Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-17 / 29. szám

Thursday, July 17, 1958 ____________AMERIKAI MAGYAR SZÓ A jobb kéz nem hídja (nem törődik) mit csinál a bal New Jersey államban per van folyamatban William J. Levitt építészeti vállalkozó ellen azon állami törvény alapján, mely megtilt mindenne­mű diszkriminációt a közsegély hozzájárulásá­val felépített házakban. Köztudomású, hogy' Levitt, aki már eddig két Levittownt felépitett és a_ házakat magánembereknek eladta, kijelen­tette, hogy a harmadik Levittownban folytatni fogja azt az álláspontját, hogy csak a fehérfa- ju családoknak adja el házait. De azért a Federal Housing Administration megadta beleegyezését Levittnek, hogy vállalja a jelzálog (mortgage) biztosítását. Robert B. Meyner, New Jersey kormányzója atyai megnyugtatással biztosította az újságíró­kat egy sajtóértekezleten, hogy “ha nagyon sok ember jelenne meg a színen és integrált felépít­ményt kérnének, akkor Mr. Levitt megváltoztat­ná nézetét.” Most már csak egy népmozgalom megindítása szükséges és akkor nem kell majd a törvény szakaszait álkalmazni Mr. Levittel szemben. NEM FELHÍVÁS... DE ÍGY ÁLLUNK! Az ország ipari munkásságának kereseti lehe­tősége meg van tizedelve a gazdasági pangás ál­tal. A farmerek hihetetlen nehéz munkájuk mel* let fokról-fokra szegényednek el, sőt mitöbb, kisemmizetten, összetörve kénytelenek feladni farmjukat. És ha végignézünk a rengeteg bezárt üzlethelyiségen láthatjuk, hogy a kiskereskedők egy nagy csoportja szintén a munkanélküliek táborát növeli. Ha elfogadjuk a kormánykimutatást ami nem szükségszerüleg pontos, akkor is minden tiz munkás közül egy tétlenül és mondhatni re­ménytelenül tengődik e gazdag országban. E szomorú, leírás után a magyar progressziv munkásoknak is egy keserű helyzetképpel kell szembenéznie. Ugyanis az egész ország gazdasági képe tükröződik vissza a Magyar Szó pénzügyi helyzetében is, ami őszintén feltárva — és olva­sóinkat megilleti, hogy őszintén tájékoztassuk őket lapunk állásáról — olyan gyengén áll, hogy lapunk további megjelenését veszélyezteti. Állan­dó probléma az, hogy honnét jön össze a követ­kező hétre a szükséges összeg. Honnét fogjuk venni a személyzet fizetését és ugyan meddig nyomja a nyomda a lapot, ha nem tudunk fizet­ni? Ezen a helyzeten kell gondolkodnunk és na­gyon hamarosan határozatra is kell jutnunk. Jól tudjuk, hogy a lap támogatóinak legáldo- zatkészebb részét érintette legjobban a munka- nélküliség és nem volna helyes, ha ezeket a bará­tainkat serkentenénk szűk centjeik megosztásá. ra Inkább szeretnénk azokhoz szólni és azok ke­zébe tenni a lap jövőjét, akik nem áldozatai a munkanélküliségnek és akik megengedhetik maguknak, hogy gyors segélynyújtással lehető­vé tegyék, hogy átusszuk a nyári hónapokat ad­dig is, amíg az országos lapkonferencia magáévá fogja tenni a lap pénzügyi helyzetének rendezé­sét. Természetesen minden évben tartunk gyűjté­si kampányt, mert mint munkáslap ez nélkülöz­hetetlen számunkra, azonban soronkivüli segély­ért az utóbbi hat évben nem fordultunk olvasó­inkhoz, mert nem volt rá szükségünk. Hazánk megváltozott gazdasági képe a Magyar Szóra is rányomta bélyegét, olvasóinktól függ tehát, hogy meddig jelenhet meg ez a lap, mely több, mint egy fél évszázadon keresztül rendületlenül a munkássággal, a munkásságért harcolt. Mentsük meg lapunkat a nyári hónapokon ke­resztül, hogy fennakadás nélkül teljesíthesse fel­adatát, melyet mint egyetlen magyar amerikai munkáslap betölt. Dattler Lajos ügyvezető bizottsági ellenőr WWVWUWWUWWmWHHWtWWWW akkor nem fog fejünk fájni egy darabig. Volna egy javaslatom a kiadás csökkentésé­hez. A mi lapunkhoz hasonló vonalon haladó la­pok fognának össze és adnák ki egy fedél alatt a lapokat. Azt hiszem, hogy szép összeget tud­nánk megtakarítani ezzel évenként. Hogy a bevételt, hogy biztosítsuk, ezt viszont már azokra az olvasókra bizom akik még nin­csenek nyugdíjon. Szóljanak hozzá az olvasók, mert lapunk kér­dése igen komoly. Azt hiszem, hogy mindenki­nek van valami javaslata ehhez az ügyhöz. Szabó János HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. 