Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-31 / 31. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July SI, 1? MIT INTÉZETT EISENHOWER KANADÁBAN? Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter ottawai tartózkodásának kézzelfogható emlékét már legfeljebb csak az a függőhíd őrzi, amelyet a kanadai parlament üléstermében Eisenhower megjelenése alkalmából az amerikai titkosrendőrök részére emeltek. A kanadai közvélemény azonban sokáig emlékezni fog az amerikai vendégek látogatására, amelynek során az amerikai korrtiánv vezetői a kanadai államférfiakkal folytattak eszmecserét. S mivel a megbeszélések nem hivatalos jellegűek voltak, hivatalos közleményt nem is adtak róluk. De azért a megbeszélések körülbelül úgy folyhattak le, ahogyan Don Iddon a Daily Mail hasábjain egy Eisenhower és Diefenbaker közötti képzelt beszélgetés formájában megírta. A kanadai miniszterelnök nagyon komoly arccal kezdte sorolni hazája sérelmeit, de Eisenhower mintha csak nem is hallotta volna, stratégiai tervekről, repülőgépekről, miegymásról beszélt, s hiába terelte a szót a kanadai mi- niszterelelnök újra meg újra a sérelmeire, szóra sém méltatták. Hogy éz a képzelt beállítás körülbelül megfelel valóságnak, az kiderül az AFP ottawai tudósítójának következő szavaiból: “Az értekezlet pdzitiv volt azokon a területeken, amelyeken nem vártak konkrét eredményeket, s negativ azokban a kérdésekben, amelyek elsősorban foglalkoztatták Diefenbaker kormányát.” Az amerikai államférfiak látogatása alighanem csak azt célozta, hogy megbizonyosodjanak afelől, vajon nem csap-e át Latin-Amerikából ■láz amerikaellenesség hulláma Kanadába, hiszen Diefenbaker pártjának, a haladó konzervatívoknak elsöprő győzelmét a márciusi parlamenti választásokon a US News cimü amerikai hetilap úgy értékelte, hogy “Kanada a new dealre és az Egyesült Államoktól való függés lazítására szavazott”. A most lezajlott megbeszélések e tekin- ietben az Egyesült Államok politikusai számára tökéletesen megnyugtatóak voltak. Sikerült rávenniük a kanadaiakat — amint az AFP már idézett jelentése megállapítja -r- “uj nemzetközi felelősségek vállalására”, vagyis hogy továbbra is hűségesen szolgálják majd az Egyesült Államok stratégiai elgondolásait. Amerikai támaszpontok Az egyetlen konkrét megállapodás ugyanis az volt, hogy hattagú amerikai—kanadai bizottság alakul “a NATO általános keretében az Észak- Amerika közös védelmét érintő politikai kérdések tanulmányozására”. Az amerikai és a kanadai “védelmi együttműködés” igazi tartalmát az Eisenhower—Dulles-látogatás előestéjén közzétett ínegállapodás tárja fel. Eszerint az Egyesült Államok jogot kap, hogy Kanada területén tetszése szerinti helyeken légitámaszpontokat létesítsen, s a kanadai kormány abban a “megtiszteltetésben" részesül, hogy 1. ingyen adhatja át a kívánt területeket: 2. megépítheti a támaszpontokhoz vezető utakat, olajvezetékeket és hírközlési hálózatot, természetesen a maga költségére. Diefenbaker miniszterelnök és politikustársai vállalták a terheket, de legalább gazdasági vonatkozásban kívántak némi kárpótlást kapni. A külső ellenőrzés A kanadaiak szerették volna elérni, hogy az Egyesült Államok könnyítsen a behozatali vámokon, és csökkentse importkorlátozásait, mert ■foindkettő súlyosan sérti Kanada érdekeit. Kanada külkereskedelmében az oroszlánrész az Egyesült Államoké. 1956-ban az ország exportjában 60, importjában pedig 73 százalék volt az Egyesült Államok részaránya. Viszont a válság által Sújtott amerikai gazdaság nyersanyagigénye jóval kisebb, mint volt a fellendülés éveiben, márpedig a kanadai export zöme nyersanyag (fa, papír, mezőgazdasági termék, színes fém és egyéb ipari nyersanyag alkotja a kanadai export 70 százalékát). Az Egyesült Államokban igen magas vámokat vetettek ki az import-nyersanyagokra. Étenkivül a kanadai olaj importját közvetlenül is 15 százalékkal mérsékelték. Az ebből származó anyagi veszteséget csak- tetézte, hogy a nyersanyagok világpiaci ára meredekén lefelé zuhan, viszont az ipari késztermékeké emelkedik. Kana- fV pedig elsősorban ipari termékeket vesz az Egyesült Államoktól. Súlyosbítja a helyzetét, hogy az Egyesült Államokkal szembeni fizetési mérleg katasztrofálisan akikul, s az összképet alapvetően nem változtatja meg az Angliával és más országokkal szemben mutatkozó aktiva. A defieit 1956-ban már elérte az 1372 millió kanadai dollárt. 