Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-07 / 32. szám
AMERIKA] MAGYAR SZÓ Thursday, August 7, 1958 11 4 kínai írás reformja ' Az országos népi gyűlés februári ülésszaka törvényerőre emelte a latin ábécé bevezetéséről szóló előterjesztést. E döntés nem pusztán azt jelenti, hogy a nem kínai embereknek lehetőségük nyílik a kínai nyelv könnyebb, gyorsabb elsajátítására, a kinai kultúra közvetlenebb megismerésére. A latin ábécé bevezetésének jelentősége elsősorban abban van, hogy a kinai nép legszélesebb rétegei számára teszi könnyen hozzáférhetővé a kultúrát. Ez a határozat Kina kulturfor- radalmának kiemelkedően fontos eseménye. A kinai irás négyezer esztendő alatt tárgyak, élőlények primitiv rajzaiból fejlődött mai formájává, s ma már minden elvont fogalmat ki tud fejezni. Bár a jelek sokat változtak, egyik-másik írásjel rajzában még ma is felismerhető az állat, növény, testrész, mozgás, amilyet éppen jelez. A kinai irás tehát képírás, minden egyes tárgy, lény, fogalom, kifejezésére más-más jel (esetleg Lét-három jelösszetétel) szolgál. A mai kinai nyelv ötven-hatvanezer 'Írásjelet ismer. A legegyszerűbb szöveg elolvasásához 600—700 jel is merete szükséges. A napilapok nem használnak többet 2—3 ezer jelnél. Középiskolai műveltség elsajátítása azonban 6—7 ezer, főiskolai 20,000 jel ismeretét követeli. Uj tárgykörrel, uj tudományággal való megismerkedés egyszersmind sok uj fogalom kifejezésére szolgáló írásjel megismerését és megtanulását, vagyis az irás, olvasás (szüntelen tanulását is megköveteli. A jelek zöme — mivel nagyon sok van s mindegyiknek különbözni kell a másiktól — igen komplikált, legtöbbjük 10—15 vonásból áll, nem ritka, amelyik 20—30-ból vagy ennél is többől. Nagyon nehéz őket megjegyezni, megtanulni és leírni. Érthető, hogy a felszabadulás óta tett hallatlan erőfesziként hangsúlyozva és más hanglejtésben egészen mást jelent. Ez a kinai szó: “má” a hangsúlytól és a hanglejtéstől függően jelenthet: anyát, kendert, lovat, a szidni igét és az -e kérdőszócskát. A kinai írásban mindegyik jelentésnek másmás felel meg. A fonetikus átírásban viszont csak egyféleképpen lehet Írni, a hangsúlyt és a hanglejtést pedig folyó Írásban alig lehet jelölni. A legnagyobb nehézséget azonban, bármilyen hihetetlenül hangzik, az értelmiség jelentős részének ellenállása okozta. Sok kinai ember—közöttük neves tudósok, irók, művészek — úgy érezte, hogy a latin betűkre való áttérés jogos büszkesége, az ősi kinai kultúra elvetését, halálát jelenti. A kinai irás művészi és kézügyességre nevelő hatásának szerepe van abban, hogy a selyemszövés, a porcelánfestés, az ötvösművészet, a jade- és elefántcsont-faragás éppen itt ért el oly magas művészi fokot. A népi gyűlésen most elfogadott törvény egyáltalán nem jelenti a latin betűkre való azonnali áttérést. Egyelőre csak az elemi iskolákban kezdik meg a kinai irás mellett a latin ábécé és a fonetikus átírás tanítását, a felnőttek körében pedig a sajtó és rádió utján népszerűsítik. Ebben a hatalmas országban más-más vidék lakossága, más-más nyelvjárást használ. Az irás azonban valamennyi nyelvjárásban ugyanaz. Ezt a személyes névmást: én, a pekingi igv mondja: wo, a sangháji ala, a santungi gan, de mindegyik ugyanazzal a jellel írja. Ugyanazt a kinai szöveget más-más vidéken egészen irtásként olvassák, de teljesen egyformán értik. A kinai Írásjelek tehát egységbe fogják a különböző nyelvjárásokat. Ha most 'egyszerre áttérnének a fonetikus írásra és a különböző vidékeken saját nyelvjárásuk szerint írnának is, akkor már nemcsak a beszéd, de az irás is idegen, érthetetlen lenne a másik nyelvjárást beszélő kinai számára. így a latin betűk kizárólagos használata a nyelvben csak újabb zavarokat okozna. A legfontosabb soron levő feladat tehát Kina szerint általános köznyelvvé tenni