'w ▼ '^r w' '▼ ▼ Hibáztatom a Magyar Kormányt Nagy Imre és társainak bűnössége felől soha egy percig sem tápláltam kétséget. Amit ők el­követtek (és szabadon engedtek mások által el­követni), az minden civilizált államban haza­árulásnak, a fennálló rend erőszakos felhordásá­nak és — a katonai közegek szereplését illetően — zendülésnek számított volna. Hirtelenében nem is tudnák egyetlen olyan országot megne­vezni a földkeregségen .amely hasonló esetben NEM fővesztéssel torolná meg a főtettesek bűn­cselekményeit. Nagy Imre és bűntársai nagyon jól tudták, hogy kéthetes rémuralmuk milyen beszámítás alá fog esni a magyar népi demokrácia szemé­ben. Ha valóban ártatlanoknak vagy “ a körül­mények áldozatainak” hitték volna magukat, ak­kor nem tartották volna szükségesnek, hogy a jugoszláv követségtől kérjenek menedékjogot önmaguk és családjaik számára. Tudták, hogy bukás esetén számadásra kerül a sor. És azt is tudták, hogy szörnyű nagy adósság terheli a lel­kűket a sok oktalanul kiontott vérért, a rengeteg anyagi kárért, vandálokat megszögyenitő rombo­lásért, aminek értelmi szerzői voltak.... Nagyék bűnösök voltak Isten és ember előtt — efelett nem lehet vita. Az “adós fizess” évezre­des elve alapján a magyar kormánynak minden jogi és erkölcsi alapja megvolt ahhoz, hogy bí­róság elé állítsa őket és az elkövetett bűntények­kel arányban álló Ítélet kimérését követelje a bűnösök fejére. De amikor ezt a megállapítást teszem, nem titkos tárgyalásra és nem titokban végrehajtott halálos ítéletre gondolok, amiről a világ csak mint megtörtént és visszavonhatatlan esemény­ről értesül... Nagyon valószínű, hogy a bünper kimenetele akkor is halálos Ítélet lett volna, ha a tárgyalás a nyilvánosság előtt folyt volna le. Nem is a büntetés mértékével szállók vitába, noha Rajk László és társainak egy formailag kifogástalan, nyilvános tárgyaláson hozott halálos Ítélete óta erős kételyeim vannak a fejvesztéssel járó Íté­letekkel szemben, amelyekről később kiderülhet, hogy tévedésen alapultak és az ártatlan áldoza­tok porladó tetemei — valamint özvegyei és ár­vái — évekkel később kapnak elégtételt a “té­vedésekért. ..” Amit én elsősorban és határozottan hibáztatok a magyar kormány eljárásában, az nem a halá* A nyugati tengerpart munkásai, az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union 18 ezer tagja 10 cent órabéremelést kaptak, mely órabérüket fel­emeli 2.63 dollárra. Azonkívül három heti sza­badságot kapnak a 10 év óta alkalmazott mun­kások és négy hetet a 25 év óta dolgozók. A gummigyári munkások szakszervezete átlagban nyolc cent órabér javí­tással köti meg az uj munkaszerződést a Good­year 20,000 munkása és a B. F. Goodrich 13,000 munkása részére. Minden gyár lezárt a férfiruhaiparban az Amalgamated Clothing Workers-el kötött szerződés értelmében. A mun­kások két heti fizetett szabadságot élveznek. A Douglas Aircraft repülőgyár Santa Monica, Californiai gyárá­ból 5,000 munkást akar öt hónapon belül lassan­ként elbocsátani, e héttel kezdődően. Az elmúlt márciusban 2,000 munkását küldte el. A Tucson, Arizonában levő telepén szintén letett munkáso­kat. A Macy áruház az alkalmazottak éttermébe automata gépeket állított be. Pincérek helyett most ezek szolgálják a szendwicheket. A szaksezrvezet azt tanácsolta a munkásoknak, hogy ne is vegyék figyelembe az automaták jelenlétét, mert ezek a munkálta­los ítélet, hanem a titkos tárgyalás, amelyen as kimondatott. Államtitkok aligha forogtak ve­szélyben — mi szükség volt itt titkos tárgyalás­ra?! Ha voltak is részletek, amelyeknek a