1957 első felében pedig meghaladta a 914 millió kanadai dollárt. Kanadát az észak-amerikai nagymonopóliumok gazdaságilag tökéletesen markukban tartják. Amerikai tőke ellenőrzi a kanadai olajipar 95, bányaipar 75 és feldolgozóipar 57 százalékát, tehát a kanadai iparnak körülbelül kétharmad részét (mintegy 3361-re rúg az amerikaiak által ellenőrzött kanadai vállalatok száma). A Kanadában működő külföldi tőke 75 százaléka szintén amerikai (1956-ban 15,401 millió kanadai dollárból 11,651 millió amerikai; 2675 millió az angol tőke). Ez kettős értelemben is béklyóba veri Kanadát. Egyrészt az amerikai gazdasági élet legparányibb rendellenessége is felfokozottan jelentkezik Kanadában, másrészt az ország külkereskedelmi politikáját a Wall Street szabja meg. Ez a magyarázata annak, hogy Kanada a közelmúltban kénytelen volt visszautasítani a Kínai Nép- köztársaság jelentős gépkocsirendelését, holott a kanadai autóipar szinte teljesen rendelés nélkül áll. John Marshall, a windsori Star szerkesztője mondotta: “Ez az autóincidens önmagában véve csak apróság, de jól feltárja egész gazdasági életünk alapvető gyengéjét: a külső ellenőrzést.” A kanadai üzletembereknek óriási gondot okoz az is, hogy az Egyesült Államok hatalmas mező- gazdasági feleslegeivel dömpingáron árasztja el a világpiacot s igy ők képtelenek túladni saját készleteiken. Diefenbaker miniszterelnök tehát ezeken a problémákon szeretett volna segiteni. Programját a márciusi választások után a US Newsnak adott interjújában igy foglalta össze: “A kanadaiak nem akarják, hogy gazdasági, valamint politikai ügyeiket Kanadán kívül döntsék el... Együttműködünk katonailag, de a gazdasági együttműködés sem kevésbé fontos”. Eisenhower elnök a kanadai parlamentben mondott beszédében azonban lényegileg visszautasított minden kritikát, s a korábbi politika változatlan folytatása mellett tört lándzsát. A haladó konzervatív párt tehát, jóllehet a választási diadalt a “Kanada a kanadaiaké!” jelszónak köszönheti, a jelek szerint elejtette programját, megszegte Ígéreteit. Kanada kapitulál Eisenhower elnök látogatásának kisérő jelenségei egyébként valósággal jelképpé nőnek a kanadaiak szemében. Mielőtt az elnök megjelent a parlamentben, a padsorok fölött függőhidat feszítettek ki, s a hidat amerikai titkosrendőrökkel rakták tele. Amerikai detektívek kutatták át Diefenbaker miniszterelnök házát és a kanadai kormányépületeket is, ahol az amerikai vendégek megfordultak. Az történt tehát kicsiben, ami nagyban is jellemző: a “barátok”, a “vendégek” szolgának tekintették a háziakat, és mint sajátjukban, úgy dirigáltak a vendéglátó házban. De valami különbség azért mégiscsak van: a kormányzat, ugvlátszik, zokszó nélkül beletörődött, hogy ne csak a hid függjön, hanem az ország is az Egyesült Államoktól, viszont a közvélemény alighanem előnyben részesítené azt a megoldást, ha a függés legfeljebb csak a hid állapotát jellemezné. Zala Tamás Mendes-France “félhivatalos” látogatást tesz a népi Kínában Párizsi politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy De Gaulle tábornok fogadta Mendes- France radikális párti volt miniszterelnököt. Mendes-France — mint ismeretes — háromhetes tanulmányútra indul a Kinai Népköztársaságba. De Gaulle tábornok háromnegyed órás megbeszélést folytatott Mendes-France-szal. Párizsi politikai megfigyelők ezzel kapcsolatban arra hívják fel a figyelmet, hogy Mendes- France utazása ezzel félhivatalos jellegűvé válik és emlékeztetnek arra, hogy Paul Reynaud szovjetunióbeli magánlátogatása is hasonló módon öltött félhivatalos jelleget: elindulása előtt és -visszaérkezése után is találkozott De Gaulle-lal. Párizsi politikai körökben azt várják, hogy Mendes-France pekingi útja során puhatolózó lépéseket tesz a Kinai Népköztársaság kormányánál egy állandó francia kereskedelmi küldöttség