az irodalmi nyelvet, az északi nyelvjárást. Nagy szerepe jut ebben a hadseregnek, a vasútnak, postának és elsősorban természetesen az iskolának. Eddig hétszázezer pedagógus végezte el az általános nyelv tanfolyamát. Az a terv, hogy 1962-ig minden 10 évesnél fiatalabb iskolásgyermek sajátítsa el az általános nyelvet. Amig pedig Kínában mindenki beszélni fogja, néhány év, talán 1—2 évtized, vagy még több is eltelik. Addig szükségszerűen használni fogják a kinai Írásjeleket. Fábián Ferenc lések ellenéi-e is miért van Kínában még mindig olyan sok analfabéta (vagy olyan, aki bár felismeri és elolvassa a jeleket, de emlékezetből nem tudja leírni azokat). Ebben van a magyarázata annak is,,miért változik viszonylag lassan az értelmiség szociális összetétele és most, a felszabadulás utáni kilencedik esztendőben, nagy eredményeknek számit, hogy az egyetemek hallgatóinak már 20 százaléka munkás- és parasztszármazásu, és csak 80 százaléka kispolgári, polgári, kereskedő vagy tőkés szülők gyermeke. A kinai irás lassúvá, nehézkessé és igen költségessé teszi a sajtótermékek kiadását. Gépi szedés természetesen nincs, a napilapokat is kézzel szedik. Amig nem láttam, magam is nehezen tudtam elképzelni a szedőt, amint csak a legszükségesebb 3,000 jelet tartalmazó hatalmas szekrénye előtt szemmel szinte alig követhető gyors mozdulatokkal dolgozik. Ha olyan jel szükséges, mely nincs a szedőszekrényben, akkor azt a szedőteremben állandóan jelenlevő vésnök a megfelelő típusban, megfelelő nagyságú ólomhasábra pillanatok alatt kivési. A nyomdai munka magas- fokú szervezettséget, rendkívüli feszült figyel- ^ et, nagy gyorsaságot és olykor művészi kézügyességet igényel. Nem véletlen, hogy Kínában a szedők és általában a nyomdai munkások fizetése igen magas. Nagyon bonyolult és ritka alkotmány az írógép. A lapos keretekben témakörök szerint csoportosítják a jeleket, más témakörhöz cserélni kell a keretet. A gépelés csak egy ujjal történhet. A Zsenminzsipao szerkesztőségének legjobb gépírója óránként 2100 jelet képes leütni. Egy cikknek megfelelő terjedelmű kinai szöveg legépeléséhez neki is másfél órára van szüksége. Igen komplikált a táviratforgalom. Külföldiekkel csak idegén nyelven, belföldön pedig arab számcsoportokkal összeállított kódexsegédlettel folyik. 1949-ben úgyszólván a forradalom fegyveres győzelmének másnapján megalakult az irásre- formbizottság és hat évi munka után, 1955-ben vitára bocsátották a latinbetüs átírás első tervezetét. Két esztendei vita alapján, 1957 végén elkészült. a második tervezet. Ezt fogadta most el a népi gyűlés. A reform kidolgozása azért tartott 8 évig,' mert sok és' igen bonyolult feladatot kellett megoldani. Itt van például a kinai szavak különböző hangzása és hanglejtése. Nagyon sok kinai szó más*★★★★★★★★*★★★★★★★★★★★★★*★*★★★************ A KILIMBUSZ ELŐTTI AKIKA TITKAI A régészek uj “csodafegyverrel”, a carbon-rádióaktiv vizsgálattal kutatják a múlt rejtelmeit. Honnan jöttek az amerikai kontinens öslakói? A beavatottak szűk csoportján kívül nagyon csekély azoknak a száma, akik ismerik az ősi amerikai kultúrák világát. Az iskolai történelem- könyvek legtöbbször nem is említik ezt a kérdést, az amatőr cikkírók pedig egész sor tévhitet plántálnak el az újságolvasók között. Pedig Amerika ősi népei — teljesen elszigetelten -r- olyan magasfoku kultúrát teremtettek a nyugati félteke ikerkontinensén, amelynek ismerete az általános műveltséghez- tartoznék. Annyit körülbelül mindenki tud, hogy már maga az “indián” név is, amellyel Amerika őslakóit jelöljük, Kolumbus tévedésének tulajdonítható, aki az uj födrész helyett Indiát vélte elérni. A közvélemény ezenfelül azt tartja, hogy Mexikót az aztékok, Perut pedig az inkák népesítették be, akiknek birodalmai a XVI. század első felében hullottak szét a kegyetlen spanyol