nyil­vánosság előtti szellőztetése kockázattal járt volna, azoknak a tisztázása folyamán a bíróság zárt tárgyalást rendelhetett volna el, de arra semmi szükség sem volt, hogy az egész tárgya­lás — a vádirat felolvasásától kezdve az Ítélet kimondásáig — mindvégig titkos legyen. Ez az eljárás a magyar kormány részéről menthetetlen balfogás volt, mert azt a benyo­mást kelti a nemzetközi közvélemény szemében (sőt belföldi viszonylatban is!), hogy a kormány­nak vagy sok takargatnivalója volt, vagy pedig kevés bizonyítéka a vád alátámasztására. Ha a- kár az egyik, akár a másik, akár pedig mindkét feltevés csak a legkisebb mértékben is indokolt­nak látszik, a világ-közvélemény szemében a ma­gyar kormány rengeteget ártott úgy a saját re­putációjának, mint a többi népi demokráciák igazságszolgáltatásába vetett bizalomnak. Mert ne feledjük, a magyar kormánynak ezt az érthe­tetlen magatartását még olyan elemek és kor­mányok is megdöbbenéssel regisztrálták, ame­lyek alapjában véve jóindulattal és elismeréssel szemlélik a népi demokráciák hallatalan erőfe­szítéseit és vitathatatlan sikereit; azoknak az elemeknek és kormányoknak viszont, amelyek­nek a szemében egy népi demokráciának még a puszta létezése is hátborzongató látvány, most kiváló alkalmuk nyilik a magyar igazságszolgál­tatásnak — és általában a népi demokráciák tör­vénykezési eljárásának — befeketitésére. Semmi kétség: ezek az elemek akkor is ki- gyót-békát kiáltottak volna a magyar kormány­ra, ha a Nagy-bünper tárgyalása történetesen a legkifogástalanabb módon, a nagynyilvánosság szeme előtt folyt volna le és a kimért büntetés a lehető legenyhébb lett volna de akkor ez a befe- ketitési igyekezet kevesebb sikerrel járt volna, mert a világ közvéleményének módja lett volna megismerkedni a tárgyaláson elhangzott vádak­kal és védekezéssel (vagy beismeréssel) és igy levonhatta volna azokból a saját konklúzióit. De a magyar kormány jónak látta a világ közvéle­ményét megfosztani ettől a lehetőségtől és igy csak önmagát okolhatja a világszerte megnyilvá­nult kedvezőtlen visszhangért... Mindebből nem következik, hogy én most há­tat fordítok szülőhazám népének, kormányának és igazságszolgáltatásának és csatlakozom azok­nak a táborához, akik csak rosszat és gyűlöletet látnak a magyar kormány minden ténykedésé­ben, de mint ahogy felismerném és hibáztatnám az édestestvérem vagy kebelbarátom ballépését is, azonképpen tartozom a lelkiismeretemnek az­zal, hogy a magyar kormánynak a Nagy-bün- perben követett eljárása ellen a legerélyesebben tiltakozzam! tók azon célját szolgálják, hogy elküldjenek egy néhány szakszervezti tagot a munkából. A munkanélküliek száma 7500-al emelkedett New Yorkban. Ezek uj munkanélküliek. Azoknak száma, akik a további 13 heti munkanélküli biztosításért jelentkeztek 42,500-at tett ki julius első hetében. Az összes biztosításban részesülők száma felment 466,500­Erősödött a finn kommunista párt c Finnországban általános választás volt az egyet­len házból álló parlament tagjaira. A végleges elszámolások alapján a kommunista párt erő­sen javított az előző helyzetén. Ezen a válasz­táson egy szintre került a Szociáldemokrata párttal 50-50 parlamenti taggal. Az Agrár párt, mely azelőtt a legerősebb volt, most vesztett, úgyszintén a Konzervatív párt is. A Kommunista párt nyert 7 uj képviselőt, a Független Szocialisták nyertek hármat és a Szociáldemokraták pedig vesztettek 4 képviselőt. Ezen három munkáspárt együtt mégis bírja az abszolúte többséget, vagyis 200 közül 103 parlamenti tagot. Mivel egy pártnak sincs annyi többsége, hogy egymaga kormányt alakíthasson, koalícióra lesz szükség. A jelentés szerint a szociáldemokrata párt főtitkára, Kaarlo Pitsinki, nem hajlandó a kommunistákkal egy kormányban működni. AZ IGAZSÁGOT MOST MÁR TUDJA, MERT A MAGYAR SZÓT OLVASSA! j

Next

/
Oldalképek
Tartalom