGYENLŐSÉG a fogamzás után már megszűnik. Mert azf senki sem meri állítani, hogy a nagyon gazdag ipar- báró felesége éppen olyan gondozásban részesül, mint az a szegény munkásnő, akinek csaknem a szülés napjáig kell dolgoznia, hogy eltartsa magát s megszerezze a szüléssel járó kiadásokat. És ki meri azt állítani, hogy az iparbáró feleségének a csecsemője éppen olyan nevelést kap, mint a szegény bevándoroltak kicsinyei? Vagy felemlítsük talán azt az egyenlőséget, amit a néger fajhoz tartozó gyermekeknek mutatnak olyan városokban, mint pl. Little Rock, Ark. ? A Fourth-of-July szónokok észrevétlenül elsiklanak az Alkotmányban hirdetett, meg a gyakorlatban fenntartott egyenlőség közötti különbség fölött. És ugyanígy nem veszik figyelembe, hogy a gyakorlatban milyen másképpen értelmezik az alkotmányba beirt nagyon szépen, —-«szinte magasztosan hangzó szólamokat. Szabad vélemény “Az amerikai tudja, hogy szabad a véleményét nyilvánítani”, — mondja a füzet. Igen, akadtak olyanok, akik tudták és éltek is ezzel a jogukkal, de hamarosan az árulás vádját emelték ellenük s százával kerültek a börtönökbe, vagy deportálták őket és ezrektől vonták meg a megélhetés lehetőségét. Kitűnt, hogy csak annak volt szabad a véleménye, aki az iparbárók és a bankárok véleményét hangoztatja. “Akik szellemileg éppen olyan egyformák, mint az ‘Arrow gallér’ hirdetéseken a gallért viselő ficsur”, — mondotta Douglas biró. Szóval véleményszabadsága csak ‘ annak volt és van. aki papagály módra hangoztatja a pat- tentirozott hazafias szólamokat, de a saját véleményét, — ha ugyan van olyan, — elhallgatja. Az ilyen véleményszabadságnak az ára a “kon- formitás”, a tömeghez való csatlakozás, ami minden szabadság megölője. Az alkotmány^ biztosította szabadságjogok el- tiprásához elegendő volt elhiresztelni, hogy a Szovjetunió meg akarja támadni az Egyesült Államokat. Később helyettesítették ezt a “nemzetközi kommunista összeesküvés” meséjével. Az igy keletkezett hidegháború és a fegyverkezés nagy profitlehetőségeket teremtett, amely elva- kiíotta az ország népének nagy többségét. Csak igy történhetett, hogy egy évtizeden át a hatóságok a túlzó hazafiak hurrázása közepette szüntették meg a szabadságjogokat. A Supreme Court Évek kellettek hozzá, hogy az ország legfőbb törvényszéke, a Supreme Court foglalkozni kezdett a szabadságtipró Ítéletekkel és semmisítette meg azokat egymásután. Fel is horkantak a túlzó hazafiak kongresszusi képviselői, akik East- land, Jenner és Butler szenátorok, továbbá Walter képviselő vezetésével a legfelsőbb bíróságot “megrendszabályozó” törvényjavaslatot terveztek ki, de a szabadságjogok eltiprása felett már oly nagy arányú a felzúdulás, hogy az csak meddő törekvés marad. És végre meg kell említenünk az uralkodó osztály egyik tagjának, Cyrus Eaton, clevelandi iparbárónak a bátor fellépését is, amikor televíziós beszédében rámutatott, hogy az FBI és más hatósági szervezetek miként igyekeznek átformálni az Egyesült Államokat rendőrállammá. A Fourth-of-July szónokok nagy hangon hirdetik, hogy az Egyesült Államok alkotmánya minden ilyen dokumentumok között a legtökéletesebb, mert utat enged az esetleges hibák javítására. És büszkén mutatnak a “Bill of Rights” és egyéb alkotmány módosításokra. Lám, nálunk az alkotmány biztosítja a vallások szabad gyakorlását, — mondják, amit a gyakorlatban úgy érvényesítenek, hogy a babonában való hitet ráerőszakolják mindenkire. Jaj annak, aki ellenezni meri a “With God”, vagy az “In God We Trust” HIVATALOS szólamokat, amelyek hangoztatását, okmányokra való rápecsételését törvényekkel rendelték el, amelyeket használni kell tehát azoknak is, akik már nem hisznek a természetfeletti lényekben. Az alkotmány mindenkinek biztosítja azt a jogot, hogy bíróságok előtt önmaga ellen ne tanúskodjon, de akik éltek ezzel a jogukkal börtönbe kerültek, avagy munkájukból, állásaikból dobták ki őket. És végre már csak mosolyoghatunk a Fourth-of-July szónok ama dicsekvésén, hogy miftden amerikai polgárnak joga van a szavazáshoz, amikor látjuk, hogy a déli államokban miként fosztanak meg millió és millió polgárt ettől a jogától. A zsarnokság Az ország egyik vezető liberális folyóirata, a “The Nation” a szabadságjogok eltiprását a “gyengék és a tudatlanok zsarnokságának” nevezi. Amikor gyenge és tudatlan emberek kezébe kerül az államhatalom, — mondja ez a folyóirat, — akkor a működésükre vonatkozó kritikát zsarnoki módon igyekeznek elnyomni. Ugylátszik tehát, hogy kétféle zsaímokságot kell megkülönböztetnünk: az erős (vagy nagyemberek) és a gyengék, a tehetségtelen kisemberek zsarnokságát. Az Egyesült Államokban F. D. Roosevelt halála után kis emberek kerültek a Fehér Házba s alattuk a kongresszus magához ragadta a hatalmát. Az a kongresszus, amelyben a legtehefség- telenebbek, de a legjobban kiabálók kerültek vezető pozíciókba. Az utolsó évtizedben ennek a tehetségtelen kis csoportnak a zsarnoki uralmát nyögte az ország népe. Ok és okozat A Fourth-of-July szónokok nem említik ezeket a dolgokat. Az iskolás gyerekek, akik előtt elhallgatják az ilyesmit, mitsem tudnak róluk. Csak azt tudják, ami ebben a kis füzetben áll, amit bemagoltatnak velük. Csak azt tudják, hogy ez a világ legszabadabb országa; azzá lett, mihelyt az angol uralom alól felszabadította magát, az most és marad a jövőben is. És aki ezt nem hiszi, vagy kétségbevonja, aki a kisemberek zsarnokságára rá mer mutatni, az kommunista, pakolja a holmiját és menjen azonnal Russiába. Vannak, akik a kisemberek zsarnokságát azok szerepelni vágyásában látják. Választás vagy kinevezés utján fontos állami pozíciókba kerülnek, ahol tehetségtelenségüket túlzó hazafias jelszavakkal és a bírálók üldözésével igyekszenek fedezni. Ez magyarázza meg a szabadságfosztó törvények és gyakorlatok bevezetését. Én nem osztom ezt a nézetet, noha megengedem, hogy van közöttük ilyen is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kis zsarnokok túlzó hazafiassága mögött csaknem mindig a vagyonszerzés vágyát találjuk. Az utóbbi napokban kiderült botrányos “ajándék elfogadások” is azt mutatják, hogy a kis zsarnokok, amig egyik kezükkel a zászlót lobogtatják, a másikkal kofferjaikat tömik. Ugylátszik, hogy a kétféle zsarnokság közül a kisemberek zsarnoki uralma a rosszabb. Washington Post "Biztonságunk válságban van és információk mégis kiszivárognak az országba”