hódítók csapásai alatt. Ázsiai indiánok Az aztékok azonban csak a Mexikóban élő nahua-törzsek egyikét jelentették, és viszonylag uj jövevények voltak az otomi, tőitek és maja törzsek után. Még nagyobb hiba az “inka” elnevezés helytelen használata. Minthogy az “inka” helyesebben “inti”= “a nap (ia”), csupán az uralkodó elnevezése volt, ugyanannyi joggal az angolokat ma “queeneknek”, azaz “királynőknek” nevezhetnénk. A tudományt vagy egy évszázada komolyan foglalkoztatja az a kérdés, honnan származik Amerika őslakossága, amelynek, embertani sajátságai ázsiai eredetről tanúskodnak. Általában az a vélemény a legerősebb, hogy az indián törzsek a Behring-szoroson keresztül Ázsiából kerültek az amerikai kontinensre. A nevadai lelet % De mikor? A tudósok kezdetben 5—10 ezer évre gondoltak. Ezt a feltevést azonban megdöntötte az úgynevezett carbon-rádióaktiv módszer, amely az utóbbi években valósággal forradalmasitotta a régészetet. Az uj módszer segítségével a régészeti lelőhelyeken található szén segítségével pontosan megállapítható a lelet kora. A carbon- rádióaktiv módszer minden előnye mellett sok fejfájást okozott az amerikanistáknak. Kiderült, hogy az alaszkai Unimak-szigetén feltárt ősi település “csak” időszámításunk előtt 1067-ből származik, márpedig az lett volna a logikus, ha a kontinens északi részén találták volna a legrégibb indián emlékeket. Ezzel szemben a texasi Lubbock mellett feltárt elszenesedett ősbölény maradványainak korát i. e. 9900-ban rögzítették, egy nevadai barlangban pedig i. e. 8404-ból származó emberi maradványokat leltek. (Összehasonlításképpen megjegyezzük, hogy a legrégebbinek vélt közel-keleti lelőhely [Mezopotámia] i.e. 4756-ból származik. A Kon-Tiki expedíció feltevése Mindez a Behring-szoroson keresztül történt bevándorlás ellen szólna. Még tantasztikusabb azon ban francia kutatóknak az a feltevése, mely szerint Dél-Amerika Óceániából települt volna be. Ennek a vándorlásnak az ellenkezőjét tette meg a hires Kon-Tiki expedíció 1847-ben. Az expedíció vezetője a norvég Thor Heyerdohl azt akarta bebizonyítani, hogy Óceánia és Dél-Amerika között ősi időkben tutajjal hajóztak a bens^ülöttek. Könyve Magyarországon is sikert aratott, az óceániai betelepülés feltevését azonban manapság mindenütt elvetik. A legutóbb carbon-rádióaktiv vizsgálatok tehát hatalmas vihart támasztottak az indián bevándorlás kérdésében. Az amerikai és az ázsiai ősi kultúrák összehasonlítása sem járt több eredménnyel. Igaz, hogy a majáknál is, Kelet-Ázsiá- ban is a napraforgó volt a királyi hatalom jelképe. Az a tény, hogy az azték udvarban és Burmában, Sziámbán is négy főtisztviselő jelképezte a világ nagy sarka feletti uralmat. Ezek azonban alighanem véletlen hasonlóságok. Megválaszolatlan kérdések Amerika ősi népeinek eredetét továbbra is homály borítja. Ezek a népek, amelyeknek épitő- míivészete, útépítési tudománya realisztikus szobrászata, textilszövése s kőfaragása csodálatosan magas fokot ért el, eléggé furcsa helyeket választottak maguknak. Az ősi csimu-kultura Peru sivatagos tengerparti sávján, a maja-kul- tura a közép-amerikai dzsungel-vidéken, majd a kopár, forró Yucatan-félszigeten virágzott, mig a tévesen inkáknak nevezett peruiak, akik birodalmukat Tiahuan-tiszujónak (=A Világ Négy Sarka) nevezték, ezer és ezer méteres magasságban telepedtek le. Mindezek ellenére nem lehetetlen, hogy éppen a nagy problémákat felszínre hozó carbon- rádióaktiv módszer vet majd végül is fényt az ősi amerikai népek és kultúrák rejtelmeire. Szuhay-Havas Ervin, a Történelemtudományi Intézet munkatársa. REUTERS hírszolgáltató vállalat adatai szerint a Szovjetunióban 8 millió rádió és 2 millió televízió felvevő készülék van, amelyeket 40 milliónyi közönség hallgat és néz. A leadó állomások száma 42, de másik 40 már épülőben van.