Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-24 / 30. szám
_22_------------—1.------------------------------<*> .A. A, A^Ab^A KÉNYSZERLESZÁLLÁS jT ¥ ¥ ▼' '▼" *y ▼ ~ ^^TTTTTTTT ▼'"¥—¥’ Larry Cox magához tért az ájulásból és látta: «gyedül van. Balkarja élesen, hasogatóan sajgott. Ballábát pedig nem is érezte: térdtől lefelé sem mozdulatra nem volt képes, se arra a boldogító érzésre, amelyet néha, különös módon fájdalomnak neveznek. Holott Larry örült volna, ha ballába fájdalommal, szúrással, akármivel jelt ad magáról. De nem adott. Kékesszürke, végtelen éjszaka borult Larry fölé és a távolban, elérhetetlen magasságban, kékeslila és zöldeskék lángnyelvek cikáztak. Északi fény. És csend, csend mindenütt. Larry összeharapta az ajkait és megpróbálta tovább vonszolni magát egy magasabb sziklarakás irányába, amelyen néhány nyavalykás zuzmó foltjai sötétlettek. De balkarjába megint bele- hasitott a fájdalom és összegörnyedt a fekvő test. Nem mozdulhat. Keserű mosolyra húzta a száját egy gyermekkori olvasmánya emléke: Jack Londontól olvasott egy novellát, a szerencsevadász Morgansonról, aki lesben áll valahol Selkirk táján, lelövi a nála szerencsésebb aranyásókat — s ott pusztul el a kutyák harapása nyomán a ha von, ott alszik el, vérveszteségtől elgvengülten, megfagyottam — Megíagyottan ? Larry Cox a 27 éves detroiti fiú félt és megborzongott és élni, élni, élni akart ebben a pillanatban. És összeharapott ajkai közül kitört a bosszúság, a fájdalom és az eget-ostromlás, a sorssal tusakodás kiáltása: miért éppen én? Igen, miért éppen az ő gépe? Hetvennyolc B— 52-es vágott neki az éjszakának egy órával ezelőtt a seattlei bázisról, ki tudja hány száz Alaszkától, Grönlandból, Farmingdaleből és a Nagy Tavak vidékéről, már régen odaértek.. . És az ő B—52-esük csak nagy halom feketére bszkösödött acél és aluminium, szétszórt darabok talán egy mérföld körzetben is. Újra végigfutott rajta a hideg. A többiek? Tom, aki holnapután indult volna szabadságra, Dallasba, a menyasszonyához; Jim Morton, az első pilóta, Greenwick, a rádiós. . . Halottak. S ő, Larry Cox egyedül fekszik a jégmező peremén. Tőle egy mérföldnyire, a sziklás síkon: a darabokra zúzódott léglökéses. A szárnya idelátszik, a fehér csillaggal a két piros- kerületíi fehér négyzetben. USAAF. . . USA Air Forces.. . A hat óriás hajtómű hallgat. Hogy süvítették, hogy mennydörögtek... Vajon hol a többi? Már bizonyára összetalálkoztak a vörösök vadászaival. Vagy légelháritó rakétákkal? Nem tudni — de talán a hétszáz mérföldes sebességük kisegíti őket. És akkor valahol messze már hullnak a bombák. A Bombák. Amelyekre Larry is csak igy, nagy betűvel gondol. Egyet vittek ők is ebből a pokolfajzatból. Nem akármilyen dög: ha beélesi- tették volna, akkor a felrobbanó géppel együtt talán felrobbant volna“ő” is és akkor most ezen a parton, ott messze, ameddig a szem ellát, izzóvörös porfelhő emelkednék a magasba és felette és kiterjesztett tányéru felhőgomba. . . És Larry Coxból egyetlen molekula se lenne meg immár, valahol a felhőgomba peremén játszadozna hamvaival az északi szél. S ez amugvis bekövetkezhet. Nagyon gyorsan bekövetkezhet. A vörösök rakétái jók... Harrington ezredes tájékoztatóján azt közölte a tisztekkel, hogy éppen azért kell az első radar-riadójelre startolni, mert csökkenteni kell az orosz rakéták időelőnyét. Lehet, hogy már át is suhantak itt, a feje fölött, húsz vagy hatvan kilométer magasban? Lehet, hogy Detroit helyén már csak olyan rommező van, mint amilyet Hirosimában látott tavaly nyáron, amikor remek fényképezőgépével megörökítette azt a kis japán lányt az egykori városközpont romjainál, az “Atomic Center” feliratnál? Detroit... Csúf, füstös és széles, mint az óceán. Senki se emlegeti együtt se Los Angelessel, se Friscó- val... Dehát neki mégis csak az az egy szűké városa van. Van? Nem biztos, hogy van. Hiszen — kitört, megkezdődött És ettől a perctől kezdve immár sem- ani sem biztos. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Csak legalább tudhatna valamit! őrjitő ez a csend. Az ég ugyan derül és tisztul — de ha szállnak is újabb kötelékek Észak felé, ugyan mit Íjásznál az neki ? Tizenkét—tizenöt kilométer magasból eszükbe se jut lenézni erre a pokol öblére itt az isten háta mögött, ahol Larry Cox kínlódik a törött karjával-lábával és még csak egy rádiója sincs, amivel hirt adhatna magáról. Itt fekszik a földön, s közben a kötelék, a Combat Box hetvennyolc ezüstmadara már szórja az atombombát a vörösökre. És talán már azok is elérkeztek New York fölé. És az Öt Tó fölé... Van-e még Detroit? A mammy... Milyen drága volt, mikor a sorozás után büszkén beszaladt hozzá és átölelte az, zal, hogy a repülőkhöz megy. — Menj csak, Larry,' menj.. . Mindig szeretted az utazást. .. Mert a mammy is elhitte azt, amit ő maga mondott neki, hogy hiszen az Air Force-nál tulajdonképpen a Nagy Kaland várja. —- Ha a fejemre esek, ne várj haza — ugratta az ősz hajú asszonyt. (— Mindig szeretted az utazást, Larry!) A karóráját nézi. Csodálatos: de jár. Már öt órája, hogy a B—52-es hat léglökéses hajtóműve valami pokoli egyöntetűséggel leállt, s az első pilóta megpróbálta lehozni a gépet. Rádióztak a köteléknek: leszállnak Uniacon. De irányt veszítettek az átkozott szürkeségben és kihagyott a rádióirányitás is. Tudja már a fene, a napfoltok csinálták-e a bajt, az északi fény vagy éppen az oroszok — mert mindenre gondolni kell —, azután Morton elvesztette az uralmat a B—52-es fölött. És miközben a támaszpont bombázói valahol Moszkva vagy Murmanszk táján verekednek, őt idevágta a sors erre a sziklás, zuzmós fennsíkra. Ahol bevárhatja, mig ideérkezik az első rakéta valahonnan az Uraiból, atomtöltettel az orrában és akkor isten veled, Larry Cox. Borzong. Láz lenne? Elönti a forróság, azután a hideg rázza ismét. Mintha a Marsra tette volna ki valami ismeretlen hatalom. Vagy vesztőhelyen várná a sorsa teljesítését. Csak a karóra ketyeg. És a gondolat zakatol a fejében: az a kis ház, FÜL helyett SZEM A motorok üzemzavarainak körülbelül 30 száI zaléka gyújtási hibákra vezethető vissza és a gyújtási zavarok fő előfordulási helye a gyújtógyertya, amely szélsőséges igénybevételnek van kitéve. Feladata á robbanótérben elektromos szikrát létesíteni. Olyan jó szigetelő anyagból kell készíteni, amely több száz C fok hőmérsékleten is kifogástalanul szigetel és tömit. E kérdés fő és sok előnyt nyújtó megoldása a Szilágyi István főmérnök által feltalált szabadalmaztatott gázszigetelésű üveggyertya. Ehhez nem szükséges a nehezen előállítható és aránylag drága kerámiaszigetelő. Az uj gyújtógyertya árambevezető elektródájának belső szigetelését tulajdonképpen az üregben kompresszió nyomás alatt levő—az elektródát körülvevő—gázréteg biztosítja. Az eddigi gyertyákban csak a szigetelőanyagra (porcelán), volt bízva az árambevezető elektróda szigetelése. A legkisebb hajszálrepedés is üzemképtelenné tette a gyertyákat. A hagyományos gyújtógyertya. A drága anyagból, költséges technológiával készíthető. Középső szigetelést tartalmazza a bonyolult felépítésű elektródát is. A szigetelőanyagok hőtágulási viszonyai egészen mások, mint a fémé, ezért a tömítés megoldása is körülményes. Ha a szigetelőtest meghibásodik, a gyújtógyertyát el kell dobni. Lent: Az üveggyertyánál csak az olcsóbb technológiával előállított üveghengert kell meghibásodás esetén cserélni. Minden más alkateleme megmarad. Az üveggyertyának további nagy előnye, hogy általa a motor belsejébe “belelátunk”. Az üveghengerben felvillanó robbanás színe és alakja elárulja, hogy milyenek az egyes hengerekben az égési viszonyok. Nemcsak az derfül ki, hogy melyik gyertya nem gyújt, hanem az is, hogy melyik henger üzemanyagellátása tökéletlen. (Szelephibák, eltömődések, stb. hamar megtalálhatók.) Ma a motorosok a motor betegségének jeleit a fülükkel állapítják meg, sőt a motor hangjainak