pekingi felállítását illetően. De Gaulle “baloldali” hívei egyenesen azt várják, hogy a kereskedelmi kirendeltség felállítása az első lépés lenne a Kinai Népköztársaság kormányának Franciaország kormánya által történő elismerése felé. Nem hagyták a babyt elajándékozni Két fiatal kaliforniai leány, a 16 éves Sandra és a 13 éves Genevieve Hill elhagyta a szülői házat, de magukkal vitték 20 hónapos kisöccsüket is. Attól tartottak, hogy a szülők a kisfiút odaajándékozzák valakinek. Lyle Hill, 44 éves asztalos, a gyermekek édesapja kijelentette, hogy nem tud munkát kapni és 8 gyermekével egy olyan házban lakik, melyet csak két személyre építettek. A leányokat 5 mérföldre otthonuktól találta meg egy rendőr. Egy parkban ültek, a kis Mike- kal az ölükben. Mrs. Hill» a gyermekekkel csak nemrégen jött Toledo, O-ból és igy még nem jogosak segélyre. Addig a család egymástól elszakítva élt, de most már elhatározták, hogy együtt maradnak és inkább a babyt adják oda valakinek. A gyermekek szerencsére megkerültek és Mrs. Hill kijelentette, hogy meg fogja tartani a kisfiút, csak legalább ő és férje munkát kaphatna. Férje azonban, aki nemrégen szabadult a börtönből, ahová kisebb lopásért került, kijelentette, hogy a kisfiút kénytelenek lesznek adoptálásra adni, mert képtelenek megélni. ‘‘Hogyan kell barátokat szerezni és embereket befolyásolni” A Szovjetunióval való összehasonlítás nyíltan folyik a sajtóorgánumokban és egyre ritkábban végződik az Egyesült Államok előnyére. Itt közlünk egy-két példát a “The Progressive” c. wis- consini folyóiratból: “Az oroszok elsajátították a fortélyát annak, hogyan tegyenek túl rajtunk kis dolgokban (?!), amik azonban sokra mennek. Már máskor megemlékeztünk néhány agyafúrt eljárásukról, most egy újabb esemény szolgáltat p'éldát. “Kormányunk elküldte Dél-Amerikába a New York Philharmonic zenekart Dimitri Mitropoulus és Leonard Bernstein karmesterrel — dicséretre- méltó intézkedés. “De a beléptidijat 'oly magasra szabta meg, hogy csak a jómódúak mehettek el meghallgatni a kitűnő zenekart. Buenos Airesben, Latin- Amerika legnagyobb városában, 5 millió lakos közül három koncerten összesen 6,000 hallgató volt. A Colon Operaiházban egy földszinti jegy ára 300 peso, azaz 7 dollár volt. elérhetetlen egy átlag ember számára. “Pár hónappal ezelőtt a Szovjetunió egyik vezető zeneszerzőjét, Aram Khachaturian-t küldötte Argentínába, hogy a Buenos Aires szimfonikus zenekart dirigálja. A jegyek ára 10 és 15 peso, azaz 35 és 50 cent volt. A concertet szabadtéren tartották és 33,000 tagú közönség hallgatta meg. “Amint a Herald Tribune munkatársa, Joseph Newman megjegyezte: ‘A Szovjetunió nagyszámú közönséget szerzett kis kiadással, az Egyesült ’Államok kisszámú közönséget nagy kiadással’. “A másik eset nemrégen történt. Ceylon kormánya arra kérte a szovjet kormányt, hogy küldjön egy vizszabályozó szakértőt. A Kremlin 10 napon belül teljesítette, a kérést. A State Department egy embere beismerte, hogy az Egyesült Államoknak hat hónapot venne igénybe egy ilyen kérés teljesítése, főleg azért, mert hónapokig tart mig az erre kiszemelt egyén megbízhatósága tisztázást nyerne”. Hibás értékelés “A nyugati fehér ember bebeszélte magának azt, hogy a Kelet lakói és a színes emberek képtelenek eltulajdonítani a nyugat tudását. Amikor Egyiptom államosította a Szuezi Csatornát, azon sírtunk, hogy sohasem lesz képes azt hozzáértően és kellőképpen kezelni. “A Szuezi Csatorna Hivatal,' egyiptomi szerv, jelenti, hogy a csatorna teljesítménye 7.7 százalékkal emelkedett az államosítás óta. Létezése óta ez a legmagasabb teljesítmény. “Ugyancsak évekkel ezelőtt, nem is olyan régen, azt hireszteltük, hogy az oroszok nem lesznek képesek gépeket eredményesen kezelni és hogy a japánok sohasem fognak megtanulni repülőgépet hajtani. Érdemes visszaemlékezni komor jóslatainkra, hogy az újonnan felszabadult népek, mint India, Pakisztán, Burma és Ceylon képtelenek lesznek magukat kormányozni miután a gyarmati politikai zsarnokság alól felszabadui- nak”. ______ •____________ ____ . . Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!