erősségéből és színezetéből a hibaforrásokra is tudnak következtetni. Ehhez persze igen nagy gyakorlat és jó fül kell. A motoros a gépe felülvizsgálatánál a szemét nem igen használhatja; Detroitban megvan-e még? Az a város megvan-e még? Vagy az egész környék helyén egy kráter, s fölötte az a pokoli felhő... Larry Cox felnyög és mint kisfiú korában, futna a mámmyhoz, de elsötétül előtte az ég és mintha örvény nyilna alatta, végtelen, fekete mélységbe hull. ★ Motorzugásra ébred. Feje fölött, túl a csillogó plexitetőn, egy nagy ezüst tányér forog. Mi az az ezüst tányér? Feleszmél: helikopter csavarszárnya az . S ő — repül. Repül, tehát él. Él. Megmentették. Ordít, ő azt hiszi legalábbis, hogy ordít, de csak nyögés az. Egyenruhás fiatal orvos hajlik fölé. Már látta valahol ezt a fiút — ördögbe, hiszen ez a támaszpont orvosa, az ir Patrick O’Leary! — Pat! — mondja rekedten. Detroit? — Micsoda ? — kérdezi az. Azután azt hiszi, érti a sebesültet és megnyugtatóan mondja: — Aludj, Larry. Nincs semmi baj. — Detroit! — mondja újra, most hangosabban a hadnagy. — Ne nézz bolondnak és ne beszélj mellé. Azt akarom tudni, megvan-e még Detroit? — Miért ne lenne meg Detroit? — mosolyog a doktor. — Beteg vagy, fiú ? Larry Cox elkinzottan nevet. Jó, csak tréfálnak vele, mert sebesült. Szép, hogy kihúzták ezzel a szárnyas csigával a slamasztikából, de most ne ugrassák tovább. — Azt mondd meg — próbálja felemelni a hangját újra — és ne kiméleteskedj, hogy nagyon megszórtak-e minket az oroszok? És Det- roitra dobtak-e H-bombát ? — Ja vagy úgy — legyint a doktor —, persze, te nem tudod. A riadó vak volt. Csak a radarok jeleztek valami frászkarikát, titeket meg nekiugrasztottak a mennyországnak. Nem, nem dobtak se ők, se mi. Nem tört ki, na, nyugodj már meg, te hülye. És elképedve nézi, ‘hogy a vidám kis hadnagy •szeméből könnyek indulnak meg. Legördülnek az arcán és megállnak az ajka szögletében. . Baktat Ferenc legfeljebb akkor, ha a motorját szétszereli. A gázszigetelésű üveggyertya az első “műszer”, amellyel a motor járásközbeni vizsgálatához a szemünket is használhatjuk. Általa olyan hibákat is felismerhetünk, amelyek eddig csak a nagy javítóüzemek fékpadjain voltak megállapíthatók. A MÉHPEMPŐ Be kell vallanunk, hogy a méhpempőről a teljes és főként a biztos igazat még nem tudjuk, hiszen ez a kérdés még teljes forrásban van a tudomány és a gyakorlat üstjében. De ideiglenes helyzetjelentést máris adhatunk róla. A dolgozó méhek fejmirigyeinek váladéka, az úgynevezett királyi táplálék vagy méhtej, frissen vagy megfelelően konzerválva, nemcsak a megtermékenvitett méhpetére hat. Rájöttek ugyanis, hogy az emberi — különösképp a női — szervezetre is hatással van, akár külsőleg (valamilyen kenőcsanyagba keverten), akár belsőleg használva. A külsőleg használt pempő jó hatását — úgy látszik — számottevően fokozza, ha egyidejűleg “szedik” is (a szájon át, vagy injekcióban.) A külföldi tapasztalatok és a nemrég megindult magyarországi szakorvosi ellenőrző vizsgálatok nyomán talán már hamarosan megállapíthatjuk, hogy .a méhpempő egyes testszövetek ujraképzését gyorsíthatja, a változás korában levő nőkre jó hatással lehet, s néhány vonatkozásban esetleg valamiféle frissítő, élénkítő, “if- jitó” hatása van. A női szervezettel összefüggő problematikáját most egy magyar tudományos, munkaközösség tanulmányozza. Ez neves kutató orvosokból és vegyész szakemberekből áll. Munkájuk nemcsak az említett vonatkozásokban biztató, hiszen elvileg az öregedés jelenségeinek sokféle hátráltatása, illetve ezek módjainak kikísérletezése is lehetséges. Munkájuk fő akadálya a megfelelő kísérleti anyagnak, a méhpempőnek a hiánya. Ennek híján félő, hogy egyes türelmetlenek a maguk feje és az ellenőrizhetetlen újsághírek szerint fognak kuruzsolni a pempővel, s a kontármunkákból származó esetleges sikertelenség vagy károsodás kétkedést vált ki a jó ügy iránt': .. Thursday, July 24, 1958
